Bár az évtized elején még gőzerővel dübörgő free-to-play lavina egy kicsit kifulladt, és közel sem tűnik úgy, hogy az online játékok piaca feletti uralmat egy ponton majd az ingyenes címek veszik át, változatlanul érkeznek a hol jobb, hol rosszabb, a kategóriát erősítő produkciók a Steam virtuális polcaira. Az év eleji uborkaszezonnak hála mi is vetettünk egy pillantást az utóbbi egy-két hónap során érkezett nívósabb címekre – melyek között vegyesen akadt egészen jó és közel élvezhetetlen is.

Endless World Idle RPG

Személy szerint az idle RPG-k műfajával utoljára IRC-n találkoztam, ahol egy megadott beszélgetési csatornára belépve a játékosok dolga mindössze annyi volt, hogy online maradjanak, de ne csináljanak semmit, miközben a chat folyamatosan jelentette, belépéskor megalkotott karakterük merre kalandozik és mit csinál a virtuális fantasy világban. Az ötletet azóta többen is átvették, és a jelek szerint egy egészen kellemes, öniróniával átitatott műfaj keletkezett belőle, mely az Endless World alapján, ha nem is váltja meg a világot, szerezhet pár szórakoztató percet (elsősorban akkor, ha már ahhoz is túl fáradtak vagytok, hogy kattintgassatok egy, a Diablo lebutított kistestvérére emlékeztető játékon).

Az EWI az indítását követően folyamatosan fut bárminemű beavatkozás igénye nélkül. Ha mégis úgy döntünk, hogy segítünk hősünknek a nagy kaszabolásban, lehetőségünk van a pályaelemek kattintgatásával pénzt gyűjteni, majd vagyonunkból fejleszteni különböző fegyvereit, felszereléseit, egy ponton túl pedig új eszközöket is craftolhatunk számára, vagy akár fejleszthető társakat toborozhatunk. A játék legszórakoztatóbb elemei kétségkívül a karakterek, akik néha a negyedik fal áttörésével sütnek el kommenteket a mai átlagos játékokkal és játékosokkal kapcsolatban. Amúgy az egész inkább egy laza poén egy kellően pihent hangulathoz, mint hagyományos értelemben vett játék.

City Battle | Virtual Earth

Gondolkoztatok már valaki azon, hogy mi lenne, ha valaki az Overwatchból kilúgozná a hangulatot, az ikonikus karaktereket, és csak a fő játékmenet maradna meg? Ha igen, akkor számára az orosz fejlesztésű City Battle | Virtual Earth a tökéletes választás. A játékban hét különböző robottípus fémes bőrében hajthatjuk végre feladatainkat az ellenséges csapat tizedelése közben, külön szimpatikus, hogy a játékbeli valutáért egy ponton túl csak skineket és kozmetikai elemeket vásárolhatunk, ráadásul átlagosan tíz másodperc alatt mindig sikerült találni online játékot. A játék ráadásul a jelek szerint itthon is elég népszerű, mivel lehetőséget kínál arra, hogy profilunkat beregisztráljuk virtuális fővárosunkhoz, és az adatbázis szerint több mint kétszáz aktív magyar játékos van.

Egyetlen hátránya talán, hogy sajnos nem sokkal az Overwatch után már kijött egy nagyon komoly (és meglehetősen pofátlan) ingyenes koppintás a Hi-Rez berkeiből, Paladins címen, mely a játékmeneten túl a hangulatot is nyúlta az eredetitől, méghozzá sokkal sikeresebb és szórakoztatóbb formában, mint azt a City Battle teszi. Van egy sejtésem, hogy pár hónap múlva már legfeljebb csak a kritikán aluli botok miatt fogok emlékezni rá, melyek elvileg helyettesíthetnék az esetleges játékoshiányt, a gyakorlatban viszont nikkelbolhaként ugráltak egy helyben, és nem voltak hajlandóak elhagyni a kezdőterületet sem – de így legalább egyszemélyes hadseregként, méltó ellenfél nélkül arathattam elsöprő győzelmet.

Warhammer Chaos & Conquest

Nem hinném, hogy én vagyok az egyetlen, aki szívesen fogadna egy (fantasy) Warhammer-játékot, amely a Birodalom hősies védelmezői helyett kifejezetten a Káoszpuszták démoni seregeire fókuszálna – azonban az a játék garantáltan nem a Chaos & Conquest. A kiváló koncepcióból a fejlesztőcsapat egy borzalmasan egyszerű, sokadrangú FarmVille-klónt hozott ki, amelyben feladatunk erődítményünk és seregünk menedzselése lenne, mely azonban csak addig szórakoztató, amíg a játék úgy nem dönt, vége a tutorialnak, és vagy kemény virtuális valutákat csengetünk, vagy hosszú perceket várunk, amíg végrehajtódnak a kiosztott feladatok. A játékélmény összességében leginkább a katasztrofális mobilos Dungeon Keepert idézi – szerintem ez bőven elég indok ahhoz, hogy olyan messzire kerüljétek, amennyire csak lehet.

