Tesztek

A játékipar fejlődésével a különféle gerillaeszközök is változnak, hogy a fejlesztők eladhassák termékeiket. A Hatred botránygerjesztését követően a Vogelsap is egy rendhagyó módot választott a beharangozáshoz, hiszen már előre tudjuk: játékuk napjai meg vannak számlálva.

Tulajdonképpen évek óta várjuk, hogy megjelenjen bármi, ami csak fele olyan jó hackerszimulátor, mint az Uplink volt a 2000-es évek elején. Jó hackerszimulátort, bocsánat, hackerjátékot gyártani ugyanis nem egyszerű, pont azért, amiért én is kijavítottam magamat.

Sámánok, démonok, emberevő ghoulok, mindennapos erőszak, drogok, gyilkosságok, zsíros pénzt termelő bérgyilkosságok, és fizetett önbíráskodás – ha a jövő olyan lesz, mint a Shadowrunban, nem nézünk túl jó világ elé.

Immáron ötödik éve küzdenek egymással a terepasztalok világának képzelt katonái: két epizód és egy rettenetesen megkésett PC-s átirat után viszont csak most jött el az ideje annak, hogy új terepre merészkedjen a Toy Soldiers-sorozat.

2012 novembere óta sok minden történt, így egy akkoriban megjelent, immáron hároméves túlélőhorror nem biztos, hogy manapság még megfelel az elvárásoknak. A ZombiU egy U-val és pár funkcióval kevesebbet nyújtva azonban még ma is szórakoztató. És félelmetes.

Nagyon hiányzott, nagyon jó lett volna, ha előbb kézhez kaphatjuk, de most végre itt van: befutott az első hivatalos kiegészítőcsomag a Planetary Annihilationhöz. A tartalommal teljesen elégedettek lehetünk, de a bosszankodást így sem ússzuk meg.

Egy borító, ami inkább emlékeztet egy indiai akciófilmre, mintsem videojátékra, ezzel együtt bevonult minden idők egyik legrosszabb művészi munkái közé – a címszereplő Mega Man mégis a Capcom legnagyobb klasszikusai közé tartozik, amit a legújabb kollekció is bizonyít.

Ha valamit rizikós manapság újraéleszteni, akkor az egy klasszikus kalandjáték, ami a mai közönségnek nyögvenyelős, unalmas is lehet. A kultikus King’s Quest azonban ezek közül igazából egyik sem lett, sőt kifejezetten élvezetessé, szórakoztatóvá és viccessé vált.

Platformjáték-kedvelő vagy? Akkor mindenképp olvass tovább, hiszen a hányattatott sorsú zsáner ritkán tud mostanában új képviselőt bemutatni. Kay sem mai hős, mégis a tízéves évfordulóján mutatkozik be szélesebb körben, csinosított formában.

Zombik mindenhol! Az élőhalottak a tévéműsorainkat, a külső- és belsőnézetes akciójátékainkat, sőt most már a taktikai/stratégiai lövöldéinket is fenyegetik jelenlétükkel. A Hatalmas Nyúl pedig még asszisztál is ehhez a vérengzéssel teli zombifikációhoz.

A Disney műanyagfigurás videojáték-eposza immár a harmadik verziószámnál jár, ami azt jelenti, hogy tovább bővül az egyébként sem sovány virtuális univerzum. Az alapkészlet újdonságai mellett a Toy Box legfrissebb okosságait is górcső alá vettük.

A Valve fejlesztőcsapatát senkinek nem kell bemutatnom. Olyan játékokat tettek le az asztalra, mint a Half-life, Portal és Counter-Strike, valamint ennek a tesztnek az alanyát: a Left 4 Dead sorozatot. A Half-Life által elért, single player játékpiacot meghódító siker után, az említett játék modifikációjából teljes játékká avanzsáló Counter-Strike-al, valamint a Team Fortress Classic c. játékkal biztosította előkelő helyét a Valve Corporation a többszemélyes játékok kategóriájában is. Ezt a pozíciót a multiplayer játékok egyre duzzadó és folyton változó piacán máig őrzi az előbb szóbahozott többszemélyes játékok aktuális epizódjainak töretlen népszerűségével, valamint „új jövevények” sikerességével. Ilyen például a felkarolt MOBA király: a DOTA 2 és kooperációra építő játékok egyik ékköve: a Left 4 Dead. Nos… az biztos, hogy egyik imént felsorolt címmel sem nyúltak mellé a Valve szakemberei.

