Az biztos, hogy a BGG-n (BoardGameGeek) megszavazott 4,5 körüli nehézség és az 50-60 ezer forintos ár Lacerda egyik játékát sem fogja igazán népszerűvé tenni, hiszen mindkettő kellően rémisztő hatással lehet az átlag vásárlóra és játékosra. A többség ugyanis eleve a 2-es átlaggal rendelkező társasokat favorizálja, míg a gamerek többnyire a 3,5-es átlag környékén érzik magukat komfortosan. Aztán van az, akit vagy nem érdekel az ilyen-olyan elképzelések alapján belőtt nehézség, vagy csak szimplán szereti a tényleg agyégetős játékokat – és persze ott van az is, aki csak azért is alapon emel ki mindenképpen olyan darabokat, amikkel “senki sem játszik”, mert ezzel is az elitizmus érzetét sikerül kelteni. Hogy a Lacerda nevével fémjelzett társasokkal ezek közül kik és mennyien ülnek le, azt nem itt fogjuk eldönteni, hiszen most az a célunk, hogy megépítsük a tényleg működőképes és a világot megváltó, átformáló időjárásgépet, majd pedig azt is kiderítsük, hogy a játékmechanika és az összkép felér-e a hírnévhez, vagy itt is csak a luxus és az elitizmus ad hozzá értéket az esetlegesen átlagos termékhez. Ha az időjárást ténylegesen nem is változtatjuk meg, azért remélhetőleg komoly tüzek sem várhatók (aka flame war, ha esetleg valakinél kihúzzuk a gyufát).
Időjárásgép (Weather Machine)
- Hazai partner/kiadó: Delta Vision
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kompetitív
- Játékosok száma: 1-4
- Játékidő: átlagosan 60-150 perc
- Korcsoport: 14+
- Nehézség: 4,54/5
- Ajánlott ár: a kiadó webshopjából akciósan 59 391 forint
A helyzet az, hogy a síparadicsom üzemeltetőinek tele a hócipőjük amiatt, hogy globális felmelegedés van, nem lehet síelni már a hegyekben sem, miközben a tengerparti üdülőövezet vendéglátói amiatt mérgelődnek, hogy az időjárás folyton megbolondul, ami elriasztja a turistákat és pihenésre, szórakozásra, finom falatokra vágyókat. Éppen ezért Lativ professzor eldönti, hogy majd ő egymaga megoldja a világ összes problémáját, így megépíti a címben szereplő időjárásgépet, ami ugyan teszi a dolgát, ezzel ideiglenesen segítve az elégedetlenkedőkön, de közben az elszabaduló pillangóhatásnak hála mindenhol máshol egyéb problémák adódnak, özönvíztől az erdőtűzig. Éppen ezért Lativ arra a következtetésre jut, hogy az elképzelés és a kiindulási pont jó, azonban még fejleszteni kell a masinán. Nos, robotizált segédei mellett ebből csak pár másik tudós képes kivenni a részét, avagy a játékosok, miközben nemcsak a robotok és a professzor jelenléte segít a kutatásban és fejlesztésben, de a kormány is, mely érthető okokból mindenképpen létfontosságúnak tartja a kísérlet sikerét. Aztán persze vannak még kémek is, kik a technológiát akarják megszerezni, de ez már egy másik történet kezdete…
A zseni a káoszt is átlátja
Mondtam ezt mindig, ha valaki szólt az asztalomon lévő rendetlenség miatt, és persze nem gondoltam komolyan, mert cseppet sem tartottam magam zseninek, azonban azt nem is sejtettem, hogy mennyire nehéz lehet a zsenik élete. Ez akkor válik egyértelművé, amikor először ránézünk az Időjárásgép felépülő játékterületére, vagy először olvassuk el a szabályfüzetet, esetleg nézünk bele egy angol nyelvű szabálymagyarázó videóba. Mivel a felkészülés egy külön kaland, a setupot ezúttal nem vázolom fel olyan részletesen, de azért minimálisan kitérek rá, hogy egy átfogó képe mindenkinek szülessen, miközben a méretes asztal teljes kihasználható játékterületét bemutató fénykép is árulkodó lehet. Első körben fontos, hogy minden játékos, avagy tudós, egy saját laborral rendelkezik, ez tartalmazza a saját felhasználható robotokat, az engedélyeket, valamint a műhelyt. Utóbbi bővíthető, illetve később ide kerülnek a már bevethető alkatrészek, robotok, vegyszerek. A fő tábla pedig lényegében négy nagyobb részlegre oszlik, ráadásként egy ötödikkel, amit csak Lativ ér el, mivel az az ő irodája. Minden részlegre (raktár, kormányterület, kísérleti labor, kutatási és fejlesztési osztály) különböző elemek kerülnek, kezdve a vegyszerektől és műhelylapkáktól a kormányzati támogatást jelentő bónuszlapkánon át Lativ segédjéig és az időjárást jelentő lapkákig. Nos, ezeken a területeken tevékenykednek maguk a játékosok is, vagyis mindig csak egy helyszínen.
