A Hysteria Hospital „arcátlan módon” a legendás Theme Hosptital nyomdokába lép, melynek ugyebár már volt egy kihívója, a Hospital Tycoon, ami azonban borzalmasra sikeredett, olyannyira, hogy a kiadó Codemasters azóta a nyomait is eltüntette, helyét felszántotta és sóval behintette. Nem így a HH! Döbbenet, a casual műfajban jobb és élvezetesebb cuccot lehet összerakni, mint nagy költségvetésű projektként – itt látszik, hogy nem a pénz, hanem a tehetség számít márpedig az utóbbi idők garázsprojektjei ezt az állítást egyre inkább igazolják.
A konzol/casual téren rutinos Oxygen Games játékában (fejlesztő: GameInvest) egy friss diplomás, tetszés szerinti nemű ápolót alakítunk, akinek a dolga nem lesz egyszerű: egyetlen nővérként kell kommandíroznia a betegeket, miközben a kissé lepusztult kórházat is felvirágoztatja. Az elv egyszerű: az egyes szinteken adott számú pácienst kell meggyógyítanunk időre (mg le nem telik a műszakunk), akik ezért fizetnek, ebből fejleszthetjük tovább munkahelyünket, hogy egyre bonyolultabb eseteket is elláthassunk, illetve kissé feldobjuk a helyet és a várakozó ellátandók hangulatát.
Az irányítás igen kézreálló: a beérkező emberkéket a nagy klasszikushoz (és a Dungeon Keeperhez) hasonlóan a bal egérgomb kattintásával felemelhetjük, majd ledobhatjuk a vizsgálóba. Ha kész a diagnózis, ugyanígy át kell őket hajítani a megfelelő kezelőbe (a fejük felett megjelenik, mi a „célterület), majd elmenni a betegpulthoz az illető kartonjáért, visszavinni azt a dokinak, és meg is történik az ellátás. Ezután a koszos berendezést meg kell pucolnunk, a szennyest pedig kihajítani a megfelelő tárolóba. Ez így leírva egyszerű, de amikor egyszerre öt páciens tolong a helyiségben, alaposan fel kell kötnünk az egyengatyát... Munkánkat remek ötletekkel segítették a portugál fejlesztők: feladatainkat sorba állíthatjuk, azaz rákattintasz a kartonra, a betegre, a leharcolt ágyra, a szennyeskosárra, és embered mindezt sorban végrehajtja (az utasításokat a jobb gombbal törölhetjük); a betegeket vizsgálat után visszaültetheted a váróba, és ha végképp nagy a káosz, gyorsan be is hajíthatod őket az ajtó előtt várakozó mentőautóba (ez akkor is jól jön, ha épp nem áll rendelkezésre a megfelelő ellátáshoz szükséges felszerelés).
Az eredeti játék a végletekig le van egyszerűsítve: nem lehet szobákat építeni, a berendezési tárgyakat csak megadott helyre teheted, és fura, hogy minden egy légtérben van – de a tervezésnél nyilvánvalóan a cél a könnyű kezelhetőség és az élvezetes játékmenet volt. A sajnos elég nyúlfarknyi demót (az első négy szintet pörgetheted le) párszor végigjátszva azt mondhatom: sikerült! Ritka jó szórakozás, kellemes látvánnyal, zenével, jól összerakott csomag – én tuti vevő leszek rá, főleg, hogy a májusban megjelenő játék hét kórházat (köztük emeleteseket is – az lesz ám a móka!) és 60 szintet kínál, különféle nehézségi fokozatokon, ráadásul lesz egy „Endless” mód is, amely egyre nehezedő kihívásokkal fog szembeállítani minket.
Halkan hozzáteszem: most vagyok túl életem egyik legborzalmasabb „egészségügyi” játékán, a „Grace Klinika” sorozatot feldolgozó Ubisoft-terméken, amelynek tesztjét majd a következő számban olvashatjátok, és eléggé mély depresszióba süllyesztett – a Hysteria Hospital legalább visszaadta a hitemet, hogy lehet normális játékokat is csinálni a témából, minimális pénzből, maximális lelkesedéssel...