A „régen minden jobb volt” egyfajta hazai mém, ami azonban igazságot legfeljebb nyomokban tartalmaz. Ennek ellenére jól eshet visszatérni a klasszikus ezredfordulós RTS-ek világába addig is, amíg a Starcraft II befejező epizódjára várakozunk.

A Thomas Was Alone után Mike Bithell egy teljesen más, lényegesen komolyabb fába vágta a fejszéjét. A Volume a lopakodós játékok desztillált esszenciáját párosítja az akciójátékok pergő ritmusával, majd csomagolja az egészet egy érdekes történetbe.

Pozitív csalódások. Talán a legjobb pillanatai a videojátékos hobbinak, mikor egy program kapcsán rossz vagy éppen átlagos élményt várnánk, majd a meglepetés erejével csap le ránk a hangulat vagy a látvány. A Klaus is ilyen, elvégre a La Cosa Entertainment nagyszerűen összerakta a PS4-exkluzív platformert.

A GOG-os újrakiadást és a mobilos felrázást követően végre PC-s újrarázást is kapott a szöveges szerepjátékok talán utolsó nagy uralkodója – uralkodóképzés élesben!

Végeláthatatlan eső, örök sötétség, neonfényben pompázó utcák, szadista hatóságok, gátlástalan megavállalatok és azok kegyetlen zsoldosai – ez a Satellite Reign világa. A Syndicate szellemi örököse mocskos, kegyetlen és végtelenül szórakoztató játék.

Nehéz szülés volt, de végre itt van közöttünk Max, immáron az Avalanche Studios alkotásában, hogy az országutak bandái rettegve meneküljenek a homokdűnék alatti titkos rejtekhelyek biztonságába, mikor meghallják nevét, vagy éppen autójának közeledtét.

Komor hangulat, brutális ellenfelek, óriási szörnyetegek, minden sarkon ott leselkedő halál. Akik kenik-vágják a King’s Fieldeket, Souls-játékokat, sőt még a Bloodborne-t is végigjátszották már legalább háromszor, azoknak jelenleg várniuk kell a DS harmadik epizódjáig. Hacsak nem állnak neki egy új, egeres indie kalandnak.

A PixelJunk sorozatban eddig sok mindent láthattunk, de olyat még nem, amilyen a Nom Nom Galaxy. Ebben a sandbox, építgetős játékmenet keveredik egy gyár menedzselésének ügyes-bajos teendőivel, egy érdekes, bár hibáktól nem mentes receptet alkotva.

Videojáték a videojátékokról, kihasználásra váró bugokkal, szabadon átalakítható világgal, és egy olyan történettel, amit maga az élet írt: végtelenül egyedi paródia humor nélkül, az élvezetnek szentelve.

Nem sok játékkészítőnek adatik meg, hogy fél évtizednél is többet ülhet a következő játékán, de ha az embert Kodzsima Hideónak hívják, gyermeke pedig az a sorozat, amely hegyeket mozgat meg és gépeket ad el, akkor semmi sem elképzelhetetlen – még az sem, hogy a Metal Gear Solid V: The Phantom Pain újradefiniálja a lopakodós játékok műfaját.

Vérgőzös bosszúhadjáratának során Kratos világokat és isteneket pusztított el, hogy így, leszakított testrészeken lépdeljen be a halhatatlanság panteonjába, ahova a belépőt a PS-brand szolgáltatta számára, közben minden idők legkegyetlenebb „hősévé” téve őt.

Eljött az anime-rajongók ideje, hiszen a szigetországban már tavaly debütált, a legismertebb sorozatok karaktereit egy irtózatos csatára összeengedő J-Stars Victory VS egy plusz jelzéssel a végén megjelent nálunk is, ráadásul immáron PS4-re is.