Merthogy fordulónként mindenkinek egy fő akciója van. Első körben, ha már sikerült kormányzati lapkát szerezni, vagy esetleg egy befektetéslapkát, akkor annak a hatásait élvezhetjük ki. Vagy egyikét, vagy a másikét, kombinálni alapesetben nem lehet. A kormányzati lapka egy bizonyos extra jutalmat ad, míg a befektetés két módon használható fel: egyfelől a céllapkák közül egyet átrakhatunk a laborunk ehhez megfelelő mezőjére, amivel szintén jutalomhoz jutunk, vagy egy ilyen, korábban már letett lapkát megfordítunk, és ezzel érvényesítjük a színhez kapcsolódó helyszín finanszírozássávját, avagy megkapjuk mindazt, amit már elértünk, sőt a labornál egy másik finanszírozássáv jutalmai az extrák. Amennyiben ezzel megvagyunk, jöhet a tényleges akció, amikor játékos sorrend szerint mindenki elmozgatja a tudósát egy másik helyszínre, avagy senki nem maradhat a jelenlegi helyén.
A raktár a beszerzésre szolgál, itt is kezdjük a játékot, egy extra körrel, mivel itt tudjuk bővíteni a saját műhelyünket, avagy egy újabb lapkát elvéve növelni a területét, ami így egy háromsávos rész, amin a lapkák összeérve a vegyszereknek nyújtanak helyet, míg a fő mezőjükön vagy egy alkatrész, vagy egy robot fér el. Egyébként mindenre engedélyeket költünk, ami a saját táblán van menedzselve, illetve a legtöbb helyszínre lépve alapból kapunk másfajta engedélyt, sőt a szintén az adott projekten lévő Lativ, valamint a többi játékos után is kapunk egy-egy engedélyt. Kivétel a raktár, mert ott mi fizetünk engedélyt minden, tőlünk balra álló játékos után. A kormányzati terepen a bónuszokat nyújtó lapkákat szerezhetjük meg, vagy érvényesíthetünk egyből beszerezhető jutalmakat; a laborban vagy robotokat teszünk le a kívánt időjárási kísérlethez, vagy pedig már lefutott kísérletek alapján publikálhatjuk megfigyeléseinket; a K+F osztályon pedig egyfelől újabb kutatások formájában szintén területeket foglalhatunk a robotjainkkal, másfelől a már publikált témákban juthatunk el odáig, hogy áttörést érjünk el, ami lényegében a játék célja.
