Hosszú-hosszú ideig gondolkoztam, hogy vegyek-e kontrollert a PC mellé. Világéletemben egér+billentyűzet használó voltam (jó, a C64-es mikrokapcsolós joystickos éveket leszámítva ), de a mai világ konzol-túltengése miatt egyre erőteljesebben megtelepedett bennem a gondolat, hogy talán ki kellene próbálni, mire írják a mai játékok túlnyomó részét. Aztán mikor tavaly év végén sikerült vennem egy szép nagy tévét, amire rákötöttem a gépemet, elhatároztam, hogy egyúttal egy kontrollert is beszerzek - egy vezeték nélküli, Xbox 360 típusút. Most, pár hónap használat után arra gondotlam, megosztom tapasztalataimat, hátha mások is játszadoznak a gondolattal, de még nem tudtak dönteni.


Eredetileg több részes sorozatot akartam indítani, leírva melyik játék hogyan kezelhető ezzel a "megszokottól" (értsd: egér+billentyűzettől) eltérő eszközzel, de aztán rájöttem, hogy fölösleges - egyben több haszna van, és esetleg linkelhető is a bejegyzés mások számára.


Roppant egyszerű oka van, miért döntöttem az Xbox 360-as kontroller mellett: a legtöbb PC-s játék ezt alapból támogatja, sokszor már a gombok feltüntetésénél is. Persze biztos egy másik márkát is rá lehet kötni a gépre, és talán kevesebből is kijön az ember, azonban én úgy gondoltam, a maximális kompatibilitás inkább megér nekem ennyit - kontrollert úgysem gyakran vesz az ember, ideális esetben évekig is kihúzza eggyel.


Alapok

Kezdjük az alapoknál: Xbox 360 kontrollert talán nem mindenki látott még, főleg a megrögzött PC-sek. Róla van szó:



A gombkiosztás rendkívül kényelmes, rögtön kézre áll:

(lásd kép alant)

1-2.: Két "ravasz", azaz két analóg gomb (értsd: érzékeli a benyomás erejét is, nem csak két állása van)

3-4.: Két "ütköző", normál gombok

5.: Back gomb, leggyakrabban térkép előhozására, vagy szüneteltetésre használt gomb, mivel nem esik közvetlenül útba

6.: Start gomb, általában a menübe lehet vele lépni

7. és 9.: Két analóg joy, azaz bármely irányba forgatható kar. Kicsit besüpped és recés a tetejük, ami azért fontos, mert be is lehet őket nyomni, kattintani lehet velük.

8.: Ennek nem tudom, mi a pontos neve, négyirányú tárcsa-szerűség: le-föl és jobbra-balra mozgatható. Leggyakrabban a menüben navigálásra használatos, illetve játékon belül például fegyverváltásra, ideális esetben olyan funckiókra, amik nem ütköznek a bal joy-jal, hisz hüvelykujjal használható.

10.: Négy fő gomb: a zöld A általában az elfogadás, a piros B a mégse, a kék X és a sárga Y pedig változó funkciójú gombok.



Nincs bejelölve a zöld Xbox logójú gomb középen, ez szolgál a kontroller bekapcsolására, illetve PC-n a Live menü előhozására, továbbá itt mutatja a négy led, hogy hányas irányító van épp a kezünkben (elméletileg, nekem ugye csak egy van). Az elöl/fent látható hosszúkás gomb az akkumulátort/elemtartót nyitja, míg a csatlakozó akkor szükséges, ha pl. Play & Charge kit-et használunk.


Csatlakoztatás, ellátás


A kontroller önmagában nem csatlakoztatható a PC-hez, ehhez még egy Wireless Receiver szükséges, de lehet olyat is kapni, amiben egyben van a kontroller és a vevő is. Természetesen jár hozzá egy telepítőlemez is, a részletekbe azt hiszem felesleges belemenni.


