Top 5: Rajongói teóriák

Mindannyian nagyon szeretünk elméleteket gyártani; ha nincs minden tény elénk tárva, természetes ösztön az, hogy a fantáziánkra bízzuk a szürke foltok kiszínezését, majd eme elméleteket meg is osztjuk a többiekkel. Van úgy, hogy a teóriákat nagyon gyorsan el lehet dobni a körültekintés hiányában, ám van pár olyan rajongói változat, ami első, de még második megközelítésben is képes megállni a helyét. Az ilyen elméletek az igazi gyöngyszemek, hiszen ha az alapanyag is jó, akkor még tovább sikerült mélyíteni a történet -- igaz, ez nem kanonizált, de az már kit érdekel, ha a közösség tagjai jól szórakoznak az adott téma boncolgatásán, építve és újragondolva az ötleteket. Ezen a héten öt ilyen elméletet hoztam, melyek ugyan nem tökéletesek, arra viszont nagyon jók, hogy egy jól ismert történetet más szemszögből mutassanak, esetleg kitöltsenek az írók által tudatosan vagy véletlenül otthagyott lyukakat. Vigyázat: sok lesz a BioShock: Infinite, a Portal 2 és a Mass Effect 3 spoiler!

5. A Donkey Kong Country Amerika-ellenes

A Donkey Kong széria első ránézésre egy egyszerű platformer egy jópofa emberszabásúval és remek pályatervezéssel, ám voltak olyan rajongók, akik mélyebbre ástak, s arra jutottak, hogy a Rare egy bújtatott Amerika-ellenes játékot készített.

A teória szerint a Donkey Kong Country központi témája, miszerint a főellenség minden áron el akarja lopni Donkey Kong banánjait, valójában egy hasonlat a valóban megtörtént banánháborúra. Az történt, hogy 1898 és 1934 között az Egyesült Államok monopóliumot épített ki a banánforgalmazásra Közép-Amerika és Dél-Amerika térségében, a helyiek elégedetlensége következtében pedig a helyzet odáig fajult, hogy az Egyesült Államok hadserege több hadműveletet is végrehajtott ipari érdekeinek védelmében. És, hogy mindez miként kapcsolódik a játékhoz? Nos, azon túl, hogy a játék alaptörténete kísértetiesen megegyezik a valós eseményekkel, egyéb párhuzamokat is lehet vonni.

Az egyik legszembetűnőbb, hogy a játékokban számos olyan pályán száguldunk keresztül, melyek feltépett vonatsínekből állnak, ez ugyanis utalás lehet arra, hogy a United Fruit Company feltépte a vasúti pályáit, amikor kivonult egy országból. Ezen felül a főellenséget, King K Roolt Roosevelt egy korabeli karikatúrájáról mintázhatták, s ha még ez sem volna elég, a játék kisebb ellenségei amerikai hadifelszerelést viselnek, s az USA-ra jellemző komoly ipari terjeszkedés is látható az utolsó pályán. 

Egy folytatásban kiderült, hogy King K Rool valójában nem is szereti a banánt, ezzel tovább táplálva azt az elméletet, miszerint csak a profitszerzés érdekében csinálta az egészet.

4. BioShock Infinite: Booker DeWitt a Songbird

Bőven elég idő eltelt már ahhoz, hogy beszélni lehessen a BioShock: Infinite-ről anélkül, hogy kerülgetni kellene a spoilereket. Szóval, Booker és Comstock egy és ugyanaz az ember, két párhuzamos dimenzióból, Elizabeth pedig az eredetileg Anna névre keresztelt lányuk, aki a vallásos fanatikus Comstock a fellegek felett járó városban tart foglyul. Játékosokként erre szépen, apránként jövünk rá, s csak a második végigjátszás során döbbenünk rá arra, hogy milyen sok utalás volt a fináléra már a játék első képernyőjétől kezdve, sőt már a dobozon is van egy elég kemény, bár bújtatott utalás a végkifejletre.

A párhuzamos dimenziók és az alternatív világok között való, alig néhány szabály által határolt átjárás lehetősége remek táptalajt biztosít arra, hogy a rajongók elméleteket gyártsanak a történet finom részleteihez. Sokan például megpróbálták az eredeti BioShockot és a legutóbbi részt összekapcsolni, rokoni szálakat húzva Elizabeth, Booker, Ryan és Jack között, ám ez a több sebből vérzik, hiszen az időpontok nem stimmelnek, illetve van egy jó magyarázat eme szereplők látszólagosan összekapcsolt, de valójából egymástól elszigetelt létére -- van azonban egy másik, egészen jól működő kapocs a két játék között.

