Tesztek

Az Electronic Arts nem ül a babérjain, és nem elégszik meg az egyszerű folytatásokkal, alkalomról-alkalomra igyekszik valami újat nyújtani a játékai terén, s igaz ez a Harry Potter szériára is. Lássuk hát, hogy az angliai fejlesztőcsapat mit tudott hozzátenni a varázslótanonc ötödik (a Kviddics Kupával együtt a hatodik) játékverziójához.

A brit Codemasters töretlenül sikeres Colin szériájáról ismert legjobban, de ők felelősek a Toca sorozatért is, melynek legújabb részét a jelenleg tesztelt alanyunkban is dübörgő Neon grafikus motor fogja hajtani.

Állok a pirosnál, a motor alapjáraton berreg. Egy rendőrautó úszik át előttem a kereszteződésben, balra villogó indexének fénye szinte simogatja az arcom. Ahogy távolodik, lenyomom a kuplungot, egy mozdulat, és készen állok a zöldre – de nem várok addig, jó nekem a sárga is. Sietnem kell haza, két napom van megírni, milyen lett a Driver: Parallel Lines.

Jó filmek játékátiratától ritkán várhatunk jót (lásd a Mátrix vagy az első Karib-tenger kalózai példáját), az ilyen programokra szakosodott futószalag-cégek általában összekalapálnak határidőre valami középszerűt. Mit várhatunk akkor egy eleve középszerű film konverziójától? Legjobb esetben is csak egy közepes játékot. Ha így nézzük, a Surf’s Up hozza a maximumot.

A cyberpunk és fantasy stílusokat elegyítő Shadowrun szerepjáték jó pár sikerperiódust és hullámvölgyet is maga mögött tudhat. Ami a népszerű univerzum adaptációit illeti, a Microsoft bábáskodása sajnos minden idők egyik legkiforratlanabb variánsát szülte meg, különös pikantéria, hogy Vista-exkluzív cím képében.

A játékot a Capcom azon csapata fejlesztette, akiket az a Keiji Inafune vezet ő az az úriember, aki anno létrehozta a playstationös Onimusha-szériát, és aki körülbelül ezer éve megteremtette a kis kék fiú (igaz, volt már robot is), MegaMan figuráját. A hatalmas X360-as sikernek köszönhetően fél év alatt egymillió példány született meg a PC-s verzió.

Az 1999-ben alakult 7-Studios fejlesztőgárda 18 éves fennállása során olyan címekben is segédkezett, mint például a Command & Conquer, Spider-man, vagy a MechWarrior II. A saját játékaik viszont kevésbé lettek sikeresek, lévén, hogy inkább bugyuta mozifilm adaptációkat hegesztenek konzolra - amiknek általában se íze, se szaga és csak 10 éven aluliaknak ajánlott…

A 2004-ben alakult fejlesztőcsapatnak ez lesz immáron a kilencedik borzalma, amit kierőszakoltak magukból. Egyik játékuk sem ütötte meg az „elfogadható” szintet sem, mégis ez lesz például a harmadik része Delaware St. John kalandjainak. Az uborkaszezon miatt, úgy volt, hogy írunk róla a következő Guruba, de pár óra játék után világossá vált, hogy ilyen lecsót nem teszünk bele a magazinba! Lévén, hogy a kalandjátékok a gyengéim, így végigszenvedtem magam rajta, úgyhogy akkor már megosztom veletek, miért nem érdemes különösebben foglalkozni vele.

A Digital Spray Studios neve nem csenghet nagyon ismerősen, noha jó pár évvel ezelőtt, az összes hírcsatornán találkozni lehetett velük. A 2004-es E3-on tűnt fel először a játék, mindenki a STALKER-hez hasonlónak ítélte. No persze nem csak azért, mert ennek a játéknak is köze van az oroszokhoz (nem csak a kommunizmusos-vérfröcsögős sztori miatt), hanem a fejlesztőgárdát tekintve is. Sajnos a játék folyamatosan csúszott, amennyiben sikerült volna tartania a lányoknak a 2005 eleji megjelenést, lehet nem is lenne ennyire kukacos az a pite... vagy alma... vagy mi is. Lássuk, mennyire sikerült jól a játék.

A Deep Red Games angol játékfejlesztő-stúdiót 1998-ban alapította Kevin Buckner és Clive Robert. 2004-ben közös vállalatot hoztak létre a Bangladesh Online-nal, új stúdiót nyitva Bangladesben, ám idén márciusban Robert visszavásárolta cégét, és önállósította DR Studios néven. Eddig legjobb címük a Monopoly Tycoon és a Risk II, ezen kívül még gyártottak néhány gyengébb tycoon-címet, közte a szép, de üres Tycoon City: New Yorkot.

A diplomata azt mondja: nyitott játékmenetet kínáló űrszimuláció. De mindenki más tudja, hogy: Elite-klón. Semmi gond nincs ezzel, hiszen a stílus keretei rugalmasak, elvárásai pedig kikerülhetetlenek, ráadásul sok van belőlük. A Space Force azt állítja, minden ilyen követelménnyel tisztában van, így önvéleményének próbája egyedül a megismerés lehet.

