Szeretem a logikai és fejtörő játékokat, a műfaj mindenkori csúcsa a szememben a The Witness és a The Talos Principle – ezeknél éreztem, hogy dolgozik a szürkeállomány, de még tumor kialakulásának kockázata nélkül tudtam abszolválni őket, teljesen önerőből. Persze vannak ezeknél jóval nehezebb, agytekervényeket szinte gyilkoló játékok. Ha ilyet keresel, akkor Zachary Barth és a Zachtronics játékait ajánlom a figyelmedbe, a SpaceChemtől az Infinifactory-n át egészen a Magnum Opusig. Ezek kivétel nélkül könnyedén indulnak, majd igen gyorsan brutálisan nehéz kihívások elé állítanak, melyeket később optimalizálhatunk a még jobb eredmény elérése érdekében. Ezek mind egytől-egyig zseniális alkotások, ékes példái annak, hogy hogyan kell egy jó puzzle-játékot csinálni. A Two Hundred Ways nem ilyen.

Gombócból is sok

A Two Hundred Ways során a feladatunk egyszerű: egy golyót kell A pontból B pontba eljuttatni, anélkül hogy az megállna. Célunkat mindenféle akadályok, szakadékok, ajtók, falak, golyónkat taszító vagy vonzó eszközök hivatottak megnehezíteni, ezek átugrását, kinyitását, megkerülését kell a lehető legegyszerűbben kiviteleznünk. Egy-egy pálya megoldásához ugyanis csak limitált mennyiségű pénz és korlátozott eszközpark áll rendelkezésünkre, a legjobb eredmény eléréséhez pedig egy bizonyos költségkereten belül kell maradnunk. Az alapvető pályaelemeket és segédeszközeinket pedig az irányítás alapjaival együtt szépen fokozatosan ismerjük meg, egy kissé túlmagyarázott és túlnyújtott oktatórész során (már az is egy pálya, hogy demonstrálják a golyó állványról célba gurulását). A későbbiekben pedig minden egyes új elemet egy nagyon egyszerű szemléltető pálya mutat majd be, és kapjuk sorra a nehezedő feladatokat.

Eddig minden szép és jó, mondhatni, előírás szerint zajlik. Csakhogy az első ötven pálya alatt talán három olyannal találkoztam, ahol kicsit gondolkozni is kellett azon, hogy mégis miként lehet összehozni az arany fokozatot. Egyáltalán nem éreztem magam okosnak attól, hogy megoldottam őket, olykor messze a kitűzött időtartam határa alatt. Inkább volt unalmas végignézni a golyó lassú gördülését, mert lehet ugyan gyorsítót beépíteni, de akkor meg úszik a szintköltség. A többi pályán meg a lehetőségek eleve annyira korlátozottak, hogy gyakorlatilag nem is lehet máshogy megoldani a feladatot, csak egyféleképpen. Óhatatlanul az az érzésem támadt, hogy csak azért nyújtják a játékot, hogy meglegyen az áhított kétszázas szám, mindeközben pedig elmaradt a jó feladványok megtervezése.

Baj van babám

De ez még hagyján, az igazi gondok ott kezdődnek, amikor a darukat bevezetik – ezek úgy működnek, hogy egy adott pontról felemelik, majd az átellenes pontra lepakolják a golyót, ami aztán ugyanazzal a sebességgel, ugyanabba az irányba halad tovább. Legalábbis elvileg, mert igazából ötletszerűen működnek: vagy bekapcsolnak, vagy nem, és nem azért, mert így vannak programozva, hanem egyszerűen bugos a játék, ami az 58. pálya után egyúttal ellehetetlenítette a továbbjutást is. Ez pedig egy puzzle-játék esetében megbocsájthatatlan hiba, pláne, hogy az előző részben is voltak daruk, amik ott működtek – nem is értem, hogy most miért nem sikerült implementálni őket.

A fejlesztő mentségére és becsületére legyen mondva, hogy a hibabejelentést követően személyesen vették fel velem a kapcsolatot és kezeskedtek arról, hogy megkeresik a megoldást. Hogy a felbontás, a képfrissítés, vagy valamelyik hardver-elem lehet a ludas, azt nem lehet megmondani, remélhetőleg hamar a végére járnak az ügynek – de addig is itt maradtam egy befejezhetetlen játékkal, amit ilyenformán igen nehéz lesz értékelni.

Pláne, hogy a Two Hundred Ways gyakorlatilag csak hideget kapott tőlem, de még ha feltételezem is, hogy egyszer majd hibátlanul működik minden rendszeren, akkor is azt kell mondanom, hogy a komoly fejtörőjátékok rajongói inkább kerüljék el, mert itt nem találják meg a számításaikat. Ez a játék inkább abszolút kezdőknek, vagy a kisebb korosztálynak való, de élek a gyanúperrel, hogy egy idő után őket sem köti majd le. Ezerszer inkább ajánlom akkor már a Contraption Maker-t, bármelyik Portal-t, vagy a Bridge Constructor játékok valamelyikét.