Tesztek

A francia Nadeo csapata 2001 óta dolgozik: azóta két sorozatot, a hazánkban szinte teljesen ismeretlen Virtual Skipper vitorlázós játékot, és a Trackmaniát fejlesztgetik, mind a kettő négy résznél tart ma.

A bostoni Mad Doc fejlesztőcsapat ’99 óta van a szakmában, s azóta repülőszimulátortól stratégián át akció-RPG-ig mindenféle játékot kiadtak már a kezeik közül. Legnagyobb sikerükként az Empire Earth 2-t tartják számon, de a Star Trek témába is belekóstoltak már a 2001-es Armada 2-vel.

A Ubisoft szófiai stúdiója tavaly nyáron jött létre, és mára 60 fősre hízott. A csapat első munkái az új Rayman-epizód PC-s, illetve a legutóbbi CSI-játék konzolos verzióinak elkészítése volt. Biztató kezdet!

A svéd SimBin az autószimulátorok rajongóinak körében a GTR óta van félisteni státuszban. Nemrég még a GT Legendsben róttuk le tiszteletköreinket veterán csodákkal, majd a GTR 2-től koppanhattak a padlón az állak. Azóta sem ültek tétlen a babérjaikon a fejlesztők: egy kiadóváltás után immár az Eidos égisze alatt ismerhetjük meg egy újabb motorsportszéria világát a WTTC-vel.

Az apró, már-már garázscsapatnak tűnő spanyol Pendulo Studios a Runaway első részével tűnt fel a nemzetközi porondon 2003-ban, addig jószerivel csak az országhatáron belül megjelenő apróbb játékokkal szórakoztatták a helyi publikumot.

A Bioware egyike az utolsó igazán sikeres, és mégis önállónak megmaradt fejlesztőcsapatoknak. Tavaly hatalmas tőkeinjekciót kaptak az Elevations nevű befektetési alaptól, így nem véletlen, hogy két új stúdiót is létrehoztak azóta – az egyik MMO-játékokat fog fejleszteni, a másik pedig Nintendo DS-re dolgozik. Emellett bőszen dolgoznak a Dragon Age-en és az X360-as Mass Effecten, valamint egy továbbra is titkos játékon.

Alig két hónapja, hogy dicshimnuszt zengtem a Sam & Max széria feltámadásáról, máris itt a folytatás. Ez úgy lehetséges, hogy a Telltale Games fejlesztésében készült játék nem megszokott üzleti modellt követ: gyakorlatilag játéksorozatról van szó. Az egyes epizódokat 9 dollárért lehet letölteni, a teljes, hatrészes „évadot” pedig májusban egyben is meg lehet majd venni 35-ért – addig mostantól kezdve havonta érkeznek az új epizódok. A tavaly év végén megjelent pilot, a Culture Shock remek indítás volt, a folytatás pedig csak picit marad el tőle.

A játékot 1983-ban, (!) Access Software néven alakult Indie Built építette, akik a Links golfszériát és Tex Murphy kalandjait is jegyzik. A Top Spin 2 hegesztésében még egy csapat részt vett, a Power & Magic, akik az első részt kódolták. Végül meg kell említeni az Aspyr Media nevét, akik hivatalos portolócsapat – ők írták át PC-re többek között a Bad Day LA-t, és a Stubbs the Zombie-t. Iparszerűen űzik ezt a melót, futószalagon dolgozva, erősen változó minőségű termékeket produkálva.

22 évente sötétség, A sötétség krónikája. Valaki ismeri, valakinek nem mond semmit, de abban mindnyájan egyetértünk, hogy Vin Diesel e két filmben alakított nagyszerű szereplésével, jellemével, brutálisan mély hangjával mindenki tudatalattijában hagyott némi nyomot. Ez a két film annyira sikeres lett, hogy a Starbreeze Studios elhatározta: játék formájában megalkotja ezt a sötét és ironikus világot. Persze ez hősünk nélkül mit sem ért volna, de ő készségesen vállalta a szereplést, és hangját kölcsönözve sikerült egy olyan kalandot alkotni a fejlesztőknek, amit egyszer mindenkinek át kell élnie. Így született meg tehát a The Chronicles of Riddick: Escape from Buther Bay.

