Játékadatbázis

Az Arslan Legendáit már a nyolcvanas évek óta zabálják a japánok. A történet eredete egy perzsa eposztól származik. Ez alapján már sokan kitalálhattátok, az ezüsthajú trónörökös sztorijában jelen van a hősiesség, az árulás, a családi dráma és minden más olyan fontos kellék, amit egy ilyen ősi sztoritól elvár az ember. A Dynasti Warriorral már beizonyosodott, hogy a recept sikeres lehet, a Koei Tecmo pedig lecsapott az egy újabb ígéretes címre, méghozzá az Arslan: Warriors of Legend képében. A játék egy Warriors klón, de szerencsére a jobbik fajtából: a küldetések kellően változatosak, a sztori kellemes, a hangulata jó, de csak ha valaki szereti az animét. Egyedül a technikai megvalósítás terén érheti kritika, de aki szereti a kaszabolós stílust, annak jó választás lehet az Arslan: The Warriors of Legend.

A lassan 10 esztendeje futó EDF-széria külső nézetes akciójátékként az idegen lényeket és a változatos lőfegyvereket állítja a középpontba. A Shadow of New Despair alcímű epizód azonban nem folytatás, hanem a PS3-ra és Xbox 360-ra megjelent Earth Defense Force 2025 javított változata. Nincs komoly sztori, nincs mély karakterbemutatás, csak az űrlények vannak és a harc, ami minimum 15 órán át zajlik. A játék rétegjáték, azonban nagyon szórakoztató: azok fognak belevágni, akik már ismerik a sorozatra jellemző jegyeket.

Az Agony-ban egy emlékeit vesztett lelket alakíthatunk, aki valamiért nem léphetett át a mennyország kapuján, a lift ugyanis lefelé vitte. Hős lelkünk képes másokat irányítani, sőt, még egyszerűbb démonokat is megszállhat. Eme képesség lesz az egyik segítsége a pokolban, ahonnét természetesen szökni akar. S miközben felfedezi új, ámbátor ellenséges lakhelyét, rájön, hogy onnan csak egyetlen módon juthat ki: ha találkozik a misztikus Vörös Istennővel.

Richard Seabrook 25 éves modder, akinek Prospekt című munkája felkeltette a Valve érdeklődését, és azt hivatalos játékká tette azáltal, hogy beemelte a Half-Life kánonba. A Prospekt az Opposing Force folytatásaként akar tetszelegni, a főszereplője pedig az az Adrien Shepard, akit az Opposing Force végén a titokzatos G-Man ugyanúgy sztázisba küldött, mint Gordon Freemant. Az új kaland története a Half-Life 2-ével párhuzamosan folyik, Shepardnek a Nova Prospekt nevű börtönben kellene rendet raknia, de meglátogatja még a Xent, és a Combine űrállomást is... Sajnálatos módon azonban a Prospekt nem ért fel az előzetesen támasztott elvárásokhoz. A játék rövid (2-3 óra alatt letudható), nem is változatos, így nem tűnik többnek egy rajongó kevésbé jól sikerült, amatőr munkájánál. Hogy a Valve miért emelte ki, megfejtésre váró kérdésként fennmarad az utókornak...

A Wormwood Studios akciójátéka egy cyberpunk elemekkel dúsított, oldalnézetes akciójáték, amiben egy visszavonult bérgyilkos alakítunk. Vagyis, vissza akart vonulni, csak aztán megbízói úgy döntöttek, hogy a szerelme elrablásával emlékeztetik: nincs kiszállás. Nem ez volt életük legjobb döntése, de mindenképpen az utolsó döntésük volt, merthogy hősünk elindul megmenteni barátnőjét, és senki sem állhat az útjába.

Az Obliteracers a Varkian Empire munkája, ami leginkább a Micro Machines című mókához hasonlítható. Egy nyúlfarknyi méretű pályán kell versenyezni, a cél pedig az, hogy minél előbb kilökjük, megsemmisítsük az ellenfelet. A műfaj mára szépen kiforrottá vált, de a Varkiannak volt elég sütnivalója, hogy a bevált recepten csavarjon párat: tizenhatan is rajthoz állhatnak egyszerre, a játékot lehet irányítani billentyűzettel, kontrollerrel, tablettel, telefonnal. A pályán őrült küzdelem alakulhat ki, a kiesett játékosok pedig légicsapást mérhetnek a még versenyben lévőkre. Az Obliteracers egy csupa ötlet partijáték, ami multiban mutatja meg igazi erejét: haverokkal tökéletesen el lehet ütni az időt!

A játékipar hőskorának egyik legkedveltebb akciójátéka az 1989-es Golden Axe, amiben különböző képességű és fegyverzetű hősökkel kellett leverni a gonosz Death Adder csatlósait Yuria földjén. Különlegessége volt, hogy hátasokat is meglovagolhattuk és akár többen is játszhattunk vele egy gépen. A játék az Arcade-gépekre történt megjelenése óta több kiadást is megért, például 2010 óta már a Steamen is elérhető.

