Tesztek

A hajdani Giant Interactive kiadó és Traveller’s Tales fejlesztőstúdió egyesülése révén alapult meg a TT Games 2005-ben. Az utód, az elődei fő profilját megtartva, továbbra is a fiatalabb korosztályt megcélzó játékok elkészítésén fáradozik. A számítógépek világában a két LEGO Star Wars és a Narnia krónikái játékadaptációja által váltak ismerté. A dán székhelyű LEGO cég a ’90-es évek végén jelentette meg Bionicle sorozatát, ami Technic és új Bionicle alkatrészekre épült, és épül ma is. Az akciófigurás építőjáték azóta a cég egyik legsikeresebb sorozatává vált. Mind a jó, mind a rossz oldal képviselteti magát: az igaz ügyért a Toa-k, míg az elnyomásért a Pirakák harcolnak. A tisztességesen megalapozott háttér segítségével a gyerkőcök számtalan kitalált csatát vívhatnak meg az elkészített karaktereikkel. Most a Bionicle Heroes által ennek a világnak a digitális replikájába csöppenhetünk bele.

A három Sega fejlesztőcsapat (Sonic Team, Overworks, UGA) összevonásából keletkezett SGE a Sonic-játékok, illetve kizárólag a japán piacra tervezett programok mellett a Phantasy Star-széria készítője is. Az ötszáz fős óriásstúdió az elmúlt hónapokban három játékkal készült el, jelenleg hat hivatalosan bejelentett, és ki tudja mennyi titkos projekt fut a labor mélyén.

Idén tavasszal, amikor a Heroes 5 megjelent, a legtöbb dicséret, illetve kritika, ami elhangzott vele kapcsolatban, abból indult ki, hogy mennyire hasonlít a klasszikus harmadik részre. A hasonlóságok sora most eggyel bővült, ugyanis az ötödik rész mellett is elkezdenek sorjázni a kiegészítő lemezek, amiknek a hosszú, tömött sorai anno hírhedtté tették a Heroes 3-at…

Bár az egyházaknak és szektáknak megvan a maguk lábnyoma a zenei és irodalmi kultúrában, a játékiparba valahogy nem nagyon szivárogtak be (vagy ha igen, legfeljebb inspirációként, hogy aztán olyan bizarr programok szülessenek, mint a Messiah). Ez persze nem baj, az ideológiák sulykolása – legyenek vallásiak vagy politikaiak – nem igazán hiányzik egy szórakoztató műfajból. A most megjelent Left Behind: Eternal Forces ékesen bizonyítja, hogy nem jó ötlet koncepciószinten játékba erőltetni a Mindenható dicséretét.

A Raven fejlesztőcsapata nem eredetiségéről híres, megbízhatóságáról annál inkább. Bevált műfajok klónjaiból élnek (Heretic, Soldier of Fortune), és általában tisztességes iparosmunkákat adnak ki a kezük alól, határidőre. Olyan bagázs, akire rá lehet bízni egy nagyobb brandet, nem fogják megszégyeníteni - és valószínűleg ezért találtak egymásra a képregények egyik legnagyobb kiadójával, a Marvellel. Legutóbbi játékaik, az X-Men Legends 1-2 Rozsi, Magni és a többi mutáns bohóckodását dolgozták fel, a most megjelent Marvel: Ultimate Alliance pedig még nagyobbat merít a szuperhős-univerzumból, és szintén az akció-RPG műfajában próbál alkotni, ha nem is maradandót.

Idén is a pénzügyi év csúcspontjára, a karácsonyi időszakra adták ki egy esztendőn át dédelgetett futballmenedzser játékaikat kedvenc szoftvergyáraink: a kategóriateremtő Championship Manager, a kisherceg Football Manager, és a csillivilli FIFA Manager 2007-es változata egyaránt kérhető a Jézuskától � mi pedig egy nagy átfogó hármas teszttel próbálunk segíteni a választásban. Tavaly a megújhodásra képtelen CM az új fejlesztőbrigád rohammunkája miatt önkezével vetett véget maradék nimbuszának, eközben a kiebrudalt eredeti csapat, a Sports Interactive az FM tökéletes felé közelítő adatbázisával próbált konkurálni a dúsgazdag EA-féle FIFA Managerrel, ami 2004-ben még leánykori nevén, Total Club Managerként tört a kategória élére. Ez volt tehát a helyzet 2005-ben, lássuk egy év alatt hová fokozódott a nemzetközi helyzet!

