Gothic II
Amikor Bob Beamon 1968 októberében a mexikói olimpia távolugró döntőjében, az első sorozatban, a hatalmas sprint után elrugaszkodott az ugródeszkáról, még maga sem gondolta, akkorát ugrik majd, hogy szinte sosem akar véget érni. A világcsúcs egy pillanat alatt 55 centivel dőlt meg, az amerikai atléta ezzel az egy 890 centis ugrásával etalon lett, és 22 év kellett ahhoz, hogy Mike Powell még is ennél messzebbre tudjon repülni távolugróként. Bob Beamon személyes tragédiája, hogy sem azelőtt, sem azután soha többé nem tudott 850 centinél nagyobbat ugrani. Akkor kiszakadt belőle ez az ugrás, viszont olyan magasra tette a mércét, hogy önmagának sem tudott később megfelelni. Egy kicsit ilyen párhuzam miatt lehetett félve kibontani a Gothic fantasy akció/RPG második részét, hiszen a Piranha Bytes fejlesztőcsapata az akkor még külön nem jelölt első résszel akkorát dobott, amelyet nehéz túlszárnyalni. A Gothic sikerét bár korántsem volt hibátlan játék a GothicII nem is tudta megismételni. Megközelíteni viszont igen.