1993-ban a CD-ROM már nem számított hatalmas újdonságnak (hiszen még a ’80-as években elkezdte világhódító útját), de a legtöbb háztartásban koránt sem volt annyira elterjedt, mint 5-6 évvel később. A kis- és nagy Floppy-lemezek után persze mindenki sejtette, hogy az adattárolás forradalma a küszöbön áll, a CD pedig a zenei kiadványok mellett (az első ilyen az ABBA The Visitors című albuma volt, 1982-ben) hamar utat talált magának a videójátékok között is. Az 1993. április 1-jén megjelent The 7th Guest nem is egy, hanem rögtön két CD-n terpeszkedett, és egy meglehetősen innovatív, FMV-betétekkel teli kalandjátékként került piacra, amely élőszereplős felvételeket (erősen túljátszott alakításokkal) és számos logikai feladványt tartalmazott, miközben a játékosnak egy szellemekkel teli kúriát kellett bejárnia.

A játék alapötlete a játéktervező és grafikus Rob Landeros, és a Virgin MasterTronics programozója, Graeme Devine fejéből pattant ki, akik együtt a Clue társasjáték és a Twin Peaks szürreális egyvelegét akarták megalkotni. Amikor Landeros és Devine bemutatták a játék alapötletét Martin Alper, a Virgin Games vezérigazgatójának, Alper azonnal intézkedett, hogy a Virgin segítségével a páros megalapíthassa a saját cégét, a Trilobyte-ot, amely kizárólag a játék fejlesztésével foglalkozik. Eredetileg mindent VHS-felvételekkel akartak megoldani (és az egészet videókamerákkal rögzíteni, egy valódi kastélyban), de ez piszkosul drága lett volna, így a 3D-s grafikai megoldások és az animációk végül 1991-ben kerültek be, amikor Robert Stein III is csatlakozott a csapathoz. Az ő segítségével alkották meg a különféle tereptárgyak (például a bútorok és a környezeti elemek) 3D-s változatait. A kész termék nagyon igényes dobozos kiadványként látott napvilágot, különféle extrákkal (karakterleírások, promóciós anyagok, kézikönyv), a hátoldalára pedig egy jópofa gyerekvers került. A doboz elején egy kísérteties építményt lehet látni, de a 17-es korhatár ellenére a The 7th Guest egyáltalán nem ijesztő.

Elátkozott játékbabák

A The 7th Guest egy 1935-ös flashback-jelenettel kezdődik, Harley on the Hudson városában. A megátalkodott csavargó, Henry Stauf megöl egy nőt, és ellopja a pénztárcáját, majd ezzel furcsa események sorozata veszi kezdetét. Látomása lesz egy gyönyörű játékbabáról, és másnap el is kezdi kifaragni. A babát ételért, italért és szállásért cseréli el egy helyi kocsmában. Staufnak más babákról és játékokról is lesznek látomásai, ezeket is elkészíti és eladja, míg végül sikeres játékkészítő lesz. Vagyonából egy másik látomást követve házat épít a város szélén. Ezzel egy időben több, Stauf játékait birtokló gyermek rejtélyes betegségben meghal. Stauf mindezek után eltűnik a kúriában, és soha többé nem hallanak róla. A gyerekek halála után hat vendég meghívást kap az elátkozottnak vélt házba, és az ő emlékeiket lehet újra átélni az amnéziás játékos karaktert irányítva. A The 7th Guest során a kúriát kell bejárni, logikai feladványokat megoldani, és a történetet tovább mesélő videókat végignézni, amik mind egy-egy puzzle abszolválása után jönnek. A főellenség maga Henry Stauf, aki állandóan gúnyolódik a játékoson, és megpróbálja félrevezetni.