Gonosznak lenni... fúj, annyira kézen fekvő lenne a cikket Peter Molyneux Dungen Keeper-jének legendássá vált promóciós mondatával kezdeni, hogy inkább be sem fejezem a dolgot. Tudjuk mi mindannyian, milyen remek érzés igazán gonosznak lenni, a Codamestersnek hála pedig megkapjuk újra a lehetőséget.

"Oroszország Microsoftja", az 1C Company már Kínában és Angliában is megvetette a lábát, sőt az Atari az USA-ban is teríti termékeiket. Harminc független orosz, fehérorosz, ukrán, cseh és lengyel fejlesztőstúdió termékeit gondozzák, ezek egyike a kijevi DVS, melynek első játékáról számolhatok most be.

A szlovákiai Kassán működő 3D People stúdió német befektetők közreműködésével alakult 2001-ben, és a Kult: Heretic Kingdoms című hack 'n' slash szerepjátékkal robbant a köztudatba, cirka három évvel ezelőtt, persze ez az explózió nem volt egy atomvillanás...

A karibi mesék harmadik részének fejlesztőcsapata, a Eurocom, öreg rókának számít a szakmában. Az angol stúdió 1988-ban kezdte meg munkásságát akkoriban még a Nintendo NES gépére koncentrálva. Jelenlegi játékuk már nem az első a filmadaptációk sorában, kézjegyük a Batmantól a Harry Potteren át a 007-es ügynök kalandjaiig mindenfelé tetten érhető, igaz, PC-n, e téren ez az első ilyen próbálkozásuk.

A Crystal Dynamics csapata jórészt egyedi Legacy of Kain sorozatával - Blood Omen, Soul Reaver - vívott ki magának elismerést, de ők alkották meg kerek tíz éve a két zseniális Pandenomium platformjátékot is. San Franciscóban székelnek, 1998 óta az Eidos tulajdonát képezik: valószínűleg ők sem bánták meg, hogy az előző Tomb Raider részt rájuk bízták végül.

Az 1C legfrissebb alkotása sikerrel lendít túl egy kimeríthetetlennek tetsző játékműfajt mindazokon a határokon, melyeket a konkurens termékek valószínűleg örömmel véglegesítettek volna (értsd: mertek újítani). A Theatre of War jött, mi láttuk, és meggyőző.

A Turbine számára nem ismeretlen a MMO-k világa, hiszen nekik köszönhetjük az Asheron's Call szériát és a Dungeons and Dragons Online-t is. Ezen netes játszóterekről megoszlik az emberek véleménye, az azonban bizonyos, hogy a fejlesztőknek jót tett az ilyen terű előélet, hiszen a Gyűrűk Ura világában játszódó legújabb fejlesztésük bizony rezgés nélkül viszi át a magas lécet.

Tavaly ősszel adtunk hírt róla, hogy a kilencvenes évek egyik legjobb kalandjátéka, a Sam & Max feltámad bitjeiből, és a fejlesztő Telltale Games egészen újfajta üzleti modellben, játéksorozatként kívánja kiadni a programot. Az októberi "pilot" után januártól minden hónapban kijött egy új epizód a játékból, és most a hatodik, befejező résszel teljes lett az első évad.

A Pókember 3 film után meglehetősen félve ültünk le a játékadaptáció mellé, ám azt kell mondanunk, a játék sokkal inkább helyt áll, mint maga a mozifilm. Ez persze köszönhető annak is, hogy a portokra szakosodott Beenox a Treyarch által készített Xbox-verziót ültette át PC-re, és nem a rettentő gyenge PS2-es változat volt az alap.

A Reality Pump ezidáig főleg stratégiai játékokat tett le az asztalra (Earth 2160, Workd War II-III), ám ezúttal egy Diablo-szerű fantasy szerepjáték-féleséggel igyekszik a játékosok kegyeiben járni.

Gondolom mindenki hallott már Hans Christian Andersenről, a legendás mesemondóról, aki élete során megannyi fiatalt örvendeztetett meg bűbájos történeteivel. Az 1875-ben elhunyt dán meseíró műveit 145 nyelvre fordították le - az UNESCO listája szerint ennél több fordítással csak a Biblia büszkélkedhet -, és most a szintén dán székhelyű GuppyWorks jóvoltából a monitorunkon is feleleveníthetjük a legendás regéket.

Még a háborús szoftver is lehet hiánypótló, ehhez elég csak egy Vietnám felett járőröző helikopter gépágyújára aludnunk. Bár az öröm savanyúvá válhat, ha korainak bizonyul, az orosz fejlesztők munkája így is életünk egy emlékezetesebb bevetésélményét kínálja. Persze nem csak a szépre emlékezünk.

A programozó, tervező, és zenealkotó egy személyben Chris Sawyer volt, aki elkalauzol bennünket remekbe szabott virtuális világába. Egyszóval még ma is azt mondhatom, hogy imádom ezt a játékot, mely 1996-ban látott napvilágot. Ekkortájt pénzügyi-stratégiai játékok terén nem volt telített a piac, így talán a hiánytól vezérelve szánta el magát emberünk, hogy megalkossa, és ezzel jót tegyen azokkal a fogyasztókkal, akik rá vannak „kattanva” a grafikonokra, a pénzügyi, építkezős, stratégiai orgiára. Nem hiába használtam ezt a képzavart, mert valóban arról van szó, hogy nem kapunk mást a játékot elindítva, mint kőkemény "játék-orgiát".