Mindezt éppen csak megemlítve vázoltam fel, az átlagos akció ennél bonyolultabban zajlik, aminek során alapvetően robotot és alkatrészt vagy/és vegyszert fizetünk ki, amivel valamilyen hatáshoz és jutalomhoz jutunk, de vannak egészen összetett akciófolyamatok, amiknél sok minden egyéb is számít. Továbbá így vagy úgy, de majdnem minden helyszínen szerünk kutatásjelzőket, amiket a laborunkban gyűjtünk, méghozzá hármat az egyfajta időjáráshoz, de különböző ágakról szerzett jelzővel publikálva a témában. Viszont ezeket kiválthatjuk díjakkal és más publikációkból szerzett idézetekkel, ami nagyjából már sejteti, hogy mennyire komplex a rendszer, amit ki kell ismernünk, át kell látnunk. És akkor az akciók után jön még egy kísérleti fázis, amikor Lativ segédje egy időjárást kijelölve elindítja a kísérletet, ha van ahhoz tartozó kísérletlapka az aktív ágon, valamint a kísérlethez tartozó oszlop robotokkal is fel lett töltve, de ez már csak a jéghegy csúcsa. Hiszen Lativ mindig mozog, ha mellé lépünk, a kísérlet vagy lefut, vagy nem, de annak mindenképpen van hatása, a körsorrendet bármikor megvariálhatjuk a következő fordulóra, egy csomó bónusz akciót szerezhetünk, és bizony előbb-utóbb eljön a vég is. Méghozzá akkor, ha valaki begyűjti a harmadik díját, ami egyben a Nobelt is jelenti; ha elfogynak a kísérletlapkák; ha betelik a kormányzati részleg, avagy tele van robotokkal; illetve ha a K+F részleg minden mezője foglalt. Ekkor lefut az adott forduló, majd még egy ráadás forduló következik, utána pedig jöhet a pontszámlálás, aminél a céllapkák és a finanszírozássávokon elért pozíciók alapján szerezhetünk további győzelmi pontokat.
Itt aztán minden leég
De főleg az agyunk, és ez nem csalás, nem ámítás. Csapatunknak (a Gémklub játékmesterével együtt) ez volt az első Lacerda-játéka, így lehet, eleve hátrányból indultunk, de tény, hogy nekem nagyjából háromszor kellett néhány hét alatt átolvasnom a szabályfüzetet, valamint legalább háromszor egy szabálymagyarázó videót is végignéztem, de így már azért nagyjából összeállt a kép, ami végül a tényleges játék alatt kristályosodott ki teljesen. A többiek pedig a játék alatt szintén megértették a kapcsolatokat, szóval ha nem is zökkenőmentesen, azért általánosságban sikerült venni az akadályt. A legtöbbször elhangzott kérdés mégis egy viszonylag egyszerű mechanikára vonatkozott, avagy arra legalább nyolcszor feleltem, hogy “hogyan is lehet megszerezni a finanszírozás-sávok extráit?” És ugye erre a jó válasz az, hogy a saját körök előtti lapkahasználatnál a befektetéslapka biztosítja ezt a hatást. És ugyan bőven van opció, bőven van akciólehetőség, néha pont keresztül lehet húzni a másik számításait, pláne, hogy a kutatásjelzők száma kimondottan korlátozott, aminek köszönhetően lehet, hogy más esélyünk nem marad valamiből újabbat begyűjteni, ekkor viszont rá kell menni a díjakra és idézetekre – már ha vannak, mármint az utóbbiból, mivel csak olyan tanulmányból idézhetünk, amit már valaki publikált. Szóval, ha mondjuk, senki nem feküdt rá az esőre, hiába van egy esős kutatásjelzőnk és egy díjunk, amivel a három jelzőből egyet pótolnánk, a harmadik jelzőt pótló idézetre esélyünk sincs, mivel abban nem született publikáció, ezzel bukva az egész sort. Éppen így egy-egy kísérletre is hiába megyünk rá, ha más nem teszi le a robotját, vagy ha eleve nem kerül sorra az adott időjárás-típus. Alaposan át kell tehát gondolni, hogy mibe fektetünk, mit figyelünk meg és mit kutatunk, hiszen könnyen teljesen árnyékra vetődhetünk, ha rosszul tervezzük meg a köreinket. Persze akkor is fel lehet építeni egy mentő mechanizmust, amit néhány kör alatt le lehet futni, de az már inkább csak tűzoltás, míg a többiek elviszik a lényeges eredményeket.
