Tesztek

Az EA Fekete Doboz fantázianevű, és kanadai székhelyű fejlesztőstúdiója (Black Box) jövőre ünnepelheti alapulásának tizedik jubileumát. A srácok feladata az elmúlt évek során egészen egyértelmű volt: Need for Speed szériát kreálni a népnek, s ha az már nagyon lázadozik, valami nagyobb újítást is prezentáltak munkáikban (Underground 1, s a mostani ProStreet). Na nem ez a lényeg, hanem a játék maga, a fejlesztők eme írás esszéjellegű terjedelme nélkül is remekül megvannak, köszönik szépen.

Az 1998 óta létező cég a 2001-es debütáló játékuk, a Kohan és annak folytatása óta egyelőre nem igazolta az akkoriban nyert "Év újonc fejlesztője" címmel megszavazott bizalmat. A mérsékelt sikerű első, és a most megjelenő második F.E.A.R. kiegészítő után  viszont nagyobb fába vágják a fejszéjüket, három bejelentetlen AAA címmel és az Unreal Engine 3-mal a tarsolyukban.

A Lengyelországban forgalmazóként már sikeres CD Projekt házi fejlesztőcsapata, a CD Projekt Red első játékát nemzetközi szinten is hatalmas várakozás előzte meg. A szaksajtó tűkön ülve várta, hogy mi lesz a ritmus alapú harcrendszerből és a döntés-orientált történetből nagy szavak, szép álmok és a meglepetés: a lengyeleknek megint sikerült.

Minden évben úgy egy tucat ilyen-olyan kisállat életét bemutató animációs mesével találkozhatunk a mozikban és legalább ugyanennyi játékadaptációval is, melyekben - tisztelet a kivételnek - a filmben látott történetet élhetjük át, ám sokszor szinte csak abban különböznek, hogy más környezetben, más karakterekkel lehetünk, de a játékmenet ugyanaz a sablon. Úgy látszik a Beenoxnak nem tetszett ez a tendencia, ráadásul egy olyan sztorit kaptak, ami több szempontból is a fellegekben jár.

A 2000-ben alakult 45 fős ír-ukrán független fejlesztőstúdió klasszikus hátterű kalandjátékok készítésére specializálódott. Két Verne-regény (Journey to the Center of the Earth, 80 Days) mellett leginkább Sir Arthur Conan Doyle híres detektívjének történeteivel váltak ismertté.

Azt hiszem, már senkinek nem szükséges bemutatni a fejlesztőgárdát, mely ugyan hosszú évek folyamán, de kivívta magának a kellő tiszteletet és megbecsülést a PC-s futball-kedvelő közönség körében. Remek szériájuk legifjabb verziója tovább nyargal az elődök által kitaposott ösvényen, ám minden eddiginél vaskosabb gólt lő a virtuális fociprogramok virtuális hálójába.

Az új COD az idei E3-mon még egyáltalán nem keltette fel az érdeklődésemet, Lipcsében azonban teljesen magával ragadott. Azóta Grathtel tűkön ülve várjuk a megjelenését. Az Infinity Wardban eddig még sosem csalódtunk, az abszolút intenzív és addiktív FPS-ek nagymesterei mindig értették a dolgukat, s mindennek tudatában bátran kijelenthetem, hogy a vártnál is jóval magasabbra tették a lécet!

Minden idők leggyönyörűbb játékáról cikket írni már önmagában is megtiszteltetés. Nem beszélve arról, ha a látványt sikerül olyan körítéssel tálalni, mint a Crysis esetében. A játék megjelenése óta sikert sikerre halmoz. Kimagasló értékelésekkel nyitott, majd ahogyan szépen lassan lenyugodtak a kedélyek, úgy derült fény pár hiányosságára is. De mindezek ellenére még így is az év egyik legkiemelkedőbb alkotásáról beszélünk, amit minden bizonnyal sokáig emlegetnek majd etalonként más szoftverekkel szemben.

