Játékadatbázis

A Beautiful Desolation egy 2D-s, izometrikus nézetű, klasszikus kalandjáték, ami egy posztapokaliptikus világban játszódik. A megszokottól eltérően a kalandok színhelye az afrikai kontinens, ahol elhagyatott falukat, lerombolt városokat kell felfedezni, miközben arra is rá kell jönni, mi történt a világgal. A Brotherhood Games alkotása a 80-as, 90-es évek point 'n' click játékmenetét kínálja, tárgykombinálást, fejtörőket, csodaszép zenét, azokat a dolgokat, amik egykor naggyá tették ezt a műfajt.

Az Untethered a That Dragon, Cancer fejlesztőinek új játéka, egy epizodikus, VR-program, ami nem mellőzi a könnyed humort, de a fejlesztők némi misztikumot is belecsempésztek. Külön érdekesség, hogy a programban tényleg bele kell beszélnünk a mikrofonunkba, ezzel is feldobva a játékot. Az első epizódban a DJ-t alakíthatjuk, de a későbbi részekben más szerepkörökbe is belekóstolhatunk, például a producer munkájába.

A Guardians of the Galaxy: The Telltale Series-el a stúdió folytatja sz évekkel ezelőtt indított kalandjáték sorozatát. A Guardians of Galaxy is egy öt epizódos széria, amiben a Galaxis őrzőinek több tagját is irányíthatjuk, sőt, Quill hajójának, a Milanónak a pilótafülkéjébe is behuppanhatunk.

A Pendulo Studios a Yesterday Origins-ben egy évszázadokon átívelő történetet mesél el, melynek főszereplője egy férfi, akit 1481-ben boszorkányság vádjával a Spanyol Inkvizíció megkínzott. A John nevű férfi később halhatatlanná vált, de minden egyes feltámadásnál elfelejti nevét, származását, mindent. Innen ered a játék címe is, John-nak ki kell derítenie az eredetét, miközben száz veszéllyel kell szembenéznie. A Pendulo Studios, a Runaway játékok fejlesztője ezúttal egy igazi, felnőtteknek szóló programot alkotott, melyben keveredik az okkultizmus, a thriller és a stúdióra jellemző egyedi, sötét humor.

A Root Letter egy nemrégiben alapított család első tagja: az időnként bővülő famíliában két közös dolog is van. Az egyik, hogy mindegyik története egy misztikum körül forog, a másik pedig, hogy mindig ugyanazok a főszereplők, de egy teljesen új helyszínen, egy teljesen új sztoriban. Ez a sztori a Root Letter esetében egy levéllel indul - Fumino Aya a dolgai között kutakodva találja meg azt a nagy stóc papírt, amit egykori levelezőtársával, Ayával küldözgettek egymásnak 15 évvel korábban, míg a hölgyet egy nap el nem nyelte a föld. A nagy kutakodás közben azonban előkerül egy bontatlan üzenet, méghozzá egy nem túl bizalomgerjesztő szöveggel: "megöltem valakit - meg kell bűnhődnöm a tetteimért." Egy normális ember valószínűleg sóhajtana egy nagyot, és menne tovább, de egy videojáték főszereplője inkább összepakolja a cuccát, és elindul Aya egykori otthonába, megpróbálva kideríteni, hogy mi történt a lánnyal, és tényleg valami szörnyű dolgot tett-e.

A The Uncertain egy epizodikus, klikkelgetős kalandjáték, amelynek középpontjában a robotok állnak. Hősünk, RT-217NP egy olyan Földön él, ahol az emberi civilizáció már rég eltűnt, helyüket a robotok társadalma vette át. Ám egy harmatos reggelen az élete megváltozik, amikor egy repülőgép zuhan le a hátsó kertjében, a fedélzetén emberekkel.

