Tesztek

A Star Wars univerzuma sokaknál bezárul Anakin Skywalker tehetségének felfedezésével a monumentális Endor körül zajló csata után, amiben felrobban a Halálcsillag, és a Lázadók maroknyi csapata győzedelmeskedik. A legkitartóbb rajongók azonban nem temették el a Saga-t, folytatták a történetet, vagy épp ellenkezőleg, visszaugrottak az időben 4000 évet, és az ott zajlódó eseményeket vázolták fel nekünk könyv, szoftver vagy esetleg képregény formájában. E programok közül az egyik legkiemelkedőbb alkotás,  a '90-es évek közepén debütált Jedi Knight sorozat legjobban sikerült epizódja, a Jedi Academy!

Mára szinte teljesen kihaltak a PC-s verekedős játékok, pedig véleményem szerint igen is szükségesek, s ami még fontosabb, kereslet is lenne rájuk. Ennek a  stílusnak - egyelőre - az utolsó képviselője az 1997-es Mortal Kombat 4, mely egyszerű, ugyanakkor rendkívül akciódús játékmenetével meghódította a verekedős játékok szerelmeseit.

Mit szolnál hozzá, ha egy borús reggelen arra ébrednél, hogy a körülötted élők zöme agyzabáló, gyilkos zombivá változott, és a saját családod lélektelen bábként életedre tör? Na, ilyen drámai mélységeket NEM feszeget a Zombie Panic: ha azonban mindig is vágytál arra, hogy sikoltva, menekülve elrohanj az élőholtak elől, esetleg, kezedben egy flintával utánuk vesd magadat... nos, akkor van egy tippünk!

A Nadeo csapata a Virtual Skipper vitorlás játékkal, illetve a 2004-ben elkészült játékukkal, a Trackmaniával és annak folytatásaival - Sunrise és Original - dicsekedhet.

Gondolom, hogy sokan játszottak már az év elején debütált Empire at War-ral, ami az év egyik legjobb stratégiájává nőtte ki azóta magát. Furcsa, hogy senki sem kezdett bele a klónok gyártásába, ám most - lassan egy évvel a megjelenése után - végre a Kerberos, a Lighthouse-zal együtt bevállalta, és elkészítette nekünk a Sword of the Stars-t. Sosem rajongtam az űrszimulátor gammákért, az első képek azonban jó benyomást tettek rám, tehát nem volt kérdéses, hogy a demó verziót is le fogom cibálni egy szerverről. Már csak az a kérdés, hogy érdemes-e pazarolni a helyet, egy ilyen játékra...

A Need for Speed sorozatot a cég kanadai óriásstúdióján belül a Black Box nevű csapat készíti 2002 és a Hot Pursuit 2 óta – és ahogy az eladási sikerek mutatják (sokmilliós bestseller minden epizód), valószínűleg az idők végezetéig minden év végén elő fognak állni egy-egy új résszel…

Az Avalanche neve önmagában még nem lehet annyira ismerős, bár a 25 to life fejlesztőcsapata kísértetiesen hasonlít rájuk, de nem ők azok. A Just Cause Avalanche csapata svéd és az első játékuk. Korábban a fejlesztők egyenként már részt vettek más projektekben, de mint Avalanche, ez az első próbálkozásuk. Első játékhoz képest jó a Just Cause, úgyhogy csak sok sikert tudok kívánni nekik a jövőre nézve.

Az ukrán fejlesztőcsapat a semmiből bukkant elő, és rengette meg a világot 2004-ben a Soldiers: Heroes of WW2-vel, amely a tankos-világháborús stratégiák új nemzedékét állította hadrendbe. A Best Way a megkezdett úton haladt tovább, és az eredetileg Outfont 2 névre keresztelt folytatást a Codemasters helyett az Ubisoft, illetve az orosz 1C kiadóóriás vette a vállára…

A kanadai Vancouver városában dolgozó Radical a Vivendi tulajdonában levő, több mint 230 főt foglalkoztató stúdió. ’91-ben alakultak, de hírnevüket igazán a 2001-ben, és 2003-ben megjelent két ultrasikeres (3, illetve 6 millió eladott példány) Simpsons játék, a Road Rage és a Hit & Run hozta meg.

