Tesztek

A Blue Byte düsseldorfi csapat nevét azt hiszem, nagyon keveseknek kell bemutatnom, akik egy kicsit is érdeklődtek a stratégiai játékok iránt az elmúlt 15 évben. Nem csupán a körökre osztott Battle Isle sorozattal vívtak ki elismerést, hanem az Anno szériával és legismertebb alkotásukkal, a Settlers részeivel is. Minden különösebb szipogó, könnycsepptörlő nosztalgia roham nélkül megkérnék mindenkit, emlékezzen vissza, mennyire odabilincselt minket a sok apró, pár pixeles butuska alattvaló, kik monoton cipelték egyre messzebbre a fát a központi kastélytól. Mindeközben a jól ismert 15 perces egyetlen soundtrack ismétlődgetett, hjaj, de szép is volt. Az első Settlers óta eltelt több mint tíz év, immáron a hatodik epizódot jelentetik meg. Nem titok, hogy a megújulást sokszor túlerőltető sorozatnak voltak szebb napjai, mégis sokan nagy reményeket fűztek a legfrissebb rész megjelenéséhez, több okból is. Lássuk lehet-e újra fátyolos szemmel, bágyadt mosollyal, büszkén tologatni az egeret a birodalomban...

A Sega Racing Studiója viszonylag új keletű társulás, 2005-ben alapíttatott a Sega által Angliában. A több neves brit fejlesztőcsapatból összeverbuvált gárda a nevükhöz méltóan autós programok fejlesztését tűzték ki célul maga elé. Első „gyermekük” a Sega Rally legendás részeinek a folytatása, mely a Revo alcímet viseli, bár a hivatalos elnevezésből végül eme utótag kikopott.

A Neverwinter Nights második része kevésbé osztotta meg a rajongótábort, mint amennyire az várható volt: szinte mindenki elismerte az összes érdemét, éppen csak negyed akkora tömeghisztéria sem kísérte, mint a több szempontból jóval gyengébb első felvonást. A fejlesztőbrigád, az Obsidian azonban kapott egy második esélyt, hogy felpiszkálja a kedélyeket – ez lett a Mask of the Betrayer, az első küldetéslemez.

A Sproing Interactive osztrák csapat, egyrészt bedolgozók (ők jegyzik a két Pokoli szomszédok zenei anyagát), másrészt szorgos kódfaragók, rengeteg Moorhuhn-játék és különféle budget-cím (Beyond Normandy: Assingment Berlin, Jacked) fűződik a nevükhöz. Érdekesség, hogy eme játék – mely német nyelvterületen már egy éve megjelent – „előzményét” Nintendo DS-re készítették el, Undercover: Dual Motives címmel.

Ritkán történik meg a videojáték történelemben, hogy egy ismert cím kiadó, valamint fejlesztőváltás után régi pompájában csilloghat. A Ubisoft által felvásárolt Heroes of Might & Magic ötödik része tökéletes példa erre, ugyanis minden elemében jobb lett, mint a nagy csalódást okozó negyedik felvonás. Azért az első küldetéslemez hagyott némi kivetnivalót maga után, szóval érthető módon visszafogott várakozás előzte meg az orkok felbukkanását.

A Quake olyan játék, aminek régebbi részeiről az ember még évekkel később is mesél, olyanoknak is, akik csak néznek rá hülyén, ha azt ecseteli nekik, hogy mekkora poén is volt középiskolában egymást irtani az osztálytársakkal egy-egy délutáni balta-buli keretein belül. Nos, balta már nincs, de ettől függetlenül megint remek móka ez a netes lövöldözősdi.

A Simbin neve nem csenghet ismeretlenként az autósportok szerelmeseinek a videójátékok körében. A lelkes modder-csapatból fejlesztővé, majd kiadóvá cseperedő svéd gárda a névtelenségből a motorsport-szimulátor szcéna legjobbjává lépett elő első saját programjával, a GTR-el. A játékot kitörő lelkesedéssel fogadta mind a szakma, mind a játékos közönség, s ezzel útjára indult a Svéd srácok menetelése, melynek legújabb állomása az újfent nagyszerű Race 07.

A PC-s piac legerősebb FPS címét és legnagyobb on-line terjesztési rendszerét magáénak tudó, és azt példásan gondos kezekben tartó Valve Software létezésének 11. évében méltán érdemli ki az ipar egyik zászlóshajójának címét. A 120 alkalmazottat foglalkoztató cég most az Orange Box-szal bizonyítja, hogy még mindig képesek a megújulásra.

