Játékadatbázis

Az EverQuest II új küldetéslemeze, mely rengeteg nóvumot kínál. A címadó téma egy új faj, a Fae felbukkanásáról szól, mely az új induló város, az erdős Kelethin környékén honos. Rajtuk kívül még 40 lény, több mint 350 friss küldetés, 20 kalandzóna, új szakma, házak, tárgyak, felszerelések, bűbájok, új jutalmak a PvP csaták hőseinek, a céhek pedig immár túlléphetik az 50-es szintet is, és feltornázhatják magukat 60-ra. A Kingdom of Sky kiegészítőben bemutatkozott új fejlődési (Achievement) rendszer is tovább csiszolódott, így most még jobban testre szabhatjuk, finomíthatjuk karakterünket.

Abszolút klasszikus és hagyományos, külső nézetes, point & click stílusú, 2D-s, kézzel rajzolt háttérbe helyezett 3D-s karakterekkel életre keltett kalandcím, melyben �előírt� arányban szerepelnek készletalapú, dialógussal hajtott, és mechanikus-logikai puzzlék. Bár a sztori elég sablonos, a II. világháborús alapvetés és a főhős személye, aki egy egyszerű fizikaprofeszor, megfűszerezi azt. Helyenként szép, helyenként csúnyácska, de elég jól összerakott cucc, a műfaj szerelmeseinek érdemes kipróbálnia!

A Black Hole Games által készített, a klasszikus Warhammer univerzumban játszódó, gyönyörű grafikájú stratégia, melynek legfőbb értéke a Digic Pictures által készített, többszörös díjnyertes CGI nyitóanimáció.

A C&C3 sztorija 2047 körül indul - pár év viszonylagos nyugalomban telt el a két főerő között, miután Kane eltűnt a színről. Eközben a világban káosz uralkodik, a tibérium megfertőzte a bolygót, kialakultak a zónák, ezért a GDI a fertőtlenítésre koncentrál. Miután a másik oldal szilárdan hisz egy ősi próféciában, mely a kristály és Kane kapcsolatáról szól, ezt a törekvést egyre morcosabban nézi - végül egy rút tavaszi napon nukleáris rakétával megsemmisítik a GDI űrállomását, a központi vezérlőként funkcionáló Philadelphiát, fedélzetén a teljes vezérkarral és politikai elittel, majd globális támadást intéznek a szervezet földi bázisai ellen. Feladatod GDI tisztként az lesz, hogy újra egységbe szervezd a felfordulásban széthullott szövetséget, a demoralizált erőket, és leszámolj a Noddal. A két oldalt terelve 10-10 küldetés vár rád - hogy aztán ezeket lezavarva jöjjön a bónusz: beköszön egy harmadik frakció is, egyenesen az űrből.

Az amerikai polgárháborút feldolgozó játékban Észak és Dél szemszögéből irányíthatuk az eseményeket, az egységeket remekül használhatjuk (lövöldözés mellett szurony és bajonett használata), lehetőségünk van ágyukat lopni vagy szabotálni, ellenséges egységek között orgyilkosságot elkövetni, városban harcolni és csatamezőkön küzdeni.

A Medieval II: Total Warból a 2002-ben megjelent előd a kor igényeihez igazított változata, a szokásos játékmenettel, látványos körítésben, bár kevés újdonsággal.

A Traveller's Tales LEGO-sorozatának ebben a darabjában az új Star Wars trilógiát játszhatjuk végig, könnyed, szórakoztató formában. A játék kicsiknek és nagyoknak egyaránt ajánlható.

