A játék teljes első részéről nem is olyan rég írtam, de összegezve, nem voltam elragadtatva tőle. Azonban reménykedtem, mert a végére már kezdte összekapni magát a cselekmény. Hatalmas megkönnyebbülésemre az 1.5-ös történeti ív óriási ugrás színvonalban.
Őszintén már a legelső fejezete, Shinjuku, minden megadott, amit eddig a játéktól akartam. Főleg a Babylonia fejezet után volt felüdülés, amit kifejezetten túlnyújtottnak éreztem. Shinjukuban minden egyes pont a térképen maximum 2-3 csatát tartalmazott, sőt jó részük csak egyetlen dolgot, ami nem is mindig jelentett harcot. A történet kellően szórakoztató volt egy jobbfajta csavarral a végén, a szereplőkből pedig nem próbáltak meg vagy 100 beleszuszakolni egyetlen történeti szálba.
Agartha talán a leggyengébb láncszem volt az Epic of Remnant felhozatalában, de ez is bőven élvezhető volt. Legalábbis az első történeti ív miatt igen alacsonyra került lécet bőven megugrotta.
Shimosa is megvoltak a maga nagyon jó pillanatai, itt viszont úgy érzetem, hogy a végét kissé elbaltázták. Előrángattak egy teljesen új karaktert a végén, akinek eddig nem sok köze volt a dolgokhoz, meg úgy általánosságban a történet vége valamiféle utalás akart lenni, egy lehetséges jövőbeli konfliktusra.
Salem fejezetét nagyon sikerült eltalálni. Egy egyedi megközelítése volt az egésznek, a sztori pedig sokkal inkább épített a felvezetett rejtélyre, mint a korábbi fejezetek lényegesen egyenesebb megközelítéséhez.
Úgy összességében javult minden, ami a játék első nagy részével a problémám volt. A játékidő nincs értelmetlenül túlnyújtva, a cselekmény normális tempóban halad és maguk történetek is sokkal élvezhetőbbek voltak. Nameg végre csak annyi karaktert mozgat egy fejezet, amennyit feltétlenül szükséges.
Még a játékmeneten is gyakran igyekeztek csavarni néhányat. A csatákat gyakrabban próbálják meg mindenféle dologgal feldobni, mint az ebben a részben bevezetett extra életcsíkok, vagy például a Salem fejezet, amikor meg lett felezve minden csapattagod szintje.
Bár a történet sokkal élvezhetőbb lett, a játékmenet maga nem sokkal. (A gachát itt már inkább nem is említem.) A játék nagyobbik része még mindig a végtelen grindolásról szól. Ha fel akarsz húzni egy karaktert magasabb szinte, az még mindig baromi lassú folyamat. Ha pedig a képességeiket is akarod fejlesztetni az meg külön rémálom, olyan nyersanyag és pénz igénye van.
Már említettem az előző bejegyzésemben, de különböző alapanyagok beszerzésében rengeteget segítenek a különböző eventek. Ahol nem csak nyersanyagokat lehet beszerezni a ritkább fajtákból, hanem gyakran még teljesen ingyenes karaktereket is adnak. Ami eddig mind szép és jó, de a grind az brutális. Még az ingyenes szereplő megszerzése hagyján, de ha a ritkább nyersanyagokból is szeretnél néhányat, akkor keményen neki kell feküdni a farmolásnak. Márpedig ha valamiben ki lehet égni, akkor az az eventek grindolása.
Végül pedig néhány szó a második történeti ívről, aminek az első fejezetét is végigjátszottam. Hasonlóan remek volt, mint a korábbi a fejezetek, de leginkábbis azért említem meg, mert már csak alapfelállásában sokkal érdekesebb, mint bármi, ami az első történeti ívben volt.
Szóval a Fate/Grand Order rengeteget javult az első része után, főleg történeti szempontból. Mostmár kifejezetten érdekel, hogy mi jön legközelebb.
