Tesztek

A Dystopiát már a hivatalos megjelenés előtt is nagy érdeklődés kísérte, de a február 24-i debütálás után a rajongók tábora rohamosan nőtt, és növekszik a mai napig is. A fejlesztés nem kis időt vett igénybe, de mindenképpen megérte. A játék sajátos kinézetével és egyedi játékmenetével igazán üde színfolt a Half-Life 2 modok között.

A foci a világ legegyszerűbb sportja. Ezt abból lehet tudni, hogy csak Magyarországon körülbelül tízmillióan értenek hozzá. Elvileg. A foci a világ legklasszabb sportja, mert alig akad ember, aki leéli úgy az életét, hogy legalább egyszer ne próbálta volna meg művelni valamilyen (inkább rosszabb, mint jobb) szinten. Azon néhány milliárdnyi ember közé tartozom magam is, aki szeretne döntő gólt lőni a vébé fináléjában, ezzel együtt természetesen azon néhány milliárd közé, akinek ez eddig nem sikerült és egyre kevésbé valószínű, hogy sikerülni fog. A virtuális világban azonban ez a lehetőség is megadatik, amelynek egyik közvetítője az Electronic Arts által jegyzett World Cup 98.

A Konami egy 1969-ben alapított japán játékfejlesztő és kiadó vállalat. Híres cégről beszélünk, olyan neveket köszönhetünk neki, mint a Pro Evolution Soccer, a Metal Gear Solid, vagy akár a Silent Hill sorozat bármely része. A konzolok mellett szerencsére nem hanyagolják el a PC-t sem, reménykedjünk, hogy ez így is marad!

Történt egy fáradt délután, hogy az egyik kollégával a szép halál meghatározására tettünk kísérletet. Hogy az „ágyban, párnák közt”-ön túl a „kajakozás közben” vagy a „Túró Rudi által” lenne a kívánatosabb, nem tudom, de abban egészen biztos vagyok hogy ezek egyike sem olyan dicső, mint a Warhammer 40.000 világában – látszólag – arctalan űrgárdistaként hullani el a Káosz seregeinek nyomása alatt egy otthonunktól távoli, idegen bolygón. Míg a hitehagyott testvéreink hatalmas pallosai és gépfegyverei vágta sebeinken keresztül lassan elfolyna belőlünk az élet, ajkainkon az utolsó zsolozsma kélne a Mindenható Császárhoz, s még látnánk, testvéreink rajtunk átlépve tovább menetelnének az ellenség elpusztítására, hogy a véres csatákban lassan elmosódjanak az egyén, a rendház és Birodalom közti – egyébként is hitbeli – határok... Minő dicső halál lenne úgy eltávozni, hogy bizonyságot nyerjünk: a Császár mindenütt ott van, és Horus, valamint a Káosz Istenek minden mesterkedése ellenére az Arany Trónusba zárt Uralkodó az egyetlen örök és állandó pont a kavargó, világokon átívelő háborúban.

A tapasztaltabb korosztály és a kalandjátékok kedvelői számára már ismerősen csenghet a Tim Schafer név, viszont azok számára, akiknek még nem -- nos, számukra majd fog, mivel ezzel a játékkal Mr. Schafer ismételten bebiztosította magának a játékszoftverek történelmében elfoglalt helyét.

E projekt fejlesztője és kiadója a 2002-ben egy kiadó és két fejlesztőstúdió egyesüléséből létrejött varsói City Interactive. Az elmúlt öt évben közel 30 saját készítésű játékot adtak ki PC-re. Ebből a számból következtethetünk a minőségre, azaz a kisköltségvetésű, budget árú termékosztályban próbálnak maradandót alkotni. Elsődlegesen az FPS és az „arcade shooter” kategóriákban fejlesztenek, de gazdasági szimulációt (Beauty Factory) is láthatunk már tőlük. A kiemelkedőbb címek közül ismerős lehet a Combat Wings: Battle of Britain, JET STORM: Modern Dogfights vagy a Redneck Kentucky.

Csehország játékgyártása mind kellemesebb meglepetésekkel szolgál, hiszen termékeik különösebb marketinghisztéria nélkül szabadulnak piacra. Játékaiknak nemhogy hiányosságaik lennének az éppen vállalt stílus elvárásaihoz képest, de még gazdagítják is az adott palettát. Az Alpha Prime is szerényen érkezett. Szerényen érkezett, és csípőből villantott.

