Ennek a hosszú, munkáról szóló filozofálásnak, beszélgetésnek, néhol kis vitának ismét csak az a konklúziója, mint majdnem minden hasonszőrű beszélgetésnek:

Ízlések és pofonok.

Mindenki úgy viszonyul a dolgokhoz, ahogy viszonyul. Mindenkinek van saját véleménye, életfelfogása, mindenki másképp áll a dolgokhoz. Több embernél ezek néhol egyeznek, néhol homlokegyenest különböznek. A lényeg, hogy kultúráltan vitassák meg ezeket, és halgassák meg, tartsák tiszteletben a másik véleményét.

Vagy akár... Tanuljanak belőle.


Egyébként érdekes volt olvasgatni, nagyon tanulságos dolgok hangzottak el.

Jelenleg számítástechnikai közép iskolába járok és nagyon úgy néz ki hogy programozási szakra megyek. A dolog 2 esélyes. Vagy pár év mulva frászt kapok ha meglátok egy gépet mert munka jut eszembe, vagy ha nem, örülök hogy azt csinálom amit szeretek.

Nem mondom azt hogy itt és itt szeretnék majd el helyezkedni mert ez sajna nem attól függ hogy én mit szeretnék hanem hova jutok be. Bár nyilván jobban érezném magam a játékiparban mint valami xy cégnél ahol rohangálok ide oda mert elromlottak a gépek.

Az mondjuk nosztalgikus lenne mert erről az ugrik be, hogy fizika órán a tanár imádott projektoron diákat vetitteni csak a gép kezeléssel gondja voltak. Az hadján hogy egy rendszer töredezettség mentesítőtt nem tud lefuttatni de ha már azt sem szúrja ki hogy nincs bedugva a konektorba, az már gáz.

Húha! Igazad van! Elnézést...Dugámba dőltem a nagy hévben, amit a meleg fürdőbe igyekezvén izé...: Netán olvastad a kötekedésemet Miguel és Bate "alap"-ozásával kapcsolatban? Ha igen, és azért tetted, akkor telibe talált! Ezennel megkövetlek...Meg amúgy is. Igazad van.

Szóval ]{redenc...Akkor kiegészítem, mert lehet nem egyértelmű így stand alone. Pusztán én leragadtam a definícióknál, mert azzal kezdtük az egészet. Korábban is leírtam, hogy egyetértek veled, mert szerintem is az egyik legfontosabb ösztönző a szakma szeretete. Én sem mennék el nyomozónak tripla fizetésért. Tiszta sor.

DE! Ha megvan a hőn áhított meló. Juhéééé! De jó! Jó meló! Erre kapsz egy ajánlatot ugyanazért a munkakör elvégzésére (amit imádol, semmi mást nem imádsz ennyire), és ott 1 forinttal többet adnak érte, esetleg 5 perccel hosszabb az ebédidő (ami ugye illúzió), meg esetleg jár +1 5 perces bagószünet, akkor az a meló az adott egyén preferenciáját figyelembe véve jobb, mint a másik. Persze mindez nem igaz arra, aki azt a szakmát, munkát, amire az ajánlat vonatkozik nem szereti...Szerintem egyetértesz velem...

Mindez SZVSZ!

Na remélem így érthető voltam!

AdyBaby, tedd már hozzá, légy olyan jó, hogy "szerintem"... Mert szerintem meg nem ennyi. És szerintem nem igenis. Nekem fizethetnek bármennyit egy melóért, ha a másik jobban tetszik, azt vállalom el. Én erről beszéltem. Bár tudom, hogy nehezen érthető...

Szakma?! Áhh... A mai társadalomban az a baj, mindenki szakosodni akar, mindenki pro akar lenni, mindenki harcol azért, hogy meg tudjon élni. Szerintem az öröm, élvezet és a munka régen nem kapcsolódnak össze legtöbb esetben.
Én próbálok most kezdeni valamit azzal, hogy szabad bölcsész filmelmélet-filmtörténet szakos lettem, de szerintem nagy az esély rá, hogy apámmal fogok dolgozni (ő meg elektronikai műszerész hivatalosan ), egy cégben. Persze meg fogom lőni majd, hogy esetleg betörjek a kritikaírásba, vagy esetleg a filmkészítésbe valamilyen módon - de ahhoz ugye manapság igencsak nagy szerencse kell .
Szóval kétlem, hogy valaha is szeretni fogom a munkát . Küzdeni fogok érte, hogy olyan legyen, hogy szerethessem - akármi leszek. De az ember akkor se tud attól elrugaszkodni, ami lehetne.