Az eredetileg is zseniális stratégiai játék méltó bővítése. A két új faj (Necron, Tau)  friss színt hoz a játékmenetbe és ezúttal a hadjáratok hosszába sem tudunk belekötni: a korábban negatívumként felrótt rövid hadjáratokat a fejlesztők egy új rendszer bevezetésével küszöbölték ki. Ezúttal nem előre meghatározott sorrendben következő pályákon kell végigirtanunk ellenfeleinket, hanem egy egész bolygó meghódítása a cél, tetszőleges stratégiával. Ezt a Total War óta megannyi RTS-ben visszaköszönő, Rizikó-szerű nagytérkép alkalmazásával hozták össze: szabadon választott sorrendben támadhatjuk és védhetjük meg a bolygótérkép mintegy huszonöt területét. A provinciák eltérő bónuszokkal ruházzák fel népünket, valamint hősünk is egyre táposabbá válik a különböző harci kiegészítők által. A rendszer egyszerű és nagyszerű, bár már annyi RTS-ben láthattuk, hogy a Relictől elvártunk volna egy ennél kifinomultabb, több lehetőséget hordozó variációt. Ráadásul a nem behatárolt fejlődés miatt a küldetések nehézsége eléggé hullámzó, és sohasem tudjuk biztosan, hogy vajon legyőzhetetlenül erős ellenfelet támadtunk be. Az AI továbbra is kimagasló, főleg a küldetések első felében hajlamos nagyon agresszív lenni, de mikor már kiépítettük a gazdaságunkat, akkor is tud súlyos kellemetlenségeket okozni – bár a lassú, de biztos felőrölés taktikája ellen tehetetlen.

A Codename: Panzers - Cold War története elszakad a második világháborús miliőtől, és egy alternatív történelmi szálon haladva mutatja be, milyen lett volna, ha az ötvenes évek hidegháborúja nem is olyan hideg. A sztori szerint a Szovjetunió és a NATO (melyet persze az USA vezet) konfliktusa a harmadik világháborúba torkollik -- ezt dolgozza fel a játék kampánya, melyet kooperatív móddal megtámogatott küldetések és kidolgozott többjátékos mód egészítenek ki. A Cold War persze játékmenet terén marad a gyökereknél: most is egy valós idejű, ám az építkezést többségében hanyagoló stratégiai játékról van szó, melyben egy kisebb osztagot irányítva kell elfoglalnunk a térkép taktikai szempontból fontosnak számító pontjait.

A Word of Chaos a "Káosz szava" című Nemes István (alias John Caldwell) regényt dolgozza fel. Íme a sztori rezüméje:

A LEGO Star Wars, bár kritikailag elég megosztott lett, a játékosok körében népszerű darab volt. Egyszerű, de adrenalindús játékmenetével és hamisítatlan, mégis mókás Star Wars-hangulatával méltán lopta be magát a szívünkbe. Erre való tekintettel jelent meg a II. rész.

Kevés ötlet, kevés újítás, lapos sztori, idegesítő feladványok, erőltetett 3D - de legalább kalandjáték, amit a mostani ínséges időkben bizony meg kell becsülnie a stílus rajongóinak... A Broken Sword negyedik része csak azoknak ajánlható, akik az első hármat a polcukon tudják, és minden este elégedett mosollyal törlik le a port a dobozokról, emlékezve arra a sok élményre, melyekkel gazdagodtak a végigjátszások során. Noha ez inkább az első két részre vonatkozik, ha már végigjátszották a harmadikat, a rajongók feltétlen küzdjék végig ezt is, nem fognak csalódni. Kevésbé fanatikusoknál már fennáll ez a veszély…

Az Alone in the Dark negyedik része - a sorozat legendává avanzsált első epizódját leszámítva - a legjobb darab a szériában. Mindenkinek kellemes borzongást, illetve izgalmakat nyújt majd a The New Nightmare, úgyhogy sötétedés után csak erős idegzetűeknek ajánlott...

A Dawn of War első kiegészítője, mely a címéhez hűen két új kampányt nyújt az örök fagyba burkolózó Lorn bolygón. Ez a környezet nagyon feldobja a hangulatot, főleg a grafikán is megfigyelhetnek némi polírozást az éles szeműek. Az új modellek még részletesebben és látványosabban néznek ki, mint az alap játékban: minden csavart és plecsnit látni rajtuk, nem is beszélve arról, hogy ezúttal az azonos típusú egységek is észrevehetően eltérnek egymástól, vagyis itt végre nem az RTS-ekben megszokott klónhadsereget vezetjük harcba. Látványos újítás, hogy embereinek látszik a leheletük is, és ezúttal a holttestek és roncsok nem tűnnek el nyomtalanul a harcmezőről - egy idő után igen brutálisan véres csatatérré változtatják a tájat. Az alapjáték egyik legnagyobb hiányosságának rótták fel, hogy a mindössze tizenegy küldetés során csak egy fajt próbálhattunk ki, a többi nép a multi mókákra maradt. Ezt felismerve a Relic a kiegészítőlemez tíz összetett küldetésébe belepasszírozta mind a négy alapfajt - de természetesen a fő szerepet az új oldal, a Birodalmi Gárda képviseli.

