Tesztek

Üdv mindenkinek, Kenyér vagyok! Hogy micsoda? Nem hülyéskedek! Tényleg egy tisztességes szelet pékáruként tengetem napjaim, és bár szinte hihetetlen, de nekem is van küldetéstudatom, valamint érző lelkem. És hogy én ne lehetnék hős?

A „csináljunk történelmet” nem új ötlet, és semmiképp nem egyedi az összetettebb stratégiák világában. Lám, Paradoxék is milyen szépen megélnek a Clausewitz-szériából, pedig igazából mindig csak egyetlen kérdést feszegetnek: vajon te jobban csinálnád? Mindenesetre most a konkurencia kínálja ugyanezt, és azt állítja, hogy az első világháború még nincs lezárva...

A videojátékok történetében rengeteg disztópiával találkoztunk már, hiszen a posztapokaliptikus világ ábrázolása népszerű téma – ám kevés olyan alkotás született, mely annyira plasztikusan mutatná be, mi vár ránk egy világégés után, mint a Fictiorama bitbe öntött (rém)látomása.

Újabb hónap, újabb Zen Studios-féle flipperasztal. Mondhatnánk, elképesztő tempóban dolgozik a magyar csapat, hiszen még alig kezdtük meg a high score feljebb tornászását az Iron & Steelben, máris itt a következő lehetőség.

Habár a Puzzle Quest-sorozat a határozottan gyenge Marvel Puzzle Quest óta kényszerpihenőn van, a mögötte álló ausztrál Infinite Interactive-ot pedig mintha elnyelte volna a föld, a műfajban még van annyi tartalék, hogy lehessen benne újat és jót mutatni – és pont ilyen az Ironcast.

Öt évvel ezelőtt napvilágot látott a Press Play jóvoltából egy aranyos puzzle-platform játék, a Max & the Magic Marker. A meseszerű, gyermeki rajzok világában játszódó program hamar a feledés homályába merült; hogy ez igazságos volt-e vagy sem, azt mindenki döntse el maga. Három év elteltével kiadták a folytatást Xbox One-ra, majd később Xbox 360-ra és PC-re is, én pedig bizakodva ültem le a fekete doboz elé, hogy megnézzem, ezúttal mibe keveredett a játékvilág ifjú Pablo Picassója.

A manapság igen népszerű túlélős-építkezős műfajban maradandót alkotni kész művészet, de nem lehetetlen. Ennek élő példája cikkünk alanya, a 2011-ben megjelent Terraria, amelyet a Re-Logic csapata készített, és ezzel bevéste magát a Minecraft konkurenciák sikeresebb tagjai közé.

Az egyik kedvenc filmem az Elveszett világ: Jurassic Park, mert sok dinoszaurusz van benne, és az egyik csapat szafarivadászatra érkezik a Sorna-szigetre. Pont emiatt elsőre úgy tűnt, hogy a theHunter: Primal kilóra meg fog venni. De csak úgy tűnt…

Milyen lehet az a játék, melyben nem kell mást tennünk, „csak” legyőznünk másfél tucat bitang erős főellenfelet? Erre próbál választ adni a Titan Souls, mely az egyszerűnek tűnő külső mögött igen komoly kihívást – és csak azt – tartogat az ide tévedő hősöknek.

Négy vadásszal és egy negyedik szörnnyel egészült ki a kissé tartalomhiányban szenvedő Evolve, ám olyan borsos árat kérnek az újoncokért, hogy nem éri meg szerződtetni őket – pedig egészen jól sikerültek, szórakoztató lehetőségekkel bővítve a játékot.

A Dark Souls II megjelenése után egy évvel megismétlődik az első főbűn, és mi, akiket az általa kiváltott átok sújt, ismét szembenézünk az elkerülhetetlen halállal. Csak kár, hogy ezúttal nem éri meg feláldozni magunkat.

Nehéz elhinni, hogy még mindig van kiaknázatlan terület a roguelike játékok egyre nagyobb népsűrűségtől szenvedő földjén, de a Crypt of the Necrodancer bizony tud olyat mutatni, melyet eddig nem igazán láthattunk máshol.

