Tesztek

Réges régen, egy messzi-messzi országban (Németország, 1999), egy kicsiny fejlesztőcsapat létrehozott egy játékot, melyet az Elite ihletett, és amely (új Elite rész hiányában) a legjobb űrszimulátor volt. Azóta megjelent egy sikeres kiegészítő és egy folytatás, mely megosztotta a rajongókat. Most pedig itt a sorozat harmadik része, melyhez kétségkívül nagy reményeket fűznek...

Amikor megjelent a Fallout sorozat első két része, némiképp megosztotta a szerepjátékosokat, nem voltak benne a korábban már megszokott szerepjáték elemek, olyanok, mint a szent kardok, mágikus fegyverek, csodálatos képességekkel rendelkező harcosok. Nem követte a már megszokott utat, a fejlesztők valami egészen újat alkottak. A posztnukleáris, vértől, erőszaktól, mutánsoktól nyüzsgő világnak egészen más hangulata volt. Ez a hangulat évekkel később más csapatokat is arra ösztönzött, hogy felhagyva a klisékkel megtömött szerepjátékokkal, az új világvége utáni időkben játszódó, ultramodern környezetbe helyezett, csúcsminőségű fegyverekkel telerakott játékot alkossanak. Több próbálkozás látott már napvilágot azóta kisebb-nagyobb sikereket elérve, az egyik ilyen a The Fall című játék. A Silver Style Entertainment korábbi, talán mindenki számára ismert játéka, a Soldiers of Anarchy nem volt kimagasló siker; én személy szerint nem játszottam vele, úgyhogy nem firtatnám, miért. Arra viszont biztosan elég volt, hogy kellő bíztatást adjon egy újabb világvége-RPG-nek. Így született meg a The Fall…

Az RTS műfaj az FPS-ek mellett korunk legnépszerűbbike a játékok világában. Nem véletlen, hiszen a legendás Dune, a WarCraft első része, vagy épp a Populus tervezői egy hatalmas gépezetet alapoztak meg. A mai helyzetet nézve futószalagon jönnek a valós idejű stratégiai játékok, mi pedig csak kapkodjuk a fejünket; főleg a fantasy és a második világháború népszerű témák, ugyanakkor legtöbben unalomig ismertek is. Így a korábbi Westwood tagoknak (akikből az EA Games nagyrészt összetevődik) nehéz dolguk volt, főleg egy C&C: Generals után, ami, valljuk be, korántsem érdemelte meg a győzelmet, amit aratott. Ám a fejlesztőknek hatalmas szerencséje volt, mert egy olyan világot kaptak a kezükbe, ami sokak nyál- és egyéb mirigyeit ingerelte (s mai napig ingereli is): a Gyűrűk Ura világát.

Én rajtam jutsz a kínnal telt hazába, én rajtam át oda, hol nincs vigasság, rajtam a kárhozott nép városába. Nagy Alkotóm vezette az igazság; Isten Hatalma emelt égi kénnyel, az ős Szeretet és a fő Okosság. Én nem vagyok egykorú semmi lénnyel, csupán örökkel; s én örökkön állok. Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel

A svéd fejlesztők a Battlefield 2142 fagyos világában igazán otthon érezhetik magukat, így tetézve a hideget, az első kiegészítő lemezük is hasonló tájakra kalauzol el bennünket. Szinte fél évet sem kellett várnunk az első booster pack megérkezéséig, ám csak remélhetjük, hogy ez a tendencia nem fejeződik be! Hogy mit kínál az új csomag? Röviden: mindenből egy kicsit többet...

