Játékadatbázis

Ismét maximális fordulatszámon pörög a Dragon Ball-mánia, amit mi sem prezentál jobban, mint hogy a verekedős téma után a Bandai Namco az RPG irányába tolná tovább a franchise szekerét, útközben pedig még egy taktikai kártyajátékot is piacra dobott Gokuék főszereplésével. Ez nem egy klasszikus, verekedős Dragon Ball-játék, sokkal inkább stratégiai oldalról közelíthető meg a műfaji besorolás, és bár vannak benne bunyók, ezekben az ügyességünket igénybe vevő momentumok lekorlátozódnak a QTE-jellegű gombnyomkodásra.

A Fantasy General 2 egy fantasy világban játszódó hexás stratégiai játék. A hexák és a stratégiai játékok kapcsolata elég régre nyúlik vissza, a népszerű hatszögletű mezőket például Charles Swann Roberts (az Avalon Hill, egy régi, patinás wargames stúdió alapítója) nevéhez köti a krónika. A Panzer General 1994-ben jelent meg, a 2. világháborús, körökre osztott hexás játékból pedig pillanatok alatt legenda (mellesleg korának bestsellere) lett. Erről koppintották az Alliedtől a Star Generalig tartó kollekciót, és ennek a sorozatnak a harmadik állomása volt a Fantasy General, 1996-ban.

Ügyvédes kalandjáték Franciaországban, egy komoly és jelentős történelmi korszak kellős közepén, stratégiai és társasjátékos elemekkel telitömve. Érdekes és gazdag kombináció, csak épp a gyakorlatban nem állja meg a helyét. Kár, mert a témaválasztás tökéletes, ahogy az ábrázolásmód is, nem beszélve a lebilincselő, érdekes ügyekről, ám még a szabad akarat illúzióját sem sikerült megteremteni, nemhogy fenntartani. A dróton vezetett történetnél viszont sokkal nagyobb baj, hogy mennyire kidolgozatlan, frusztráló és felesleges az a számos egyéb minijáték, amit ráerőltettek az alapra.

Nem ritka, hogy egy játék az emberiség sorsát adja a kezedbe, ám itt ez rendhagyó módon történik: egy falunyi ősember túlélését kell biztosítanod a különféle régészeti korokon át, a vadászat, földművelés, építkezés, meg egyéb civilizációs találmányok trükkjeit kitanulva. A Dawn of Man, egy kétfős csapat alkotása pontosan ezt az élményt adja, ez egy hangulatos, komótos tempójú civilizációépítő, ami egyedi logisztikai problémákkal szembesít az állandó háborúskodás helyett. Tartalmakra azonban még szüksége van, ezek nélkül egy-két végigjátszás után már vonzerejét veszti. Egy próbát a stílus rajongóinak megér.

A Stronghold sorozat Ázsiába megy, Kínától Japánig létesíthetünk majd erődöket a közkedvelt sorozat folytatásában.

AZ Ice Code Games alkotásában saját vallást kell alapítani: ez a Re-Legion lényege, amelyben a Re-Legion technokrata cyberpunk társadalmában kell tagok után kutatni, akiket aztán szekta-tagokká kell alakítani: Az alapfelütés kifejezetten érdekes, a hangulat remek, sajnálatosan kevés játékban szereplő témára húztak fel egy alapvetően helyre kis RTS-t. Alapvetően jól összerakott iparosmunka, bár némi csiszolgatás még ráférne…

Számolatlanul ömlenek az égből a városépítős stratégiai játékok, teljesen új életet lehelve a Cities: Skylines óta aranykorát élő műfajba, szinte minden hónapra biztosítva egy totálisan időrabló példányt, úgy tűnik, a kisebb, kevésbé tapasztaltabb fejlesztők is kedvet kaptak ahhoz, hogy szerencsét próbáljanak a mostohán kezelt RTS műfajban. A svéd Pathos Interactive alkotása is egy ilyen játék, csak éppen közel sem elég jó ahhoz, hogy versenyre kelhessen a többi indulóval. Hogy miért? Mindjárt elmondjuk!

A Polymorph Games csínján bánik a fellengzős jelzőkkel, és lazán bevállalja, hogy könyékig enyves lett a keze, amikor összedobta ezt a középkori SimCity- vagy inkább Settlers-klónt, de közben az olyan klasszikusokat is kizsebelte, mint pl. az Anno. A Foundation arra az egyszerű tézisre alapoz, hogy építeni jó, és azt az örömöt, ami egy megszületőben lévő településsel jár, nem feltétlenül kell frusztrációkkal terhelni. Ez itt egy olyan középkori homokozó, ahol nincsenek rosszcsontok, senki nem trappol bele a közepébe, és nem rúgja szét, amit felépítünk, kvázi „csak” játszani kell. Éppen emiatt élvezetes, a Foundation pedig bizonyítja, hogy nem szükséges a pusztítás a jó városépítős mókához. Kellemes program ez, ajánlható.

