Tesztek

Száz éve zajlott az első világháború és minden idők egyik legvéresebb csatája, a verduni ütközet – keresve sem találni ennél jobb időpontot egy első világháborús shooter megjelentetésére!

Új győztese van a „minél kevesebb ember dolgozzon egy metroidvania játékon” versenynek: az Axiom Verge az elejétől a végéig, a grafikától a zenén keresztül a játékmenet utolsó bitjéig összesen egy ember műve. És ami a legszebb: ennek ellenére (vagy épp ezért?) nagyon jó lett!

A vadnyugat egy viszonylag ritkán használt környezet, így mindig öröm, ha ide kalauzol el minket egy játék. Főleg, ha az olyan, mint a Westerado, mely vicces formában varázsolja elénk a spagettiwesternek hangulatát – legalábbis ha túl tudjuk magunkat tenni a pixeleken.

Minecraft-klón lövöldözéssel, mondhatnánk, és a valóságtól ugyan nem is járnánk messze, de a Block N Loadban ennél sokkal több minden van: új színfolttal bővült a csapatalapú akciójátékok egyre sablonosabb műfaja!

Másfél évvel a keleti nyitás után elkészültek az északra vezető utak is: az ETS2 új DLC-jében Dánia, Svédország és Norvégia útjait koptathatjuk. 26 város, gyönyörű tájak és mellé egy méretes, de ingyenes tapasz – Skandinávia, én így szeretlek!

Rég vártam már ennyire asztalt a Zentől, mint ezt a Portal témájú darabot, a várakozás pedig abszolút megérte: az asztal fürdik az igazi Portal-hangulatban, a kihívás foka pedig az átlagnál picit keményebb.

A Zen Studiosnál nemcsak a Marvel-licenc gyümölcsözik szaporodó asztalok formájában: megérkezett az immáron tizenkettedik Star Wars témájú darab is, ami bár kakukktojás, meglehetősen jól sikerült.

A társadalom elismert tagjává válni meglehetősen kemény feladat -- azoknak, akik egyszer már csúfosan beégtek, a mindennapi betevő megszerzése sem könnyű. Főleg ha egy alkoholista ökölvívóról van szó.

High Protector Tóth Istvánka újra itt van, a kardja por, a páncélja üvegacél, és a cikkíró esze sem ment el, tényleg van egy ilyen nevű hős az Endless Legendben. Az új Guardians kiegészítő pedig legendás kihívásokat tartogat a hozzá hasonló Istvánkák számára.

A szimulátor stílus rajongóit megcélzó motorsport-játékok területén nagyon nehéz új versenyzőként rajtvonalhoz állni, mert az elvárások az egekben vannak. Szerencsére a Project CARS gond nélkül indul útjára, és hamar sikerül a mezőny élére állnia.

A Carmageddon: Reincarnation olyan, mint egy rossz vicc: az ember nem nevet rajta, legfeljebb elnézően mosolyog a hallatán, esetleg a tarkóját dörzsölgeti kínjában, finoman arra kérve az önjelölt komédiást, hogy ez többször inkább ne süsse el.

Amennyiben a hype-nak lenne mértékegysége, az 2015-ben mindenképp egy egységnyi GTA V vagy Witcher 3 lenne: rég volt olyan esztendő, mikor szó szerint alig pár hét távolságra, ráadásul tavasszal jelent meg két monumentális, valami furcsa véletlen folytán sandbox játék, pláne olyan minőségű, mint amit a nyugati és a keleti csapat hozott össze. Mert ahogy a GTA V újraírt mindent, amit az akciójátékokról eddig tudtunk, úgy forgatja fel fenekestül a szerepjátékok műfaját a Witcher 3.

Újabb afrikai kitérőt tesz a Cabela's sorozat, hogy ezúttal az élet bölcsőjében irtsa ki az élet egy részét. Valahogy nem így képzeltük el a vadászatot.

Mióta a System Shock 2 feltámadt hamvaiból, és a modern operációs rendszerekhez igazodva ismét a piacra került, tudjuk: van esély a harmadik részre. De a rajongókat ez nem gátolja meg abban, hogy elkészítsék a maguk változatát.

Üdv mindenkinek, Kenyér vagyok! Hogy micsoda? Nem hülyéskedek! Tényleg egy tisztességes szelet pékáruként tengetem napjaim, és bár szinte hihetetlen, de nekem is van küldetéstudatom, valamint érző lelkem. És hogy én ne lehetnék hős?

A „csináljunk történelmet” nem új ötlet, és semmiképp nem egyedi az összetettebb stratégiák világában. Lám, Paradoxék is milyen szépen megélnek a Clausewitz-szériából, pedig igazából mindig csak egyetlen kérdést feszegetnek: vajon te jobban csinálnád? Mindenesetre most a konkurencia kínálja ugyanezt, és azt állítja, hogy az első világháború még nincs lezárva...

A videojátékok történetében rengeteg disztópiával találkoztunk már, hiszen a posztapokaliptikus világ ábrázolása népszerű téma – ám kevés olyan alkotás született, mely annyira plasztikusan mutatná be, mi vár ránk egy világégés után, mint a Fictiorama bitbe öntött (rém)látomása.

Újabb hónap, újabb Zen Studios-féle flipperasztal. Mondhatnánk, elképesztő tempóban dolgozik a magyar csapat, hiszen még alig kezdtük meg a high score feljebb tornászását az Iron & Steelben, máris itt a következő lehetőség.

Habár a Puzzle Quest-sorozat a határozottan gyenge Marvel Puzzle Quest óta kényszerpihenőn van, a mögötte álló ausztrál Infinite Interactive-ot pedig mintha elnyelte volna a föld, a műfajban még van annyi tartalék, hogy lehessen benne újat és jót mutatni – és pont ilyen az Ironcast.

Öt évvel ezelőtt napvilágot látott a Press Play jóvoltából egy aranyos puzzle-platform játék, a Max & the Magic Marker. A meseszerű, gyermeki rajzok világában játszódó program hamar a feledés homályába merült; hogy ez igazságos volt-e vagy sem, azt mindenki döntse el maga. Három év elteltével kiadták a folytatást Xbox One-ra, majd később Xbox 360-ra és PC-re is, én pedig bizakodva ültem le a fekete doboz elé, hogy megnézzem, ezúttal mibe keveredett a játékvilág ifjú Pablo Picassója.

A manapság igen népszerű túlélős-építkezős műfajban maradandót alkotni kész művészet, de nem lehetetlen. Ennek élő példája cikkünk alanya, a 2011-ben megjelent Terraria, amelyet a Re-Logic csapata készített, és ezzel bevéste magát a Minecraft konkurenciák sikeresebb tagjai közé.

Az egyik kedvenc filmem az Elveszett világ: Jurassic Park, mert sok dinoszaurusz van benne, és az egyik csapat szafarivadászatra érkezik a Sorna-szigetre. Pont emiatt elsőre úgy tűnt, hogy a theHunter: Primal kilóra meg fog venni. De csak úgy tűnt…

Milyen lehet az a játék, melyben nem kell mást tennünk, „csak” legyőznünk másfél tucat bitang erős főellenfelet? Erre próbál választ adni a Titan Souls, mely az egyszerűnek tűnő külső mögött igen komoly kihívást – és csak azt – tartogat az ide tévedő hősöknek.

Négy vadásszal és egy negyedik szörnnyel egészült ki a kissé tartalomhiányban szenvedő Evolve, ám olyan borsos árat kérnek az újoncokért, hogy nem éri meg szerződtetni őket – pedig egészen jól sikerültek, szórakoztató lehetőségekkel bővítve a játékot.