A 2017-ben PS4-re, majd 2020-ban PC-re is megjelent Horizon Zero Dawn folytatása garantált volt. Nemcsak azért, mert a játék nagy sikert aratott a kritikusok és a játékosok között, hanem mert a megválaszolatlan kérdések miatt a történet sem lett lezárva. Meddig bírja a földi bioszféra az azt egyben tartó terraformáló rendszer nélkül? Hogyan lehetne helyrehozni GAIA-t, az életet visszaállító mesterséges intelligenciát? Mik Sylens céljai? És honnan jött az a titokzatos jel, ami öntudatra ébresztette GAIA alárendelt funkcióit, köztük az élet újbóli kiirtására törekvő HADES-t? Ezek a kérdések ott villogtak a Zero Dawn végén, és bizony a folytatás, a Horizon Forbidden West ezek mentén haladva invitál minket új kalandra.

Nincs megállás

Aloy nem pihen. Amint legyőzte HADES-t és követőit, elindul, hogy megpróbálja helyreállítani GAIA-t. Küldetése viszont reménytelennek tűnik, hiszen 1000 éve már annak, hogy az MI elkészült, és a technológia, hála Ted Farro ténykedésének, odaveszett. Útja végül a címbeli Tiltott Nyugatra vezet, amit nem egyszerű átkutatni, hiszen hatalmas területről van szó, ráadásul az itt található három törzs közül az egyik bizony eléggé ellenséges a keletről érkezőkkel szemben.

A Forbidden West tényleg hatalmas játéktérrel bír, saccra kétszer akkorával, mint a Zero Dawn és annak kiegészítője, a Frozen Wilds együttvéve. Ráadásul Aloy ezúttal búvárkodhat is. Rengeteg barlang, tó és maga az óceán vár arra, hogy megmártozzunk, és felfedezzük a mélységben megbújó kincseket és romokat. Külön feldobja a játékmenetet, hogy búvárkodás során Aloy nem tud harcolni, így a játék ezen része inkább a lopakodásra koncentrál.

Persze a sztori nagyrésze a felszínhez köti Aloy-t, és ott is van épp elég dolga. A főküldetések mellett rengetegféle mellékküldetéssel elbíbelődhetünk, amik az első résszel ellentétben már nem kizárólag arról szólnak, hogy lemészárolunk egy rahedli robotot, aztán felvesszük az értékesnek csak jó indulattal nevezhető jutalmat. Aloy a mellékküldetések során békésebb és néha egész láncolatba fűződő feladatokat is vállalhat, amik érdekesebbek, mint az első rész mellékes missziói. Jutalmul pedig a játék legjobb fegyvereit és páncéljait kapjuk, illetve arcfestéseket (ezeket a városok tetoválói tehetik fel) is így gyűjthetünk be.

Emellett több melléktevékenységben is részt vehetünk. Az előző részből ismerős Vadász-próbák mellett benevezhetünk „lóversenyre” és játszhatunk egy Roham nevű társasjátékot. Valamint részt vehetünk Harci veremben emberek, az Arénában pedig robotok elleni próbatételeken, illetve itt gyakorolhatjuk a különböző kunsztokat, úgymint a közelharci kombókat vagy a fegyverekhez társuló fegyvertechnikákat.

Aloy, a szuperhős

Kombók és fegyvertechnikák, ez csak két dolog, amivel Aloy harci repertoárja kibővült. Előbbit nem kell túlságosan magyarázni, hősnőnk a lándzsájával immár különböző kunsztokat tud végrehajtani, aminek hála a közelharc sokkal élvezetesebb lett. Ráadásul a lándzsa használat közben feltöltődik, és ennek hála energizálhatjuk az ellenfelet. Ez annyit tesz, hogy megjelenik egy kék hologram az éppen ütlegelt ellenfél valamely végtagja körül, és ha ezt eltaláljuk valamilyen lövedékkel, akkor egy komoly sérüléseket okozó energiarobbanást okozunk.

Ami a fegyvertechnikákat illeti, ezeket az új képességfán szereplő aktív képességekkel oldhatjuk fel, új funkciókkal felruházva fegyvereinket. Például a csúzliból pattogó bombát lőhetünk ki, vagy olyan tüskét hajíthatunk el, ami röptében több darabra esik szét. Emellett vannak passzív erősítések, amelyekkel Aloy tulajdonságait fejleszthetjük, mint az életerő, a sebzés, a kitartás, a bátorságszint vagy a fegyvertechnikákhoz tartozó fegyvererőnlét.