A konzol/casual téren rutinos Oxygen Games játékában (fejlesztő: GameInvest) egy friss diplomás, tetszés szerinti nemű ápolót alakítunk, akinek a dolga nem lesz egyszerű: egyetlen nővérként kell kommandíroznia a betegeket, miközben a kissé lepusztult kórházat is felvirágoztatja. Az elv egyszerű: az egyes szinteken adott számú pácienst kell meggyógyítanunk időre (mg le nem telik a műszakunk), akik ezért fizetnek, ebből fejleszthetjük tovább munkahelyünket, hogy egyre bonyolultabb eseteket is elláthassunk, illetve kissé feldobjuk a helyet és a várakozó ellátandók hangulatát.
Az irányítás igen kézreálló: a beérkező emberkéket a nagy klasszikushoz (és a Dungeon Keeperhez) hasonlóan a bal egérgomb kattintásával felemelhetjük, majd ledobhatjuk a vizsgálóba. Ha kész a diagnózis, ugyanígy át kell őket hajítani a megfelelő kezelőbe (a fejük felett megjelenik, mi a „célterület), majd elmenni a betegpulthoz az illető kartonjáért, visszavinni azt a dokinak, és meg is történik az ellátás. Ezután a koszos berendezést meg kell pucolnunk, a szennyest pedig kihajítani a megfelelő tárolóba. Ez így leírva egyszerű, de amikor egyszerre öt páciens tolong a helyiségben, alaposan fel kell kötnünk az egyengatyát... Munkánkat remek ötletekkel segítették a portugál fejlesztők: feladatainkat sorba állíthatjuk, azaz rákattintasz a kartonra, a betegre, a leharcolt ágyra, a szennyeskosárra, és embered mindezt sorban végrehajtja (az utasításokat a jobb gombbal törölhetjük); a betegeket vizsgálat után visszaültetheted a váróba, és ha végképp nagy a káosz, gyorsan be is hajíthatod őket az ajtó előtt várakozó mentőautóba (ez akkor is jól jön, ha épp nem áll rendelkezésre a megfelelő ellátáshoz szükséges felszerelés).
Az eredeti játék a végletekig le van egyszerűsítve: nem lehet szobákat építeni, a berendezési tárgyakat csak megadott helyre teheted, és fura, hogy minden egy légtérben van – de a tervezésnél nyilvánvalóan a cél a könnyű kezelhetőség és az élvezetes játékmenet volt. A sajnos elég nyúlfarknyi demót (az első négy szintet pörgetheted le) párszor végigjátszva azt mondhatom: sikerült! Ritka jó szórakozás, kellemes látvánnyal, zenével, jól összerakott csomag – én tuti vevő leszek rá, főleg, hogy a májusban megjelenő játék hét kórházat (köztük emeleteseket is – az lesz ám a móka!) és 60 szintet kínál, különféle nehézségi fokozatokon, ráadásul lesz egy „Endless” mód is, amely egyre nehezedő kihívásokkal fog szembeállítani minket.
Halkan hozzáteszem: most vagyok túl életem egyik legborzalmasabb „egészségügyi” játékán, a „Grace Klinika” sorozatot feldolgozó Ubisoft-terméken, amelynek tesztjét majd a következő számban olvashatjátok, és eléggé mély depresszióba süllyesztett – a Hysteria Hospital legalább visszaadta a hitemet, hogy lehet normális játékokat is csinálni a témából, minimális pénzből, maximális lelkesedéssel...
Egyébként nem emlékszem, nehézségi szintet ugye nem lehet választani?(mert folyamatosan növekedik)
Egyébként nem emlékszem, nehézségi szintet ugye nem lehet választani?(mert folyamatosan növekedik)