Mielőtt elindítottam volna a NecroCityt, egy vérbeli tower defense képe sejlett fel a lelki szemeim előtt. Ezzel nem is lett volna probléma – azzal már annál inkább, hogy alapvetően sosem sikerült igazán megkedvelnem a stratégiák ezen alműfaját. A játék kipróbálása után viszont bátran állíthatom, hogy ha más hasonló programmal nem is, de ezzel még egészen biztosan fogok játszani. Egy szórakoztató és stílusos darabbal van ugyanis dolgunk, ami tökéletes kikapcsolódás lehet egy fárasztó nap végén.
It’s Good to be Bad – Kicsit másképp
A játék főhőse a bátyja árnyékából szabadulni próbáló élőhalott herceg, Benjamin, aki – miután megszerzi az uralmat egy kis darabka föld felett – végre megvalósíthatja nagyratörő terveit. A történet a maga lágyszívű és egyszerű főhősével, valamint az emberek ellen folytatott küzdelemmel egyáltalán nem nevezhető komoly mesének, de szerencsére nem is célja, hogy az legyen. A sztori csupán ürügyként szolgál arra, hogy visszaverjük a birtokainkat veszélyeztető, hullámokban érkező betolakodók armadáját. Mindezt pedig roppant szimpatikus módon valósítja meg a NecroCity, hiszen szerethető főszereplőjével, lényeivel, mondvacsinált konfliktusával egy igazán aranyos darab, ami olyan klasszikusokat idéz, mint például a Warcraft: Orcs and Humans, a Dungeon Keeper vagy éppen a Ghost Master.
A rövid oktatórész után viszonylag gyorsan lehetőségünk adódik választani a csapdák, tornyok és egységek széles tárházából, hogy aztán a megfelelő taktika alkalmazásával védjük meg rothadó földjeinket és templomunkat. Ez azonban – a program jelenlegi formájában legalábbis – nem tartogat igazán nagy kihívást a játékosok számára. Hiába a rengeteg csapda és a számos (egyébként látványosan animált) épület, ha az esetek többségében lényeink puszta számbeli fölénye is elegendőnek bizonyul a sikerhez. A pályák jelentős részén ugyanis elég a csatárláncba felsorakoztatott csontvázak hada, néhány távolsági egység és torony ahhoz, hogy borítékolható legyen a győzelem. Idővel ugyan hősök és nevesített ellenfelek is színesítik a játékmenetet, de végső soron ezek sem tudnak valódi újdonságot csepegtetni az egymás után következő pályák monotonitásába.
Szerettem volna látni például egy képekkel illusztrált kódexet, amiben szemezgethetek alattvalóim között. Örültem volna változatosabb és látványosabb küzdelmeknek, valamint olyan mellékküldetéseknek is, amik a közvetlen környezet felfedezésére ösztönöznek. Sajnos azonban az ilyen és ehhez hasonló finomságok egyelőre nem kerültek be a programba. A hiányosságok ellenére azért rendkívül élveztem a játékkal töltött órákat, leginkább valóban bájos és vicces stílusa miatt. Gyakran kaptam magam azon, hogy a sokadik hullámban rám törő ellenfél már gyakorlatilag lebontotta a központi épületemet, miközben én épp a múltba révedve mosolyogtam. Nagyon jól ráéreztek a készítők arra a fajta hangulatra, amit az első – közel HARMINC éve megjelent – Warcraft képviselt. Ez pedig hatalmas érték.
WarKeeper
Az imént felsorolt negatívumok szerencsére könnyen megbocsáthatóak a programnak, ami jelenlegi formájában gyakorlatilag a Warcraft és a Dungeon Keeper szerelemgyerekeként írható le. A megvalósítás egyértelműen a Blizzard klasszikusából merít, míg stílusában és humorában az egykori Bullfrog sikercímeit idézi, az összkép pedig minden bizonnyal sokat fog még fejlődni a tervezett megjelenésig (ami 2023 végére, 2024 elejére várható). Addig valószínűleg érkeznek újabb ellenfelek és „hősök”, valamint pályák és történetbeli fordulatok is, amik változatosabbá teszik a programot. Ez pedig elég kecsegtető, hiszen a NecroCity már korai hozzáférésben is egy egészen szórakoztató darab, olyan, amit jó szívvel tudok ajánlani minden – elsősorban a stratégiai címeket kedvelő – játékosnak. Fogyasztása azonban csak mértékkel javasolt, mert ha nem így teszünk, az élmény gyorsan kifullad és önismétlővé válik. Kisebb adagokban viszont remek mókában lehet részünk, ami egy-egy pálya erejéig képes kiragadni bennünket a szürke hétköznapokból. Valahol ez lenne ennek az iparágnak a célja, de ezt sajnos egyre több fejlesztő hagyja figyelmen kívül.