Az 1979-es iráni forradalom történetét már sokféle módon feldolgozták, az INK Stories nevű fejlesztőstúdió pedig egy interaktív dráma-videójátékba oltotta. Az INK történetvezérelt, döntéseken alapuló címet alkotott, amiben az eredeti fényképek/videók garantálják az autentikusságot. A játék sztorija 1980-ban kezdődik, amikor a fotóriporter Reza Shizarit letaróztatják és börtönbe vetik. A fejlesztők bevallott célja a játékkal kapcsolatban az volt, hogy az emberek megismerjék az eseményeket és azok hátterét.

A Karmaflow egy puzzle-platformer-kalandjáték. Különlegessége, hogy a program egy rockoperába van építve, olyan előadók éneklik végig a játékot, mint Mark Hudson, Simone Simon vagy éppen Dani Filth. A Karmaflow történetének főszereplője az ún. Karmakeeper, akinek feladata a problémák megoldása, ha a világban feltűnik a disszonancia. A Karmaflowban a játtékmenet a zenére épít, azonban az eredmény nem sikerült túl jól, és a játékban olyan hibák is vannak, amik esetleg a továbbjutást is megakadályozhatják.

A Wuppo egy egyszerű felütésből dolgozik: a bajkeverő főszereplőnket egy átlagosnak ígérkező napon kipaterolják a hotelszobájából, miután már megint sikerült mocskot hagynia maga után, a kelleténél egyel többször felbosszantva a főbérlőt. Emberünk, vagyis inkább lényünk, merthogy a Wuppo világát nem humanoidok, hanem különböző, kézzel rajzolt stílusban megálmodott állatkák népesítik be, rövidesen azon találja magát, hogy repül ki az ablakon, és miután magához tért a nem túl kellemes landolást követően, indulhat is a kaland.

A Désiré egy kalandjátéknak álcázott interaktív fejlődésregény, amit francia alkotója, az író, programozó és játékdizájner Sylvain Seccia költői point and click kalandjátékként definiál. Négy segítőt maga mellé véve öt évig dolgozott Désiré történetén. Bevallása szerint játéka egy erős érzelmeket kiváltó társadalomkritika: az emberiség árnyoldalát bemutatva olyan aktuális problémákat feszeget, amelyekről tabu jellegüknél fogva nem szívesen beszélünk, ám gyönyörű befejezése miatt a visszataszítóbb részek ellenére is csak ajánlani tudja mindenkinek. Egyedi témája és jól megírt, ámbár provokatív története miatt azoknak érdemes végigjátszani a 6-7 órás Désirét, akiket a középszerű kalandjátékos körítés sem riaszt el életünk örökérvényű kérdéseinek rendhagyó boncolgatásától.

A belső nézetes kalandjátékok műfaját erősíti a Slender: The Arrival alkotóinak produkciója, aminek központi eleme egy ősi tárgy, az Élet Magja, ami után az arctalan és kicsit jellegtelen főszereplő archeológussal kutatunk. A történet úgy indít, mint bármelyik sétaszimulátor, avagy átbandukolunk a kezdetekben behatárolt játéktér egy-egy helyszínén, azután hirtelen történik valami, ami felkavarja az állóvizet, valamint a megszokott szisztémát.

Az ABZÛ egy csodálatos hangulattal megalkotott játék, melyben a tengerek, óceánok mélyére merülhetünk le, felfedezve azok színes világát. Az ABZÛ a Journey és a Flower kitalálójának művészi irányításával készült, a víz alatt úszva meg lehet ismerni ezt az ismeretlen élőhelyet, ahol elfeledett titkok fekszenek a mélyben. A játék a 2014-es Sony E3 konferencián lett bejelentve, műfaját tekintve pedig tulajdonképpen egy úszás szimulátor, melynek játékmenete inkább lineáris, mintsem nyílt világú.