Mostanra már megbizonyosodtunk afelől, hogy minden, amihez a Blizzard hozzáér, arannyá változik. Hiába szidjuk őket minduntalan évekig húzódó fejlesztéseik miatt, a tény az, hogy amikor ők játékot készítenek, s az végre-valahára megjelenik, hosszú évekig fogunk csüngeni azon. Ez történt 1998-ban a Starcraft, 2000-ben a Diablo 2, tavalyelőtt a Warcraft 3 esetében, most pedig nagyon úgy tűnik, legújabb online RPG-jük, a World of Warcraft is folytatja a hagyományt. Az európai megjelenés a nyakunkon, mi pedig a zárt bétatesztet követő narkózisban képtelenek vagyunk más játékkal is játszani: kőkemény függőkké váltunk. Kipróbáltuk minden idők legjobb MMO játékát, s nem tudunk elszakadni Azeroth világától. Az alábbiakban az elmúlt hónapokban szerzett benyomásaink következnek, avagy minden, amit tudni akartál a World of Warcraftról, de sosem merted megkérdezni…

A televízióban már egy ideje nagy sikerrel játsszák a Jericho című amerikai sorozatot, melyben az USA teljes területét nukleáris támadás éri, és a támadás utáni káoszban egy békés kisváros, Jericho lakosainak mindennapi életét (és halálát) követhetjük nyomon. A vén játékos rókák az első rész megtekintése után igen csak elgondolkodhattak azon, hogy ez a sztori nekik valahonnan már ismerős, és felidézték egy ma már több szempontból is klasszikusnak számító RPG, a Fallout emlékét.

Szerintem nincs is nagyobb megtiszteltetés annál, hogy egy elit csapat vezérévé avatnak, ezáltal a frontvonalakon harcolhatsz, sőt, ha belépsz egy terembe, a parancsnokságod alatt álló rohamosztagok szinte egy embereként tisztelegnek neked. Eme rang természetesen nem csak dicsőséggel, hanem hatalmas felelősséggel is jár. Szükségeltetik hozzá egy jó nagy adag kurázsi, taktikai érzék, hidegfejről nem is beszélve. A LucasArts az e tulajdonságokkal megáldott emberek szívébe próbálta belopni magát első taktikai FPS-ével, a Republic Commandóval. Ám voltak olyan tényezők is, melyekkel nehezen birkóztam meg a játék megjelenése és a különböző lapokban publikált előzetesek előtt. Ekkor hozta nyilvánosságra ugyanis a tisztelt cég, hogy ezúttal nem óhajt olyan viszonylag békés galaxisba repíteni minket, mint ahogyan azt tette mondjuk a Battlefront esetében, helyette egy kevésbé kontrasztos és egy csipetnyi félelemmel megbolondított világba dob minket. Néhány másodperc gondolkodás után kérdeztem is magamtól: „Hova vész akkor a Star Wars hangulat?” Így tehát pár hónap múlva kételkedve kattintottam az „Install” gombra közvetlenül az első korong behelyezése után, és a telepítés alatt egy sor imát is elmormoltam, a csalódás megelőzése végett; elvégre nem szeretek az izgalomtól fél óra után az intenzív osztályon kikötni, egy szívinfarktus kíséretében...

Helikopter-szimulátorok. „Ritka, mint a fehér holló” – idézhetnénk ezt az ezerszer elhangzott szólás, hiszen jelen cikk tárgya óta (mely 2000 elején jelent meg) egyetlen játék sem készült ebben a műfajban. Az ok egyszerű: manapság ki lenne az az elvetemült játékos, aki képes lenne (igen sokszor) negyed óra – húsz percig repülni anélkül, hogy csak egyszer is lőnie kelljen, csak azért, hogy aztán ugyanennyi idő alatt visszarepüljön oda, ahonnan elindult? Alighanem „szinte senki” lehetne a kérdésre a válasz, népes rajongótábor hiányában pedig a játékkiadó-vezetőknek eszük ágában sincs felkarolni efféle játékokat, amelyeknek ráadásul a fejlesztési ideje is elég hosszúra nyúlhat, ha az ember színvonalas terméket akar kiengedni a kezei közül. Szerencsére a brit illetőségű Razorworks apait-anyait beleadott, és megalkotta minden idők egyik legjobb (ha nem a legjobb) „kopter szimjét” - no de ne szaladjunk ennyire előre…

