Tesztek

A Virtuos felújítása szinte minden szempontból hű maradt az alapműhöz, ami egyszerre bizonyult áldásnak és átoknak.

Ezúttal a bretonok szigeteire kalauzol minket a The Elder Scrolls Online legújabb kiegészítője, a Legacy of the Bretons éves küldetéslánc csúcspontja.

A Zenimax Online és a Bethesda tovább folytatják Tamriel ikonikus helyszíneinek pótolgatását az Elder Scroll MMO-ban

Az Elder Scrolls Online legújabb fejezetében Skyrim nyugati területére látogathatunk, 1000 évvel Alduin visszatérése előtt.

Végre eljött az év azon szakasza, amikor megindul a játékiparban az információdömping. Május végén volt a Computex, június elején lezajlott az E3, ráadásul a megjelenések terén sem panaszkodhatunk. Például a Zenimax is bejelentkezett egy újabb ESO-kiegészítővel.

Olybá tűnik, nem múlik el úgy egy év, hogy a The Elder Scrolls Online ne bővülne egy nagyobb területtel. Idén a High Elfek otthona, vagyis a Summerset-szigetek nyílnak meg előttünk. Lássuk, ez mennyiben más, mint a tavaly nyáron megjelent Morrowind.

2002-ben a Bethesda Game Studios kiadta a gamervilág egyik legmeghatározóbb RPG-jét, a The Elder Scrolls III: Morrowindet. 15 évvel később a The Elder Scrolls Online legújabb expanziója visszakalauzol minket a provincia szívébe, Vvardenfellbe.

Az újra kiadott játékok többségében olyanok, amiket nagy valószínűséggel sosem fogunk még egyszer végigjátszani, ám ezeket mégis jó érzés bezsákolni azért, hogy ott legyenek a polcunkon vagy a könyvtárunkban. A Skyrim SE is ilyen, amit egyszer betöltünk, hümmögünk egy keveset, aztán megyünk vissza witcherezni.

Nem sokkal az Imperial City után megérkezett a TESO második DLC-je is, amely ezúttal Wrothgarba visz el minket. Az orkok ősi vidéke a Daggerfall óta nem szerepelt egyetlen Elder Scrolls-játékban sem, így már csak ezért is megéri befizetni rá.

A PC-n régóta hódító MMO műfaj konzolon még mindig újdonságnak számít, így a Bethesda betörése erre a piacra példaértékű, ami a végleges eredményt elnézve többszörösen is igaz. Nézzük meg, hogyan fest Tamriel az előfizetéses modell eltörlése után PS4-en és Xbox One-on!

Minden kiadó álma, hogy olyan játékot (általában MMO-t) készítsen, ami aztán évekig termeli a pénzt. Ezen a területen eddig nem sokan jártak sikerrel (a Blizzardon kívül), ez pedig intő jel lehet a többiek számára: ne próbálkozzatok, mert jó eséllyel bukás lehet a vége! Vajon a legújabb versenyzőnek, a Bethesda játékának milyen sors jut?

Komoly türelmet követel a Bethesda mindazoktól, akik újabb és újabb Skyrim kiegészítőkre várnak, elvégre az alapjáték majdnem másfél évvel ezelőtt került a boltokba, a Dragonborn viszont még mindig csak a második legnagyobb bővítmény. És nem is túl jó.

Több mint fél év várakozás után érkezett meg az első Skyrim kiegészítő, de a Dawnguard szinte minden szempontból csalódás -- bölcsebb lenne szimplán küldetéscsomagnak hívni.

Hatvan órája játszom, de még mindig bőven van mit felfedeznem. Tele a térkép ismeretlen helyekkel, és hegyekben állnak a megoldatlan küldetések, pedig minden erőmmel azon voltam, hogy minél többet letudjak, mielőtt nekiállok a tesztnek – belátom, a lehetetlennel kacérkodtam. A Bethesda jó az ilyesmiben, én kevésbé.

Azt hiszem, így 14 év távlatából visszatekintve nyugodt szívvel kijelenthetjük, hogy a Blizzard Entertainment Diablója alaposan megreformálta a számítógépes (szerep) játékok világát. Ez volt az a játék, mely egy, addig szűkebb RPG-rajongó kör által kedvelt stílust szélesebb tömegekkel ismertetett meg azáltal, hogy az ismert elemek (karaktergenerálás és -fejlődés, rengeteg varázstárgy, mágia stb.) mellé nagy adag akciót társított. A korábban használt belső nézetet (melyet pl. a Might and Magic vagy a Wizardry-sorozat alkalmazott) felváltotta egy látványos külső perspektíva, és a bonyolultabb fejtörők helyét a szakadatlan akció vette át. A sikert jól mutatja, hogy ennek a játékfajtának azóta rengeteg követője akadt, míg a régi, FPS-nézetes szerepjátékok szép lassan eltűntek, talán csak az Elder Scrolls-széria őrzi még a lángot. A 2002-es év szintén kedvezett az akció-szerepjátékok kedvelőinek, mert abban az évben jelent meg a Dungeon Siege, mely korának alighanem egyik leglátványosabb Diablo-klónja.

Kétségtelen, hogy a Bethesda hatalmas sikert aratott a The Elder Scrolls harmadik részével, a Morrowinddel, illetve annak kiegészítőjével, a Tribunallal. Nagyszerű látni, hogy egy fejlesztőcég ennyire törődik kiadott játékával, hiszen megjelenését követően rengeteg kisebb, ingyenesen letölthető tartalommal jelentkeztek, míg végül, 2003 nyarán megjelent a Morrowind második és egyben sajnos utolsó kiegészítője, a The Elder Scrolls III: Bloodmoon. Lássuk tehát, hogyan is sikerült ez az expanzió!

Bizonyára sokan ismerik a Bethesda Softworks játéksorozatát, a The Elder Scrolls-szériát. A TES-játékok története elég régre nyúlik vissza, az első rész (Elder Scrolls Arena) 1994-ben jelent meg, és nagyon nagy sikert aratott, hiszen egészen újszerű elemeket vezetett be az RPG-műfajba, valamint egy igazán komplex, összetett fantasy univerzumot ismerhettünk meg benne. Ezt követte a második rész, az 1996-ban megjelent TES II: Daggerfall, ami szintén sikeres lett, majd megjelent a sorozattól némileg elütő, inkább akciójáték, az An Elder Scrolls Legend – Battlespire, amit a szintén másfajta, inkább kalandjátéknak beillő The Elder Scrolls Adventures: Redguard követett. Aztán 2002-ben jött a Morrowind, ami visszatalált a régi TES-játékok által kitaposott ösvényre, és mint a sorozat egyik legjobb darabja vonult be a játékosok emlékezetébe.

A Bethesda Softworks még 1986-ban alakult, és noha sok rajongója volt a korábbi Elder Scrolls játékoknak is, igazán nagy közönségsikert csak a Morrowinddel, illetve még inkább az Oblivionnal arattak. Jelenleg hivatalosan a Fallout 3-on dolgoznak, de bármibe le mernénk fogadni, hogy a programozók már a következő Elder Scroll grafikai motorján munkálkodnak.

A TES-sorozat a harmadik résszel mászott ki az ismeretlenség mocsarából, a negyedik, Oblivion alcímű felvonás pedig a modern PC-k és új konzolok képességeihez igazodva próbálja bemutatni, milyen kell legyen egy 21. századi RPG.