A fejlesztők szándéka szerint a The Lion’s Song amolyan „novelláskötet”, amelynek lazán kapcsolódó, egy-két óra alatt végigjátszható rövid epizódjai a bécsi művész-értelmiségi világban játszódnak a huszadik század elején, és magáról az alkotás problémáiról, a karrier és a magánszféra feszültségeiről, a művészet és a tudomány nagy kérdéseiről elmélkednek különböző területeken (zene, festészet, matematika, írás) tevékenykedő kreatív elmék egy-egy életpályán felmerülő konfliktusán keresztül. Ez adja a történet tablószerűségét.

Az Úr kiűzte a bűnbe eső Ádámot és Évát az Édenkertből, ám örököseik mégis vissza akarnak térni oda az Adam’s Venture: Originsben. Kérdés, hogy mi vissza akarunk-e térni egy középszerű játék borsos áron forgalmazott, fapados remake-jébe. Az első Adam's Venture játék 2009-ben egy lebutított Tomb Raider klón volt, borzasztó technikai megvalósítással és unalmas játékmenettel. Az új rész, ami az Origins (Eredetek) alcímet viseli, ugyanolyan maradt, mint elődje. Miközben a fejlesztő Vertigo Games a grafikát felújította, a játék hibáit, a dögunalmas sztorit és a monoton játékmenetet érintetlenül hagyta. Az Adam's Venture egy ronda pénzlehúzás, megvétele csak önkínzóknak ajánlott...

A Sonicomi: Communication with Sonico alapvetően egy visual novel. A képernyőn megjelenő szereplők kommunikálnak velünk, néha választhatunk a válaszlehetőségek közül, egy-egy alkalommal meg is érinthetjük a lányt, valamint időnként az is rajtunk múlik, milyen fotózásra megyünk, melyik cég kampányát hoznánk össze, illetve Sonico erősségei közül melyiket emelnénk ki a felvételekkel. Na persze, mintha nem mindenki ugyanazt a jellemzőjét venné a célkeresztbe. Szó szerint.

Deponia történetének végére egyértelmű, kiradírozhatatlan pont került három évvel ezelőtt, és semmi jel nem mutatott rá, hogy a szürreálisan mókás kalandjáték fejlesztői bármiféle feltámasztási kísérleten gondolkodnának. A Deponia Doomsday azonban nemcsak visszavissz ebbe a világba, de lehetőséget ad arra is, hogy másfajta befejezéssel érjen végen a történet. A Deponia Doomsday-nek is Rufus a főszereplője, akire semmit nem lehet jó szívvel rábízni, nemhogy a világ sorsát érintő kérdéseket. A sorozatra jellemző grafikai stílus megmaradt, csakúgy, mint a kissé elborult humor.

A Spike Chunsoft alkotása eredetileg 2010-ben, PlayStation Portable konzolra jelent meg. A Danganronpa: Trigger Happy Havoc a visual novelek kategóriájába tartozó program, melyben egy elit középiskola diákjaként kell helyt állni, lehetetlen körülmények közt: az iskola örök időkre az otthonuk lesz. Kiszabadulni a rögtönzött börtönből csak úgy lehet, ha az ember megöl valakit, és közben nem bukik le. Az emberölés persze megtörténik, így a nyomozás során nyomokat kell gyűjteni, vallomásokat kell szerezni, majd ha megvan a feltételezett tettes, már csak rá kell bizonyítani a tettet. Ez persze egyáltalán nem egyszerű feladat, de ebben rejlik a játék zsenialitása. Több tucat órányi izgalom, elképesztően hosszú és lebilincselő történet, remek karakterek, fantasztikus hangulat - ezt kínálja a műfaj koronázatlan királya, a Danganronpa: Trigger Happy Havoc.

A Microids és az Artefacts Studios együttműködésében elkészült egy újabb, Agatha Christie regényén alapuló kalandjáték. Az ABC Murders a klasszikus regényt követi egy-két kisebb változtatástól eltekintve, a zene kellemes, a grafika elfogadható, a párbeszédek szórakozatóak. Sajnálatos módon a legfontosabb hiányzik belőle: a játékos nem fogja magát Hercule Poirotnak érezni. A nyomozási rész elnagyolt, felemás, a rejtvények megoldásait tálcán kínálja a program, ennek tükrében pedig kihívást egyáltalán nem ad az ABC gyilkosságok megoldása.

