Gyökerek
Ha ki akarjuk deríteni, hogy a mai, modern zombik mikortól is léteznek, egészen a 60'-as évekig kell visszamennünk. George A. Romero akkoriban úgy döntött, megreformálja az azokban az időkben divatos, mester és tanítvány szintben levő lélektelen szörnyek történetét (amelyekben még általában egy főképp voodoo-asszonyság, és egy darab emberfeletti erővel rendelkező zombi volt a fő félelemforrás) és megalkotta a Night of the Living Dead című, fekete fehér horrorfilmet. A néma, és veszélyes szörny megmaradt, azonban egészen megváltozott az eredeti koncepcióhoz képest: iszonytató mennyiségű volt jelen belőle, valamint nem tudtuk meg, miért is került oda, ahová. Nem volt a háttérben konspiráló, lenyűgöző varázserővel rendelkező asszony, aki irányította a holtak hadát: a történet főhőseinek azzal a nyomasztó gondolattal kellett szembenézniük, hogy a lényeknek amelyeknek csak egy fejükre mért ütés vethet véget nincs közös tudata, nincs valami, amit ha megfékeznek, megváltozhat a sorsuk. A kilátástalanság, és az esélytelenség érzése mindenesetre bejött, ma már mindenki így képzeli el a zombikat: agyatlan, vérre éhező, lélektelen szörnyek, akik előbb vagy utóbb elárasztják a földet.
Hogy mi szükség volt a történelemórára? Mert a Zombie Panic című Half-life modifikáció amelyről a cikkem szól élőholtakat helyez a középpontba. A program grafikája azon kívül, hogy alaposan módosított HL 1 engine dobog a szívében a maga szintjén korrekt. Bár bizonyos textúrák, pályaelemek visszaköszönnek Gordon Freeman kalandjaiból, a készítők mindent elkövettek annak érdekében, hogy ne ismerjünk rá a régóta szeretett motorra: grafikai tuningból mindenesetre nincs hiány, új fegyverek, új poligonban az alapprogramhoz képest igen csak dúskáló modellek, egy szó, mint száz, a külső a HL 1 képességeihez képest korrekt. Azonban nem lehet elsétálni a mellett, hogy a játék egy 1998-as programra épül így akármennyire is dolgoztak rajta, bizony igencsak kilóg a lóláb. A textúrák minősége megrekedt valahol kétezer környékén, a mozgási animációk sem tökéletesek, és, valljuk be, az egészet belengi valami jótékony nosztalgia aki nem fogékony a retróra már, ha nevezhetünk így egy nyolc esztendős szoftver által érzett, mosolygós, elnézős hozzáállást illetve a grafikát számítja a legfontosabb összetevőnek egy játékban, az kerülje el messzire.
No de ki oltotta le a villanyt?
Ennyit a hiányosságokról most térjünk át magára a játékmenetre, amely azért jelentős erőt képvisel. Szóval, a program kör elején két csapatot különböztet meg: van egy darab zombi, meg a többiek, ők a túlélők. Az embereknek két lehetőségük van a győzelemre: vagy életben maradnak a kör végéig (amely általában öt perc) vagy pedig elpusztítanak fix mennyiségű zombit (ez már vegyesebb, a legsűrűbb a szervereken az ötvenes szám.) Eddig nincs is probléma, hiszen rengeteg lehetőségük van, fegyvereket vehetnek magukhoz, itt-ott gyógyító csomag is található egy szó mint száz, jó dolog túlélőnek lenni csak éppenséggel nem tart sokáig. Bizonyára sokan elgondolkodtatok már azon, hogy mit kezd egy zombi a túlélők egész seregével? A csavar ott van a dologban, hogy ha hörgő főhősünk az egyszemélyes sereg elkap valakit, aki véletlenül leválik a csordáról, akkor az pár másodperccel később élőholtként tér vissza a pályára és ha úgy meghal, amíg le nem jár a zombi-limit, akként is tér vissza. No persze, nem ilyen egyszerű a képlet, hiszen egy zombinak egy jól összetartó túlélőcsoporttal szemben vajmi kevés esélye lenne éppen ezért nehezítések természetesen akadnak dögivel: egyrészt a legtöbb pályán a fegyverek jól szét vannak szórva, és kevés is van belőlük, másrészt deli túlélőink minél több cumót vesznek magukhoz, annál jobban belassulnak így, bár csábító, hogy a shotgun mellé begyűjtsünk még pár durranó botot, a végén rádöbbenhetünk, hogy mozogni is alig tudunk, a társaink pedig miután elvettük előlük a túlélés legkonkrétabb esélyét, a fegyvereket már az agyunkra pályáznak. Élőholtként máris sokkalta szórakoztatóbb az egész dolog bár távolsági támadásunk sajnos nincsen, cserébe dupla annyi életerőponttal rendelkezünk, mint a prédáink, regenerálódunk, és a zombi látásmódnak köszönhetően vörös izzásban követhetjük a leendő vacsorát...
