Tesztek

Nehéz elhinni, hogy még mindig van kiaknázatlan terület a roguelike játékok egyre nagyobb népsűrűségtől szenvedő földjén, de a Crypt of the Necrodancer bizony tud olyat mutatni, melyet eddig nem igazán láthattunk máshol.

A State of Decay szép köröket futott már Xbox 360-on és PC-n egyaránt. Most itt a definitívnek kikiáltott Xbox One kiadás, amely nemcsak az alapjátékot, de két kiegészítőjét is magába foglalja. Elég ez, hogy mindenki újra nekiálljon a túlélőtúrának?

Tavaly, tizensok év után főnixként támadt fel hamvaiból az Age of Wonders, és a harmadik résszel ismét elkápráztatta a 4X fantasy híveit. A holland fejlesztők azonban nem ültek sokat a babérokon, hisz alig egy esztendő alatt már a második nagyobb expanzió gördül le a futószalagról.

Bár manapság nem vagyunk az a kimondott hajósnemzet, a polgári hajószimulátorok új reménysége (angol megrendelésre) mégis itthonról, méghozzá Szegedről érkezik – kár, hogy az ígéretes Early Access vízre bocsátás végül zavaró jégzajlásba torkollott…

DC-világban játszódó MOBA: cseppet sem volt egyszerű dolga az Infinite Crisist fejlesztő Turbine-nak, 20 éves tapasztalatuk azonban elég megnyerő érv ahhoz, hogy a zsáner szerelmesei és annak utálói adjanak egy esélyt ennek a címnek. Pláne, mert ingyenes és „szuperhősös”.

Emlékszel még a Dungeon Keeper 2-re? Persze, hogy emlékszel, hiszen a Peter Molyneux nevével fémjelzett alkotás minden idők egyik legjobb stratégiája volt. Nos, ha tetszett, akkor jó hírünk van, ugyanis itt a Dungeons 2, ami igyekszik négyzetre emelni az ott látottakat.

Vannak játékok, amik olyan rosszak, mint a bűn, mégis szeretjük őket. Na, ez az állítás nem igaz alábbi tesztünk alanyára, a Lucius 2-re. Kapufát lőttek a svéd fejlesztők, mindezt úgy, hogy a visszapattanó labda izomból tarkón találta őket.

Innovatív játékmenet dinamikus terraformálással, zavaró kezelőfelület nélkül, izgalmas puzzle-elemek, multiplayer, egyedi történet – ezeket ígérték a Kickstarter-kampánnyal bepörgetett Son of Nor fejlesztői. Túl szép, hogy igaz legyen? Valahogy úgy.

Autósjáték-rajongónak lenni sosem volt még ilyen jó: már tavaly is remek példányokkal bővült a műfaj, idén viszont valóságos inváziónak vagyunk szemtanúi. És egyik próbálkozó sem komoly istállóból érkezett!

Mindenki életében bekövetkezik egyszer, hogy rossz útra téved. Daniel életében ez épp a vécére menet történ meg. Ugyanis az út, melyre rátévedt, nem az illemhely csempézett padlója volt, hanem egy rejtélyes középkori várkastély, tele szörnyekkel és popkulturális utalásokkal.

A Milestone nagyon rákapcsolt: az olasz csapat már évi 2-3 autós-motoros játékkal jelentkezik, ami komoly sorozatgyártásnak minősül. Ráadásul ezek a programok más-más területét fedik le a motorsportnak, azaz akad választék bőven.

A Mortal Kombat sorozat végre megtalálta az útját a 2011-es reboottal, hiszen végre kiderült, hogy semmi szégyenkeznivaló nincs abban, ha a széria visszatér a kétdimenziós játékmenethez. Ezen az úton indul tovább a frissen befutott Mortal Kombat X is, amely azonban nem fél a változtatásoktól. Most kiderül, hogy megérte-e annyit várni a folytatásra!

A Guacamelee! ama Drinkbox Studios 2013-as alkotása, mely korábban már bizonyított a platformer műfajban – a PGO hasábjain is olvashattatok a Tales from the Space: Mutant Blobs Attack című játékukról. Lássuk újabb kísérletük eredményét!

A Vectide parancsnok dermedten nézte a közelgő inváziós flottát, ez már a harmadik támadás két nap alatt - morogta maga elé bosszúsan. Valószínű, hogy eközben a homlokán mély barázdákat formál a tehetetlen düh, már ha lett volna homloka. De csak egy tudattal teli tartály volt egy gép belsejében...

Újra megfújták a harsonákat a Stronghold szériában, ami az utóbbi időben már nem biztos, hogy jó ómen, mert eléggé ingatagok a falak arrafelé - és ismerjük Jericho történetét... Mindenesetre az első rész egyik ikonikus figurája, a Pig visszatér, és jön a Hercegnő is!

Egy nagyszerű lopakodós akciójáték, amely a 2012-es év egyik nagy meglepetése volt új IP-ként, hozzácsapva minden DLC-vel, így kimerítve a Game of the Year kiadás fogalmát az új konzolokon. De mindez vajon definitív változatként is megállja a helyét?

A letűnt civilizációk legendás aranyvárosaiban már Indiana Jonestól Lara Croftig mindenki megfordult, kivéve a leginkább illetéseket, a konkvisztádorokat. A Europa Universalis legújabb expanziója épp ezt a lyukat foltozza be, no meg jó alaposan körbejárja az Újvilág felfedezése előtti-utáni állapotokat.

A világ, melyben az örök sötétséget csak a fáklyák lobogó fénye töri meg itt-ott, hogy gyér fénnyel megvilágítsanak egy-egy bűzölgő odút, és ahol hemzsegnek a pokoli, túlvilági lények – itt születtem én, ezen a tájon.

Alig egy számmal ezelőtt teszteltük a legutóbbi Assassin's Creedet – legalábbis PC-s szemszögből, hiszen a Rogue más platformokra korábban már megjelent –, ám alig tértünk vissza a vizekről, máris itt a következő fejezet, hajók és a hagyományos játékmenet nélkül.

Másfél évet várni egy játék átiratára indokolatlanul sok időnek tűnhet, de ha egy epizóddal utoljára hét évvel ezelőtt jelentkező sorozatról van szó, a hosszú türelmi idő igazából kellemes kényszer – főleg ilyen végeredménnyel.

A klasszikus túlélőhorrorok nyomdokában járó játékot kaptunk a White Night személyében, ami nemcsak gyönyörű látványvilágával és remek hangulatával képes megragadni az embert, hanem borzongató történetével is.

Az űrben senki nem hallja a sikolyodat, azt viszont galaxisokkal messzebbről is látni, ahogy a Super Stardust Ultrában egy fényesen izzó csóva segítségével aprítod atomjaira a különböző ércmeteoritokat. Vagy űrkukacokat. Vagy bármit, ami picit is mocorog a képernyőn.

Azon gondolkodom, vajon mi volt az Iridium Studios szándéka ezzel a játékkal. Ha interaktív animációs filmet akartak csinálni, akkor rosszul álltak neki. Ha egy stratégiai játékot szerettek volna összehozni, akkor annál is rosszabbul fogtak hozzá.

Az Osztó, egy kámzsás ronda alak göcsörtös kezeivel bűvöli előtted a lapokat. A játék még csak most kezdődik, eddig kegyes voltam hozzád – nevet cinkosul, és nem rest megtréfálni téged, mintha a sors igazságtalansága nem vetne már így is elég súlyt a hátadra.