Alapból elemekkel kapjuk a kontrollert, ezt lehet ceruzaakksira is cserélni, elméletileg - nekem elég régi , de még működőképes akksijaim vannak, és hiába voltak feltöltve, a kontroller nem érzékelte őket. Ha beruházunk egy vezeték nélküli változatba, akkor talán érdemes elgondolkozni egy Play & Charge kit beszerzésén is, ami tulajdonképpen egy, a kontrollerhez való akksi, és egy USB-s töltőkábel, amivel elméletileg akár játék közben is tölthetjük az akksit a számítógép USB-csatlakozójáról. Az adatforgalom azonban továbbra is a vezeték nélküli kapcsolaton keresztül zajlik.


Fontos! Ha Play & Charge kit-et vásárolsz, és azt rendeltetésszerűen használva nem megy a töltés, mert folyton ki-be kapcsol a töltő, akkor ne ess kétségbe, van körbejárós megoldás. Vedd ki az akksit, dugd be félig a kábelt a kontrollerbe (és teljesen a gépbe), amíg el nem kezd világítani, ezután az akksit még óvatosan be tudod helyezni a helyére, amitől már elvileg menni fog a töltés tovább, nem fog ugrálni. Kicsit ciki, hogy ilyen probléma létezhet, és elég gyakori is, de ezzel a módszerrel lényegében teljesen kiküszöbölhető a gond, ez ne tartson vissza senkit a vásárlástól!



Játékok típusokra bontva

Kategóriákba bontva összevetem az irányítást az egér+billentyűzet párossal. Melyik jobb, hogyan működik a kontroller.

Autóverseny


Itt egyértelmű a kontroller fölénye: a két analóg ravasz adja a gázt és a féket, míg a bal analóg kar irányítja a járművet, a jobbal pedig körbe lehet nézni (ha van ilyen opció a játékban). A két analóg irányítással egyszerűen nem versenyezhet a billentyűzet nyomogatós módszere, sokkal precízebben lehet adagolni a gázt, kisebb a kipörgés esélye, a kanyarokat is sokkal szebben lehet bevenni, egyszóval ég és föld a kettő a kontroller javára. Nem annyira jó nyilván, mint egy kormány, viszont nem is kell a felszerelésével kínlódni minden alkalommal.


Külső nézetű akció


Ennek több fajtája van: amikor szükség van pontos célzásra (TPS-ek), illetve amikor nincs igazán (hack & slash akciók). Az alapfelállás általában a két kar használatára épít: a ballal irányítjuk a karaktert, a jobbal pedig a kameranézetet, és ezzel a célzást, ha van, a többi gomb pedig játéktól függő (általában a négy gomb az ugrás, mászás, ütés, a két ütköző egyike, vagy a ravasz pedig a lövés). Mivel a legtöbb újgenerációs játékban van már valamiféle célratartás, ezért ezzel általában nem szokott gond lenni. A kontroller ugyan nem egyértelműen kezelhető pontosabban ebben a kategóriában, de teljesen megszokható, használható.


Belső nézetű játékok


Azaz lényegében az FPS-ek. Na ez az a műfaj, ahol természetesen az egér verhetetlen volt, és az is marad. Ugyan valamelyest meg lehet szokni az irányítást, illetve a célra segítés itt is sokat segíthet, azonban az egér gyors és precíz reagálását a kontrollerrel való lassabb forgás nem tudja teljesen kiváltani, különösen, ha precíz mozdulatokra van szükség, és nem sok ellenfél közé való vak lövöldözésre. Nem mondom, hogy teljesen használhatatlan, mert meg lehet szokni, és az eleve erre írt újgenerációs FPS-ekkel el lehet boldogulni, de olyan jó valószínűleg sosem lesz, mint az egérrel. Az irányítás maga általában itt is a TPS-ekre emlékeztet, azaz a bal karral tudunk haladni, a jobbal pedig a fejünket (a kamerát) forgatni.