Minden idők egyik leghíresebb, legmonumentálisabb, és egyik legrémisztőbb könyvmonstruma, a hat kötetben, sok év alatt kiadott, körülbelül 4000 oldal terjedelmű „A Római Birodalom hanyatlásának és bukásának története” nemcsak a felvilágosodás korának egyik legjelentősebb irodalmi remeke, de egyben a történelemkutatás és a modern történelmi könyvek létrejöttének egyik úttörője, amely a kiadása óta eltelt lassan 250 év ellenére még mindig a Róma iránt érdeklődők egyik legbiztosabb forrása.

Két nem túl ismert cím, a Kingdom Wars (egy RTS-sorozat, ostrom és csata-szimulátor felhangokkal), valamint a Dawn of Fantasy címre keresztelt MMORTS szerepel csak a Reverie World Studios portfóliójában, de egy évtizednyi orkok és zombik között elvégzett munka simán átfordítható az európai történelem legsötétebb korszakába… a kanadai szakik inkább a Strongholdot gondolták újra egy kis Crusader Kings beütéssel. De azért nyúltak ám a Total Wartól, méghozzá nem is keveset. Jó dolog, hogy oda-vissza hatnak dolgok a kampánytérkép és a városnézet között, de azért nem mindenhol futnak olajozottan a fogaskerekek…

A Codebyfire egy egyszemélyes fejlesztőcsapat, a vezetője pedig az a Richard Wallis, aki több, mint tíz éve a szakmában. A The Colonists az első önálló projektje, amely láthatóan magán viseli az Anno és a Settlers sorozat által lefektetett alapokat. A The Colonists című alkotásban apró robotok életét kell menedzselni, egészen az emberré válásukig. Bejáratott játékmechanikák, könnyen használható kezelőfelület, alacsony gépigény, ezt kínálja a Codebyflre játéka, ami egy-két apróságtól eltekintve semmi újat nem mutat.

A Carcassonne egy hazánkban is meglehetősen népszerű asztali játék, amely a stratégiai és logikai gondolkodásra helyezi a hangsúlyt, valamint ezt az egészet jól nyakon önti egy miniatürizált birodalomépítés stratégiai kérdéseivel. Az Asmodee-nek köszönhetően most már Switchen is játszhatjuk a klasszikust.

A 4x stratégiai játékok közé… tudjátok, a körökre osztott kis csúfságokhoz, ahol a felfedez, terjeszkedik, bányász és kebelre ölel, vagy megsemmisít doktrína alapján épülnek a birodalmak, szóval ide érkezett egy új aspiráns, méghozzá az ókori Rómát megszólítva. Könnyű lenne beskatulyázni az Aggressorst, mondván, hogy pont olyan, mint egy az ókorra kihegyezett Civilization-klón, és alapjában véve nem is tévednénk túl sokat. Az egyszerűsített városnézetek, a komplett légiókat megszemélyesítő figurák, és minden rög (négyzethálónyi föld) mögött évekig csiszolt, bonyolult szisztéma rejtőzik. A 4x műfajt ugyanakkor nem ez az alkotás fogja forradalmasítani, de mellette szól a szavatosság, az alacsony ár és a tempós, jól kitalált játékmenet… Stratégiát szeretőknek ajánlható.

A második világháború örök és úgy tűnik, megunhatatlan témája a taktikai és stratégiai játékoknak. A Csendes-óceán vízi hadműveleteivel mégis viszonylag kevés fejlesztő foglalkozott. A Victory At Sea már megpróbálta betömni ezt a rést, és a fejlesztők 2018 végén újabb próbát tettek. Az Evil Twin Artworks azonban nem tudta megnyerni a háborút. Egy jó és igen ambiciózus alapötletre épülő játék lett a Victory at Sea Pacific, amit „érthetetlen okból” félkészen adtak ki, így az eredetileg is komoly kihívásból frusztráció lett, a játék fényes jövője pedig emiatt kérdőjeles, a felhasználók is vegyes értékeléseket adtak a tengeri háborúnak.

A Batalj a volt Dice veteránokat tömörítő Fall Damage játéka, melyet legjobban a körökre osztott akció-stratégia leírással lehet a legjobban jellemezni. Két játékos küzd egymás ellen egy-egy előre összeállított csapatot irányítva, a szimultán lejátszódó körök nem csak a taktikai lehetőségekhez adnak hozzá, a játékmenetet is gyorsítják. A BATALJ egy nagyon érdekes koncepció a körökre osztott stratégia és a multiplayer házasítására – a gond csak az, hogy nincs kivel játszani. A szerverek konganak az ürességtől, így a 25 eurós árát a játék nem éri meg, kellene neki egy kis marketing, hogy a szervereken embereket lehessen találni.