Pókember karaktere kellően népszerű ahhoz – főleg, mióta bevette a filmvásznat is –, hogy a kiadók potenciált lássanak a hősön alapuló játékok kiadásában. Sajnos a karakter önmagában még nem garancia a jó játékra, s noha a próbálkozások egyre jobbak, a középszernél tovább eddig nem nagyon jutott senki. Jelen tesztünk alanyát hegesztő Beenox sem először randevúzik a hálószövővel, s bár nem alkottak forradalmit, olyan nagyon elrontaniuk sem sikerült a legújabb Pókos játékot.

2003-ban, mikor sorra léptek ki a Blizzard kulcsfigurái az akkor tizedik évét ünneplő elsőszámú PC-s fejlesztőcsapattól, rajongók milliói kezdték el kongatni a vészharangokat. Mi lesz a legendás gárda – mely valójában kettő, a Blizzard és a Blizzard North – mindig tökéletesség határát súroló, addiktív játékaival, mely cég fog ezentúl olyan monitorhoz szegező programokat gyártani, melyeket hosszú évek után is érdemes újra elővenni – vagy abba sem érdemes hagyni.

A Telltale egykori LucasArts-lelencekből álló brigád, akik megalakulásuktól fogva kalandjátékokban utaznak. Nekik köszönhető a sikeres Sam & Max feltámasztás, ami tulajdonképpen az egyetlen életképes epizodikus játéksorozat a világon. A Ubisoftnak is bedolgoznak, ez a második Helyszínelők-játékuk.

A Team Fortress második része kis túlzással tíz éve készül, úgyhogy nem csoda, ha a téma rajongói izgatottan várták, mi főztek a Valve boszorkánykonyhájában. Elöljáróban annyit elárulhatunk, hogy nem csak az Orange Box, de ez az egy szoftver is megérte volna a gyűjteményre ragasztott árcímkét.

A kanadai Vancouverben bejegyzett Relic tízéves fennállása alatt az RTS-ek lelkes és hozzáértő istápolójának bizonyult. A Homeworld az űrben, a Dawn of War kedvenc Warhammer 40k univerzumunkban, a Company of Heroes pedig a második világháború csataterein vált etalonná...

2005-ben néhány lelkes hallgatója a washingtoni DigPen játékfejlesztő-neveldének összedobott egy nagyon komoly és figyelemreméltó programozás-technikai elemeket felvonultató freeware játékot, ami a Valve érdeklődését is felkeltette, és rögtön kiszagolták a tehetséget a fiúkban, komoly fantáziát látván bennük. Nem is kellett több a neves fejlesztő stúdiónak és azonnal leszerződtették a csapatot, hogy aztán profi körülmények között megalkothassák eredeti ötletük alapján a Portal-t.

A párizsi Kheops Studio 2003 szeptemberében alakult, elsősorban volt Cryo Interactive / Dreamcatcher munkásokból. Azóta félévente kiadnak egy kalandjátékot, melyek szépek, hasznosak, bár sok nyomot nem hagynak maguk után. A legtöbb címük történelmi ismereteket is terjeszt, az ilyen projektekhez ugyanis állami támogatás dukál...

A Krisztus utáni kerek kétezredik évben alapított Big Huge Games tagjai voltak jórészt felelősek három, mára ősklasszikussá érett csodastratégiai játékért (Colonization, Civilization 2, Alpha Centuri) nem meglepő tehát, hogy saját új nevük alatt is megreformálták a stratégiai játékok műfaját a Rise of Nationsszel és a Rise of Legendsszel. Az Asian Dyanstiesban ennek ellenére semmilyen újító nagy, soha nem látott ötlettel nem találkozhatunk.

Alapjában véve nem rajongok a második világháborús játékokért, ám soha nem tudtam ellenállni a „mi lett volna ha” kérdéskört boncolgató szoftvereknek, még akkor sem, ha alternatív történelem helyett pusztán csak soha nem látott, vagy csak prototípusban szereplő gépek jelentik a változatosságot. A Blazing Angels első részének fejlesztői úgy döntöttek, egy valódi, második világháborús kiruccanás után elmozdulnak a sci-fi – vagy, legyünk realisták, a fantasy – irányába...