Ha a leírásból eddig nem derült ki, a játék varázsa az egymásra utaltság: bár nincsenek a szó szoros értelmében vett csapatcélok, az egész dolog úgy van felépítve, hogy magányos harcosként nincs sok esélyünk sem egyik, sem másik oldalról. Túlélőként akár a töltényeket is átadhatjuk a csapattársunknak amire szükség is van, hiszen jól meg kell pumpálni a büdös élőholtakat - zombiként pedig semmi nem vezet jobban eredményre, mint egy átgondolt bekerítés. Hihetetlen jól megkomponálták ezt a programot elvégre, gondoljunk bele: nem vagyunk erőszakkal arra kényszerítve, hogy csapatban harcoljunk pusztán esélyünk sincs másként győzni. Elég volt létrehozni ezt a törékeny egyensúlyt a két harcoló fél között, aztán elengedni a nyüstölők kezét, hogy tegyék, amit akarnak.
A kacagtató horror
Nos, így leírva minden bizonnyal az egész játék méltó kalapemelésnek tűnik a klasszikus zombifilmek felé, azonban, el kell, hogy keserítsek minden fanatikust: sajnos nem így van. Bár a rendszer igazából kiszolgálná a rettegést, az internetes szervereken a hangulat leginkább a fun kifejezést hordozza magában, sem mint az eszement parázást. Pályákból nincs hiány, némelyik hangulata egészen Romero-s (sötét, elemlámpával haladós, a távolból hörgős) de sajnos a társaság miatt inkább röhög az ember az egészen. Volt szerencsém egy lanpartyn is kipróbálni a dolgot ha fogékony rá a társaság, és megvan a kellő hangulat, iszonytató adrenalinrohamokat is képes okozni a program de az érdekes az egészben az, hogy bármelyik végét is kapjuk el rettegős, vagy humoros mind a két esetben marha élvezetes tud is lenni.
Ennyit lehet elmondani a Zombie Panic modról. Azok, akik egy kicsit is vonzódnak a zombis témához, feltétlenül szerezzék be, kopottas grafika ide, vagy oda, a játék megér egy letöltést. Azok pedig, akik mindig is kíváncsiak voltak rá, mire képes 32 horrorrajongó egy szerveren kiabálva a mikrofonba az éhezem és a hörr különböző kontextusait nos, azok is feltétlenül szerezzék be. Ha pedig véletlenül te olyan típus vagy, akit a grafika elriaszt nos, akkor sem úszod meg, csak várnod kell egy picit: készül már a Zombie Panic Source változata szóval nincs menekvés, az őrület folytatódik...
Ha ki akarjuk deríteni, hogy a mai, modern zombik mikortól is léteznek, egészen a 60'-as évekig kell visszamennünk. George A. Romero akkoriban úgy döntött, megreformálja az azokban az időkben divatos, mester és tanítvány szintben levő lélektelen szörnyek történetét (amelyekben még általában egy főképp voodoo-asszonyság, és egy darab emberfeletti erővel rendelkező zombi volt a fő félelemforrás) és megalkotta a Night of the Living Dead című, fekete fehér horrorfilmet. A néma, és veszélyes szörny megmaradt, azonban egészen megváltozott az eredeti koncepcióhoz képest: iszonytató mennyiségű volt jelen belőle, valamint nem tudtuk meg, miért is került oda, ahová. Nem volt a háttérben konspiráló, lenyűgöző varázserővel rendelkező asszony, aki irányította a holtak hadát: a történet főhőseinek azzal a nyomasztó gondolattal kellett szembenézniük, hogy a lényeknek amelyeknek csak egy fejükre mért ütés vethet véget nincs közös tudata, nincs valami, amit ha megfékeznek, megváltozhat a sorsuk. A kilátástalanság, és az esélytelenség érzése mindenesetre bejött, ma már mindenki így képzeli el a zombikat: agyatlan, vérre éhező, lélektelen szörnyek, akik előbb vagy utóbb elárasztják a földet.
Hogy mi szükség volt a történelemórára? Mert a Zombie Panic című Half-life modifikáció amelyről a cikkem szól élőholtakat helyez a középpontba. A program grafikája azon kívül, hogy alaposan módosított HL 1 engine dobog a szívében a maga szintjén korrekt. Bár bizonyos textúrák, pályaelemek visszaköszönnek Gordon Freeman kalandjaiból, a készítők mindent elkövettek annak érdekében, hogy ne ismerjünk rá a régóta szeretett motorra: grafikai tuningból mindenesetre nincs hiány, új fegyverek, új poligonban az alapprogramhoz képest igen csak dúskáló modellek, egy szó, mint száz, a külső a HL 1 képességeihez képest korrekt. Azonban nem lehet elsétálni a mellett, hogy a játék egy 1998-as programra épül így akármennyire is dolgoztak rajta, bizony igencsak kilóg a lóláb. A textúrák minősége megrekedt valahol kétezer környékén, a mozgási animációk sem tökéletesek, és, valljuk be, az egészet belengi valami jótékony nosztalgia aki nem fogékony a retróra már, ha nevezhetünk így egy nyolc esztendős szoftver által érzett, mosolygós, elnézős hozzáállást illetve a grafikát számítja a legfontosabb összetevőnek egy játékban, az kerülje el messzire.