Bérgyilkos szívesen lennék - még a törvényeket is lezsírnám ( ) magasról... Csak az a "baj", hogy isteni törvények miatt nem tehetem. Pedig eltennék pár embert láb alól szívesen, főleg, ha fizetnek is érte.... Természetesen itt nem arra gondolok, hogy bárkit, hanem arra, hogy olyanokat, akik közvetetten az ellenségeim (khm. ezt ne kérdezzétek inkább, hogy kire gondolok, ok? Szépen kérem .)

Így van, igenis van olyan, hogy sz@r munka, mert nem minden a fizetés, a pénz. Ilyen az én esetem is. Hiába keresek pályakezdőként az én szempontból eleget (és egy olyan embernek, akinek ez az első komoly fizetése, az nagyon sok), ha utálom a munkám, mert monoton, unalmas munkát végzek. Nem azt mondom, hogy elviselhetetlen, de én nem azért tanultam annyit, hogy itt dolgozzak le több évtizedet.
Szerzek egy kis munkatapasztalatot, egy kis elszántságot és jövőre megpróbálok váltani.

Szerintem blarskerin nem így értette. Amint ]{redenc leírtál, az igaz. Szállodaiparon meg könyvelésen kívül én sem szeretnék mást csinálni. De 2 munkát egymástól igenis megkülönböztet egymástól a fizetés nagysága. Amelyik többet fizet, az jobb. Ennyi.

Az ösztönzők közé a szakma szeretete ott van. Az a jobb meló, amit szeretsz csinálni.

Tulajdonképpen egyről beszéltünk Kredenc, csak messze el egymás mellett.
Azt irtam, amig olyasmit kapsz cserébe, amire múlhatatlanul szükséged van.
Van akinek ez pénz, hogy eltartsa a családját, vehessen valamit.
Van akinek ez nem más mint a munka által okozott öröm.
Bármi lehet, amire az adott helyzetben szükséged van.

Ez nem feltétlenül igaz. Pl. bérgyilkosank nem hiszem, hogy felcsapnék, akkor sem, ha trilliárdokat fizetnének érte.

Nagyon nem értek egyet, de ez egyéni szoc. probléma. Számomra a "jó" munka az, amit örömmel végzek, függetlenül a fizetés nagyságától. Tudom, hogy sokan ezt nem értik (sőt, el sem hiszik, amikor ezt mondom), de nekem soha nem volt lényeg a munka anyagi vonzata. Igaz, nem is gazdagodtam meg. Egy munkahelyen addig dolgoztam, míg érdekelt a meló, és örömömet leltem benne. amikor már nem, odébbálltam. Sok melóhelyem volt, általában nem kiemelkedő fizetésekkel, de mint tudjuk, "a pénz nem boldogít". Én munkalkoholista vagyok, napi 10-16 órákat is tudok dolgozni, és ráadásul még nem is verem a s*ggem a földhöz, ha nem fizetnek halálra érte. Ez van. De amíg jól érzem így magam a bőrömben, jól is van így. És jól érzem magam...

Így van. Ennyi. Igen egyszerű.

Túl lehet ideologizálni az egészet, de nem érdemes. Hamar megdől a dolog, amint csak egy forinttal is többet kapsz ugyanazért más helyen.

ThomAce és az én verzióm ott keresztezik egymást, amikor olyan melód van, ahol mindent megkapsz ahhoz, hogy teljes odaadással és teljes hatékonysággal tudjad végezni a munkádat, de neked mégsem tetszik, mert bizonyos száraz, tényszerű munkafolyamatokat egyszerűen idegennek érzel. Ilyenkor kell dönteni. Válthatsz szakmát, de marha nehéz lesz, és lehet, hogy ott nem lesznek ilyen jók a munkakörülmények, ösztönzők, vagy kicsit megerőszakolod magad, és ott próbálsz boldogulni, ahová keveredtél.

Vagy ez, vagy az.

(Direkt nem mondom BARÁTOMNAK, hogy gondoljá jól át, amit mondott...Chocho még megesz reggelire. )

Én már régen nem járok munkahelyre, de a jó és rossz munka témához tennék egy apró hozzászólást.
Mi a jó munka? Minden, aminek az elvégzéséért arányosnak érzed a fizetségedet. A legundoritóbb munkát is elvégzed zokszó nélkül, ha valami olyat kapsz érte cserébe, amire múlhatatlanul szükséged van.
Ami meg nem tartozik ebbe a körbe, az mind rossz munka.

Na az sem semmi! Nekem a 4.-5. körben lett egy 1:46: xy-os rekordom. De hát az is nagyon szar! A 11. versenyző 1:45 alatt ment...