A Blue Byte düsseldorfi csapat nevét azt hiszem, nagyon keveseknek kell bemutatnom, akik egy kicsit is érdeklődtek a stratégiai játékok iránt az elmúlt 15 évben. Nem csupán a körökre osztott Battle Isle sorozattal vívtak ki elismerést, hanem az Anno szériával és legismertebb alkotásukkal, a Settlers részeivel is. Minden különösebb szipogó, könnycsepptörlő nosztalgia roham nélkül megkérnék mindenkit, emlékezzen vissza, mennyire odabilincselt minket a sok apró, pár pixeles butuska alattvaló, kik monoton cipelték egyre messzebbre a fát a központi kastélytól. Mindeközben a jól ismert 15 perces egyetlen soundtrack ismétlődgetett, hjaj, de szép is volt. Az első Settlers óta eltelt több mint tíz év, immáron a hatodik epizódot jelentetik meg. Nem titok, hogy a megújulást sokszor túlerőltető sorozatnak voltak szebb napjai, mégis sokan nagy reményeket fűztek a legfrissebb rész megjelenéséhez, több okból is. Lássuk lehet-e újra fátyolos szemmel, bágyadt mosollyal, büszkén tologatni az egeret a birodalomban...

A Sega Racing Studiója viszonylag új keletű társulás, 2005-ben alapíttatott a Sega által Angliában. A több neves brit fejlesztőcsapatból összeverbuvált gárda a nevükhöz méltóan autós programok fejlesztését tűzték ki célul maga elé. Első „gyermekük” a Sega Rally legendás részeinek a folytatása, mely a Revo alcímet viseli, bár a hivatalos elnevezésből végül eme utótag kikopott.

A Neverwinter Nights második része kevésbé osztotta meg a rajongótábort, mint amennyire az várható volt: szinte mindenki elismerte az összes érdemét, éppen csak negyed akkora tömeghisztéria sem kísérte, mint a több szempontból jóval gyengébb első felvonást. A fejlesztőbrigád, az Obsidian azonban kapott egy második esélyt, hogy felpiszkálja a kedélyeket – ez lett a Mask of the Betrayer, az első küldetéslemez.

A Sproing Interactive osztrák csapat, egyrészt bedolgozók (ők jegyzik a két Pokoli szomszédok zenei anyagát), másrészt szorgos kódfaragók, rengeteg Moorhuhn-játék és különféle budget-cím (Beyond Normandy: Assingment Berlin, Jacked) fűződik a nevükhöz. Érdekesség, hogy eme játék – mely német nyelvterületen már egy éve megjelent – „előzményét” Nintendo DS-re készítették el, Undercover: Dual Motives címmel.

Ritkán történik meg a videojáték történelemben, hogy egy ismert cím kiadó, valamint fejlesztőváltás után régi pompájában csilloghat. A Ubisoft által felvásárolt Heroes of Might & Magic ötödik része tökéletes példa erre, ugyanis minden elemében jobb lett, mint a nagy csalódást okozó negyedik felvonás. Azért az első küldetéslemez hagyott némi kivetnivalót maga után, szóval érthető módon visszafogott várakozás előzte meg az orkok felbukkanását.

A Quake olyan játék, aminek régebbi részeiről az ember még évekkel később is mesél, olyanoknak is, akik csak néznek rá hülyén, ha azt ecseteli nekik, hogy mekkora poén is volt középiskolában egymást irtani az osztálytársakkal egy-egy délutáni balta-buli keretein belül. Nos, balta már nincs, de ettől függetlenül megint remek móka ez a netes lövöldözősdi.

A Simbin neve nem csenghet ismeretlenként az autósportok szerelmeseinek a videójátékok körében. A lelkes modder-csapatból fejlesztővé, majd kiadóvá cseperedő svéd gárda a névtelenségből a motorsport-szimulátor szcéna legjobbjává lépett elő első saját programjával, a GTR-el. A játékot kitörő lelkesedéssel fogadta mind a szakma, mind a játékos közönség, s ezzel útjára indult a Svéd srácok menetelése, melynek legújabb állomása az újfent nagyszerű Race 07.