A Digital Media Workshop Prominence című programja egyszerre hordozza magában a kalandjátékok legjobb és legrosszabb elemeit, közben pedig annyira korhű, mintha két évtizeddel ezelőtt, a hőskorban készítették volna. A játék a távoli jövőbe kalauzol el, egy lerobbant űrhajón kell kideríteni, hogy mi okozta a leállást: a történet végig érdekes, a helyszínek egyediek, részletesen felépítettek, és a feladványok is jól sikerültek. Ugyanakkor a játékmenet lassú (ez nem mindenkinek probléma) és a grafikai megvalósítás sem a 2016-ban elvárt szintet adja. A Prominence egy régi vágású kalandjáték, akik a 90-es években szerették a stílust, ebben sem fognak csalódni.

A Bulb Boy hőse egy fiúcska, aki boldogan tengeti gyermekkorát kicsiny családjával. Egy este azonban a tévénézést és lefekvést követően groteszk kreatúrák lepik el a meghitt fészket: ott lapulnak a nappaliban, beférkőztek a fürdőbe, és a konyha sem biztonságos immár. Nem kisebb feladatra vállalkozunk, mint hogy csemeteként legyőzzük félelmeinket és egyúttal a rémségeket. A történet alapvetően a kissrác és a félelmetes teremtmények harcára fókuszál, egyes helyszíneken azonban a família többi tagját is irányíthatjuk. A Bulbware alkotása egyszerre igényel agymunkát és ügyességet, egyedi hangulattal rendelkezik. A különleges élményre vágyóknak érdemes tenniük vele egy próbát, az árát megéri.

A Werewolves Within nagymértékben támaszkodik a multiplayerre. Története szerint a középkori Gallowston városkáját egy vérfarkas tizedeli, és a játékosokra vár a feladat, hogy kiderítsék, mégis ki az a szörny. Közülük alakítja valaki a szörnyet, míg a többiek speciális képességekkel és szabályokkal megkötött kérdezősködéssel megpróbálják őt leleplezni. A köröket egy szavazással zárjuk le, ami alatt a csapatnak el kell dönteniük, szerintük ki a rém. Mindehhez barátlista és az információk megosztására használható privátüzenet-rendszer áll rendelkezésünkre. A Werewolves Within egyaránt támogatja a HTC Vive-t, a PlayStation VR-t és az Oculus Riftet.

A Pulse című játékban egy vak kislányt kell vezetni, aki gyermekkorában elvesztette a látását. Emiatt a hangok alapján tud tájékozódni, végig kell mennie ay ősei által végigárt ösvényen, hogy az erdő szellemeinek segítségével felfedezzen egy titkot... A Pulse egy végtelenül egyszerű, járkálós kalandjáték, rendkívül ötletes tálalásban, ám az élmény kong az ürességtől, a látvány pedig a grafikai tervezés miatt fájdalmas.

A Tendershoot és a Jolly Corpse által közösen fejlesztett Dropsy egy kalandjáték, abból is a régi vágású fajta, vagyis a 90-es évek elején használt technológiai megvalósítások köszönnek vissza úgy, ahogy azt a LucasArts vagy a Sierra csinálta volna. Ez azt jelenti, hogy egy pixeles, de nagyon igényes és részletes grafika mosolyog a monitoron, amihez fapados animáció és a szinkron teljes hiánya társul. A fejlesztők az alapokig lebontották a kalandjátékok jellemző mechanizmusait, nyakonöntötték a programot egy pszichedelikus motívumokkal. Ennek eredménye egy szerethető point 'n click kalandjáték, amit a retró szeretők fognak igazán élvezni.

A Five Nights at Freddy's sorozat második mellékága.