És ha már ipari kémkedés, akkor nem árt megjegyezni a Dávid Turczi által készített szóló módot sem, amely kémekkel dobja fel a játékot, saját kártyapaklival és táblával. Utóbbi szépen mutatja az akciókat, amik lényegében két játékost helyettesítenek, ezzel még izgalmasabbá téve az egyjátékos élményt, ahol aztán kutathatunk ellenlábasaink ellen, miközben a cél pontszámot igyekszünk megdönteni. Kártya nem mellesleg alig van a játékban, csak a visszafogott áron, 6291 forintért kapható kiegészítővel (A szabotőrök) jön egy kisebb adag, ami aztán a játék végi és alatti extra célokat biztosíthatja, ha szeretnénk feldobni a tudományos kutatás egyébként sem túl egyszerű rendszerét. És akkor visszatérve a kiindulási ponthoz: igazából játékról beszélünk, így felesleges túlmisztifikálni a dolgot. Természetesen a Lacerda-szint nehéz, kellően komplex, de messze nem lehetetlen elsajátítatni a szisztémát, amire az egész fel lett építve. Az ikonográfia elsőre nem adja magát, nem annyira egyértelmű, de idővel letisztul, ahogy a különböző mechanikák és hatások közötti kapcsolat is, avagy messze nem azt a túlbonyolított katyvaszt kapjuk, amire sokan hivatkoznak, mintegy direkt eltúlzott és a sznob gamerek szent gráljaként számontartott márkajelzés… már ha a Lacerda-játékokról beszélünk.
Sőt, azt gondolom, hogy aki kicsit is vonzódik az eurók és az összetettebb, gondolkodósabb társasokhoz, annak egyszer le kell ülnie egy Lacerda elé, hogy ezzel is kitolja a határokat. Meg kell vele elsőre küzdeni, nem adja magát olyan könnyen, de egyáltalán nem rakétatudomány, nem lehetetlen küldetés, ami némi tapasztalat mellett idővel meghálálja mindazt, amit belefektettünk. A neves alkotó társasjátékai ugyanis kimondottan egyedi témákat hoznak, nagyon jól összerakott szabályrendszerrel (az Időjárásgép elvileg vesz innen és onnan is, avagy nem teljesen ismeretlen, ha valaki a korábbi játékokat is ismeri, de mégis kellően egyedi), ráadásul olyan tálalással, ami miatt nem csoda az árképzés. A praktikus inzertben minden elemnek megvan a helye, és a komponensek tényleg elsőosztályúak, kezdve a gyönyörű, illusztrációkkal teli táblától a különböző jelzőkig, vagy a külön megvásárolható, fémből készült komponensekig, amiket mi is használatba vettünk. A kérdést nem én fogom eldönteni, de a saját élményeim alapján személyesen azt gondolom, hogy Lacerda nem véletlenül felkapott a komolyabb játékok kedvelőinél, és messze nem ördögtől való, vagy éppen elitizmus a társasjátékainak szeretete. Egészen különleges élmény az időjárásgéphez szükséges anyagok kikutatása és a kísérletek beindítása, ami több órás elfoglaltságot jelent (már a tényleges játék előtt is), de nem kell hozzá igazi tudósnak lenni, hogy megértsük a rendszerét, vagy legalább minimális sikerélményünk legyen. És ha ügyesek voltunk, a végére beindulhat az a különleges szinergia, amihez azok a különböző fogaskerekek, vegyszerek és robotok szükségesek, amiket olyan féltve tartalékolunk a játék alatt. Akkor pedig a klasszikusokhoz igazodva mi is örömmel és megnyugodva kiálthatunk fel: Heuréka!
(A tesztpéldányt köszönjük partnerünknek, a Delta Visionnek!)