Fontos újdonságok a bátorsághullámok. Ezek igen erős képességek, amiket a hozzájuk tartozó passzív erősítésekkel oldhatunk fel. Egyszerre csak egy lehet betárazva, és az elsütésük előtt taktikus harccal kell feltölteni az előbb említett bátorságszintünket. Eme hullám pedig sokféle formában megnyilvánulhat, például mindent letaroló lökéshullámban, energiapajzsban vagy láthatatlanságban.

Fegyverek és páncélok terén is el lettünk kényeztetve. Előbbiből akad pár igen pusztító jószág, amikre bizony szükségünk van, hiszen a nyolc új robot közül egyik-másik igencsak méretes és halálos. A legnagyobb változás viszont a páncélokat érte, ugyanis ezek már nemcsak az elemi sebzések (tűz, víz, plazma, kinetikus stb.) ellen védenek, de Aloy egyes képességeihez is bónuszokat adnak.

A lootolás szintén átalakul. Aloy ugyan még mindig csak korlátozott mennyiségű kacatot cipelhet magával, ám a felesleget immár automatikusan áttranszportálja a városokban és a menedékhelyeken fellelhető ládákba. Ennek hála, ha valamire szükségünk van, akkor nem feltétlen kell a pálya bizonyos területeire ellátogatva növényekre vagy robotalkatrészekre vadászni, hiszen azt előre elspájzolhatjuk. Ami kifejezetten hasznos, ugyanis a településeken és menedékhelyeken a fegyverek és páncélok fejleszthetők, sőt az utóbbiakat át is színezhetjük. Külön jó ötlet, hogy a fejlesztéseket ezúttal kijelölhetjük feladatként, így a program megjelöli a térképen, hogy az egyes alkotóelemeket hol találjuk.

Apropó, alkatrészek, a masinák egyes elemei hajlamosak elpusztulni, ha a mechanikus szörnyetegek kimúlnak. Hogy ezt megakadályozzuk, előre le kell robbantani róluk a szükséges részeket. Erre pedig szükség is lesz, mert immár a feltörések feloldásához sem elég annyi, hogy bemasírozunk egy Kemencébe, megkeressük a magot és meghekkeljük. A Kemencékben és a romoknál a Tomb Raider-játékokat megidéző fejtörőkkel kerülhetünk szembe. Emellett néhány gép feltöréséhez alkatrészeket is gyűjtenünk kell, ha végül az uralmunk alá akarjuk hajtani őket.

Ami a Fókuszt illeti, hősnőnk halántéki számítógépe immár impulzusokat kiküldve térképezi fel Aloy közvetlen környezetét, megjelölve minden érdekeset, köztük a sziklafalak kapaszkodóit. Ennek hála a függőleges felületek megmászása is sokkal szabadabb lett, mint a Zero Dawnban. Aloy továbbá kapott egy vontató csáklyát, amivel felcsőrlőzheti magát az elérhetetlen területekre, illetve romokat takaríthat el és dobozokat mozgathat. Energiaernyőjének hála pedig hihetetlen magasságokból vitorlázhat le.

Jobb, nagyobb, hangosabb

Ahogy az már a fentiekből kitűnhetett, a Horizon Forbidden West mindenben túlszárnyalja elődjét. Ebbe beleszámít a grafika is, ami egészen elképesztő. A változatos tájak igazán részletesen lettek megalkotva, az meg külön öröm, hogy a hatalmas játéktér ellenére PS5-ön pillanatok alatt betöltődik a játék, így a gyorsutazás vonzóbb lehetőség, mint korábban volt.

Persze azért nem hibamentes a program. Sajnos a lovagláson nem javítottak, ennek hála a három meglovagolható robi meg tud kergülni útkövetés közben, illetve akár egy kavicson is simán fennakadnak. Emellett előfordultak kisebb-nagyobb grafikai hibák és főleg a játék elején a karakterek mimikája elég fura volt. Továbbá befigyelt néhány összeomlás, és két küldetést sem tudtam teljesíteni bug miatt. Ugyanakkor már megjelenés előtt befutott egy patch, ami kijavított több hibát, szóval valószínű, hogy mire a boltok polcaira kerül a program, annyi probléma sem lesz vele, mint a tesztelés idején volt. Pedig ezalatt sem futottam bele túl sokba, főleg, ha figyelembe vesszük, mekkora játékról van szó.

Szóval azt kell, hogy mondjam, hogy a Horizon Forbidden West kisebb technikai hibái ellenére remekül sikerült. Nem csak jól gondolta tovább az első részben lefektetett alapokat, de izgalmas újításokat is hozott, ennek hála a Horizon Zero Dawn méltó folytatásává vált. Mi több, jobb lett annál.