A kalandjátékok szerelmesei 1997-ben, a Monkey Island 3 egyik távoli szigetén futhattak össze Szőkeszakáll kávézójának csendes törzsvendégével, akinek mellesleg egy kés állt ki a hátából (ami elég jó magyarázat a csendességére). Itt találkozhattunk először Manny Calavera barátunkkal (Kopaszodó Manny, szabad fordításban), a 98-as év legnagyszerűbb, leghumorosabb, leghalálibb kalandjátékának hősével. Ahogy már korábban tudhattuk, a LucasArts 1997-ben, engedve a „nem 3D-s játékokat nem vesszük játékszámba” trendnek, elhatározta, hogy következő kalandjátékát kiemeli a térbe. A fejlesztők nem bíztak semmit a véletlenre: játékukhoz mindenből a legjobbat vették. Kiindultak egy 3D-s motorból, ehhez teremtettek egy aztékos-latinos hangulatú világot, benépesítették jópofa csontvázakkal, és megfűszerezték a Monkey Island felhőtlen humorával. Így született meg a Grim Fandango.

A Bungie Software Halója annak idején hatalmas hisztériát váltott ki körünkben, a PC játékosok között. Ugyanis a várva várt játékot a Microsoft megszerezte az akkoriban még újdonsült konzoljának, s Xbox-exkluzív címként jelent meg 2001-ben. A felháborodás nagy volt, legszívesebben ripityára törtük volna a „fekete dobozt”. Azonban a Halo szerencsére megjelent PC-re is, a Gearbox Software portolásában. Ők a Half Life: Opposing Force-szal bizonyítottak korábban, újabban pedig a Brothers in Arms nevű nagyszerű, csapatalapú II. világháborús FPS-sel aratnak sikereket. Nem volt ez másképp a 2003-ban megjelent Halóval sem.

Szegény négert az ág is húzza; temetni jött vissza Los Santosba, ráadásul a taxiból kirángatják a korrupt helyi zsaruk, a dellájától megszabadítják, és hogy még sűrűbb legyen a leves, Ballas-területen dobják ki a ,meseautóból”, ami ugyan nincs messze a hazai tereptől, de azért annyira igen, hogy a lilakendős Ballas banda tagjai kiólmozzák az igencsak lesoványodott „Szídzsít”, ha belébotlanak. Egy magára valamit adó (és nem kis bevételt váró) GTA-címtől el is várható egy ilyen tömör kezdés. CJ tehát ha akarja, ha nem, rögvest az első moziban vastagon belecsap a lecsóba.

Az Epic Games 1991 óta, azaz mintegy 16 éve van a játékiparban, és mindig is remek játékokat készített. Első nagyobb alkotásuk a Jazz Jackrabbit platformjáték volt, de a legkiemelkedőbbet az Unreal szériában mutatták meg (kivéve az Unreal2-t mert azt nem ők fejlesztették, hanem a Legend, mely nem is aratott nagy sikert). 1999-ben jelent meg az első többjátékosra kihegyezett címük, az Unreal Tounament, amely hatalmas sikert aratott, és várható is volt a folytatása, amit 2002 végén meg is kaptunk UT2003 néven, majd ezt követte a szintén fantasztikus, 2004. márciusában megjelent Unreal Tournament 2004.

A manapság megjelenő szimulátorjátékok gyönyörűek és ezáltal természetesen szórakoztatóak is, de maga a szimuláció folyamatosan csak egyszerűsödik... Van akinek ez tetszik, de akadnak még igazán precíz emberek, akik inkább magára a szimuláció élethűségére helyezik a hangsúlyt... Nos, ilyen a szlovén származású Uros Bergant, aki 2005-ben megalapította a Condor Teamet, hogy megalkossanak egy olyan repülőszimulátort, amit manapság előszeretettel használnak a szakszerű pilótaképzés részeként...

