A Pókember: Vadonatúj nap és Christopher Nolan Odüsszeiája közös erővel filmtörténelmet írt a hétvégén: a két produkció együtt minden idők legerősebb észak-amerikai mozis hétvégéjét hozta össze. Ami Homérosz eposzának új adaptációját illeti, a film mostanra már 911 milliárd dollárt termelt globálisan, és a becslések szerint durván 1,4 milliárd dollárt hozhat majd a konyhára, vagyis bőven nyereséges lehet, miután a büdzséje 250 millió dollár körül alakulhatott.
Ráadásul nemcsak anyagilag tűnik sikernek Matt Damon epikus hazatérése, de az újságírók is kedvelik: a Rotten Tomatoes oldalán 94 százalékot zsebelt be az ókori fantasy, és a Metacritic-en is hasonlóan jó a helyzet, ott 88 pontot adtak nekik a kritikusok. Apropó kritikusok: Nolan szerint a Letterboxd és a közösségi média korában gyakorlatilag már bárki lehet filmkritikus, és ez nem biztos, hogy túl szerencsés helyzet.
A kétszeres Oscar-díjas rendező a pekingi Zhong Shu podcastben beszélt arról, hogy szerinte komoly problémát jelent az amatőr filmkritikák egy része, különösen most, amikor a Letterboxdnak és a közösségi médiának köszönhetően bárki néhány kattintással ítélkezhet egy film felet. És hogy miért probléma ez? Nolan egy egészen specifikus gondot említett: szerinte sokan azt hiszik, hogy ha megértik, miért vált ki belőlük egy film bizonyos érzelmeket, akkor az azt jelenti, hogy a történet nem működött, pedig ez véleménye szerint nem így van.
A filmeket gyakran azzal bírálják, hogy 'a főhőst szándékosan tették szerethetővé, ezért így vagy úgy átformálták a karakterét'. Ez szerintem a filmkritika – sőt általában a történetmesélés kritikájának – egyik alapvető tévedése. Attól ugyanis, hogy felismered, milyen eszközökkel próbál rád hatni egy történet, még nem lesz kevésbé működőképes. Ez az egyik legnagyobb probléma a mai kritikákban.
Nolan szerint Hollywood az elmúlt száz évben gyakorlatilag létrehozott egy univerzális filmes nyelvet, amelyet a világ szinte minden pontján értenek a nézők, ennek pedig megvannak a maga szabályai és konvenciói. Ezeket persze ki lehet forgatni, felül lehet írni vagy éppen meg lehet szegni, de csak akkor, ha az alkotó pontosan tudja, mire épít.
Elsősorban az amatőr kritikákra gondolok, mert sokan úgy érzik, hogy ha felismerték egy történet működési mechanizmusát, akkor azzal érvénytelenné is tették azt. Ez bizonyos elemek esetében igaz lehet, mivel a filmnyelv és a filmes kifejezésmód folyamatosan fejlődik, és amikor egy jól ismert toposz túlságosan kiszámíthatóvá válik a közönség számára, akkor valóban változtatni kell rajta. De mi, filmkészítők tudatosan használjuk ezt a közös filmes nyelvet, és erre az előzetes tudásra építünk. A közönség rengeteg filmet látott már, ezért érti ezt a nyelvet.
Borítókép forrása: YouTube / CNN