Lassan már nem létezik olyan sport, amelyet valamilyen formában ne dolgoznának fel a különböző játékfejlesztő cégek, s ezek közül is az Electronic Arts viszi a prímet, hiszen az ő kezük munkáját dicséri a FIFA-sorozattól kezdve az NBA-n át egészen a leginkább a tengerentúlon ismert és fanatikusan körberajongott NFL szériáig. Utóbbit ugyan a Tiburon fejlesztette, ám a csapat már 1998 óta az EA leányvállalatának számít, s készíti rendületlenül a sorozat újabb és újabb részeit (az ugyancsak ismert NASCAR-sorozat mellett).

Az idei évben az EA Sports igazán kitett magáért, bár jelentős változást a 2007-es NFL sem hozott, a játék mégis méltó ellenfele lehet a hazánkban népszerűbb FIFA-sorozat aktuális tagjának.

Amikor Bob Beamon 1968 októberében a mexikói olimpia távolugró döntőjében, az első sorozatban, a hatalmas sprint után elrugaszkodott az ugródeszkáról, még maga sem gondolta, akkorát ugrik majd, hogy szinte sosem akar véget érni. A világcsúcs egy pillanat alatt 55 centivel dőlt meg, az amerikai atléta ezzel az egy 890 centis ugrásával etalon lett, és 22 év kellett ahhoz, hogy Mike Powell még is ennél messzebbre tudjon repülni távolugróként. Bob Beamon személyes tragédiája, hogy sem azelőtt, sem azután soha többé nem tudott 850 centinél nagyobbat ugrani. Akkor „kiszakadt” belőle ez az ugrás, viszont olyan magasra tette a mércét, hogy önmagának sem tudott később megfelelni. Egy kicsit ilyen párhuzam miatt lehetett félve kibontani a Gothic fantasy akció/RPG második részét, hiszen a Piranha Bytes fejlesztőcsapata az akkor még külön nem jelölt első résszel akkorát dobott, amelyet nehéz túlszárnyalni. A Gothic sikerét – bár korántsem volt hibátlan játék – a GothicII nem is tudta megismételni. Megközelíteni viszont igen.

A kaliforniai Blizzard minden kétséget kizáróan a világ első számú PC-s játékfejlesztő csapata. A WarCraft 1 óta amihez csak nyúlnak, arannyá válik, játékaik rajongótábora sokmilliós. Az 1600 (!) főt foglalkoztató cégben jelenleg a WoW fenntartása és folyamatos fejlesztése mellett legalább három bejelentetlen projekt fut: egy StarCraft, egy Diablo, és egy teljesen új világban játszódó.

A KDV Games neve sokak számára ismerősen csenghet: nekik köszönhetjük a minden elemében formabontó Perimetert. A cég két dologról lett híres: olyan játékokat ad ki, amelyeknek címét leírni és megjegyezni is nehéz, másrészt akkorát buktak az előző művükkel, hogy valóságos csoda az, hogy újra engedték őket fejleszteni…

Az ALTAR cseh csapat, 2001-ben jelentkeztek a szakmát alaposan megosztó, de mindenképp újszerű Original War RTS-sel, majd nekiálltak az X-COM klónozásának. A sorozat első darabja, az Aftermath 2003, a második, az Aftershock 2005 októberében debütált.

A Digital Realityt remélem, nem kell különösebben bemutatnom senkinek. A legrégebbi múltra visszatekintő magyar fejlesztőstúdió 1994-ben, Amnesty Design néven kezdte munkásságát, majd az évek során megannyi nagy névvel örvendeztette meg a játékosokat, az Imperium Galactica sorozattól az Afrika Korpson át a Haegemoniáig.

A sorozatfüggőséggel az a baj, hogy ha az ember naprakészen követi kedvenc sorozatát, egy hétig kell várnia a következő részre. A játéksorozatnak indult Sam & Max esetében még súlyosabb a helyzet: az első epizód után két hónappal jelent meg a második, a harmadik pedig újabb hónap elteltével esett be. Ez azt is jelenti, hogy ennek a résznek a fejlesztésére kevesebb idő jutott. Lássuk, meglátszik-e rajta!

