Tesztek

A mágikus kincsek utáni kajtatás, és a szörnyvadászat a 20. jubileumát ünnepli, ennek tiszteletére a Might & Magic Heroes hetedszerre is kiküldi a hőseit Ashan legsötétebb bugyraiba. A mostani tehát egy évfordulós tiszteletkör, avagy ahogy a Limbic emlegeti egy Best of válogatás...

16 év után újjászületett a Heroes of Might and Magic harmadik, s egyben a legjobbnak tartott felvonása. HD-ban. Szív megdobban, lehelet megszegik, anyós kiültet a verandára, hogy az aurája bele ne zavarjon a telepítésbe, és bakker, tényleg 1999-ben érezhetjük magunkat!

Dungeon Master, Eye of the Beholder, Lands of Lore. Ezek az úgynevezett dungeon crawler játékok, melyek milliók életét tették varázslatosabbá. De mindennek már 20 éve. Egyáltalán akad itt még olyan, aki emlékszik rájuk?

A Might and Magic univerzumának gazdagságát talán mi sem jelzi jobban, hogy számos játékstílus merített már belőle. Az eredeti, belső nézetes szerepjátékon kívül az erőt és a mágiát képviselő lényeket eleddig viszontláthattuk körökre osztott stratégiában, a Crusaders of Might and Magic képében akció-RPG-ben, mi több, a furcsára (és egyúttal meglehetősen gyengére) sikerült Legends of Might and Magic a hálózatos lövöldözős címek kedvelőinek próbált alternatívát nyújtani. A Duel of Champions pedig ismét új fantasyföldekre kívánja kalauzolni a játékost, melyhez maga az „ördög bibliája” szolgál útikönyvként.

Minden nagy birodalom vér és könny árán születik, és az új Heroes-expanzió szintén nem szűkölködik e két matériában, hisz Ashan hősei a hatodik epizód óta kifejezetten gyűjtik a cseppjeit. Tehát stílusosan mi mást ígérhetnék, mint vért és könnyeket, no meg némi izzadtságot is...

Hogy kerül a csizma az asztalra, avagy a Might&Magic és a puzzle esete következik Tóth Marival, és japános szerepjáték elemekkel. Tóth Mari csak szeretetre vágyott (ja, a kis milliomos), és a Nintendo DS zászlóshajója, ez a pici szösszenet szintén, ám a végén aljasul behálóz…

A Heroes of Might & Magic sorozat mindent túlélt. Nem zavarta, hogy műfajok hanyatlanak és támadnak fel körülötte, nem szenvedte meg, hogy jönnek-mennek a kiadók és fejlesztők, a Heroes maradt az, ami mindig is volt: játék, ami hosszú hetekre kiragad a hétköznapjaidból.

Azt hiszem, így 14 év távlatából visszatekintve nyugodt szívvel kijelenthetjük, hogy a Blizzard Entertainment Diablója alaposan megreformálta a számítógépes (szerep) játékok világát. Ez volt az a játék, mely egy, addig szűkebb RPG-rajongó kör által kedvelt stílust szélesebb tömegekkel ismertetett meg azáltal, hogy az ismert elemek (karaktergenerálás és -fejlődés, rengeteg varázstárgy, mágia stb.) mellé nagy adag akciót társított. A korábban használt belső nézetet (melyet pl. a Might and Magic vagy a Wizardry-sorozat alkalmazott) felváltotta egy látványos külső perspektíva, és a bonyolultabb fejtörők helyét a szakadatlan akció vette át. A sikert jól mutatja, hogy ennek a játékfajtának azóta rengeteg követője akadt, míg a régi, FPS-nézetes szerepjátékok szép lassan eltűntek, talán csak az Elder Scrolls-széria őrzi még a lángot. A 2002-es év szintén kedvezett az akció-szerepjátékok kedvelőinek, mert abban az évben jelent meg a Dungeon Siege, mely korának alighanem egyik leglátványosabb Diablo-klónja.

Az Arkane Studiost 1999-ben alapították, székhelye a franciaországi Lyon lett. Mára hírnevet szerzett a csapat, olyan címek köthetők a nevükhöz, mint a készülő Bioshock 2 vagy a nagy sikerű, a Might & Magic világában játszódó Dark Messiah. Kevesen emlékeznek már azonban arra, hogy első játékuk az a cím, mely mindörökre beírta őket a játékfejlesztés történelemkönyvébe: a 2002-ben PC-re is kiadott Arx Fatalis.

Ó, azok a csodálatos nyolcvanas évek! Michael Jackson még fekete volt és férfi, a zenékben még több volt a szintetizátor, mint a számítógép, és igen, a legtöbben a család közös televízióját elterrorizálva nyüstöltük a kor C64-es csodaprogramjait. Volt egy, amely túlnőtt az akkori időkben megszokott ostobácska stílusokon, egy, amelyre szinte minden valamirevaló Commodore-rajongó máig emlékszik, egy, amely akkora siker volt, hogy megalapozta a néhai New World Computingnak a lehetőséget a Heroes of Might & Magic sorozatra... A király pedig most visszatért!