Az elmélet szerint az Elizabethet vigyázó mechanikus madár, a Songbird a Rapture-ben látott technológiát ellesve készült el, még érdekesebb viszont az, hogy pontosan micsoda a Songbird. Az világos, hogy egyetlen célja van csupán, megvédeni bármitől Elizabethet, de láthatóan erős érzelmi szálak is kötik hozzá. Felmerül a kérdés: vajon ki lehet ilyen erős kapcsolatban egy fogollyal? A válasz erre az lehet, hogy a gépi test mögött Booker egy harmadik dimenzióból származó formája van. Ez szinte tökéletes magyarázat arra, hogy miért küzd ilyen nagy elánnal a lányáért, ráadásul akárcsak mindkét Booker, a Songbird is vízbe fulladva hal meg. 

Songbird halálhörgését állítólag hallani lehet az eredeti BioShockban, pont mikor Sander Cohen feladatait teljesítjük.

3. Mario, mint ellenség

Örökzöld elmélet, hogy a Super Mario sorozat főhőse valójában nem is a királyság megmentője, hanem egy hatalmas szemétláda, s teljesen rosszul értelmeztük a történetet. Az igazság akár az is lehet, hogy Bowser a jó fiú, aki ügyesebb, okosabb és felkészültebb, mint Mario, s csak azért rabolja el rendszeresen Peach hercegnőt, hogy megvédje őt a bajszos vízvezeték-szerelőtől.

Az erre utaló nyomok szép számmal fellelhetők, kezdve Mario első feltűnésétől: olasz barátunkkal először az 1981-ben megjelent Donkey Kongban találkoztunk, ahol hősiesen megmentette a bajba került hölgyeményt. A játék folytatásában azonban már Mario a rossz fiú, aki bebörtönözte Donkey Kongot, akit a fia igyekszik megmenteni. Innentől kezdve lehetett gyanakodni arra, hogy nem tisztességesen játszik a főhősünk. A későbbi játékokban észre lehet például venni, hogy a teknőcök és gombalények tejesen nyugodtan elvannak magukban, nem zavarnak senkit, de mi ösztönösen eltapossuk őket vagy lelökjük egy szakadékról, s csak akkor kezdnek agresszívvá válni, ahogy közelítünk a játék végéhez, megpróbálva megállítani minket -- ez teljesen normális reakció egy agresszor jelenlétére.

Érdemes beszélni arról is, ahogyan Mario a társaival bánik: Luigit nem kell emlegetni, ő ugyanis mindig a rövidebbet húzza, sokkal érdekesebb viszont a yoshik szerepe, akiket állandóan bántalmaz, s mikor már nem kell az adott „hátas”, úgy dobja el őket, mint a szemetet, pedig a többi játékból nagyon jól tudjuk, hogy a yoshi faj elég intelligens ahhoz, hogy gokartversenyekben vehessenek részt. Továbbá ne felejtsük el azt sem, hogy Mario szimplán önös érdekekből indul megmenti a hercegnőt, ugyanis miután legyőzi Bowsert, semmilyen lépést nem tesz annak érdekében, hogy az újabb felemelkedését megakadályozza. Röviden tehát Mario egy agresszív, nemtörődöm szemétláda, aki rosszul bánik a testvérével, s abban leli az örömét, hogy a hős szerepét játssza, a legrosszabb esetben pedig ő Peach erőszakos volt pasija, aki erővel mindig visszakényszeríti magát a hercegnő életébe. 

A Donkey Kongban feltűnt Pauline volt az első nő, akit megmentett Mario, róla azóta sem hallottunk semmit. Csak mondom…

2. Chell GLaDOS lánya

A Portal sorozattal kapcsolatban a csavaros feladványok jutnak először az ember eszébe, majd pedig a sötét humor. Van azonban egy harmadik erénye is a játékoknak, mégpedig az, hogy a tesztkamrák mögötti történetet nem rágja az ember szájába, csak egy kis szegletét mutatja meg a valójában gazdag történelemnek, a többit a játékosokra bízza, hogy felfedezzék, de még inkább elméleteket gyártsanak az elszórt nyomok köré. A kissé puritán történet itt valójában nagy előny, ugyanis közösségteremtő szerepe van, ami a játék teljesítése után még hónapokkal is aktívan tartja az embereket, különböző beszélgetéseket indítva a játékban látott és elhangzott foszlányokra alapozva.