No de ki oltotta le a villanyt?
Ennyit a hiányosságokról most térjünk át magára a játékmenetre, amely azért jelentős erőt képvisel. Szóval, a program kör elején két csapatot különböztet meg: van egy darab zombi, meg a többiek, ők a túlélők. Az embereknek két lehetőségük van a győzelemre: vagy életben maradnak a kör végéig (amely általában öt perc) vagy pedig elpusztítanak fix mennyiségű zombit (ez már vegyesebb, a legsűrűbb a szervereken az ötvenes szám.) Eddig nincs is probléma, hiszen rengeteg lehetőségük van, fegyvereket vehetnek magukhoz, itt-ott gyógyító csomag is található egy szó mint száz, jó dolog túlélőnek lenni csak éppenséggel nem tart sokáig. Bizonyára sokan elgondolkodtatok már azon, hogy mit kezd egy zombi a túlélők egész seregével? A csavar ott van a dologban, hogy ha hörgő főhősünk az egyszemélyes sereg elkap valakit, aki véletlenül leválik a csordáról, akkor az pár másodperccel később élőholtként tér vissza a pályára és ha úgy meghal, amíg le nem jár a zombi-limit, akként is tér vissza. No persze, nem ilyen egyszerű a képlet, hiszen egy zombinak egy jól összetartó túlélőcsoporttal szemben vajmi kevés esélye lenne éppen ezért nehezítések természetesen akadnak dögivel: egyrészt a legtöbb pályán a fegyverek jól szét vannak szórva, és kevés is van belőlük, másrészt deli túlélőink minél több cumót vesznek magukhoz, annál jobban belassulnak így, bár csábító, hogy a shotgun mellé begyűjtsünk még pár durranó botot, a végén rádöbbenhetünk, hogy mozogni is alig tudunk, a társaink pedig miután elvettük előlük a túlélés legkonkrétabb esélyét, a fegyvereket már az agyunkra pályáznak. Élőholtként máris sokkalta szórakoztatóbb az egész dolog bár távolsági támadásunk sajnos nincsen, cserébe dupla annyi életerőponttal rendelkezünk, mint a prédáink, regenerálódunk, és a zombi látásmódnak köszönhetően vörös izzásban követhetjük a leendő vacsorát...
Ha a leírásból eddig nem derült ki, a játék varázsa az egymásra utaltság: bár nincsenek a szó szoros értelmében vett csapatcélok, az egész dolog úgy van felépítve, hogy magányos harcosként nincs sok esélyünk sem egyik, sem másik oldalról. Túlélőként akár a töltényeket is átadhatjuk a csapattársunknak amire szükség is van, hiszen jól meg kell pumpálni a büdös élőholtakat - zombiként pedig semmi nem vezet jobban eredményre, mint egy átgondolt bekerítés. Hihetetlen jól megkomponálták ezt a programot elvégre, gondoljunk bele: nem vagyunk erőszakkal arra kényszerítve, hogy csapatban harcoljunk pusztán esélyünk sincs másként győzni. Elég volt létrehozni ezt a törékeny egyensúlyt a két harcoló fél között, aztán elengedni a nyüstölők kezét, hogy tegyék, amit akarnak.
A kacagtató horror
Nos, így leírva minden bizonnyal az egész játék méltó kalapemelésnek tűnik a klasszikus zombifilmek felé, azonban, el kell, hogy keserítsek minden fanatikust: sajnos nem így van. Bár a rendszer igazából kiszolgálná a rettegést, az internetes szervereken a hangulat leginkább a fun kifejezést hordozza magában, sem mint az eszement parázást. Pályákból nincs hiány, némelyik hangulata egészen Romero-s (sötét, elemlámpával haladós, a távolból hörgős) de sajnos a társaság miatt inkább röhög az ember az egészen. Volt szerencsém egy lanpartyn is kipróbálni a dolgot ha fogékony rá a társaság, és megvan a kellő hangulat, iszonytató adrenalinrohamokat is képes okozni a program de az érdekes az egészben az, hogy bármelyik végét is kapjuk el rettegős, vagy humoros mind a két esetben marha élvezetes tud is lenni.
Ennyit lehet elmondani a Zombie Panic modról. Azok, akik egy kicsit is vonzódnak a zombis témához, feltétlenül szerezzék be, kopottas grafika ide, vagy oda, a játék megér egy letöltést. Azok pedig, akik mindig is kíváncsiak voltak rá, mire képes 32 horrorrajongó egy szerveren kiabálva a mikrofonba az éhezem és a hörr különböző kontextusait nos, azok is feltétlenül szerezzék be. Ha pedig véletlenül te olyan típus vagy, akit a grafika elriaszt nos, akkor sem úszod meg, csak várnod kell egy picit: készül már a Zombie Panic Source változata szóval nincs menekvés, az őrület folytatódik...