A PC-s piac legerősebb FPS címét és legnagyobb on-line terjesztési rendszerét magáénak tudó, és azt példásan gondos kezekben tartó Valve Software létezésének 11. évében méltán érdemli ki az ipar egyik zászlóshajójának címét. A 120 alkalmazottat foglalkoztató cég most az Orange Box-szal bizonyítja, hogy még mindig képesek a megújulásra.

Pókember karaktere kellően népszerű ahhoz – főleg, mióta bevette a filmvásznat is –, hogy a kiadók potenciált lássanak a hősön alapuló játékok kiadásában. Sajnos a karakter önmagában még nem garancia a jó játékra, s noha a próbálkozások egyre jobbak, a középszernél tovább eddig nem nagyon jutott senki. Jelen tesztünk alanyát hegesztő Beenox sem először randevúzik a hálószövővel, s bár nem alkottak forradalmit, olyan nagyon elrontaniuk sem sikerült a legújabb Pókos játékot.

2003-ban, mikor sorra léptek ki a Blizzard kulcsfigurái az akkor tizedik évét ünneplő elsőszámú PC-s fejlesztőcsapattól, rajongók milliói kezdték el kongatni a vészharangokat. Mi lesz a legendás gárda – mely valójában kettő, a Blizzard és a Blizzard North – mindig tökéletesség határát súroló, addiktív játékaival, mely cég fog ezentúl olyan monitorhoz szegező programokat gyártani, melyeket hosszú évek után is érdemes újra elővenni – vagy abba sem érdemes hagyni.

A Telltale egykori LucasArts-lelencekből álló brigád, akik megalakulásuktól fogva kalandjátékokban utaznak. Nekik köszönhető a sikeres Sam & Max feltámasztás, ami tulajdonképpen az egyetlen életképes epizodikus játéksorozat a világon. A Ubisoftnak is bedolgoznak, ez a második Helyszínelők-játékuk.

A Team Fortress második része kis túlzással tíz éve készül, úgyhogy nem csoda, ha a téma rajongói izgatottan várták, mi főztek a Valve boszorkánykonyhájában. Elöljáróban annyit elárulhatunk, hogy nem csak az Orange Box, de ez az egy szoftver is megérte volna a gyűjteményre ragasztott árcímkét.

A kanadai Vancouverben bejegyzett Relic tízéves fennállása alatt az RTS-ek lelkes és hozzáértő istápolójának bizonyult. A Homeworld az űrben, a Dawn of War kedvenc Warhammer 40k univerzumunkban, a Company of Heroes pedig a második világháború csataterein vált etalonná...

2005-ben néhány lelkes hallgatója a washingtoni DigPen játékfejlesztő-neveldének összedobott egy nagyon komoly és figyelemreméltó programozás-technikai elemeket felvonultató freeware játékot, ami a Valve érdeklődését is felkeltette, és rögtön kiszagolták a tehetséget a fiúkban, komoly fantáziát látván bennük. Nem is kellett több a neves fejlesztő stúdiónak és azonnal leszerződtették a csapatot, hogy aztán profi körülmények között megalkothassák eredeti ötletük alapján a Portal-t.

A párizsi Kheops Studio 2003 szeptemberében alakult, elsősorban volt Cryo Interactive / Dreamcatcher munkásokból. Azóta félévente kiadnak egy kalandjátékot, melyek szépek, hasznosak, bár sok nyomot nem hagynak maguk után. A legtöbb címük történelmi ismereteket is terjeszt, az ilyen projektekhez ugyanis állami támogatás dukál...

A Krisztus utáni kerek kétezredik évben alapított Big Huge Games tagjai voltak jórészt felelősek három, mára ősklasszikussá érett csodastratégiai játékért (Colonization, Civilization 2, Alpha Centuri) nem meglepő tehát, hogy saját új nevük alatt is megreformálták a stratégiai játékok műfaját a Rise of Nationsszel és a Rise of Legendsszel. Az Asian Dyanstiesban ennek ellenére semmilyen újító nagy, soha nem látott ötlettel nem találkozhatunk.