The Great Dictator - A diktáror
Nem titok, hogy nem szeretem Charlie Chaplin munkásságát, ennek ellenére el kell ismernem az érdemeit. Sokat hallottam már erről a filmről, így nem hagyhattam ki, még akkor sem, ha nehezen tudtam rávenni magamat. Nem vagyok benne biztos, de talán ez volt Chaplin első hangos filmje, ami meg is látszik néhol. A poénok főleg helyzet komikumra épülnek, ez egyértelműen a néma filmekből maradt meg. Érdekes amúgy, mert a leghangulatosabb és legjobban működő jelenetek mind lehettek volna akár némafilm részei is. Nekem az tetszett legjobban, amikor a nagy diktátor a lufi földgömbbel játszik. A történetről annyit, hogy a diktatúra elé állít görbe tükröt. Őszintén nekem annyira nem tetszett, igaz hogy ezalatt a bő 70 év alatt sokat változott az élet így nem is igazán nekem kell tetszenie. Nem bánom, hogy megnéztem, mert annyira nem volt rossz, de többet soha. 6/10
Legközelebb, ha Chaplint szeretnék nézni, akkor majd a korábbi munkái közül választok. Ha lesz legközelebb.
Az való igaz, hogy ez konkrétan az 1940-es években értelmezhető, mivel elég szembetűnő, hogy Mussolinit és Hitlert figurázza ki. Persze azért érvényes ez minden diktátorra, és az az utolsó beszéde nemcsak a diktatúrákra vonatkozik. Hiszen az embert semmilyen körülmények között nincs joga elnyomni egyik rendszernek sem.
Egyébként érthető, hogy nem tetszik, eléggé szétesik a sztori, túl epizodikus, nincs egy egységes cselekményvonal, illetve gyenge. Meg didaktikus is, érződik, hogy Chaplin most nagyon oda akarta mondani. Nálam 8/10, mert én szeretem Chaplint, de nem az a sokszornézős mű szerintem sem.
Ja, és a 20-30-as filmjeivel próbálkozz szerintem, azok alapján nagyon megszerethető. Nemcsak poénkodik, hanem neki komoly üzenete is van, abszolút a szegény emebrek melletti kiállás motiválta az összes filmjében. Amúgy én sem nézném, mert utálom a vígjátékokat.