Manapság el vagyunk halmozva a jobbnál jobb kalandjátékokkal és szerepjátékokkal, így igazán nehéz egy olyan játékot készíteni, mely el tudja csábítani a kalandorokat egy másik fantasy környezetbe. Cikkem alanya 2003-ban látta meg a napvilágot a Starbreeze Studios jóvoltából. Három évvel ezelőtt nagyszerű játék volt, és még most megállja a helyét az RPG-kaland piacon.

A Nival a Heroes of Might and Magic V-tel ugyan végérvényesen és kitörölhetetlenül beírta magát a számítógépes játékok történelmébe, de ne gondoljuk, hogy a sikert nem alapozta meg néhány olyan tanulóprojekt elkészítése, amelyekben hasonló érdemeket nem könyvelhettek el. A nagy öregek még talán emlékeznek a Rage of Mages sorozat két tagjára (1998 és 1999), a legelvetemültebbek pedig még olyan címekkel is találkozhattak akár, mint az Etherlords, a Blitzkrieg vagy a Silent Storm, melyek inkább szakmailag, mintsem piacilag voltak sikeresnek mondhatók. Az Evil Island is szépen, csendesen jött 2001-ben, de ezen évből jómagam is inkább emlékszem olyan nevekre, mint a Black and White, a Civilization III, a Max Payne, s még ebben az RPG-kben szűk esztendőben (csak a Diablo 2 kiegészítője jelent meg, mint nagyobb név) sem tudott megmaradni a piacon. Aztán a napokban egy ismert hazai internetes aukciós portálon valaki eladásra kínált belőle egy darabot: szem felcsillan, pénz átutal, postás bácsi csenget, csomag kibont, gépbe bedob.

A Gurura teljes játékok terén nem lehet panasz. Sasa hónapról hónapra a nagyobb kiadók kamionja elé veti magát, mondván, hátha sikerül megfékezni őket és üzletet kötni – az Eidos esetében pedig ez a furcsa taktika bevált. Már kaptatok tőlünk Deus Exet, Hitmant, és most, megkoronázásul, karácsony előtt megérkezett a Thief 3 is.

Idegenek dúlják fel a szülőföldedet, elítélnek, egy dombtetőről a büntetőkolóniába taszítanak, és mikor végre kikecmeregsz a tópartra, egy nagydarab páncélos kőkemény jobbossal álomba "ringat". Piszokul optimista hozzáállás szükségeltetik ahhoz, hogy ezek után is azt mondd: ez a nap is jól kezdődik...

A Konami Japán egyik legjelentősebb játékkiadója és fejlesztője. 1969 óta létezik a cég, és a videojátékok mellett foglalkoznak nyerőautomatákkal, zenegépekkel, képregénykiadással, kártyajátékokkal, sőt Japánban jól menő fitnessterem-hálózatot is futtatnak. A PC-s játékvilágban a Pro Evo sorozat mellett főként a Silent Hill vagy a Metal Gear miatt is ismert lehet a nevük...

Az 1996-ban indult Firaxis lényegében az alapító Jeff Briggs és Sid Meier 1990-ben, a MicroProse keretein belül indult legendás együttműködésének folytatásaként fogható fel. Az időközben eltelt kilenc éve alatt 11 csúcsjátékot raktak le az asztalra, a Gettysburgtől, az Alpha Centaurin és a Pirates!-en át a legutóbbi remekműig, a Civilization 4-ig.

Azt ismered, hogy a nyuszika és a kutya elmennek nyomozni? Ha nem, teljesen érthető – ezt a viccet utoljára 13 éve sütötték el játékban. Akkor a LucasArts készítette el az 1993-as év egyik legjobb kalandjátékát, a Sam & Max Hit the Roadot (a másik a Day of the Tentacle volt). Mivel egy újszülöttnek minden vicc új, talán nem árt felidézni, miért volt olyan sikeres ez az opusz, és miért csak 13 év után folytatták.

A londoni Firefly stúdiót 1999-ben alapította Simon Bradbury és Eric Quellette, a Caesar és a Lords of the Realm széria egykori fejlesztői. A gárda a Stronghold sorozat eddigi három részével szolid sikereket ért el, illetve volt egy nagyon lelombozó sci-fi játékuk, a Space Colony – a Sid Meierrel közösen fejlesztett CivCity Rome-ról pedig a 2006/10 számunkban olvashattatok.