A rendkívül frappáns felütés ezúttal elmarad. A múlt hónapban ugyanis mélyen érintő tragédia történt: on-line cikkem elutasításra került. ]{redenc meglátása szerint olyan tárgyi tévedéseket tartalmazó cikk került ki kezeim közül, amelyek jelentősen hozzájárultak értékítéletem kialakításához, és a nem megfelelő alapossággal készített indoklás miatt a cikk túlzottan nagy támadási felülettel bírt volna ahhoz, hogy a honlapra kikerülhessen. A legszemfülesebb olvasók ennyiből talán ki is találhatják, mennyire találtam jónak a múlt hónapi áldozatomat, azonban a szerkesztő úr szuprematív helyzetéből fakadóan kénytelen voltam elfogadni a döntést. Tekintettel arra, hogy az objektív tájékoztatás kultúrmissziónak tekintendő abban az esetben is ha ]{redenc mindennemű elfogulatlansága ellenére az egyik kedvenc játékáról van szó, így ígéretet tettem arra, hogy a némileg pontosabb fogalmazásmódot szem előtt tartva kijavítom hibáimat, és változatlan értékelés mellett újra beadom a cikket. Azonban egyik este, a fürdőkádban Jamiroquai single-öket hallgatva rájöttem, hogy ez rendkívül snassz megoldás lenne részemről. Egyrészt ]{redenc számára nem lenne túl izgalmas újraolvasni a cikket, másrészt ebben az esetben már az elején leütöttem volna minden labdát a többi olvasónak is. Az olvasói élményindex maximalizálás érdekében az addigi majd 30 óra tapasztalatait kiegészítve ismét levertem hát magam a játékhoz, újra végigtoltam, és az új élményeket magamba szívva nem csupán az előző hibákat javító vagy eltüntető, hanem jóval átdolgozottabb cikkel örvendeztetem meg a nagyérdeműt. Változott-e véleményem? A végére görgetni tilos!

2000-ben olyan játék jelent meg, amely újradefiniálta a stratégia fogalmát. A Creative Assembly által készített Shogun: Total War több ezer fős csatáival azonnal belopta magát a játékosok és a szaksajtó szívébe egyaránt. A cím rengeteg díjat megnyert, s újfajta szemléletével több évvel megelőzte korát. A Total War jelző mára a minőség garanciája lett, a Shogun pedig egy olyan legenda, amit soha nem felejtünk el...

Az Innerloop 1996-ban alakult, Norvégiában. Akinek kedve van megkeresni a csapatot, megtalálhatja őket nem messze a norvég parlamenttől. A stúdió jelenleg kemény 20 embert foglalkoztat, tehát nem nagyvállalat. Első játékuk a Joint Strike Fighter repülőszimulátor volt. Ez valószínűleg megtetszett az Eidos Interactive-nak, és őket bízta meg következő játékuk, a Project I.G.I. elkészítésével.

A 90-es évek a PC-s játékiparban a fejlesztőstúdiók részéről arról szólt, hogy egy olyan stílusteremtő projektet hozzanak létre, amely az egész pályafutásukat megalapozza. Elég csak a nagyokra gondolni. Az id Soft azóta is az FPS műfajban aratja a babérokat, de ott van az Electronic Arts a Need for Speeddel, vagy a Blizzard az általa teremtett univerzumokkal. Ide sorolható az Ensemble Studios gárdája is, mert az 1997-ben fejlesztett korszakalkotó, valós idejű stratégiájával bebiztosította a jövőjét. A csapat napjainkig szinte csak az -Age of- szériát fejleszti, melynek minden darabja és a hozzájuk készült kiegészítők is igen jó bevételi forrásnak bizonyultak.

A tíz főből álló Synetic csapata remek párost alkot a német RTL csatorna játékkiadójával, ugyanis együttműködésük megörvendeztetett már minket a népszerű Cobra 11 tévésorozat első játékadaptációjával. A pozitív fogadtatásnak köszönhetően megérkezett a második rész, melyben mindenből még egy kicsit többet, még egy kicsit jobbat kaptunk.

Az Operation Flashpoint megjelenésekor áttörést hozott a taktikai shooterek világába. A Rainbow Six és a SWAT játékokkal ellentétben nyílt terepre dobta a játékost, aki maga mellé nem speciálisan kiképzett társakat kapott, hanem hozzá hasonló közkatonákat. A Bohemia Interactive gyöngyszeme fejlett csapatirányításával, elképesztő realitásával, szabadságával és járműhasználati lehetőségeivel komoly leckéd adott fel az utódoknak.

A Jó és a Rossz harcát mára már ezerféle perspektívából játszhattuk le. 1998-ban egy karmazsinvörös bőrű, méteres metszőfogakkal megáldott patás lény seregével kellett feltörnünk a felszínre és felszámolni a fény rendjét, máshol pedig hobbitokból, emberekből, illetve tündékből álló ligával volt lehetőségünk ledönteni a gonosz, korrupt épületeket, a zsarnokság jelképeit...