F.é.l.e.l.e.m.
Férfiasan bevallom, féltem már életemben. Sokminden kiválthatja ezt az érzést, egy hang, egy kép, egy emlék....
Van olyan félelem, amit le lehet küzdeni. Olyan is van, ami magától elmúlik, ahogy felnövünk. És olyan is van, ami felnőttkorban támad ránk, és életünk végéig kísért...
Van olyan félelem, amit le lehet küzdeni. Olyan is van, ami magától elmúlik, ahogy felnövünk. És olyan is van, ami felnőttkorban támad ránk, és életünk végéig kísért...
Például a pókoktól is félek. Igen, még a legkisebbektől is. Emlékszem, gyermekkoromban a kertünk végében - még családi házban laktunk - volt egy sárgaribizli bokor. Nem lehettem több három évesnél, és mint minden gyerek, minent meg akartam kóstolni. Ráadásul ezt még szabad is volt legelni, persze így már nem volt olyan érdekes, az apám csikkjeit sokkal érdekesebb volt kilopkodni a hamusból, és elmajszolni, mint engedéllyel szedni a ribizlit. Nincs sok emlékem arról, hogy mikor, és hogyan, lényeg az, hogy egyszer amikor hátramentem a kertben, a ribizlibokor közepén egy hatalmas keresztespók tanyázott a hálójában. Félelmetes volt, emlékszem az érzésre, még most is borzongok tőle. Nagyon megijedtem, és mérges is voltam, mert nem fértem hozzá az áhított csemegéhez. Végül felkaptam egy nagy követ a földről, és a háló közepébe hajítottam. A pók leesett a földre, és biztosan csak véletlenül, de épp felém kezdett mászni. Sikítva rohantam anyámhoz, aki felkapott, és én hosszú ideig csak bújtam belé, nem sírtam, de remegtem, és nem akartam elmondani, mi történt - ezt már báttyám mesélte később, az én utolsó emlékem az, hogy a pók felém mászik.
Azóta rettegek minden nyolclábútól, legyen az ártalmatlan kaszáspók, vagy picike, más fajtából való. Hiába tudom, hogy a hazai pókállomány emberre ártalmatlan, és még a legnagyobb, és hazai viszonylatban legerősebb mérgű pók csípése is csak enyhe bőrirritációt okoz, én félek tőlük.. Minndegyiktől. Van azomban egy félelem, ami számomra a legnagyobb félelmem, még a nevetségesnek mondható arachofóbiám is csak semmiség hozzá képest. De erről majd máskor.
Egyéblént meg nem is a darazsaktól félsz legjobban, hanem a Zsuzsievő molylepkétől, aminek tíz centis tépőfogai vannak.
A másik pedig a pók. Legalábbis nem nagyon félek tőlük. Emlékszem Dark Messiah-ba Nekropoliszban van, mikor egy óriás pókot kell legyűrni. Undorodom tőlük, de nem félek. Hehehe, igen gyorsan alágyújtottam a kicsikének, nem is bírta sokáig...
A darazsakat, méheket, dongókat viszont messze elkerülöm, pedig eddig csak valami miniatűr fajta csípett meg, olyan rendes darázs még soha. Egyszer láttam élő lódarazsat (3-4 méterről), azonnal bemenekültem a házba. (Mondjuk azzal sztem senki sem packázna )
A békák ellen sajnoas nincs mit tenni, mikor meglátok egyet kővé meredek és kiver a veríték.
Ja és tériszonyom is van, de az szelektív és ha rámjön is erőt veszek magamon.
Ja, és utálom a Renault Cliókat.
Az én legnagyobb félelmem az a poloska, vagy büdös panka, nem tudom, hogy használják, de már fóbiám van tőlük. A pókokat én sem szeretem, de csak a nagyobbaktól félek kifejezetten, más dolog nem is nagyon van. Najó azért más dologtól is félek, de azok nem olyan állandó félelmek.
Ja és a békákkal teljesen rendben vagyok... Persze azért szeretgetni nem fogom őket.
Emlékszem egyszer úgy 10 éves koromban ráléptem egy kocsi által összenyomott hulla békára véletlen, utána anyámhoz bújtam oda és remegtem, talán még pityeregtem is, meg majd kiugrott a szívem. Égő hogy mingyárt 20 éves fejjel így félek tőlük. S:
Szal Warnen nem fogom megenni az biztos. SOHAAA
Gyarfi: ne is mondd, már az egyben is a god módhoz folyamodtam. Tisztára Starship Troopers, attól meg hányok - nem tudom miért, egyszerűen a belem kifordul.
Játszottál már HL2: EP1-gyel? Az Antlion-fészkeket kocsikkal kell bedugaszolni az egyik résznél. A fészkekből özönlenek ki az ízeltlábúak, neked csak Gravigunod van, így folyamatosan jönnek rád. A második percben kiléptem a játékból, és "meghackeltem" a játékot, hogy kinyíljon a következő fejezet.
Nos én nem tudom miből kifolyólag de írtózok a békáktól. Már kiskorom óta. A világból ki lehetne kergetni engem a békával. Ha ugrál felém rohanok. Ha hirtelen meglátom a közelemben már pattanok is mint a szöcske. Utána természetesen egy kis idő kell hogy lenyugodjak. Ha hozzámérne véletlenül is egy sztem szívrohamot kapnék.
Viszont a pókoktól nem félek.