Kiegészítőt tesztelni jó, főleg, ha megszállottak készítik megszállottaknak. A Firaxis Games márpedig nem lacafacázott: a Beyond the Sword a valaha kiadott legnagyobb Civ-ráadás, mely kisebb-nagyobb ecsetvonásokkal szinte tökéletesre festi a nagy múltra visszatekintő sorozat majd két éve kiadott negyedik részét. Mindenki készítsen elő egy heti élelmet, állítsa a székét uralkodói pozícióba, és lásson neki minden idők egyik legteljesebb stratégiájának.

Az erőtől duzzadó korongokat gyártó Lucas Arts, illetve gyorsaságfüggők számára kifejlesztett játékokat piacra dobó EA Games mellett van egy olyan kiadó, amely ugyan nem azzal tölti az idejét, hogy egyes játékai fejlesztési idejéből kicsit lefaragjon, hanem minden erejével azon van, hogy programjai nevét vérvörös nagybetűkkel véssék be a nagykönyvbe. Igen, nem másról beszélünk, mint a Blizzardról, amely az epizodikus trendeknek hátat fordítva, hitébe kapaszkodva kitart a tény mellett: a jó játékhoz idő kell. Ez alól a cég egyik �találmánya�sem volt kivétel, sőt látásukat még az újonnan sokszorosított, majd több millió példányszámban eladott produktumai sem homályosították el. A Diablót destruktívabbá érlelő Hellfire, a Starcraftot több taktikai elemekkel megáldó BroodWar, illetve az ördög történetének folytatását a műfajon belül leamortizálhatatlan csatapajzzsal felvértező Lord of Destruction után megérkezett a The Frozen Throne. Olyannyira jégbe fagyva, hogy még a mai nagyágyúk sem tudják megtörni páncélját.

A Ghost Recon széria legfrissebb toldaléka rekordidő alatt készült el. Egy teljes árú dobozos folytatás kapcsán meghökkentően rövidnek tűnik a nem egész egy esztendőnyi fejlesztési idő. Ám hiába a „rövidke” készítési idő, a Ubisoft így is a nyári periódus legjelentősebb katonai szimulációjával pezsdíti fel az uborkaszezont.

Ez is egy dög meleg estének indult. Épp álmaim nőjét fárasztom a bélyeggyűjteményemmel – hátha ettől majd hátast dob –, amikor betoppan a hülye haverom a csajával, hogy elkérje Dead Rising-ot, mert a Resident Evil-eket már igencsak unják. Kicsivel érkeztük után, veszett dörömbölés hallatszik kívülről, miközben az agyonrágott csont rothadó bűze csapja meg az orromat: támadnak a Zombik!

A THQ 2004-ben szerződött le a Pixar filmek játékadaptációinak elkészítésére, és saját bevallásuk szerint azóta több mint 25 millió példány kelt el az éppen aktuális animációs film sikerét meglovagló alkotásokból. Most sincs ez másképp, lássuk hát, milyen az, mikor valaki minden szabályt figyelmen kívül hagyva akar főzőcskézni Párizsban.

Az Activision megbízásából tevékenykedő Traveller’s Tales már nem először segédkezik egy mozifilm játékadaptációjának megalkotásában. Robotok terén is akadnak tapasztalataik – lásd Bionicle játékátirat –, így gondolhatnánk, ezúttal biztos valami igazán értékelhetőt villantanak nekünk. Lássuk igazunk lesz-e.

Tavaly áprilisban jelent meg a német RTL csoport megbízásából kifejlesztett Prime Time című játék, a médiamogulnak már pár hasonló címet (pl. kvízműsorok játékverziója) hegesztő Limbic Entertainment keze alól. A germán csapatot 2002 szeptemberében alapította három korábbi Sunflowers munkás, így portfoliójukban az Anno 1503 és Anno 1602 is szerepel. A TV Giant a Prime Time nemzetközi piacra áthangolt újrakiadása.

Amikor a 14 éves Demis Hassabis besétált a Theme Park játékötletével a példakép Peter Molyneux irodájába, és ketten 3 milliós világsikert alkottak az ideából, a fiatalember sorsa megpecsételődött. Jó pár évet kellett várni, hogy saját csapatával, az Elixir stúdióval elkészítse első játékát, a tavaly megjelent Republic-ot, és akkor az öt éves hype, mint oly sokszor és azóta is, ismét visszaütött. A most elkészült Evil Genius körül nem volt ekkora cirkusz, és viszonylag hamar piacra is került, ám sajnos mégis párhuzamba állítható az előző címmel: zseniális ötlet, látványos kivitelezés, jó kódolás, ám bosszantó játéktervezési hibák és átgondolatlanságok, amelyek a játékost vagy tétlenségre, vagy fejetlen kapkodásra késztetik, melynek vége az idő előtti búcsú – pedig kár abbahagyni. Sőt. De haladjunk sorjában.

