Tesztek

Szemcsés monokróm éjszakával, brutális tűzharcokkal, látványos pusztítással és sekélyes tartalommal támad a Steam első felnőtt besorolású játéka – ám a Hatred végül a technikai problémái, semmint témája miatt lett botrányos.

A galaxis urának lenni nagy macera; sok arrafelé a rosszindulatú élien, aztán ott az a rengeteg fura kórság, és az adót sem könnyű beszedni. Valakinek azonban muszáj ezt a boltot is vinni, ráadásul most épp harmadszorra bólinthatunk rá a Stardock ajánlatára – tízéves kihagyás után ugyanis megérkezett a Galactic Civilizations 3.

Ha nem is éli másodvirágzását a stílus, azért azzal nem lehet vitatkozni, hogy egész jól el vagyunk látva taktikai játékokkal. Ebbe a mezőnybe robban be az Invisible, Inc., ami néhány finom módosítást kevert a bevált receptbe.

Amit elmondhatunk a Wadjet Eye-ről, az igaz a Daedelicre is: a kalandrajongók általában jó lóra tesznek, ha a német csapat valamely alkotását teszik a kosarukba. Mindezt az Anna's Quest sem cáfolja meg, sőt: gyakorlatilag kihagyhatatlan!

A Wadjet Eye nevével fémjelzett játékokkal viszonylag biztosra mehet az ember, mert általában azt kapja, amire számít: kiváló sztori és narratíva, remek szinkron, kielégítő puzzle-elemek, és egy szolid retró-feeling a kellemesebb fajtából.

Porból lettünk, és porrá leszünk – az Atari esetében ez valahogy mégsem akar összejönni, hiszen a 70-es/80-as évek meghatározó kiadója ugyan már többször is kiszenvedett, de valakik, valamiért újra és újra megpróbálják feltámasztani.

Búcsút inteni mindig nehéz, főleg ha egy olyan sorozatról van szó, mint az Arkham, amely egy addig szinte teljesen ismeretlen fejlesztőcsapatot repített a nagyok közé, és egyúttal azt is megmutatta, hogy lehet látványos, tartalmas és színvonalas is egy képregény-adaptáció.

Platformer játék puzzle elemekkel – egy újabb, svéd ok, hogy okostelefonjainkon is költsünk pénzt játékokra.

A Ghost Master a brit illetőségű Sick Puppies első és egyben utolsó játéka, tömve egyedi ötletekkel, méltatlanul elfeledett darabja a játékiparnak. Egy kicsit Dungeon Keeper, egy kicsit puzzle – de egyik sem a megszokott módon. Lássuk!

Lehet őrültebb és brutálisabb mészárszéket kreálni a Hotline Miaminál? A Dennaton Gameshez hasonlóan a Devolver alá bedolgozó Roll7 a Not a Heróval bizonyítja, hogy igen: ennél bolondosabb vérengzésben ugyanis mostanság nem nagyon volt részünk.

A Double Fine fejlesztői mindig is híresek voltak arról, hogy játékaik nem álltak be a sorba, és mertek egyediek lenni – még akkor is, ha ez néha azzal járt, hogy a minőség, a fókusz vagy a tartalom volt a vízió és a valóság harcának elszenvedője. A Massive Chalice lenne az első kivétel?

Bizton mondhatjuk: nincs olyan hónap, amikor ne jönne legalább egy pixelpornóba fulladó indie-játék. A Duck Game a következő versenyző, amelybe a készítők annyi vad ötletet zsúfoltak, ahány hápogást hallani egy kacsafarmon töltött átlagos nap során.

A motorozásban igen tapasztalt Milestone S.r.l. a WRC-t követően a MotoGP-szériát frissíti fel évről évre, hogy a sportág szerelmeseinek mindent megadjon, ami elvárható. De vajon tényleg a maximumot sikerül hozni az aktuális szezonnal, vagy csak az elvárhatót?

A legtöbb túlélőhorrorral az a baj, hogy ha az ember kiismeri a metodikájukat, semmi sem marad bennünk, ami miatt érdemes újra elindítani őket. Erre a problémára találtak megoldást a Monstrum fejlesztői – igaz, valójában csak egy lyukat tömtek be egy másikkal.

1959. január végén az egyetemista Igor Alekszejevics Djatlov néhány társával, valamint egy tapasztalt magashegyi túravezetővel útnak indult az Otorten-hegy felé egy kéthetes felfedező kirándulás során. Egyikük sem élte túl az azóta is rejtélyes kalandot.

Tudom, utálod a MOBA-kat. Ki nem állhatod, hogy már a csapból is az folyik, hogy milyen népszerű a DotA 2, milyen új hősök érkeztek a League of Legendsbe, ennyi vagy annyi pénz jött össze a nemzetközi bajnokságra. De mielőtt lapozol egyet, ezt az egy cikket még olvasd el, ugyanis ez a játék pontosan neked készült!

A művészkedős játékok új erőre kaptak az indie térnyerésével, azonban nem minden arany, ami fénylik, szokták mondani. Nos, a Toren első ránézésre fantasztikus ICO-klónnak tűnik, öt perc játék után azonban rájövünk, hogy csak egy közepes utánzat.

A Square Enix sem szeret lemaradni a játékiparon végigsöprő trendekről. A felújítás-karavánra már többször is jegyet váltottak, most pedig a Final Fantasy X/X-2 duó indul ismét útjára. A PS3- és PS Vita-felújítások után PS4-re is megjelent a masszív JRPG-csomag.

Amíg a Nintendo hozza a rá jellemző minőségi színvonalat, addig a játékostársadalom elnézi a japán mamutnak, hogy ugyanazokkal a kabalákkal építgesse birodalmát. A Splatoon képében azonban friss univerzum és egy új játékstílus mutatkozik be Wii U-n!

Ha nem is övezte felfokozott várakozás a Destiny második kiegészítőjét, sokan mégis azt remélték, hogy a Bungie tényleg beváltja a szavát, és az extra fejlesztési időt az alapjáték és az első DLC által elkövetett hibáik elkerülésére fordítja. Sajnos a végeredmény nem ezt mutatja...

Négy hosszú év után megérkezett Magicka folytatása, szóval itt az ideje, hogy újra magunkra öltsük a köpenyt és a fejünkbe húzzuk a varázslókalpagot, hogy hűséges botunkkal útnak indulva újra felrobbantsuk társainkat. Néha azért kérjünk elnézést.

Ha nosztalgiával fűtve gondolsz vissza a kilencvenes évek elejére, amikor a szombat délelőtti külföldi adók rajzfilmjei jelentették a megváltást, akkor vess egy pillantást erre a játékra: a Chroma Squad a sentai zsáner előtt tiszteleg, nem is akárhogyan!

B.J. Blazkowicz visszatért, a ’60-as évek náci világbirodalma helyett viszont ezúttal „természetes környezetében”, az okkult erőkkel átszőtt második világháborúban küldi harcba a MachineGames. De vajon elég volt egy év felkészülési idő a misszióra?

Biztosan sokaknál tele a Steam kuckó padlása a roguelike és indie szerepjátékok táborát gyarapító szoftvercsomagokkal, de a júniusi horogra akadt fura szerzet egészen biztosan nem hasonlítható egyik korábbi zsákmányhoz sem. Monokróm monitorokat előkészíteni, támadnak az ASCII katonák!