Kritika Reboot

A Warhammerhöz hasonlóan a Kritika Reboot is megpengette a nosztalgia húrjait, szerencsére inkább a kellemesebb, mintsem a gagyi mobiljátékok okozta PTSD-re emlékeztető fajtát. A Kritika Reboot lényegében tökéletes mintapéldánya a dél-koreai free-to-play MMORPG-nek abból a korszakból, amikor ezek a havonta tucatjával érkező játékok konkrét játékmenetükben már próbáltak elszakadni a LineAge és a WoW/EverQuest által lefektetett játékmenettől, ám elemeik többsége, küldetésrendszerük még nem mert igazán nagyot újítani.

A Kritika esetében ez abban merül ki, hogy bár a küldetések felvételét, leadását, a kereskedelmet, a guildek menedzselését a megszokott városokban végezzük, maguk a küldetések lineáris beat ’em up-jellegű pályákon játszódnak (hasonlóan a Vindictushoz vagy a Continent of the Ninth Sealhez, ha valaki esetleg még emlékszik ezekre). Sajnos a nosztalgián túl nem sokat nyújt a játék – amit kínál, azt már megcsinálták mások is, szebben, jobban, letisztultabban (és minőségibb nyugati kiadásban). Bár a fejlesztőcsapat törekvései dicséretesek (miután az En Masse lelőtte a nyugati szervereket, saját kézbe vették a kiadását, innen ered a Reboot alcím), ingyenes MMO-ból bőven akad jobb, akár a régi, akár az új címekre vagytok kíváncsiak.

Ironsight

A lista eddigi tagjaival a cikk írása során ismerkedtem meg, az Ironsightról azonban már többször is hallottam a free-to-play mezőnyt még aktívan követő berkekben, és sokan a legjobb ingyenes Call of Duty-alternatívaként emlegették. Mivel anno számtalan órát öltem az olyan online lövöldékbe, mint a Combat Arms vagy a Blacklight, ez pont elegendő indok volt ahhoz, hogy vessek rá egy pillantást, az ingyenes körkép pedig tökéletes alkalomnak bizonyult, hogy ne halogassam tovább. Az Ironsight ráadásul sikeresen teljesítette is minden várakozásomat mind a pozitív, mind a negatív értelemben. Egyrészt sajnos rendelkezik a free-to-play online lövöldék minden kellemetlen hátulütőjével, amelyek már a 2010-es évek elején is rányomták bélyegüket a műfajra, kezdve az ütközetenként rongálódó fegyverektől a megvásárlás helyett csak megadott időtartamra bérelhető felszereléseken át loot boxokig.

Maga a játékmenet és a játékélmény viszont összességében hiánytalanul kárpótolt – gyakorlatilag bármikor találtam lobby-t, a csapatok mindig jól kiegyensúlyozottak voltak a játékosok szintjeinek megfelelően, az ütközetek között pedig kellemes tempóban tudtam fejlesztgetni a karaktereket, fegyvereket. Könnyen ki lehetett volna hozni többet is az Ironsightból, ám amit nyújt, az minden elemében egy kellemes, szórakoztató és megnyugtatóan hagyományos játékélmény.

Frenzy Retribution

A próbakör végére maradt egy kakukktojás, a Frenzy Retribution ugyanis egy egyjátékos, Unity-ben fejlesztett kísérleti játék, mely a Dark Souls nehézségi szintjét és egyes elemeit kombinálja egy látványos, adrenalindús kaszaboldával, melyben főszereplő anime lányunk rosszarcú robotnindzsák és szamurájok seregét darálhatja cafatokra.

Sajnos a Frenzy legszembetűnőbb hibái rögtön az indítás után megmutatkoznak – rosszul optimalizált (a rend kedvéért utánaolvastam, és még a saját konfigomnál jóval erősebb hardverrel operáló játékosok is panaszkodtak, hogy időnként alacsonyabb beállítások mellett is keményen beszaggatott), érezhető késleltetéssel érzékeli az irányítást, ez pedig, megfejelve a szándékosan magas nehézségi szinttel és az ellenfelek számával, már a játék korai szakaszában is nagyon gyorsan okozott átláthatatlan, frusztráló helyzeteket. Egy jó darabig konkrétan azt hittem, hogy a játék mindössze az első arénából áll – a teljesítése után pedig nem éreztem, hogy a későbbi szakasz különösebben megérte a rengeteg nekifutást. A fejlesztőcsapat tehetséges és motivált, azonban bőven van még mit tanulniuk, ha szeretnének egy papíron érdekes koncepcióból szórakoztató játékot kihozni.

Konklúzió – avagy amivel ténylegesen érdemes játszani

A kipróbáltak közül túlzások nélkül az Ironsighttal szórakoztam a legjobban, az Idle RPG volt a legérdekesebb, a Warhammert viszont, ha egy mód lenne rá, törölném az emlékeim közül. Amennyiben tetszett a felhozatal, és kíváncsiak lennétek akár rendszeresen is egy-egy ilyen kitekintőre az ingyenes felhozatalból, jelezzétek kommentekben. Az uborkaszezonra pedig kitartás mindenkinek, hamarosan indul az év, és belevethetjük magunkat a 2020-as felhozatalba.