A Mushihimesama sokat merített a Space Invadersből, lévén a teendőnk ezúttal is a hullámban érkező rémségek megállítása, ebben pedig meglehetősen törékeny repülőnk, valamint az arra szerelt fegyverek lesznek segítségünkre. A hangsúly tehát nem a főszereplő motivációs bázisát és jellemét részletesen taglaló cselekményen van, sokkal inkább a rengeteg, gyakran az egész képernyőt betöltő ellenfeleken, robbanásokon és a felszedhető bónuszokon. Ehhez a játékhoz reflexek kellenek, mint a bullet hell címekhez általában.

A Zombies on a Plane egy olyan program, amiben a 30 000 láb magasan szálló repülőgépen kell rendet tenni a különböző élőhalottak között. Sőt a géptesten is hadat üzenhetünk a kóricáló hulláknak, illetve megvédhetjük azt a sérülésektől. Mi több, a repülőt is vezethetjük, ha úgy tartja kedvünk.

Gyilkos robotok és maják? Igen! A Sileni Studios alkotásában két fémgigász lövi egymást a wormsös hagyományoknak megfelelően (röppálya-számolgatás, trükkös fegyverek), miközben a lábaiknál hangyaként nyüzsögnek az őket bálványozó maják. Az ötlet enm kicsit elszállt, de működik: a játékban például nincs tűzgomb, hanem meghatározott időintervallum jut a fegyver kiválasztására és a röppálya beállítására, majd az idő lejártával automatikusan elindulnak a töltetek: kezdődhet a pusztítás! A Mayan Death Robots aranyos játék, de a grafika és az audio-rész lehetne jobb is, ugyanakkor kellemes szórakotást ad, és úgyis ez számít.

A Dragon Ball XenoVerse 2-t bár az előző etapra alapozták, mind a grafikát, mind a világot feljavították, és megkaptuk a valaha volt legnagyobb és legrészletesebb Dragon Ball-világ, amit videojátékban láthattunk.

A Deep Fried Enterprises boszorkánykonyhájában elkészült ROOT alapjában véve nem bonyolult játék. Nincsenek benne fejtörők, egyszerűen csak meg kell találni a labirintusszerű pályákon a kijáratot, illetve adott esetben az ahhoz tartozó kulcskártyát vagy hozzáférési engedélyt. Szóval leginkább az olyan ősi FPS-ekre hajaz, mint a Doom és a Quake, annyi különbséggel, hogy itt jóval kevesebb ellenfelet kell legyilkolni. A program olyan, mintha a Tron film mása lenne: egy virtuális valóság világban kell programokat elintézni. A ROOT egy kellemesen egyszerű felépítésű játék, ami megidéz egy klasszikus filmet és megannyi régi FPS-t, emellett egyaránt szórakoztató lehet a lopakodás és a lövöldözés szerelmeseinek.

A Game of The Year 420BLAZEIT egy elborult, ingyenesen játszható játék, amely az FPS-ek és az azokat fogyasztó ifjú vérpistikék elé állít görbe tükröt. Ugyan nem hosszú program, de a rekeszizmot még így is garantáltan elfárasztja.

A finn Vasara Entertainment közelharci kaszabolással és szerepjátékos elemekkel bolondította meg a bullet hell akciójátékok receptjét, és habár ez a kombináció egészen jól sikerült, a Stardust Galaxy Warriorsból sok lehetősége ellenére hamar kifogy a gőz. A Stardust Galaxy Warriors története 2087-ben játszódik, a játékosnak egy galaxist védő rendőr bőrébe kell bújnia, hogy egyedül vagy társakkal (max. 4 fős helyi kooperatív játékmód) rakjon rendet. A játék elején négy karakter közül lehet választani, mindegyiknek speciális képességei és fevyverei vannak, így némileg eltérő játékélményt adnak.

A Q-Games 2007 óta készíti a PixelJunk játékait, legjobban sikerült alkotásuk azonban a 2009-ben kiadott Shooter, ami hosszú-hosszú várakozás után végre PC-n is teljessé vált, megjelent ugyanis a PixelJunk Shooter Ultimate, ami egy csomagban tartalmazza a két, összekapcsolódó részt, fantasztikus szórakozásra invitálva minket az ERS Pinita Colada bátor mentőcsapatának szerepében.

A Bedlam egy videójáték paródia. főhőse egy programozó hölgy: Heather 'Athena' Qiunn, aki egy VR-eszköz tesztelése során bekerül kedvenc gyerekkori FPS programjába. Van harc, kellemes gaming kikacsintások, amik jól működnek, de a játék többi része nem igazán sikerült jól. A játék Christopher Brookmyre azonos című sci-fi szatírája alapján készült, azonban a fejlesztőknek nem sikerült megfelelő módon adaptálniuk a művet. A Bedlam emiatt inkább egy elvesztegett lehetőség, amiből többet is ki lehetett volna hozni.

