Tesztek

Főhősünk rágyújt egy szál cigire, miközben autójából figyeli a célpontot, aki éppen belép a hotel bejáratán. Nem támad rá, vén róka ő, aki megfontoltan teszi meg minden lépését. Az évek folyamán megtanulta kezelni indulatait, míg a bűnszervezet lépcsőfokain lépdelt egyre feljebb és feljebb. Nyugodtan elszívja a cigit, szép elegánsan kipöcköli az ablakon, majd vet egy utolsó pillantást a hátsó ülésen fekvő Thompson géppisztolyra, megmarkolja, és a zubbonya alá rejti. Alig telik el 5 perc, s három hulla fekszik a 406-os szoba padlóján...

A cseh Plastic Reality fejlesztőcsapatra nehezen lehetne ráfogni, hogy feltűnési viszketegségben szenvednének: alig-alig nyilatkoznak, weboldaluk egy „fejlesztés alatt” táblából áll, az El Matador hivatalos oldalán is kizárólag a kiadó illetékeseihez vezetnek a „kapcsolat” menüpont linkjei. Pedig nincs okuk a szégyenkezésre a srácoknak: bemutatkozó játékuk, a 2003-as Korea: Forgotten Conflicthoz képest nagyot fejlődtek…

A lengyel Techland 1991-ben alakult, ám csak ’97-ben kezdtek el fejleszteni - nemcsak játékot, sikeres fordítóprogramokat is jegyeznek -, addig kiadással foglalkoztak. Első sikerük a Chrome volt, ezt követte a még zajosabb sikert arató Xpand Rally, majd a közepes Chrome: SpecForce. A Juarez mellett már készül a zombis Dead Island, a Xpand Rally Xtreme és a Chrome 2 is, a fiúk tehát alaposan belehúztak…

Az angol Revolution Software a ’90-es években alakult, és több ízben bizonyították már a játékostársadalomnak, hogy képesek a kalandjátékok legszebb hagyományait továbbvinni. A Broken Sword szérián kívül a Beneath The Steel Sky, és a Lure of The Temptress szerzett nekik rengeteg rajongót világszerte. Az Angel of Death készítésében a szintén brit Sumo Digital stúdióval kooperációban készítették.

Az 1986-ban alakult francia Ubisoft napjaink játékpiacának egyik meghatározó szereplője. A több mint húsz országban jelen lévő, és a világ második legnépesebb fejlesztőstúdiójával bíró kiadó legfontosabb sorozatai közé tartozik a Rayman és a Prince of Persia széria, illetve a számtalan Tom Clancy játék.

Az orosz  Burut Creative Team a kies Voronyes városában hegeszti az általában a „gyenge közepes” és „erős közepes” közé eső értékelésű játékait. Legnagyobb sikerük eddig a Kreed című sci-fi FPS volt.

Hogy mi is a Gyűrűk ura? Göncz Árpád szerint tündérmese, a rajongók szerint maga a szentírás, sok mozilátogató szerint pedig az újkori Hollywood legnagyobb alkotása, amit az Akadémia több mint egy tucat Oscar-díjjal jutalmazott. A sikerfilm - és véletlenül sem a regény - kötelező érvényességgel ráncigálta magával a játékadaptációt, amelynek jogait az EA vásárolta meg, és még most (pár esztendővel a filmet követő hisztéria lecsengése után) is birtokolja. Kedvenc kiadónk pedig nem volt rest, és rengeteg - leginkább középszerű -  Gyűrűk ura témájú játékkal lepjen meg minket, plusz egy érdekes kivétellel, amely stratégiai játék mivolta ellenére képes volt a keményvonalas rajongókat is a számítógép elé vonzani. A Battle for Middle-Earth sikeresen ültette át a film csatáinak hangulatát, és ez elég volt ahhoz, hogy rengeteget eladjanak belőle - ez pedig menetrendszerűen folytatást vonz magával. A harc Középföldéért folytatódik, és mindjárt kiderül, mennyit tanultak másfél év alatt a fejlesztő fiúk-lányok, mennyire sikerült megújítani az első rész kissé egysíkú, és szűk határok közé szorított játékmenetét.

