Miguel

Civilization Revolution

Tegnap hozta a postás, az itthoni árnál ismét jóval
olcsóbban, de azt kell mondjam, Sid Meier megint olyat ad nekünk, amiért még a
megszokott ár sem sok. Egyszerűbb lett, gyorsabb lett, „kazuárabb” lett, és
mégis, nekem tetszik.

Hozzászólások: 3
Dátum: 2008. július. 01. 14:06

A Civek lényege tulajdonképpen maga az összetettség, ez a negyedik részben és annak kiegészítőiben jól látszik: makro- és mikromenedzsment, vallás, kultúra és erőforrások, diplomácia, kémkedés, híres emberek, hihetetlenül el lehet veszni a forgatagban, de persze ez így helyes – nagy kavar, nagy játék. Ettől függetlenül, vagy talán éppen ezért, szinte tökéletesen elképzelhetetlen volt számomra, hogy mindezt átültetik konzolra – nem is az irányítás megoldásában kételkedtem, hiszen ha kell, az analóg karok remekül helyettesítik az egeret –, hanem inkább abban, hogy van-e értelme „átportolni” valamit, ami ennyire PC-s. Nos, van.
	Ó-ió-Revolúció Egyrészt a fejlesztők rájöttek, hogy a konzol nem az órákat egy helyben ücsörgők világa, az Xbox vagy a PS rajongói nem a száz oldalas kézikönyvektől élveznek el, nekik élmény kell, meg sebesség, alkosson ez bármekkora képzavart is egy körökre osztott stratégia esetében. A lényeg, hogy alaposan kiherélték az eredeti Civet, és a játék mégsem lett kevesebb. Nincsenek többé munkások, ami nekem például nagy megkönnyebbülés, végre nem kell azzal szórakozni minden körben, hogy taszigáljam őket ide-oda. Ha utat akarok, veszek, a föld meg művelődik magától. Aki már játszott az eredetivel, tudja, hogy munkások nélkül a városok mikromenedzsmentje is bukik, és igaza van – végre nincs macera a sok hülyével, aki képtelen úgy termelni, ahogy mi akarjuk, ellenben vannak profilok: ha akarom, fejlesztés van, ha akarom, építés; ha kevesen vagyunk, akkor kicsit rágyúrunk a kajára - ha meg végképp nincs kedvem ehhez se, akkor kiegyensúlyozottan termelek mindent. Végre, egy azonnal átlátható rendszer, és biztos vagyok abban, hogy ez nem csak a hétköznapi játékosoknak, a casual gamereknek okoz majd örömet.
Fegyverbe! Az egyszerűsítések mellett azért történt pár olyan változtatás, amit a régi motorosok is biztosan örömmel fogadnak: például az ugyanolyan egységekből végre szervezhetünk hadsereget. Három egyforma íjászból rögtön hadosztályt rittyenthetünk, ami azon túl, hogy erősebbé teszi őket, arra is jó, hogy végre tudjuk egyszerre – na jó, hármasával – mozgatni az egységeinket. A hármas szám amúgy többször előkerül még, hogy mást ne mondjak, ennyi győzelem kell ahhoz, hogy az egységeink szintet lépjenek, így nem csak hatékonyabbak lesznek, de a PC-s változatban már megszokott extra képességek közül is választhatunk egyet.
	Szép, új világ Bár funkciókban kevesebbek lettünk, a látvány kárpótol – és itt most nem Katalin cárnő hatalmas dinnyéire gondolok, igazából az kicsit ki is lóg a képből –, mert a kicsit játékosabb ábrázolás igen jót tesz a programnak. Kell egy kis idő, míg a szemünk átáll az új grafikára, de nekem tetszik a kevésbé életszerű, színesebb, harsányabb képi világ. Ezzel együtt az animációk gördülékenyebbek, az egységek kidolgozottabbak, és az összkép is kevésbé sarkos, mint a személyi számítógépes változatban.
Viszont… Bizony, van viszont is. Egyrészt előre mondom, hogy a hardcore, ortodox, elvakult civesek, akik az utolsó papot is maguk állítják be a városokban, no, ők nem fogják megtalálni a számításukat ebben a változatban. Ami ennél sokkal furcsább, hogy a játék akad. Nem zavaró, nem látványos, de mindenképpen fura, hogy míg az Assassin’s Creed egy pillanatnyi tétovázás nélkül fut a masinán, addig az alapvetően kevésbé igényesebb CivRev fel-felköhög. Most anélkül, hogy komolyabb gazdaságpolitikai vitába kezdenék, mindenkinek javaslom, hogy addig rendelje meg a Civilization Revolutiont, míg olcsó az angol font. Akinek meghozza a postás, az szóljon, és nyomjuk együtt négyes multiban.