Az egyik ilyen népszerű elmélet szerint a konok, kitartó, de egyetlen szót sem szóló Chell Cave Johnson és GLaDOS (Caroline) lánya. Az ötlet a Portal 2 megjelenése után pattant ki a játékosok fejéből, akik arra jutottak, hogy Cave Johnson szerelmes lesz a titkárnőjébe, Caroline-ba, akiről tudjuk, hogy nagyon közeli kapcsolatot ápoltak. Kettejüknek gyermeke születik, ám mivel egy házasságon kívüli csecsemő rontana Cave presztízsén, arra kényszeríti Caroline-t, hogy adja örökbe a babát az egyik megbízható kollégájának. Ez a gyerek aztán idővel visszatalál a komplexumba a „Hozd el a lányod a munkába!” program keretében, s megkezdődik a kísérletezgetés GLaDOS felügyelete alatt, aki Caroline digitális mása, ám annak egy hiányos memóriával rendelkező, pszichopata változata.

A családi kapcsolathoz passzoló nyomokat az elszórt beszélgetésekből, a kutatóközpontban megtalálható, Chell névvel szignózott diorámán lehet megtalálni, illetve a játék legvégén mindközül a legmeggyőzőbb utalást is megkapjuk. Itt GLaDOS egy végső búcsút int a legnagyobb fejfájást okozó tesztalanyának, de nem egyszerűen útjára ereszti, hanem egy olasz nyelven elénekelt dallal engedi szabadjára, ennek szövege pedig egy lányról szó, utalva arra, hogy GLaDOS/Caroline a játék végére kibogozta, hogy kicsoda Chell.

Azon megoszlanak a vélemények, hogy GLaDOS pontosan kicsoda vagy micsoda, így az is inkább csak egy elmélet, hogy Caroline digitális változatával (vagy a személyisége egy részével) van dolgunk.

1. A Mass Effect agymosásos teória

Nagyon sok játékosnak egyáltalán nem tetszett a Mass Effect trilógia lezárása, az elégedetlenkedők egy része pedig tiltakozni kezdett, illetve habzó szájjal szidta a BioWare-t, míg mások inkább érdekes teóriákat gyártottak, olyanokat, amik magyarázatot tudnak adni a végkifejletre.

A legnépszerűbb és legtöbbet elemzett teória arról szól, hogy Shepard parancsnok már a játék elején a reaperek befolyása alá került, s a lázálmok, illetve különös események ennek az elnyújtott agymosásnak a mellékhatásai voltak. Ehhez sok nyomot találtak a játékosok, bizonyítva ezzel az igazukat, miközben voltak olyanok is, akik hevesen cáfolták, ellenérveket felhozva. Egyszóval nagyon jó, hosszú beszélgetések alakultak ki, s vitatható lenne az, hogy a BioWare valami ilyesmit szeretett volna elérni a lezárással -- vagy legalábbis ez volt az eredeti cél, mielőtt a problémák támadtak az írói szobában.

A teória szerint az egész agymosás folyamata a játék fináléjában csúcsosodik ki, mikor a szövetségesek az utolsó nagy hajrát indítják meg, de nem sikerül elérni a portált. Itt ugyebár hősünk elveszti az eszméletét, s rajongók szerint nem is tér magához, hanem az egész utolsó traktus a fejében játszódik le, harcolva az agymosás ellen. Az itt megjelenő sok furcsaság mind a reaperek műve, valamint a minket győzködő Illusive Man és Anderson a saját énünk egy-egy darabja -- a meghozott döntés jelképezi azt, hogy sikeresen tudtunk-e ellenállni.

A Mass Effect 3-hoz megjelent letölthető tartalmak nem segítették a teória hívőit, de teljesen és totálisan azért nem zárták ki az agymosásos teória lehetőségét a fejlesztők.

Neked van kedvenc rajongói teóriád, netán te magad álltál elő egy sajáttal? Oszd meg velünk is a kommentek közt!