A Conan Unconquered a Petroglyph Studios játéka, melyben feladatunk egy erődítmény felépítése és megvédése az azt megrohamozó rablóhordák ellen. A játékmenet nagyon hasonlít a They are Billionsre, de itt amellett, hogy védekezhetünk egymagunkban, kooperatív játékmóddal is kecsegtet a stratégia.

Mind hallottunk vagy olvastunk legalább egy Grimm mesét, melyekben van egy visszatérő elem, a baljós sötét erdő. Ne térjünk le az útról, szórjunk morzsákat, hogy kitaláljunk. De mi van akkor, ha ez az egyetlen hely ahová menekülni lehet egy véres háború nyomai elől? A Grimmwood - They Come at Night! című játék egy túlélő MMORPG, ahol a játékosok jobban egymásra vannak utalva, mint máshol. Ebből az ötletből lehetett volna egy remek játékot csinálni, de kevés benne a tartalom és nagyon lassú a játékmenete. Az a pár jó dolog, ami van benne, nem ellensúlyozza eléggé a hibáit.

A This is the Police kritikái anno rendre megjegyezték, hogy a stílusos és eredeti vázon úgy csüngtek az ismétlődő elemek, mint a Connor családon a terminátorok, és a hamar kiismerhető játékmenetre is ráhúzták a vizes lepedőt. A fejlesztő Weappy most alaposan visszavágott, no nem az ismétlődések kiküszöbölésével, hanem új játékelemekkel, és további műfajok beinjektálásával. A második felvonás jó irányba fejlődött, stílusos, ráadásul rengeteg műfajt – kaland, szimuláció, kártyajáték, menedzsment, stratégia – tömörít, és jó a kivitelezés. Kár, hogy csak egyetlen végigjátszásra tervezték.

Az Assassin's Creed Rebellionban az elnyomás alatt álló Spanyolországot szabadíthatjuk fel a templomosok igája alól, méghozzá a legendás hősöket és új karaktereket tömörítő testvériségünk segítségével.

Gondoltál már arra, milyen lehetne Ari Goldnak lenni a Törtetőkből? Szeretnéd tudni, milyen egy kényes dívát vagy egy lusta színészt pesztrálni? Hogyan jutathatsz el valakit a névtelenségből a hírességek közé? Nos, a magyar fejlesztésű Cattle Call: Hollywood Talent Manager ezt kínálja.

Az Ubisoft a Gamescom 2018-on jelentette be, hogy hosszú évek után, 2019-ben új Settlers játék jelenik meg. A munkálatokban szerepet kapott az első játék vezető dizájnere, Volker Wertich is. A játékot a The Division motorja hajtja meg, így a látvánnyal nincs gond, az ellenfeleinket pedig nemcsak háborúval, de civilizációnk nagyszerűségének bemutatásával is legyőzhetjük.

A Parkasaurus egy park-menedzselős program a DinoPark Tycoon nyomdokaiban haladva. Feladatunk nem csak annyiból áll, hogy felhúzzunk egy működőképes "Jurassic Parkot", hanem annak elkészülte után gondoskodnunk kell vendégeinkről, alkalmazottainkról és persze szeretett dinoszauruszainkról.

A köralapú stratégiák kedvelői egy igazán érdekes fúziót próbálhatnak ki 2018 áprilisa óta a Steamen a Hex Gambit személyében, ami nem fantasy vagy történelmi témájú környezettel operál, hanem inkább egy mókás-színes kaland, meseszerű figurákkal. Egy kétszemélyes PVP/stratégiai játékról van szó, amiben egy vagy két másik játékossal kell megküzdenünk egy hexagonos alapú pályán, leginkább egy hagyományos táblajátékhoz hasonlóan. Az EA premier után a játék még egy picit szegényes állapotban volt, de a folyamatos fejlesztéssel a kért árat már érdemes kifizetni, ez pedig örvendetes dolog.

Első pillantásra úgy tűnik, hogy a Masters of Anima egy sötét, baljós hangulatú történetet elmesélő játék, de valójában nem az. A Passtech Games alkotását végig belengi egyfajta könnyed, enyhén humoros hangulat, ami elejét veszi mindenféle depressziós gondolatnak. A grafika inkább a meseszerű, színes és vidám vonalat képviseli, illetve a karakterek mondandójában is akad néhány viccesebb sor. A Masters of Anima egy hangulatos kis játék, mely remek választás lehet, ha valami könnyedebb kikapcsolódásra vágyunk. Az irányítás lehetne jobb, és kaphatott volna több egységet is, de ezek csak kisebb problémák, így a mérleg nyelve egyértelműen a pozitív irányba mutat, ráadásul az ára sem sok - érdemes kipróbálni!