Tesztek

Elérkeztünk a borgoviai szörnyvadász utolsó kalandjához, a finálé azonban keserédes: a lantot grandiózus befejezés helyett egy eddiginél is látványosabb, ám meglehetősen soványka búcsúval tesszük le, összességében kellemes szájízzel elválva a sorozattól.

Nagyjából ötévnyi, javarészt publikus fejlesztés után mérföldkőhöz érkezett a Kerbal Space Program: megjelent a véglegesnek mondható, 1.0 változat. És bár hosszú évek óta rendszeresen repülünk vele, a teljes változatot végre különösebb lelkiismeret-furdalás nélkül is tesztelhettük.

A Metal Slug keresztezése a Keresztapával, avagy egy őrülten pörgő, látványos akcióplatformer spagetticsíkos öltönyben, sok fegyverrel, vérrel és süteménnyel. A menü valóban ínycsiklandozó, elfogyasztása után azonban mégis éhes marad az ember...

Az Astragon kiadó olcsó húsú, híg levű játékborzadályai és a Surgeon Simulator-féle clumsimek után nem csoda, hogy ferde szemmel közelítek egy büszkén szimulátornak aposztrofált autószerelő-játékhoz – csalódásom azonban nagyon kellemesnek bizonyult.

Visszatért a hatalmas vándorcirkusz, a közkedvelt színészekkel és színésznőkkel, akik a ringen belül (és kívül) élet-halál harcot mímelve szórakoztatják el a nagyérdeműt, amely sikítva, ordítva és önkívületi állapotban neveket kántálva élvezi a műsort.

Felébredsz egy idegen bolygó kihalt bázisán. Mindenfelé zsoldosok, mutánsok, meg egy rejtélyes fertőzés. Fegyvered van, de lőszered alig, úgyhogy lopakodnod kell, ha túl akarod élni a kalandot. Ezzel nyit a Solarix, és ez minden, ami érdekes benne.

Kezünk közé kaptuk a Cliffhanger Productions orkoktól, sárkányoktól, törpéktől és tündéktől sem mentes játékát, ami a sötét, disztópikus, és a fantasyelemek ellenére jövőbeli Bostonba kalauzol el minket. Kezdődjék a hajsza az árnyékok között!

Temetni jöttem Cézárt, nem dicsérni – valahogy így kezdődik Antonius gyászbeszéde. Nos, mi is azért gyűltünk össze, hogy tisztelegjünk a megboldogult Full Control stúdió maradványai előtt. És persze azért, hogy megtudjuk, nincs-e mégis valami dicsérni való a csapat utolsó alkotásában.

Száz éve zajlott az első világháború és minden idők egyik legvéresebb csatája, a verduni ütközet – keresve sem találni ennél jobb időpontot egy első világháborús shooter megjelentetésére!

Új győztese van a „minél kevesebb ember dolgozzon egy metroidvania játékon” versenynek: az Axiom Verge az elejétől a végéig, a grafikától a zenén keresztül a játékmenet utolsó bitjéig összesen egy ember műve. És ami a legszebb: ennek ellenére (vagy épp ezért?) nagyon jó lett!

A vadnyugat egy viszonylag ritkán használt környezet, így mindig öröm, ha ide kalauzol el minket egy játék. Főleg, ha az olyan, mint a Westerado, mely vicces formában varázsolja elénk a spagettiwesternek hangulatát – legalábbis ha túl tudjuk magunkat tenni a pixeleken.

Minecraft-klón lövöldözéssel, mondhatnánk, és a valóságtól ugyan nem is járnánk messze, de a Block N Loadban ennél sokkal több minden van: új színfolttal bővült a csapatalapú akciójátékok egyre sablonosabb műfaja!

Másfél évvel a keleti nyitás után elkészültek az északra vezető utak is: az ETS2 új DLC-jében Dánia, Svédország és Norvégia útjait koptathatjuk. 26 város, gyönyörű tájak és mellé egy méretes, de ingyenes tapasz – Skandinávia, én így szeretlek!

Rég vártam már ennyire asztalt a Zentől, mint ezt a Portal témájú darabot, a várakozás pedig abszolút megérte: az asztal fürdik az igazi Portal-hangulatban, a kihívás foka pedig az átlagnál picit keményebb.

A Zen Studiosnál nemcsak a Marvel-licenc gyümölcsözik szaporodó asztalok formájában: megérkezett az immáron tizenkettedik Star Wars témájú darab is, ami bár kakukktojás, meglehetősen jól sikerült.

A társadalom elismert tagjává válni meglehetősen kemény feladat -- azoknak, akik egyszer már csúfosan beégtek, a mindennapi betevő megszerzése sem könnyű. Főleg ha egy alkoholista ökölvívóról van szó.

High Protector Tóth Istvánka újra itt van, a kardja por, a páncélja üvegacél, és a cikkíró esze sem ment el, tényleg van egy ilyen nevű hős az Endless Legendben. Az új Guardians kiegészítő pedig legendás kihívásokat tartogat a hozzá hasonló Istvánkák számára.

A szimulátor stílus rajongóit megcélzó motorsport-játékok területén nagyon nehéz új versenyzőként rajtvonalhoz állni, mert az elvárások az egekben vannak. Szerencsére a Project CARS gond nélkül indul útjára, és hamar sikerül a mezőny élére állnia.

A Carmageddon: Reincarnation olyan, mint egy rossz vicc: az ember nem nevet rajta, legfeljebb elnézően mosolyog a hallatán, esetleg a tarkóját dörzsölgeti kínjában, finoman arra kérve az önjelölt komédiást, hogy ez többször inkább ne süsse el.

Amennyiben a hype-nak lenne mértékegysége, az 2015-ben mindenképp egy egységnyi GTA V vagy Witcher 3 lenne: rég volt olyan esztendő, mikor szó szerint alig pár hét távolságra, ráadásul tavasszal jelent meg két monumentális, valami furcsa véletlen folytán sandbox játék, pláne olyan minőségű, mint amit a nyugati és a keleti csapat hozott össze. Mert ahogy a GTA V újraírt mindent, amit az akciójátékokról eddig tudtunk, úgy forgatja fel fenekestül a szerepjátékok műfaját a Witcher 3.

Újabb afrikai kitérőt tesz a Cabela's sorozat, hogy ezúttal az élet bölcsőjében irtsa ki az élet egy részét. Valahogy nem így képzeltük el a vadászatot.

Mióta a System Shock 2 feltámadt hamvaiból, és a modern operációs rendszerekhez igazodva ismét a piacra került, tudjuk: van esély a harmadik részre. De a rajongókat ez nem gátolja meg abban, hogy elkészítsék a maguk változatát.

Üdv mindenkinek, Kenyér vagyok! Hogy micsoda? Nem hülyéskedek! Tényleg egy tisztességes szelet pékáruként tengetem napjaim, és bár szinte hihetetlen, de nekem is van küldetéstudatom, valamint érző lelkem. És hogy én ne lehetnék hős?

A „csináljunk történelmet” nem új ötlet, és semmiképp nem egyedi az összetettebb stratégiák világában. Lám, Paradoxék is milyen szépen megélnek a Clausewitz-szériából, pedig igazából mindig csak egyetlen kérdést feszegetnek: vajon te jobban csinálnád? Mindenesetre most a konkurencia kínálja ugyanezt, és azt állítja, hogy az első világháború még nincs lezárva...