Az Eagle Flightban egy sassal röpködhetünk az ötven éve kihalt Párizs fölött. Az épületek afféle akadálypályát fognak nyújtani, ezeket kell különféle módon kikerülnünk vagy átrepülni köztük. Illetve olykor még a madarunk életére törő ellennel is meg kell küzdenünk. A játékban nagy hangsúlyt kap a többjátékos mód, egész pontosan a hatfős kompetitív móka, de kampány is van. Az Eagle Flight egyaránt támogatja a HTC Vive-t, a PlayStation VR-t és az Oculus Riftet.

Bár a Call of Duty: Infinite Warfare a földi ütközetek mellett űrháborút is kínál, nem kell csillagközi utazást és idegen lényekre számítani. Az egyetlen ellenfél még mindig az ember és annak haditechnikája, így a Call of Duty alapok sem sokat változnak. Rövid, moziszerű egyszemélyes kampány és gyors multiplayer csaták jellemzik.

A Battlefield 1 nem a Hardline rendőrségi, hanem a hagyomány katonai hadviselés vonalát viszi tovább, de nem csak ezen a téren lép vissza a múltba. Minden eddiginél távolabb megyünk, és az első világháború kegyetlen csatáiba kóstolhatunk bele.

Az Asteroid Base programjában meg kell menteni a galaxist, mielőtt az összes szeretet eltűnne belőle, mindezt pedig egy igazi, régi vágású kooperatív játék formájában lehet megtenni, amiben bármiféle online opció nélkül, csak akkor játszhatunk másokkal, ha ugyanabban a térben vagyunk. A Lovers in a Dangerous Spacetime csodálatos grafikába tekert, hibátlanul működő, az összhangra épülő játékmenetet, változatos ellenfeleket és folyamatos kihívást kínál - tökéletes időtöltés, különösen akkor, ha egy baráttal ütjük el az időt.

A DoomRL nem csak nevében idézi meg az id klasszikusát, hanem a közvetlenül belőle átemelt grafikai modellek, hangeffektek, zene, és a történet is, amelyek kombinációja tökéletesen adja vissza az eredeti cím hangulatát. Viszont a DoomRL e megegyezések ellenére teljesen új élményt nyújt, mivel a nehézségi szint beállítása után három játszható kaszt közül választhatunk, amelyek a tengerészgyalogos (Marine), a felderítő (Scout), és a technikus (Technician). Ezenfelül kapunk egy egyedi képességfát, és lehetőségünk lesz küldetésünk során a felszereléseinket is tovább fejleszteni. Az első szint betöltése után pedig rögtön szembesülünk azzal, hogy izometrikus nézetből történő körökre osztott csatában fogjuk irtani a pokoli bestiákat, miközben páncélt, fegyvert, töltényt és egészségügyi csomagokat kell okosan eltartalékolnunk a hátizsákunkban. Ha pedig figyelmetlenek vagyunk, és rosszul gazdálkodunk, akkor a büntetésünk halál, és mindent elvesztünk, majd kezdhetjük elölről az egészet.

A Skyshine’s Bedlam egy pokoli utazásra invitál. Ezer „turistát” kell átszállítanunk a posztapokaliptikus pusztaságon egy hatalmas, páncélozott busz és egy maréknyi katona segítségével. Egy út, egy csapat – és egyetlen esély a győzelemre. A Skyshine Games több helyről szedett inspirációt: a Banner Saga, az FTL, és a Fallout is felfedezhető benne. A program érdekes helyszín, változatos eseményeket és kellemes zenei aláfestést kínál, azonban a mesterséges intelligencia nem túl jó és néhol túl kegyetlen is.

A Blackroom egy, a közeli jövőben játszódó FPS, amiben a Hoxar nevű cég realisztikus holografikus virtuális világot tudott teremteni (ez a Blackroom), ahová bármikor és bárhol beléphetnek az emberek. Ám valami hiba csúszott a rendszerbe. A virtuális világ megkergült, a szimulációk életveszélyessé váltak a felhasználókra nézve. Háborúk törnek ki a Blackroomon belül, horrorisztikus szörnyek támadnak az emberekre, még a téridő is kifordul magából, hála az elszabadult holográfiának.

Két mexikói független csapat produkciója ez a leginkább a Portalhoz hasonló, belső nézetes logikai platformer, amely a sajátosan többdimenziós fejtörőit egy azok köré szőtt történettel, és három egyedi háttérrel rendelkező, különböző típusú feladványokat megoldó játszható karakterrel is megfejeli. Az Attractióban a legnyilvánvalóbb Portalon túl az utóbbi évek olyan logikai platformereinek hatása fedezhető még fel, mint a Q.U.B.E. vagy a Magrunner, de a sci-fibe oltott valóságshow körítés révén egy kevés Schwarzenegger-féle Menekülő ember is akad benne. Az Attractio egy gondolkodásra épülő játék, amelyben a fejtörők többféleképpen is megoldhatók, ezért a Portal szeremeseinek érdemes kipróbálniuk.