A hatalmas siker elsősorban annak volt köszönhető, hogy a C64, alacsony ára ellenére olyan, korát megelőző lehetőségeket kínált, amelyekről más gyártók megoldásainak felhasználói sokáig még csak álmodhattak.
A gép megjelenése után a cég hatalmas bevételeket ért el,az egykor írógépekkel foglalkozó vállalat már meghaladta az évi 1 milliárdnyi bevételt.A cég 1989 után kisebb hanyatlásnak indult,majd 1994. április 29-én bezárta kapuit.
A gép legfontosabb jellemzője az volt,hogy 64 Kb memóriája mellett saját hang-és grafikai chippel rendelkezett,ami akkoriban nagy újdonság volt.Mostmár sajnos általában csak gyűjtőknél található meg a számítógép-történelem egy darabja.
Most,a gép ismertetése után szólnék pár szót a játékokról,melyek erre a "platformra" készültek.(Én a CCS64-gyel próbáltam ki őket).
A játékok nem olyan látványosak,mint a már modern PC-re készült darabok,de ezt csak mai szemmel lehet mondani,régebben csúcsjátékoknak számítottak.Elsőként a Street Fighter 2 C64-es verzióját vettem górcső alá.A játékban szereplő karakterek megtalálhatóak a legújabb Street Fighterben is,persze nem mindegyik.A grafika elég kockás,de hát nézzük el,mert azért ez a játék sem mai gyerek
.Úgy indultam neki az egésznek,hogy:"Na jól van most az egyszer játszok vele egy 10 percet,aztán delete." Karakterem kiválasztása után el is kezdtem,de nagy meglepetés volt,ugyanis a játék nagyon-nagyon élvezetes volt,alig tudtam abbahagyni a püfölést .A gép ellen nem valami élvezetes játszani,sokkal jobb a haverokkal multiplayerben tolni.A combo-k itt is megtalálhatóak,persze azért nincs akkora választási lehetőség,mint az újabb verziókban,de azért ezekkel is el lehet lenni.Egy másik játék,amit kipróbáltam,az a Barbarian the Ultimate Warrior volt.Ez is egy verekedős játék,melynek lényege az,hogy egy barbár harcos segítségével kell legyőzni az ellenfeleket,a végén a főgonoszt.Ez egy kicsit hasonlít a Devil May Cry-ra,vagy az X-Blades-re. Itt már optimistább voltam,mint az előző játék előtt,mert már volt szerencsém C64-es játékhoz.A grafikára szintén csak azt tudom mondani,amit a Street Fighternél is mondtam,miszerint elég kockás,de már egy ősi játékról van szó,így ez megszokott.A játékélmény is nagyon pozitív,bár mind2 játék esetében a játéktér elég szűkre szabott volt,de ez nem baj,hiszen verekedős játékokról van szó.A játékban különböző fordulásokkal,gurulásokkal közelíthetjük meg ellenfelünket,majd kardunkkal rövidíthetjük meg életét.
Eddig ezt a két játékot próbáltam ki,de folyamatosan tesztelek majd,és természetesen írásaimat veletek is megosztom majd.
Postom végére jól elfáradtam és nosztalgikus élményekkel lettem gazdagabb,remélem élveztétek a cikkem. Szerintem ti is próbáljátok ki a mostani csúcsszuper játékaink alapjait,néha legalább olyan élvezetesek,mint a mai játékok
.