Kipróbáltam. Elsőre borzalmas. 5 perc alatt sikerült végigmennem. MAjd gyakorolok. Meg kipróbálom kormánnyal is. De nem rossz.

Most átugrom Dantes hsz-ét (bocs Dantes! ), és az előtte szólókra reagálok:

Ebből a beszélgetésből (plusz a szüleimmel "elbeszéléseiből" ) én azt szűrtem le, hogy igazából nincs rossz munka, de rossz munkáltató van.

Érdekes dolog ezeket a hozzászólásokat olvasni. Megerősítik bennem a meggyőződést, hogy ne akarjak mindenképp felnőni, hanem élvezzem ki a gyerekkort. Mert bár elvileg nem vagyok már gyerek, de nem vagyok felnőtt se. Mi több... Bármennyire is nagyon odavagyok azért, hogy már 15 vagyok, tisztában vagyok vele, hogy még csak gyerek vagyok. És én örülök ennek.

Én nem vagyok nagyképű. Ezzel kapcsolatban Bate és Miguel tudnának mesélni, hogy hogyan gondolom. Te meg elfogult vagy Chocho, amit megértek, mert Thomace a haverod a való világban. Nem tartom magam okosabbnak. Ilyen hülyeséget furcsa pont tőled hallani. Én csak egy egyszerű kérdést tettem fel, amire BARÁTOM ( : ) válaszolt. Én nem ismerem Thomacet, ezért merészeltem. Ne haragudj, ha megbántottalak vele Chocho, hogy Thomacenek feltettem egy kérdést...

Én meg reagálok rá. Chocho te meg ha tudsz, akkor szólj a témához bitte.

Thomace: Az érveiddel nincs semmi bajom. Egyet is értek. De minden munkakörben/állásban vannak olyan szabályok, általános OBJEKTÍVEN is kezelhető tények, amelyek miatt igenis lehet jónak és rossznak nevezni egy munkát. A kettő lehet ugyanaz a munkakör is, csak más helyen. Nem nagyzolok, de egy közgáz fősuli, meg egy közgáz egyetem alatt volt alkalmam elegendő tudást felszívnom a humán erőforrásal kapcsolatban. Sőt...3 éve én is ott vagyok a piacon.

Mik ezek az objektív dolgok? Kollektív szerződés, munkaköri leírás, fizetés, munkakörülmények, egyéb szabályozások, munka törvénykönyve, stb. Sorolhatnám. Nekem nem volt annyi munkahelyem még, mint neked, de ha lett volna is, akkor az csak erősítené a meggyőződésemet.

Egyszerűen a lényeg az, hogy igencsak betegnek tartom azt az állapotot, amikor egy embertelen, minden szempontból "rossz" munkát valaki csak azért vállal el, mert muszáj. És itt nem a WC-s nénikre kell gondolni. (Bocs, csak példaként hoztam fel.) Azt a munkát, ami ilyen, azt egyszerűen nem lehet a gondolatmeneted útján úgy feltüntetni, hogy az nem rossz, csak az egyén elképzelésének nem felel meg. Megaláztatások, előírások megszegése, svindlizés a műszakpótlékok körül, a folyamatos munkarend buktatóiról nem is beszélve, amit sokan ki is használnak.

Erre ugyanaz a munkakör 2 utcával odébb meg mondjuk megfelelne. Akkor tényleg az egyén hozzáállásával, igényeival van a baj? A munkáltató meg csináljon azt, amit akar, mert ha vkinek nem tetszik, akkor azzal van a baj? Hát...Nekem nem ok így.

Én megyek és feltelepítem a BMW-t. Remélem jó lesz.

Ady:

Azért, mert nem ismersz valakit, nem kéne rögtön azt hinni, hogy okosabb, vagy esetleg tapasztaltabb vagy nála. Ez a nagyképűség és ostobaság csúcsa. ThomAce-t én személyesen ismerem és merem állítani, hogy az egyik legtapasztaltabb ember a barátaim közül úgy, hogy mindössze 26 éves. Ennyit erről...

MAjd kitapasztalom hogy jó. A képek alapján tetszeni fog. Játszottál már multiban???? Jó????

Jóvan! Ngyon jó kis cuccos! Megéri várni rá...Nekem fent marad egy jó darabig. Nyomassad ezerrel! Csak a segédleteket mindet vedd ki, úgy az igazi. No meg manuális váltóval.

Már csak 14 perc és lejött a BMW M3 Challege. Remélem jó lesz ha már ilyen lassan tudtam csak leszedni.