A Rome: Total War 3D-be helyezte a sorozatot, és a Római Birodalom fénykorát dolgoztatta fel a vállalkozó kedvű játékosokkal. A recept adott volt: egy, immáron 3D-s térképen diplomáciai ügyeket intéztünk, kereskedtünk, területet foglaltunk, míg a 3D-s csatatéren a területfoglalásnak ellenállókat vertük le hatalmas seregünkkel. A Barbarian Invasion című kiegészítő elfeledteti velünk eme dicső századokat, és a Római Birodalmat megbuktató barbár hordák fénykorába kalauzol minket.

Kissé visszatetsző - bár erősen profitorientált - üzletpolitika, hogy a világ legnagyobb játékkiadójaként ismert EA idei karácsonyi játékfelhozatalának huszonhárom játéka közül csupán egy akad, ami nem licencelt témájú, vagy folytatás.

Újabb 10-15 óra kalandozás, ám ezúttal egy sötét, depressziós világban. Két új karakterosztály, új állatok, cuccok, mágiák, képességek, receptúrák - mégis, kissé rókabőrszagot áraszt a DS2 kiegészítője...

A Tycoon játékok nagy népszerűségnek örvenedenek. Sokan szeretnek szöszmötölni egyes területeken, s ennek megfelelően számtalan dolgot kipróbálhattunk már a Tycoon játékokban. Vezethettünk mozdonyt, építhettünk vasutat, börtönt is menedzselhettünk, vidámparkot, sőt, még magát a Poklot is. Most eljött az idő, hogy New York utcáit járjuk be, és Sim City-módjára egyengessük sorsát.

A Rainbow Six sorozat e részig egész szépen teljesített a taktikai, csapatalapú akciójátékok körében. Azonban ez a rész az előző, jól kidolgozott, rendkívül precíz akció után egy lebutított, konzolosított akciójáték lett, rossz mesterséges intelleigenciával, és monoton játékmenettel. Aki kipróbálná, inkább a Vegas-t vegye elő, már az is elérhető árú, és fényévekkel jobb, mint ez.

Ebben a játékban te saját magadat alakítod focistaként. Klubbot kell magadnak találni, de nem mindegy, hogyan teljesítesz a próbajátékodon, hisz rengeteg online játékos szintén szeretne bejutni egy csapathoz... 

C.S. Lewis kiváló regényei viselik a "Narnia krónikái" főcímet, melyek legfőbb ismertetőjegye talán az, hogy a tucatfantasyktól erősen eltér (bár ez nem meglepő, hiszen Lewis Tolkien kortársa és barátja volt, s gyakorlatilag a mesterrel együtt kezdték korunk nagy témáját felvirágoztatni). Míg a legtöbb orkok és elfek csatározásait mutatja be (már csilliomodik alkalommal), addig Narnia világa egy teljesen egyedi, a szokásostól eltérő, inkább mesevilág. (Orkoknak, elfeknek nyoma sincs... Faunok vannak, és bikafejűek, akik inkább a görög szatírokra, illetve a minotauruszra emlékeztetnek.) Míg Tolkien inkább a kelta-germán mitológiából, addig Lewis a görögből merített sokat.

A Black and White 2 első kiegészítése, melyben néhány új épület, pálya és egység kapott helyet - no meg a rivális istenség, akivel összecsaphatunk, hogy eldöntsük, kit imádjon ezentúl, vagy kitől rettegjen a nép, az istenadta nép...

Zombik. Fekete mágia, a hatalom föld alá sumákolt veszélyes hulladéka vagy Michael Jackson által a túlvilágról visszarángatott rothadó, ostoba, lassú és gyönge élőhalottak. Ki ne ábrándozott volna életében legalább egyszer arról, hogy kipróbálhassa, milyen lehet a bőrükben...? Nos, ha te egyike vagy az ilyen embereknek, akkor a Stubbs the Zombie in Rebel without a Pulse a te játékod.

Hangulatos, változatos, kis dózisokban akár még élvezetesnek is nevezhető lövöldözés a második világháború forgalmas légtereiben - de mindenképpen próbáld ki a demót, mielőtt megvennéd...