Tesztek

Sokat vártunk az első Arkham játékra, aminek az előzetes ígéretei olyan jól hangzottak, hogy nehezen volt hihető, hogy valaki képes lesz őket megvalósítani. Szerencsére a szkeptikusok néha tévednek...

Egyszerre teszteltük le a Mass Effect 3 játékhoz megjelent DLC-ket, melyeket rendhagyó módon egy összeállításban teszünk itt közzé a PC Guru Online-on.

Ha egyetlen jelzővel kellene illetni a keleti popkultúrát, az mindenképp a „megosztó” lenne. Lehet imádni vagy gyűlölni (megkerülni már kevésbé), mégis létezik egy sajátos japán exportcikk, amit a világ másik féltekéjén is osztatlan örömmel fogadunk. Ez a Gundam.

Komoly türelmet követel a Bethesda mindazoktól, akik újabb és újabb Skyrim kiegészítőkre várnak, elvégre az alapjáték majdnem másfél évvel ezelőtt került a boltokba, a Dragonborn viszont még mindig csak a második legnagyobb bővítmény. És nem is túl jó.

Ha a Shadowlands tíz évvel ezelőtt ugyanezzel a grafikával, nyílt világgal és játékmenettel PC-re jelenik meg, akkor most egy Shadowlands: Skyrim nevű MMOG-n rugóznánk, és Aven város főcíme szólna gamer-rendezvényeken a Zelda muzsikája helyett.

A Super Meat Boy egyszer és mindenkorra átszakította a gátakat: most már nem kérdés, hogy ingyenes és sikeres flashjátékból is lehet ugyanilyen paraméterekkel bíró, csak épp dollármilliókat termelő slágerterméket gyártani. Ennek újabb bizonyítéka a Stealth Bastard Deluxe lehet.

A Deemedya játékának főhőse akár egy Indiana Jonesba oltott Pókember: kalapban lengedezik fáról fára, szikláról sziklára, zeppelinről zeppelinre, miközben értékes érméket gyűjtöget a sztratoszférában.

Két testvér (egyik programozó, a másik grafikus), egy saját fejlesztésű motor, és négy év. Ennyi kellett, hogy megszülessen a Miasmata, a játék, amiben nincsenek missziók, nincsenek ellenfelek, csak egy hatalmas sziget és egyetlen feladat: a túlélés.

Volt idő, amikor még örömmel fogadtuk minden szimulátor, különösen űrszimulátor bejelentését, hiszen a Freespace-sorozat óta ki vagyunk éhezve rájuk. Kereskedelem, űrharc, kalózkodás, mindezt egy hatalmas nyitott világban, számtalan bolygóval. Ezt kínálta a Miner Wars 2081 is – de hatalmasat kellett csalatkoznunk.

Sok játékra mondják, hogy szinte már művészeti alkotás; átélhető film noir vagy interaktív festmény. Ám olyan mestermű, mint a Kentucky Route Zero, még nem született – ez egy videojátékba oltott vers, méghozzá annak legszürreálisabb, legdallamosabb fajtájából.

Bár a nagy vásznon elakadt a Meteorblitzkrieg, az űrnácik nem adták fel, és monitorjainkon is megpróbálták bevenni a Földet. Hiába viszont a többfrontos támadás, ha az offenzíva a PC-s harctéren is a celluloidverzió hibáin csúszik el...

Valószínűleg se szeri, se száma a Marketen a hasonló típusú autós terepjátékoknak, de annyi bizonyos, hogy a Fingersoft alkotása az egyik legélvezetesebb közülük.

Húsz év és hat epizód (nem említve a The Belkan War előzményt, és az 1992-es játéktermi szimulátorként nyitó darabot) kellett ahhoz, hogy PC-re is megérkezzen az Ace Combat. Égő kerozin, dübörgő gépágyúk és falevélként hulló vadászgépek koronázzák a nyitányt.

Fellélegezhetnek azon olvasóink, akiknél a sok lóerő a kombájnnal, a Lamborghini pedig az R4.110-zel kezdődik, mivel idén sem maradnak mezőgazdasági kihívások nélkül. De vajon érdemes 2013-ban is a Farming Simulatorben termelni a búzát és a GDP-t?

Aranyos ez a Proteus, gondoltam, és rávettem a barátnőmet, hogy ő is kipróbálja. Talán tíz percig játszhatott. Amikor aztán hirtelen kilépett és durcásan felém fordult, kicsit gunyoros, de komolyan számon kérő hangon csak annyit kérdezett: ez mi?

A Psychonauts és a Brütal Legend bukása ugyan szomorú eseménysorozat volt, de a Double Fine azóta valósággal szárnyal. A felejthetetlen Costume Quest, a csodás Stacking és a kiváló Iron Brigade után itt az új letölthető csoda, a The Cave, amit maga Ron Gilbert, a kalandjáték-isten álmodott meg.

Elmúltak az idők, mikor a videojátékok a tespedés szinonimájaként éltek a köztudatban, a személyi edző pedig a tornatermeket frekventáló, hús-vér alakként élt az emberek képzeletében. A Nike első hivatalos játéka borítja az eddig ismert szabályokat.

Őrjöngő rajongók, hatalmas izomkolosszusok, megjátszott érzelmek, látványos küzdelmek, vállon csattanó pofonok... A THQ újra elhozta nekünk az egyik legkedveltebb showműsor, a WWE-széria sztárjait, akikkel virtuálisan agyba-főbe verhetjük egymást. Hajrá!

Fogjuk Michael Crichton dinós bestsellerét, és adjuk ki az ukázt egy rakás lelkes moddernek, hogy rittyentsenek belőle egy olcsó online shootert. Bár a megvalósítás felemás lett, a Primal Carnage-nek mégis megvannak a maga remek pillanatai.

Visszatér álmából az ősi gonosz, rossz útra tévednek a jófiúk, vagy csak szimplán megérkeznek az űrlények, akiknek előbb vagy utóbb, de elkeni az arcát a főhős, közben mindenféle családi drámákat is megoldva. Ismerős történet? A Half-Minute Hero pont ezt parodizálja ki!

Kétséget kizáróan az elmúlt évek egyik legkiválóbb ötlete a Kickstarter néven futó, garázsprojekteknek (is) támogatást gyűjtő oldal, ami rengeteg kiváló videojáték elkészítésének adott zöld utat. Most megérkezett az egyik első pártfogolt, a Giana Sisters: Twisted Dreams.

Kíváncsi vagy a nagylábú titkaira? Az ifjú Jacob Jones is az: kalandjáték gyermeklelkű felnőtteknek, PlayStation Vitára és iOS-re, aranyos sztorival és kihívásban gazdag feladványokkal.

A Skylanders: Spyro’s Adventure ugyan kimaradt az általunk tesztelt játékok sorából, de a Skylanders: Giantsszel pótoljuk a lemaradásunkat, és cikkünkből most kiderül, hogy miért is rajong ezért a sorozatért a fiatalabb korosztály jelentős része.

Folytatom "indie játékok, amik meglepték a világot" sorozatomat, ami még csak múlt hónapban kezdődött, de nem hittem, hogy lesz második része... Míg meg nem érkezett a Dust, egy szó szerint "páratlan" alkotás.