Mint említettem, a The 7th Guest volt az egyik első olyan (kaland)játék PC-n, amely csak és kizárólag CD-n volt elérhető, mivel egyszerűen túl méretes volt ahhoz, hogy Floppy-n terjesszék. A Computer Gaming World 1993-ban rá is csodálkozott a megoldásra, és azt írták, hogy "a Guest nemcsak egy egész CD-ROM-ot fogyaszt el… valójában KETTŐT igényel." Ha tudták volna, hogy ma már csak letöltőkódokat tartalmaznak a dobozos kiadványok! A nagyméretű FMV-videók kivágása természetesen szóba sem jöhetett, mivel ezek nélkülözhetetlenek voltak a sztori szempontjából. A The 7th Guest egyébként a Star Wars: Rebel Assaulttal (LucasArts) és a Mysttel (Brøderbund) együtt elősegítette a CD-meghajtók elterjedését, amelyeket akkor még csak kevesek engedhettek meg maguknak, de már egyre több személyi számítógépben alapkelléknek számítottak. Devine megalkotta a GROOVIE játékmotort, amely lehetővé tette a CD-ROM-ról történő folyamatos adatáramlást, így a The 7th Guest tényleg előremutató volt a videójátékok között. Például ez lett az első olyan kalandjáték, amely 256 színnel, 640x320 felbontást használt, a Trilobyte pedig állítólag két év alatt több mint 500 000 dollárt költött csak a 3D-s grafika és a ház emeleteinek kidolgozására.

Szellemképes szellemek

Az FMV-jeleneteket természetesen színészekkel vették fel, kék háttér előtt, de ezzel akadtak gondok, ugyanis ekkortájt ez a technika még nagyon gyerekcipőben járt (legalábbis ami a videójátékokat illeti), így a kész felvételek szellemképesek lettek, furcsa aurát hagyva a színészek körül – külön embereket kellett felvenni azért, hogy javítsanak a helyzeten. Devine később elmondta, hogy elsírta magát, amikor először látta az utolsó jelenet végső verzióját. "Olyan nehéz volt elkészíteni ezt a játékot, és annyira kimerített a befejezés folyamata, hogy amikor először láttam a stáblistát, jöttem rá, hogy mit is tettünk" – mesélte. De minden egyes izzadtság- és könnycsepp megérte. Az első évben 450 000 darabot adtak el a játékból, ami több mint 15 millió dollárt hozott a konyhára. Ez a szám pedig hónapról hónapra csak tovább emelkedett: 1998 áprilisáig a The 7th Guest-ből 929 611 darabot adtak el, és 40 millió dolláros bevételt termelt csak az Egyesült Államokban, illetve úgy felpörgette a CD-meghajtók eladását, hogy a gyártók imába foglalhatták Landeros és Devine nevét. Bill Gates a The 7th Guest-et "az interaktív szórakoztatás új mércéjének" nevezte, 2011-ben pedig az Adventure Gamers kiadott egy toplistát, amely alapján a valaha készült 82. legjobb kalandjáték a Stauf-házban való kalandozás.

Természetesen egy ekkora sikert meg kellett lovagolni, és 1995 decemberében érkezett is a folytatás, The 11th Hour címmel, ami viszont már vegyes kritikákat kapott, a befejezését pedig sokan a legrosszabbnak tartják, ami valaha is készült egy videójátékhoz. Landeros megkísérelt egy harmadik részt készíteni The 7th Guest Part 3: The Collector címmel, és a játékhoz egy előzetest is közzétett a hivatalos weboldalon, de ez a videó idővel eltűnt – ahogy a játék körüli felhajtás is feledésbe merült. 2013-ban még indult hozzá egy Kickstarter-kampány, de nem érte el a kitűzött 435 000 dolláros célt, szóval sanszos, hogy az egész ment a kukába. 2019 áprilisában a Trilobyte és a MojoTouch kiadta az eredeti játék felújított, 25. évfordulós jubileumi kiadását. A digitálisan feljavított FMV-videók és hangsávok mellett a kiadás teljesen átdolgozott irányítási rendszert, térképet, a jelenetek kihagyásának lehetőségét és új menüket is kínál – Steamről vagy GOG-ról beszerezhető.

Az évek során a játék körül kialakult egy masszív rajongói bázis. 2015 júliusában például az Attic Door Productions fejlesztőcsapat – miután megkapták a Trilobyte-tól a megfelelő jogokat – hozzálátott a The 13th Doll megalkotásának, amely egy nem hivatalos rajongói játék lett. A közösségi finanszírozást választották, ami be is jött: a The 13th Doll 2019 októberében piacra került. A történet középpontjában a felnőtt Tad (az első játék hetedik vendége) áll, aki újra ellátogat a házba, hogy szembenézzen a múltjával. Bár nem kapott túl jó értékeléseket, de mindenképp érdemes megemlíteni, hogy The 7th Guest: The Board Game néven társasjáték-adaptáció is született, ami egyfajta Cluedo-szerű élmény lett. Mindez jól mutatja, hogy a The 7th Guest mekkora hatással volt a videójátékok világára, a kalandjátékok műfajában pedig mindenképp úttörőnek számít.