Az utóbbi évek során nagy érdeklődéssel követtem a különböző módon hajlítható, hajtogatható telefonmodellek felbukkanását. Egészen a közelmúltig azonban csak videókban és szaküzletekben találkoztam velük (ettől függetlenül volt tesztünk az elsőről és a másodikról is), ahol inkább érdekes, szórakoztató kütyüknek tűntek, mintsem mindennapi használatra tervezett előremutató, meghatározó fejlődési iránynak. Nemrég viszont a Samsung jóvoltából két hétre megkaptam tesztelésre a Galaxy Z Fold 3-at és a Galaxy Buds 2-t, így végre első kézből is megtapasztalhattam, mégis milyen élmény a használata. 

A párosból a Fold 3 volt az, amelyik leginkább megfogta a fantáziámat, és természetesen ezzel töltöttem a legtöbb időt. Teljes méreteit tekintve 158,2x67,1x16 mm, súlyra 271 gramm, előlapi kijelzője egy 2268x832 felbontású, 6,2 hüvelykes kapacitív Dynamic AMOLED 2X, belső, kinyitható kijelzője pedig 2208x1768 felbontású, 7,6 hüvelykes átmérőjű, mindkettő 120 Hz-es képfrissítési frekvenciával. A készülék kijelzője mögé épített előlapi kamerája 16 megapixeles, hátuljára pedig összesen három darab 12 megapixeles kamera került. A készülék USB-C csatlakozóval rendelkezik, a motorház alá pedig egy Snapdragon 888 processzor, egy Adreno 660 GPU, 12 GB memória és egy 4400 mAh kapacitású akkumulátor került. Ezen felül rendelkezik szinte minden olyan fontosabb funkcióval, amit egy modern okostelefontól elvárhatunk az ujjlenyomatolvasótól az 5G támogatáson át egészen a közelségérzékelőig. A Samsung emelett büszkén állítja, hogy a Fold 3 az egyik eddigi legstrapabíróbb készüléke, mely vízálló, cseppálló, a Gorilla Glass Victus kijelzők pedig akár két millió elejtést is kibírnak és négyszer ellenállóbbak a karcolásnak hagyományos konkurenseikhez képest.

Techorigami

Az első benyomásom, ahogy összecsukott állapotában szemügyre vettem, az volt, hogy egy fémborítású, masszív, minőségi jegyzetfüzetet tartok a kezemben. A Fold 3 az eddigi talán legvékonyabb kihajtogatható telefon, ám még így is pont annyira vastag és annyival súlyosabb az általam eddig használt okostelefonokhoz képest, hogy egy dolog már a tesztelés elején eldőlt: garantáltan nem fogom tudni nadrág- vagy kabátzsebben tárolni és szállítani. Méretei más kellemetlenséget is okoztak, például amikor játékhoz próbáltam használni, vastagsága és súlya miatt a nálam lévő mobilkontrollerek egyikében sem állt igazán stabilan. Emellett egyes kipróbált játékok, mint például a Dead By Daylight mobilos változata, a kinyitott állapot felbontásával is nehezen tudtak megbarátkozni, a UI kiosztása lényegesen kényelmetlenebbnek érződött, és egyes felugró ablakok, hirdetések úgy kilógtak a képernyő széléről, hogy egyszerűen nem tudtam bezárni őket.

Az előlapi és hátlapi kamerák tökéletesen megfeleltek az elvárásoknak, a hátlapi kamerák számos szűrő, automatikus fókusz, valamint három zoomolási alapbeállítás segítségével hangolhatóak, melyek természetesen manuálisan elég széles skálán állíthatók. A legkényelmesebb tevékenységnek azonban a jegyzetelés, illetve ebook olvasás bizonyult rajta, valamint munka során a kinyitott kijelzőn az ablakok átméretezése és mozgathatósága, ha mondjuk, egyszerre akartam látni egy chatet, egy naptárat és egy jegyzetfüzetet. Utóbbi kapcsán egyedül a rajzolással vallottam kudarcot, az érintőképernyős tollal ugyanis bármennyire is próbáltam óvatosan bánni, kihajtott állapotban a telefon közepén húzódó hajtásvonal rendszeresen belezavart a rajzolásba, a húzott egyenesekben folyton felbukkant egy kis érezhető törés. A terhelhetőséget és strapabíróságot értelemszerűen nem teszteltem olyan intenzitással, mint egyes youtuberek, akik akváriumba merítéstől feszítgetésig számtalan módon kipróbálták, mennyire bírja a gyűrődést, ám a kialakítás pont elég stabilnak érződött ahhoz, hogy véletlenül se csukódjon össze használat közben, valamint az összecsukás és kinyitás során ne keletkezzen kár benne.

Ami mind szép és jó, csak épp figyelmen kívül hagy egy fontos kérdést: elég-e ez a nyitogathatós képesség és masszivitás ahhoz, hogy megindokolja a durván 600-700 ezer forint körüli árat, amikor, ha esetleg ezekről lemondunk, a belsejével megegyező, vagy ahhoz hasonló paraméterekkel bíró telefont már kevesebb, mint feleennyiért is vásárolhatunk? Munka során a kényelmi funkciókkal maximálisan elégedett voltam, néhány év múlva el tudok képzelni egy olyan pillanatot, hogy külön-külön új telefon, tablet és ebook olvasó helyett majd egy ehhez hasonló modellt újítok be – de ahhoz előbb a technológiának kell még finomodnia, az árkategóriának pedig egy kissé elérhetőbbé válnia, jelen állapotban ugyanis még inkább tűnik úgy, hogy egy szűkebb techrajongó közönség az, akik számára megéri a befektetést.

Rejtekfülhallgató

A Samsung Galaxy Buds 2 tesztelése szerencsére egy fokkal egyszerűbbnek bizonyult. Tokjukba helyezve egy USB-C kábellel viszonylag gyorsan feltöltődtek, majd a bekapcsolást követően Bluetooth-on keresztül a Fold 3 már érzékelte is, hogy rájuk tud  kapcsolódni. Kényelmesen illeszkedtek a fülembe, súlyuk szinte alig van, emellett rendelkeznek beépített mikrofonnal, üzemidejük pedig töltés nélkül több mint hét órát bír. Emellett a fülhallgató tokja képes még háromszor is feltölteni a párost, így konnektor és töltőkábel után rohangálás helyett elég csak visszahelyezni őket egy kis időre.

Mind a hangzással, mind a mikrofonnal felvett hang minőségével elégedett voltam, a zajszűrés pedig, bár csodákra nem volt képes, a szomszéd szobából átszűrődő mosógép zaját, vagy egy pár méterre alaphangerőn szóló tévét teljes mértékben képes volt elnyomni. Problémám egyedül a stabilitással akadt: a fülből kilógó gömbölyded rész méretesebb és súlyosabb is, így mindegy volt, mennyire mélyen nyomtam a fülembe, kellően hirtelen mozdulattól, hajolgatástól sajnos kilazultak és ki is estek néha. Gép előtti munkához, videóchathez tökéletesek, sétálás mellé, tömegközlekedésre, ha igényelnek is valamennyi óvatosságot, használhatóak, viszont intenzívebb mozgás, például edzés, futás vagy főzés mellé nem merném megkockáztatni, hogy ezekről hallgassak zenét vagy podcastet.