A Blizzard egy olyan játékfejlesztő csapat, akiket nem lehet igazán máshoz hasonlítani, csakis önmaga korábbi és későbbi formájához. A srácok bármit csinálnak, az bombasiker és rendkívül addiktív játék lesz. Ha csak a WarCraftot említem, már összegyűjtök több millió embert, aki rajong mind a stratégiáért, mind pedig az MMORPG-ért, ami korunk popkultúrájába is belopta már magát. S ez még nem is a jéghegy csúcsa, hiszen ezen kívül van még két nagy sorozatunk: a StarCraft és a Diablo. A StarCraft szintén RTS, akárcsak a WarCraft 1-3, a Diablóval viszont egy igencsak merész próbálkozást ejtettek meg annak idején egy hack n slasht és egy RPG-t egyesítettek (ahhoz képest, hogy eleinte körökre osztott szerepjátéknak indult, 180 fokos fordulat). Ez persze önmagában nem is nagy dolog. Nem: a hatalmas az egészben az, hogy a 2000-ben megjelent második részt a mai napig is sok ezren játsszák a Blizzard rendszerén, a Battle.net-en keresztül. S ennek egyik legfőbb oka a 2001-ben kijött kiegészítő, a Lord of Destruction (továbbiakban: LoD).

Az Electronic Arts nem ül a babérjain, és nem elégszik meg az egyszerű folytatásokkal, alkalomról-alkalomra igyekszik valami újat nyújtani a játékai terén, s igaz ez a Harry Potter szériára is. Lássuk hát, hogy az angliai fejlesztőcsapat mit tudott hozzátenni a varázslótanonc ötödik (a Kviddics Kupával együtt a hatodik) játékverziójához.

A brit Codemasters töretlenül sikeres Colin szériájáról ismert legjobban, de ők felelősek a Toca sorozatért is, melynek legújabb részét a jelenleg tesztelt alanyunkban is dübörgő Neon grafikus motor fogja hajtani.

Állok a pirosnál, a motor alapjáraton berreg. Egy rendőrautó úszik át előttem a kereszteződésben, balra villogó indexének fénye szinte simogatja az arcom. Ahogy távolodik, lenyomom a kuplungot, egy mozdulat, és készen állok a zöldre – de nem várok addig, jó nekem a sárga is. Sietnem kell haza, két napom van megírni, milyen lett a Driver: Parallel Lines.

Jó filmek játékátiratától ritkán várhatunk jót (lásd a Mátrix vagy az első Karib-tenger kalózai példáját), az ilyen programokra szakosodott futószalag-cégek általában összekalapálnak határidőre valami középszerűt. Mit várhatunk akkor egy eleve középszerű film konverziójától? Legjobb esetben is csak egy közepes játékot. Ha így nézzük, a Surf’s Up hozza a maximumot.

A cyberpunk és fantasy stílusokat elegyítő Shadowrun szerepjáték jó pár sikerperiódust és hullámvölgyet is maga mögött tudhat. Ami a népszerű univerzum adaptációit illeti, a Microsoft bábáskodása sajnos minden idők egyik legkiforratlanabb variánsát szülte meg, különös pikantéria, hogy Vista-exkluzív cím képében.

A játékot a Capcom azon csapata fejlesztette, akiket az a Keiji Inafune vezet ő az az úriember, aki anno létrehozta a playstationös Onimusha-szériát, és aki körülbelül ezer éve megteremtette a kis kék fiú (igaz, volt már robot is), MegaMan figuráját. A hatalmas X360-as sikernek köszönhetően fél év alatt egymillió példány született meg a PC-s verzió.

Az 1999-ben alakult 7-Studios fejlesztőgárda 18 éves fennállása során olyan címekben is segédkezett, mint például a Command & Conquer, Spider-man, vagy a MechWarrior II. A saját játékaik viszont kevésbé lettek sikeresek, lévén, hogy inkább bugyuta mozifilm adaptációkat hegesztenek konzolra - amiknek általában se íze, se szaga és csak 10 éven aluliaknak ajánlott…

A 2004-ben alakult fejlesztőcsapatnak ez lesz immáron a kilencedik borzalma, amit kierőszakoltak magukból. Egyik játékuk sem ütötte meg az „elfogadható” szintet sem, mégis ez lesz például a harmadik része Delaware St. John kalandjainak. Az uborkaszezon miatt, úgy volt, hogy írunk róla a következő Guruba, de pár óra játék után világossá vált, hogy ilyen lecsót nem teszünk bele a magazinba! Lévén, hogy a kalandjátékok a gyengéim, így végigszenvedtem magam rajta, úgyhogy akkor már megosztom veletek, miért nem érdemes különösebben foglalkozni vele.