A Nival az amerikai menedzsment (főhadiszállás LA-ben) és az olcsó kelet-európai tehetség (moszkvai fő fejlesztőbázis és kisebb stúdiók, mint a jekatyerinburgi) házasságának iskolapéldája. Az Etherlordstól a Silent Stormig és persze a Heroes 5-ig már bebarangolták a körökre osztott stratégia műfaját – most újfent egy ilyen finomság következik.

A Frogwares francia és írországi stúdiókkal rendelkező fejlesztőcsapat (és éppen most nyitnak még egyet Ukrajnában), kalandjátékokra specializálva. Sherlock Holmes kalandjai mellett Verne-regényeket (80 nap alatt a Föld körül, Utazás a Föld középpontjába) dolgoznak fel előszeretettel.

A svéd illetőségű DICE Európa egyik vezető játékfejlesztő cége. ’88-as alakulásuk után először flipper, majd rally-játékokkal kápráztatták el a nagyérdeműt, végül a Battlefield 1942-vel nyerték el végleg a halhatatlanságot. A stockholmi központ mellett van egy kanadai stúdiójuk, és nemrég magukba olvasztották a Desert Combat modot készítő Trauma Studiost is.

Az ember sajátos, bizarr mivolta tükröződik abban az egyszerű tényben, miszerint szeret félni. Ha épp nincs a láthatáron matekdolgozat, hardveráremelés, holmi határidőket számon kérő főnök, vagy mély kutakból kimászó fekete hajú leányzó, szívesen keresi meg magának a betevő rettegnivalót. A borzongáshoz persze hozzá lehet szokni, és manapság könnyen legyintünk egy-egy film vagy játék kapcsán, mondván, hogy ezen aztán 5 év felett nem lehet félni. Anélkül hogy a félelem komolyabb pszichológiai és szociológiai taglalásába belemennénk, a kis zöld füles jedi sokat mondó mosolyával az arcomon csak annyit mondanék: az Undyingon majd fogsz. Majd fogsz...

Amikor először hallottam erről a játékról, azt hittem, az Ubisoft viccel. Egy program, amelyben tehenek, malacok, rozmárok szerepelnek, és egy fiatal lány? Első gondolatom az volt, hogy az Ubisoft, ez a méltán népszerű fejlesztőcég ötéveseknek készített programot. Röhejes. Aztán egyik ismerősöm rábeszélt, hogy próbáljam ki ezt a játékot, mert több van benne annál, mint amennyit a felszínen mutat. Kipróbáltam, és milyen igaza volt. Ez a játék teljesen elvarázsolt...

Hiába: a címlapokra csak a legnagyobbaknak adatik meg feljutni. Ők azok, akiken férfiak elábrándoznak unalmas perceiken, akikkel együtt töltenék minden szabad percüket, akiknek kegyeiért hatalmas összegeket hagynak jobb helyeken, csak hogy nekik minél jobb legyen. Akik elvarázsolnak és emberek milliói lesznek rabjaik évekre. Az élet azonban nem fenékig tejfel, és néha szűkösebb idők is jöhetnek, amikor is kénytelenek vagyunk rádöbbenni, hogy az évfolyamtársnak / padtársnak / szomszéd lánynak ugyanolyan – ha nem jobb – mellei vannak, mint vágyaink netovábbjának, sőt sokkal eredetibbek is, mint címlapokon szereplő társaik. Mire is várunk akkor tulajdonképpen...?

Az Ubisoft a világ 20 országában rendelkezik stúdiókkal, amelyek közül a montreali a zászlóshajó. Az 1997-ben alapított, jelenleg 1400 alkalmazottat foglalkoztató csapat mögött olyan sorozatok állnak, mint a Splinter Cell vagy a Prince of Persia. A jelenleg futó projektek közül különösen az Assasin's Creed elé tekintünk nagy elvárásokkal...