Bármennyire is szeretnénk, hogy így legyen, de az évek, évtizedek során sajnos már megtanultuk, hogy ha filmes feldolgozás készül egy játékból, akkor nem érdemes túlságosan magasra helyezni az elvárásokat. A héten ez ráadásul újfent bebizonyosodott, hiszen a Sonic the Hedgehog olyan negatív véleményhullámmal volt kénytelen szembenézni, ami miatt a film készítői kénytelenek lesznek változtatni.
Kapcsolódó hír
Szerintetek miért van az, hogy a filmes adaptációk rendre rosszul sikerülnek? Melyik az a feldolgozás, amelyik véleményetek szerint kivételt képez és jól sikerült? És melyik az a játék, amit szívesen látnátok megfilmesítve?
Osszátok meg velünk véleményeteket kommentben vagy a levrov@pcguru.hu címen - a legjobb, legérdekesebb írásokat visszaolvashatjátok majd a PC Guru júniusi számában!
Kétféle adaptáció létezik, ahogy megfigyeltem, van ahol fogják a játék a sztoriját és többé-kevésbé azt viszik vászonra (pl. Warcraft, 2018-as Tomb Raider), vagy amikor egy teljesen új történetet rittyentenek, figyelmen kívül hagyva a játék(oka)t (pl. Super Mario, Angelina Jolie féle Tomb Raider, Prince of Persia, Max Payne, Király nevében, Hitman stb.). Meg van az a ritka kategória, mikor egy új sztori, de a játékok kánonjába illeszkedve (legalábbis hivatalosan), pl. az Assassin's Creed.
Egyik se biztos recept, mindegyik kategóriában vannak jó és borzalmas filmek, de főleg az utóbbi.
Az szerintem mindig bukás, amikor a játék címének népszerűségére hagyatkozv legyártanak valami blődséget, aminek ezen a címen kívül semmi köze az eredetihez. Ugye elvileg okkal nevezzük a dolgokat a nevükön, senki sem örülne egy Star Wars filmnek, ami az ipari daruk kezeléséről szól gondolom.
Egy az egyben átvenni az eredeti történetet megint csak veszélyes, mert sok esetben egy játék története azért fog meg minket, mert interakcióban vagyunk vele, beránt, mi adjuk ki a parancsot, mi irányítjuk a mozgást, mi választjuk ki a párbeszédet stb. Pl. a legújabb Tomb Raider-nél éreztem ezt, hogy bár imádtam a 2013-as játékot, de ez a sztori annyira nem volt erős, hogy mégegyszer passzívan végignézve is olyan zsigeri hatást váltson ki. Bár nem direkt feldolgozás, de ugyanez áll a Hardcore Henry-re. Baromi fárasztó film volt, de ha tényleg én irányítottam volna, jó eséllyel élvezem.
Szerintem a leginkább akkor van lehetőség maradandót alkotni, ha olyan játék világát vesszük, ami elég tág egy új sztori elmeséléhez, mert ma már a legtöbb FPS, akció-RPG, TPS önmagában is elég filmszerű, ha pedig ezekből a már meglevő sztorikból kivesszük az interakciót, nem marad túl sok élvezhető elem. Ezért is érzem értelmetlennek a Call of Duty, vagy GTA filmekről szóló híreket, azok a játékok eleve már meglevő filmekre hajaztak, teljesen fölösleges lenne így körbeadaptálni.
A Warcraft szerintem nagyon jó döntés volt, mert ott az eredeti játék egy RTS, ami sose vonzotta be az embert a történetbe olyan személyes szinten, mint egy olyan játék, ahol csak egy karaktert irányítunk.
Az Assassin's Creed pedig nagyon jó is lehetett volna, csak teljesen elcseszték. Az irány jó volt, de a kivitelezés kritikán aluli.
Vannak aztán ugye azok a címek, ahol a játéknak alapból nincs sztorija, aztán kerekítenek valamit, de ezeknél is szinte minden esetben csak a cím hordozza a hátán, sose láttam még hogy megerőltetnék magukat. Ugye egy jó játékmechanikát nagyon nehéz filmre lefordítani.
Na hogy említsek pár személyes kedvenct, szerintem a Warcraft nagyon jó film volt és borzalmasan sajnálom, hogy nem lesz folytatás. Szintén szerettem a Prince of Persia-t, és hibái ellenére élvezhető volt a legutóbbi Tomb Raider is. Nem mondhatom, hogy minden játékadaptációt láttam, de Uwe Boll remekei mellett szerintem a kategória legalja az Assassin's Creed, illetve Resident Evil széria is az első rész után. Az Angelina Jolie féle Tomb Raider-eket gyerekként szerettem, de ma már nagyon ZS kategóriásnak hatnak. Az első Hitman-t és a Max Payne filmet is láttam, de őszintén szóla egyáltalán nem emlékszem a cselekményükre, szóval jó eséllyel nem voltak annyira jók.
Én legszívesebben olyan franchise-okból látnék filmet, ahol az a sztori, meg a lore mélysége miatt indokolt lehet. Assassin's Creed még mindig játszik, de ennél jobban átgondoltan, Deus Ex, Mass Effect, Warhammer, WH 40k (ezeknél konkrét sztorikat is feldolgozhatnának), akár Elder Scrolls is. Lényeg, hogy akarjanak a filmmel mondani is valamit, ne kizárólag a bevétel lebegjen előttük a készítés során.
Szerintem a kiemelkedő alkotás a rengeteg bukás közül a Warcraft és a Doom. Az előbbi azért, mert rendkivűl látványos, szórakoztató és meglepően jó cselekménnyel rendelkezik, az utóbbi meg azért, mert soha nem voltam Doom játékos, nem lopta be magát a szívembe. Így a film elé is azzal ültem le, hogy csak szórakoztató legyen. Pár apró idegesítő részt, ám annál horrorisztikusabb élményt kaptam (az FPS jelenet a vége felé még most is nagyon üt).
A 3. kérdésre pedig a válasz: Metro 2033. Komolyan! Egy olyan rendkívüli filmet lehetne csinálni belőle. Meg van hozzá minden: játék és könyv. Ha a kettőt kombinálni tudják, még egy látványos disztópiát is kaphatunk.
Szerintem a kiemelkedő alkotás a rengeteg bukás közül a Warcraft és a Doom. Az előbbi azért, mert rendkivűl látványos, szórakoztató és meglepően jó cselekménnyel rendelkezik, az utóbbi meg azért, mert soha nem voltam Doom játékos, nem lopta be magát a szívembe. Így a film elé is azzal ültem le, hogy csak szórakoztató legyen. Pár apró idegesítő részt, ám annál horrorisztikusabb élményt kaptam (az FPS jelenet a vége felé még most is nagyon üt).
A 3. kérdésre pedig a válasz: Metro 2033. Komolyan! Egy olyan rendkívüli filmet lehetne csinálni belőle. Meg van hozzá minden: játék és könyv. Ha a kettőt kombinálni tudják, még egy látványos disztópiát is kaphatunk.