A Heroes of Might and Magic szériát szinte mindenki ismeri: a fanatikusok évekig tűkön ülve várnak egy-egy kiegészítőt, az erőművel felszerelt játékosok az 5. rész szépségében gyönyörködnek, és aki nem játszott egyik felvonással sem, biztos, hogy látott a sorozatról többoldalas cikkeket magazinokban. De egy csoport kimaradt: azok, akik a felemásra sikerült Heroes IV után nem nyúltak a folytatásokhoz, és máig a sokak szerint legjobb 3. epizóddal ütik el az időt…

Ritkán történik meg a videojáték történelemben, hogy egy ismert cím kiadó, valamint fejlesztőváltás után régi pompájában csilloghat. A Ubisoft által felvásárolt Heroes of Might & Magic ötödik része tökéletes példa erre, ugyanis minden elemében jobb lett, mint a nagy csalódást okozó negyedik felvonás. Azért az első küldetéslemez hagyott némi kivetnivalót maga után, szóval érthető módon visszafogott várakozás előzte meg az orkok felbukkanását.

Idén tavasszal, amikor a Heroes 5 megjelent, a legtöbb dicséret, illetve kritika, ami elhangzott vele kapcsolatban, abból indult ki, hogy mennyire hasonlít a klasszikus harmadik részre. A hasonlóságok sora most eggyel bővült, ugyanis az ötödik rész mellett is elkezdenek sorjázni a kiegészítő lemezek, amiknek a hosszú, tömött sorai anno hírhedtté tették a Heroes 3-at…

A Nival a Heroes of Might and Magic V-tel ugyan végérvényesen és kitörölhetetlenül beírta magát a számítógépes játékok történelmébe, de ne gondoljuk, hogy a sikert nem alapozta meg néhány olyan tanulóprojekt elkészítése, amelyekben hasonló érdemeket nem könyvelhettek el. A nagy öregek még talán emlékeznek a Rage of Mages sorozat két tagjára (1998 és 1999), a legelvetemültebbek pedig még olyan címekkel is találkozhattak akár, mint az Etherlords, a Blitzkrieg vagy a Silent Storm, melyek inkább szakmailag, mintsem piacilag voltak sikeresnek mondhatók. Az Evil Island is szépen, csendesen jött 2001-ben, de ezen évből jómagam is inkább emlékszem olyan nevekre, mint a Black and White, a Civilization III, a Max Payne, s még ebben az RPG-kben szűk esztendőben (csak a Diablo 2 kiegészítője jelent meg, mint nagyobb név) sem tudott megmaradni a piacon. Aztán a napokban egy ismert hazai internetes aukciós portálon valaki eladásra kínált belőle egy darabot: szem felcsillan, pénz átutal, postás bácsi csenget, csomag kibont, gépbe bedob.

A francia Arkane stúdió 1999-ben alakult, főként az Atariból kilépett fejlesztőkből. A csapat bemutatkozó játéka a nagy sikerű Arx Fatalis volt 2002-ben, (két éve a Guru lemezmellékletét is megjárta teljes játékként), azóta a Dark Messiah-t kalapálta a csapat.

Értékelést kétféle játékról hálás feladat írni: a roppant jóról/élvezetesről/már a megjelenés előtt kasszasiker típusról, vagy ennek szöges ellentétéről. Amire én vállalkozom, az előbbi kijelentés szerint nem az. A Heroes of Might and Magic IV ugyanis egyik fenti kategóriának sem felel meg. Ez ugyanis amolyan "zakó" játék lett 2002-ben: a sikert sikerre halmozó sorozat fekete báránya, amely a 3DO hattyúdalává avanzsálódott, a játékosok fanyalgásánál akkoriban csak a magazinok lesújtó véleménye volt, ami emblematikusan meghatározta volna a fogadtatását. Mindezek pedig a végét jelentették a fejlesztőcsapatnak: a New Wold Computingot 1996-ban felvásárló 3DO 2003-ban csődvédelmet kért önmaga ellen, szorult anyagi helyzetéből szabadulandó pedig eladta a Might and Magic univerzum jogait a Ubisoftnak, aki egy-két "complete" kiadás után idén májusban előrukkolt az ötödik résszel, amely ismét egyöntetű sikert könyvelhetett el mind a szakma, mind a játékosok oldaláról. De valójában olyan nagy lenne a szakadék az isteni, és mára legendássá vált harmadik rész és a monstre visszatérés között?

A Nival Interactive szép lassan az egyik legnagyobb és legtermékenyebb kelet-európai fejlesztővé növi ki magát, pedig az elmúlt évek során bizony nem kevés alacsony színvonalú játék is kikerült a cég kezei közül. A 3DO megszűnése és a Heroes sorozat folytatása soha nem látott lehetőségekhez segítheti hozzá az oroszokat a jövőben.