Renny Harlin rendező-producer (Felpörgetve, Még drágább az életed) úgy döntött, hogy készít egy Bosszúállók-filmet azoknak a generációknak, akik a Marvel franchise külsőségeit már nehezen fogadják be. Vasembert a kortalan Pierce Brosnanre, a fantasztikus környezetet valóságos közegre, a hipszter poénokat pedig – Tarantino és Guy Ritchie nyomán – vagány beszólásokra cserélték az alkotók. Szerencsére nem lett nosztalgiamozi sem a Tolvajok társaságából. A manapság reneszánszát élő gengszterfilmes stílus jól áll a műnek, a jószívű bűnöző pedig olyan örökérvényű toposz, ami minden időben a legmenőbb karakternek számít a filmvásznon. A történet szerint igazságtevő csapatot alkotó hőseink behálóznak egy „apakorú” nőcsábász tolvajt, hogy segítsen kirámolni és gyerekeknek adományozni egy áthatolhatatlannak tűnő arab börtön széfjéből néhány tonna aranyat. Ellenfelük a vonakodó szélhámost korábban ötször börtönbe utaló korrupt nyomozó, akit stílszerűen a régi pompájában tündöklő Tim Roth alakít. Aki a Halálos iramban 9 mellett vagy helyett más típusú akcióvígjátékra vágyik, annak melegen ajánljuk a Tolvajok társaságát.

tolvajok-tarsasaga-plakat.jpg

Korszerű akciófilm

Kicsit megtévesztő lehet a film expozíciója, az első tizenöt-húsz perc ugyanis egy – a Ponyvaregény és a Blöff képkockáin nevelkedő – süvítő gengsztermozit ígér, kiváló karakterekkel, rövid háttértörténetekkel, látványos vágásokkal és irodalmi magasságokba emelt utcai nyelvezetben előadott narrációval. Sajnos később ez a stílus háttérbe szorul, néhány operaszerűen szerkesztett akciómontázsra korlátozódik. Kapunk helyette azonban más izgalmakat. A Bosszúállók koncepcióját emelik át a történet és a forma szintjén is az alkotók, de lenyesegetik a szuperhős műfaj más kontextusban nehezen értelmezhető vadhajtásait. A „felnőttesebb” humornak, a komolyabban vehető, életszagúbb hősöknek és a szabadjára engedett színészi alakításoknak köszönhetően azoknak is élvezhetővé válik a tematika, akik a képregény alapú látványosságokat nem szívlelik. Egy megfáradt műfaj keretei között maradunk, ugyanakkor kortárs trendekbe harmonikusan illeszkedő formát ölt a film. Renny Harlin felismerte, hogy a klasszikus akciómatinék fölött eljárt az idő, és pont olyan filmet rendezett, amilyen típusú megapic-ek uralják a mai mozikat.

tolvajoktarsasaga18.jpg

Átöltöztetett Bosszúállók

Szemére lehet vetni az alkotóknak, hogy túl egyszerű, lineáris a cselekmény iránya. Akárcsak a Marvel Moziverzum filmjeiben, jelen műben sem beszélhetünk igazán személyiségboncolgatásról vagy karakterfejlődésről, inkább látványosságként kezelik a különböző figurák kamera előtti jelenlétét. A bevezetést leszámítva az egyes jeleneteknek nincs komolyabb dramaturgiai célja és mondanivalója. Ugyancsak látványelemként szolgálnak, aminek az az oka, hogy nem kifejezetten beszélhetünk komoly érzelmi vagy drámai folyamatokból felépülő cselekményről. Az akciójelenetek hatásmechanizmusa is sokkal inkább vizuális vonásaikból, semmint kiszámíthatatlanságukból vagy izgalmas fordulataikból fakad. Egy fontos különbség azért mégis vonható a MCU opuszaival szemben: a film poénjai és parodisztikus kiszólásai nem pusztán egy jól körülhatárolható szubkultúra tagjainak szólnak. Mintha Renny Harlin átöltöztetett volna egy Bosszúállók mesét egy csípősebb humorú és komolyabban vehető közegbe.

Vérfrissítés

Tolvajok társasága az a film, ami talán évtizedes viszonylatban először hozott valamilyen innovációt az akcióműfaj sokszorosan lerágott kliséi közé. Különösen a maratoni franchise-ok (pl. RamboHalálos irambanBad BoysSzupercellaTerminátor) újabb epizódjai mellé illesztve tűnik ki frissességével és könnyedségével Renny Harlin rendezése. Az alkotók nem apellálnak a Pierce Brosnanhez köthető nosztalgikus poénokra és a nyolcvanas-kilencvenes évek klasszikus megoldásaira, hanem kifejezetten a manapság divatos zsánerek, főként a gengszter-, a heist és a szuperhősfilm elemeiből építkeznek. A Tolvajok társasága ennek ellenére nem túl bonyolult és fordulatos, nem egetrengetően vicces és kevésbé látványorientált mű, mint például a Disney produkciói, mégis sokkal több izgalmat és humort szolgáltat, mint műfajának újdonsült darabjai. Erőltetett akciófilm helyett stílusos és vagány alkotás érkezett a hazai mozikba.