Az idén tíz éves Valve-ot senkinek sem kell bemutatni. 1998-ban levették a lábáról az egész játékostársadalmat, a toplistákon azóta is újra és újra felbukkanó Half-Life-fal, és ezt a folytatással képesek voltak megismételni. Mégsem támaszkodnak pusztán játékaik sikerére, digitális terjesztési rendszerük, a Steam csillaga megjelenése óta felfelé ível, és a HL2-höz készített Source motorjuk is lassú térhódításba kezdett.

A Los Angeles-i (plusz egy tajvani külső stúdió) Seven Studios eddig nemigen vetette magát észre, dicsőséglistájukon eddig csupán a felejthető Defender, és a közepes Fantastic Four áll. A csapat nemrég állt csak rá a fejlesztésre, eddig a Disney, az HBO és a Marvel megbízásából végeztek különféle látványtervezői munkákat.

Egyszer volt, hol nem volt... na jó, ez így egy csöppet szirupos, de semmiképpen sem ússzátok meg mese nélkül. Szóval annak idején, egy általános iskola „számítógép szakkörnek” gúnyolt szabad foglalkozásán, amikor éppen nem a Civilizationt vagy a Doomot nyúztuk a srácokkal, rengeteg időt töltöttem el egy, akkoriban a környezetemben senki által nem értékelt játékkal. A Sim City volt az első olyan program, amely miatt már gyermekként is PC-re vágytam Nintendo helyett, és amikor megkaptam, napokon keresztül le sem tudtam róla robbanni. Az illúzió, hogy az ember egy várost épít fel a semmiből, olyannyira képes rabul ejteni, hogy a - főképp az első részben jelen levő - tömérdek hibát is hajlandó neki elnézni az ember. Hogy mi köze van mindehhez a mostani témánkhoz? Részben semmi, hiszen fel sem tételezzük, hogy a most tárgyalt játéknak bármi köze lenne a nagy öreghez, részben pedig minden, hiszen bárki, aki már egyszer ült a Maxis klasszikusa előtt, pironkodva fordul el a játéktól újra és újra, hiszen a kezelőfelülettől kezdve a legapróbb mozzanatokig, minden a nagy öreget másolja benne.

A Sumo Digital 2003-ban alapult brit fejlesztőcsapat, akik elsősorban a Sony PSP-jére készítettek eddig kimagasló játékokat. Első komolyabb „nagygépes” programjuk az Outrun 2006, amelynek portja pár hónapos csúszással érkezett PC-re - ezután viszont elsősorban a következő generációs konzolokra szeretnének fejleszteni.

Az idén tíz éves dallasi Ritual stúdió anno a szélesebb közönség radarja alatt elsikló, mostanra csak kisebb rajongói közösségek emlékében élő játékokkal kezdte pályáját, mint a Heavy Metal F.A.K.K. 2 és a Sin. Azóta is adósak az igazi nagy kiugrással, viszont futószalagon szállítják a közepes játékokat, mint a 25 to Life, a Blair Witch vol 3, CS: Condition Zero.

A TES-sorozat a harmadik résszel mászott ki az ismeretlenség mocsarából, a negyedik, Oblivion alcímű felvonás pedig a modern PC-k és új konzolok képességeihez igazodva próbálja bemutatni, milyen kell legyen egy 21. századi RPG.

Az eddig szinte csak a hatalmas sikerű (25 millió eladott példány) Tony Hawk gördeszkás sorozatból élő kaliforniai fejlesztőstúdiónak a Gun ugródeszkának számít. Céljuk az volt, hogy bebizonyítsák: képesek másra is, mint évről évre az extrém sport szerelmeseinek készíteni játékot.