A Lionhead Studios már tapasztalt fejlesztőcsapatnak bizonyult 2005-ben is, hiszen többek között az ő nevükhöz fűződik a Black and White franchise. Ezek után várható volt, hogy a Fable sem lesz éppen piskóta...

Peter Molyneux bizonyára önmaga is egy moralizáló alkat lehet, ha játékaiban állandóan vissza-vissza térő téma a jó és rossz állandó küzdelme. Hiszen mindenkinek beugorhatnak olyan alkotások, mint a Black and White, amelyben egyaránt lehettünk jóságos és démoni istenek, vagy a Fable, ahol ha nagyon jó fiúk voltunk, néhány küldetés után már glória pelyhedzett fejünk felett, az égetnivaló tömeggyilkos csibészek pedig akkora szarvakat növeszthettek, hogy egy tanyasi kos is megirigyelhette volna. Azonban a sokak által Mesterként tisztelt úriembernek a Lionhead Studiost megelőzően volt egy másik játékfejlesztő boszorkánykonyhája is, amelyből a '90-es évek legnagyszerűbb alkotásai kerültek ki. Noha akkoriban a technikai lehetőségek nem minden esetben tették lehetővé az elképzelések teljes körű kibontását – valószínűleg az akkori magyar álomgépnek számító 486-os, majd Pentium 90-es állomány összteljesítménye nem lenne elegendő a fenti játékok személyiségmotorjának megzizzentéséhez sem – így sajnos már az elején le kell szögeznünk: a Dungeon Keeperben komoly jellemfejlődésen nem fogunk átmenni. Csupán gonoszok, gonoszabbak és egészen gonoszak lehetünk.

A Blizzard jól csengő név a játékfejlesztő iparban, hiszen olyan kultuszjátékokkal ajándékoztak meg minket (a sokszor végtelenbe nyúló fejlesztési időért cserébe), mint a két Diablo epizód, a stratégiakirály Starcraft, valamint a Warcraft-széria, melynek harmadik része új korszakot nyitott a fantasy RTS-ek palettáján, és vált több millió rajongó kedvencévé. Lássuk, hogy miért is?

1996-ban összeverődött egy fiatal fejlesztőcsapat, előállt egy meglehetősen egyedi ötlettel, és megalkotta első játékát The Neverhood címmel, a DreamWorks támogatásával. Közel 5 tonna gyurma felhasználásával készítették el a díszleteket, hiszen itt szó sincsen 3D-s effektekről, illetve "shader modellek"-ről, csupán az akkori csúcstechnikát felhasználva bedigitalizálták a gyurma-környezetet, gyurma-mozdulatokat. Rengeteg rajongója van a játéknak mind a mai napig - köztük jómagam is -, de a játékba fektetett kreativitás és egyediség mégsem hozta meg a várva várt sikereket. Hogy miért? Csuda tudja, de annyi biztos, hogy a '90-es évek közepe környékén kezdett hanyatlani az érdeklődés a kalandjátékok iránt, és ezt a Neverhood mellett a Grim Fandango is megsínylette: jó visszhangok, de mégsem ment az eladás... Ezután konzolra több arcade jellegű játékot készítettek még a srácok (Skullmonkeys, Klaymen Gun Hockey) a The Neverhood főszereplőjével fémjelezve, de sajnos '99-ben felbomlott ez az ígéretes fejlesztőgárda.

Az atlantiszi rejtély feszegetése kiváló választás - akár egy kasszasiker - kalandjáték megalkotásához, ha azt jól csinálják... A fejlesztőktől sem állt távol a témakör; egy korábbi próbálkozásuk volt már az Atlantis Evolution címet viselő alkotásukkal, de ahogy a The Secrets of Atlantis sem, úgy a 2004-ben megjelent játékuk sem lett sikeres. A francia Nobilis kiadó viszont úgy látta hogy van fantázia a The Secrets of Atlantisban és hozzácsapták az amúgy is igen terjedelmes játéklistájukhoz. A kiadott játékaik többsége teljesen ismeretlen, de azért feltűnik egy két egészen emlékezetes név is, mint például a Rise & Fall : Civilizations at War, vagy a nemrég tesztelt Made Man. Egyik sem lett nagy siker, és ez most sincs másképp...