Stratégia


Nem próbáltam újgenerációs stratégiát, a hagyományos stílusú játékoknál azonban azt hiszem szóba sem jöhet a kontrolleres vezérlés, pláne, ha sok gyorsgombot is kellene használni.



Ugyan úgy tűnhet, hogy a műfajok többségében nem éri meg egyértelműen váltani kontrollerre, azért egy fontos tényező még kimaradt: a kényelem. Hiába minden ergonómikus egér és/vagy billentyűzet (nekem is ilyen van), azt nem tudják pótolni, hogy kényelmesen kézbe veszem a teljesen kézre igazított alakú, tervezésű kontrollert, és kényelmesen, lazán elhelyezkedek vele. A gombok abszolút kézreállnak, 2-3 gomb egyidejű lenyomása sem okoz nehézséget, ráadásul a legtöbb játékot eleve úgy tervezik, hogy a gyakrabban használtat a közelebbi gombokra tegyék - egyszóval a kényelem miatt hajlik az ember arra, hogy az esetleg kevésbé precíz irányítást is bevállalja.


Példák:


GTA IV: a TPS-rész a célratartás miatt szokható, és viszonylag könnyen kezelhető, a legfontosabb tényező azonban az autóvezetés, amiből ugye rengeteg van a játékban. Mivel ez kontrollerrel messze jobb, mint billentyűzettel, ezért az egész játék jobban kezelhető vele. A bal ravaszt félig benyomva veszi elő a fegyvert, teljes benyomással pedig célra tart, amikor jobbra-balra tudunk ugrálni a célpontok között. Befogásnál is lehet a jobb kar feltolásával például fejre célozni.


Devil May Cry 4/X-Blades stb.: Hentelős TPS, eleve kontrollerre írva. Mikor körbevesznek, az analóg karral kifejezetten egyszerű félrevetődni a szabadon hagyott irányba, vagy épp a 9 irányból támadó 9 ellenfél közül kiválasztani azt, amit támadni szeretnénk. Jól kezelhető vele. A gombok kézreállása miatt a kombók, gyors mozdulatok valamelyest könnyebbek, mint billentyűzeten.


Legendary, UT3: Két FPS, amit kipróbáltam vele, de nagyon hamar feladtam. Biztos jobb lehet, ha gyakorlok vele, de olyan gyorsan és precízen nem lehet mozgatni a kamerát, mint ahogy egérrel tehetjük.


Megszokás


Van egy tényező, amit nem szabad figyelmen kívül hagyni: a megszokás. Garantálni tudom, hogy eleinte az egérhez szokott agyunk/ujjaink nagyon nehezen fognak átállni, a sok gomb kezelése pedig nem lesz egyszerű. Ugyanakkor azt is garantálni tudom, hogy idővel ez csak egyre jobb és jobb lesz. Emiatt nem szabad elkeseredni, és megbánni, hogy kontrollerre költöttük megspórolt pénzünket, hanem játszani kell, sokat. Akár könnyebb fokozaton, hogy a bénázásunk ellenére is legyen azért még sikerélményünk. Türelem, kitartás, és minden rendben lesz.


Konklúzió

Azaz vegyünk-e. A kontroller előnyei: hihetetlenül kényelmes, minden kézre áll, a legtöbb műfaj legalább olyan jól kezelhető, mint egérrel. Hátrányai: szokni kell, FPS-ekhez pedig még mindig nem az igazi. Ha szinte csak FPS-sel, vagy csak stratégiával (és most ide lehet érteni a stratégia-szerű, kurzoros irányítású RPG-ket is) játszol, akkor talán nincs sok értelme kontrollert venned. Azonban ha időnként játszol autóversenyt, vagy TPS-akciójátékot, platformjátékot, netán ezek keverékét, akkor érdemes lehet beruháznod egy ilyen kis masinába. Meg fogja hálálni az árát, és a befektetett türelmet idővel. Lehet, hogy nem fogod minden játékhoz használni, dehát ez a szép a PC-ben: nem is muszáj. Elég azokhoz, amik jobbak vele.