Kit érdekelnek a lehúzó Crimson Desert tesztek, ha még a The Witcher 3 rendezője is odáig van érte?

A mostani piaci körülmények között nem igazán mernek kockázatot vállalni a nagyobb kiadók, pedig több alkalommal is bebizonyosodott, hogy kifizetődő lehet elhagyni a járt utat a járatlanért. A Sandfall Interactive legelső játéka, a Clair Obscur: Expedition 33 például annak ellenére is letarolta a világot, hogy a rétegműfajnak számító JRPG-kben látható harcrendszert ötvözte a valós idejű hárítással (parry) és kitéréssel (dodge). De az idei év egyik legnagyobb sikercímének számító Crimson Desert is csak első ránézésre olyan, mintha a The Witcher 3: Wild Hunt és a Red Dead Redemption 2 szerelemgyereke lenne, az ismerős felszín alatt ugyanis merész ötletek és mechanikák lapulnak. Vélhetően az idén érkező The Blood of Dawnwalker is ezt a tábort fogja erősíteni, mert bár úgy tűnhet, hogy „csak” egy vámpíros The Witcher fődögél a Rebel Wolves boszorkánykonyhájában, az időmenedzsment és a valóban óriási hatással bíró döntések könnyedén kiemelhetik a fantasy RPG-k tengeréből.

Nem véletlen egyébként, hogy a Pearl Abyss és a Sandfall Interactive alkotásait idéztem meg az első bekezdésben, Konrad Tomaszkiewicz, a The Witcher 3 és a The Blood of Dawnwalker rendezője (valamint a Rebel Wolves alapítója) ugyanis épp ezt a két címet hozta fel példaként arra, hogy aki mer, az nyer. „Az iparág egyik nagy problémája, hogy az új stúdiók alapítói túl sokat gondolkodnak azon, hogyan keressenek pénzt. Ez egy nagyon hideg megközelítés, így nem lehet alkotni” – mondja Tomaszkiewicz a The Game Business-nek adott interjúban. „Csak azért új céget létrehozni, hogy ugyanazt csináljuk, mint korábban, problémát jelent, mert így nem érezhető a fejlődés. [...] Szeretnénk feszegetni a tripla-A RPG-k határait néhány kockázatos dolog hozzáadásával. Azt hiszem, ez [az ötlet] manapság egyre népszerűbb, mert ha megnézzük a Clair Obscurt vagy a Crimson Desertet, ezek a játékok bizony nagyon mások. Nem szimpla másolatai a AAA-s címeknek, hanem egészen friss élményt nyújtanak” – tette hozzá. Reméljük, hogy a The Blood of the Dawnwalker nem csupán friss vért (értitek?) pumpál a szerepjátékok ereibe, de jól is sikerülnek a reformok, hiszen az időbeosztáson alapuló haladásnak például könnyedén frusztráció lehet a vége, ha rossz a kivitelezés.

Borítókép forrása: Pearl Abyss