A Related Designs ez ideig csupán az America nevű stratégiát tette le az asztalra, és a kezdeti 15 fős létszámot pusztán az Anno 1701 kedvéért bővítették közel két és félszeresére. A fejlesztésben segédkező német Sunflowers az Anno-sorozat mellett maradandót a Paraworlddel és a Knights of Honorral alkotott. Újabb valós idejű stratégia, újabb birodalomépítő játék, megint egy történet a felfedezések korszakából? Néhányan talán már kezdenek belefásulni a sorozatban érkező történelmi RTS-ekbe, pedig az Anno-széria korábbi két része igazán élvezetesre sikeredett. A 1503 és a 1602 után immár harmadszor ismét új területeket fedezhetünk fel, új városok megszületésénél bábáskodhatunk, miközben az üzleti praktikák és a diplomácia mellett – bizonyos mértékig – a hadászatban is megmutathatjuk, ki a legény a gáton. Mindehhez a kolonizálásra váró Karib-tenger vidéke szolgál terepként.

A Creative Assembly a nyolcvanas években sportjátékokkal alapozta meg a hírnevét (ők készítették például az első PC-s FIFA-epizódot!), aztán 2000-ben a zseniális Shogunnal egy csapásra a stratégia-rajongók kedvencévé váltak. Azóta a Total War sorozattal folyamatosan fenn is tartják ezt az állapotot. A stúdió 2005 óta a Sega tulajdonában van.

A Black Hole csapatát a magyar származású amerikai producer, Andy Wajna toborozta össze 2001-ben a Cinergi Interactive leányvállalataként, hét lelkes hazai szakemberre alapozva. A stúdió első munkája 2004 végén a remek Armies of Exigo volt, melyet az EA gondozott és hatalmas földindulást nem okozott (sokak szerint ez a kiadó bűne, hiszen a házon belüli konkurencia, a Battle for MiddleEarth ölte meg a játékot). Talán nem meglepő, hogy a srácok friss munkája már új kiadó égisze alatt jelenik meg...

Sötét, nevenincs hatalom készül újra erőre kapni az Elfeledett Birodalmakban. Bár a gonoszt egyszer már megfékezték, mit ad ég, nem sikerült tökéletesre a művelet, így hát itt van újra, hogy borsot törjön mindenki orra alá. Útjába csupán egy valaki állhat: egy tiszteletben álló elf férfi nevelt gyermeke egy távoli mocsárban leledző városkából – természetesen őt alakítjuk majd a történetben. Kalandjaink közben kinyomozzuk, miféle hatalom támadt a falura, amelyben a sztori kezdetéig éltünk, és ha már úgyis úton vagyunk, természetesen megpróbáljuk kideríteni valódi gyökereinket. Magyarul klisé klisé hátán, ahogyan azt már megszokhattuk: a fantasy játékokban mostanság nem divat az egyediség. Aggodalomra azonban nincs komolyabb ok – a már ismert sablonoknak hála az ember nagyon könnyen képes elveszni a történetben, hogy aztán pár csavar után megjegyezze magának: nohát, ezt tudtam!

Az 1988-ban alapult Stormfront stúdió munkássága során megannyi - hol díjnyertes, hol kevésbé sikeres - játékkal örvendeztette meg a játékos közösséget. A fejlesztőcég az összes fellelhető platformon képviselteti magát, főként sportjátékok kerülnek ki a kezeik közül. Film alapján máig csupán egyszer készítettek digitális szórakoztatásra szánt alkotást, a Gyűrűk Ura második részének feldolgozását.