Kereken egy évvel ezelőtt jelent meg a birodalomépítő stratégiai játékok királyának harmadik része, ami ugyan játékmenetbeli újdonságokat nem igazán hozott az RTS-ek világába, döbbenetes látványvilágával és addig stratégiai játékokban sosem látott fizikájával mégis osztatlan sikert aratott. Amerikában kisebb-nagyobb kihagyásokkal máig a PC-s eladási listák élmezőnyében tanyázik a játék, így magától értetődő volt a kiegészítő lemez megszületése. Három új civilizáció, két új kampány, továbbfejlesztett többjátékos mód: látszólag nem is kívánhatnának többet a sorozat kedvelői, de sajnos ezúttal a hangzatos reklámok mögött vajmi kevés valódi újdonság található.

A svéd és kanadai stúdiókkal rendelkező DICE anno egy amigás demócsapat, a Silents tagjaiból alakult. Autóversenyekkel és flipperjátékokkal mutatkoztak be, majd 2002-ben a Battlefield 1942 tette őket igazi sztárrá. Azóta csapatalapú FPS-ekben utaznak, sikert sikerre halmozva. Az EA 2004-ben kezdte el apránként felvásárolni a céget, és idén októberben lett a stúdió 100%-os tulajdonosa.

A Battle for Middle-Earth folytatásának sikerét anno mindenki megkérdőjelezte. A filmet övező hisztéria lecsengett – ugyan kit érdekelhet a könyvtől elrugaszkodó RTS? A kételkedők alaposan félrenyúltak: nincs erre jobb bizonyíték, mint a Rise of the Witch-King, a sorozat első, de minden bizonnyal nem utolsó küldetéslemeze.

Régóta megszokhattuk, hogy a sikeres filmekből játékok készülnek, és talán senkinek nem okoz meglepetést, hogy a játékipar kezd rákapni a tévésorozatok feldolgozására is. Nem új keletű próbálkozás ez (már 1984-ben volt Dallas-játék, ami Jockey Ewing olajbalhéit követte nyomon), de csak az utóbbi években, a 24: The Game és más követők révén vált igazi trenddé. Ezt erősíti a most megjelent Desperate Housewives, vagyis a Született feleségek játékkonverziója.

A francia Arkane stúdió 1999-ben alakult, főként az Atariból kilépett fejlesztőkből. A csapat bemutatkozó játéka a nagy sikerű Arx Fatalis volt 2002-ben, (két éve a Guru lemezmellékletét is megjárta teljes játékként), azóta a Dark Messiah-t kalapálta a csapat.

Kiegészítő lemezből általában kétféle létezik: az „ugyanabból még több” mottójú, és az olyan, ami ténylegesen hozzáad az alapjáték élményéhez, és alaposan át is alakítja azt. Előbbi a gyakoribb megoldás (hiszen elég az alapjátékba idő-energia hiányában nem bekerült ötleteket, pályákat összelapátolni, és félig már kész is van), de persze utóbbiakat szoktuk jobban szeretni. Az év elején masszív sikereket elért Empire at War kiegészítője dicséretes módon a második utat választotta…

A FEAR Xbox360-as megjelenése körüli csinnadratta mellett aránylag csendben érkezett meg PC-n a játék kiegészítője. Nem csupán azért kisebb a felhajtás körülötte, mert már ránézésre sem különbözik nagyon apukájától, hanem azért is, mert a Monolith név minőségi garanciája ezúttal nem érkezik a játékkal együtt, hiszen a kiegészítőt nem ők fejlesztették. Vajon újra fel kell-e telepítenünk a tavaly már jól végighentelt FEAR-t, hogy öt-hat óra hasonló élményben legyen részünk?

A névtelen hős, miután befejezte legutóbbi kalandját, elhajózott, hogy nyugalmat keressen. Hazaérkezvén azonban rádöbben, hogy a világ, amit ismert, megváltozott: az orkok felülkerekedtek a királyságon, a rúnamágia megsemmisült, Xardas pedig alaposan kivette a részét a világ feldúlásából. Nem teheti el tehát régi kardját, újra hívja a szükség és most már nem egy elhagyatott kolónia, hanem az egész világ sorsa a tét.

A kijevi székhelyű GSC stúdió 1995 óta működik, főleg hazai piacra, de angolul is megjelent már jó pár játékuk: stratégia-fronton a remek Cossacksok, az Alexander, és a haloványabb American Conquestek, FPS-téren a gyengécske Firestarter és Codename Outbreak. Mindeközben nagyjából 140 éve dolgoznak a hányattatott sorsú STALKER-en…

Az ArenaNetnek úgy fest, igencsak bejött a havidíjmentes üzleti modell: a Blizzardból kivált tagokból alakult fejlesztőcsapat elkészült a játék harmadik epizódjával, mely az első két rész népes rajongótáborát tekintve szintén sikerre van ítélve.