A State of Decay szép köröket futott már Xbox 360-on és PC-n egyaránt. Most itt a definitívnek kikiáltott Xbox One kiadás, amely nemcsak az alapjátékot, de két kiegészítőjét is magába foglalja. Elég ez, hogy mindenki újra nekiálljon a túlélőtúrának?

Tavaly, tizensok év után főnixként támadt fel hamvaiból az Age of Wonders, és a harmadik résszel ismét elkápráztatta a 4X fantasy híveit. A holland fejlesztők azonban nem ültek sokat a babérokon, hisz alig egy esztendő alatt már a második nagyobb expanzió gördül le a futószalagról.

Bár manapság nem vagyunk az a kimondott hajósnemzet, a polgári hajószimulátorok új reménysége (angol megrendelésre) mégis itthonról, méghozzá Szegedről érkezik – kár, hogy az ígéretes Early Access vízre bocsátás végül zavaró jégzajlásba torkollott…

DC-világban játszódó MOBA: cseppet sem volt egyszerű dolga az Infinite Crisist fejlesztő Turbine-nak, 20 éves tapasztalatuk azonban elég megnyerő érv ahhoz, hogy a zsáner szerelmesei és annak utálói adjanak egy esélyt ennek a címnek. Pláne, mert ingyenes és „szuperhősös”.

Emlékszel még a Dungeon Keeper 2-re? Persze, hogy emlékszel, hiszen a Peter Molyneux nevével fémjelzett alkotás minden idők egyik legjobb stratégiája volt. Nos, ha tetszett, akkor jó hírünk van, ugyanis itt a Dungeons 2, ami igyekszik négyzetre emelni az ott látottakat.

Vannak játékok, amik olyan rosszak, mint a bűn, mégis szeretjük őket. Na, ez az állítás nem igaz alábbi tesztünk alanyára, a Lucius 2-re. Kapufát lőttek a svéd fejlesztők, mindezt úgy, hogy a visszapattanó labda izomból tarkón találta őket.

Innovatív játékmenet dinamikus terraformálással, zavaró kezelőfelület nélkül, izgalmas puzzle-elemek, multiplayer, egyedi történet – ezeket ígérték a Kickstarter-kampánnyal bepörgetett Son of Nor fejlesztői. Túl szép, hogy igaz legyen? Valahogy úgy.

Autósjáték-rajongónak lenni sosem volt még ilyen jó: már tavaly is remek példányokkal bővült a műfaj, idén viszont valóságos inváziónak vagyunk szemtanúi. És egyik próbálkozó sem komoly istállóból érkezett!

Mindenki életében bekövetkezik egyszer, hogy rossz útra téved. Daniel életében ez épp a vécére menet történ meg. Ugyanis az út, melyre rátévedt, nem az illemhely csempézett padlója volt, hanem egy rejtélyes középkori várkastély, tele szörnyekkel és popkulturális utalásokkal.

A Milestone nagyon rákapcsolt: az olasz csapat már évi 2-3 autós-motoros játékkal jelentkezik, ami komoly sorozatgyártásnak minősül. Ráadásul ezek a programok más-más területét fedik le a motorsportnak, azaz akad választék bőven.

A Mortal Kombat sorozat végre megtalálta az útját a 2011-es reboottal, hiszen végre kiderült, hogy semmi szégyenkeznivaló nincs abban, ha a széria visszatér a kétdimenziós játékmenethez. Ezen az úton indul tovább a frissen befutott Mortal Kombat X is, amely azonban nem fél a változtatásoktól. Most kiderül, hogy megérte-e annyit várni a folytatásra!

A Guacamelee! ama Drinkbox Studios 2013-as alkotása, mely korábban már bizonyított a platformer műfajban – a PGO hasábjain is olvashattatok a Tales from the Space: Mutant Blobs Attack című játékukról. Lássuk újabb kísérletük eredményét!