Évek teltek el azóta, hogy taktikai alapokon nyugvó stratégiai játékkal robbantott egy magyar stúdió – azonban megkérdőjelezhetetlen, hogy ez a detonáció a mai napig érezteti hatását. Míg előtte játékfejlesztő fiainkat nem lehetett kirobbantani a végtelen világűrből, addig azóta gyakorlatilag minden cég kitenyésztette a saját kis taktikai programjait, és buzgón imádkozott az égiekhez, hogy sikert érjen el. Ha azt vesszük alapul, hogy nagy múltú fejlesztőink már mind átrágták magukat a témán, jogosan hümmöghetünk a gondolaton, hogy egy új gárda is erre vetemedik – azonban közelebbről megvizsgálva a kérdést kiderülhet, hogy bár a Most Wanted Entertainment név új, a csapatban ott ülnek a mostani őrület legnagyobb koponyái, a SWINE kiagyalói, s így mindjárt más a helyzet.

Az NBA hatalmas sikernek örvend világszerte; több mint 200 országban közvetítik a mérkőzéseket. Sajnos ez alól kis hazánk kivétel, a szemérmetlenül jól fizetett labdazsonglőr égimeszelők világát mi leginkább videojátékokon keresztül élhetjük át. Október van, s az atomóra pontosságával befutott az NBA Live legújabb része, nehogy bárkiben hiányérzet merülhessen fel.Az EA sajnálatos módon a PC-s kosaras játékok között egyeduralkodó, a konzolokon méltán sikeres Sega-féle 2K sorozat nincs PC-n – emiatt az idei NBA Live nem esett át akkora megújuláson, mint elvárható lenne. Tavaly már látható volt, hogy kicsit „árkádosabbra” vették a figurát, már ami a játékmenetet illeti. Ez idén is így maradt, aminek előnye a rövidebb tanulási fázis és gyorsabb sikerélmény, viszont hátrány a profi szimuláció hiánya.

A német fejlesztőcsapatok stratégiai játékaival valahogy úgy vagyok, mint nemzetük focijával: szakmailag ott vannak a srácok, de hiányzik belőlük a fantázia. A germán játékgyárosok kétségtelenül lelkiismeretes és precíz iparosok, minden derékszög a helyén van abban, ami kijön a kezük alól, de éppen annak az eredetiségnek vannak híján, ami kiemelhetné az alkotásaikat a Nagy Játéktengerből. A Settlers-sorozat már jó ideje csak ismétli magát (kivéve az utolsót, ami elment a kommersz RTS-ek felé), a Spellforce-nak is a stratégiai elemek voltak a gyenge pontjai, az Anno-széria pedig éppen olyan ötlettelen volt, mint amennyire szép. Mostantól eggyel több program erősíti a fenti előítéletet. A Paraworld ugyanis nagyjából annyira fantáziadús, mint az elkövető fejlesztőcég neve, a Spiele Entwicklungs Kombinat, ami azt jelenti, hogy „játékfejlesztő részleg”…

Épp húsz éve, hogy Will Wright egy partin találkozott Jeff Braunnal, és elsírta neki, hogy új koncepciójú játéka, a Sim City a kutyát sem érdemli. A két koma megalapította a Maxist, és ezzel beírták magukat a történelembe. Sikerek és bukások követték egymást, az EA épp jókor dobott a cégnek mentőövet, és a 2000 februárjában debütált Sims óta gondjuk egy szál se. Azóta semmi más dolguk nincs, mint szabályos időközönként piacra dobni egy-egy kiegészítő lemezt, és négyévente egy folytatást...

A kalandjáték műfaj halott – hajtogatja már a sarki zöldségesnél Juci néni is, és valljuk be, valamelyest igaza van. Idén eddig két valamirevaló program jelent meg a stílusban, Dreamfall és a Broken Sword 4, és bár még számíthatunk a Runaway 2-re és egy új Sam and Max epizódra, nem dúskálunk a minőségi kalandokban. Ugyan az Adventure Company futószalagon ontja magából a B-kategóriás, unalmas tucat-kalandokat (több mint negyven cím található a listájukon!), ezek inkább visszasirattatják velünk a boldog ’90-es éveket…

A Ubisoft kínai irodája eddig jobbára csak "aljamunkával" foglalkozott (engine-eket, fejlesztői segédprogramokat írogattak), de például nekik köszönhetjük a második Splinter Cell, a Pandora Tomorrow egyjátékos módját is. Most a feladatuk a Double Agent PC-s verziójának lekódolása volt, a Kanadában fejlesztett X360-as változat alapján.

Az EA Sports, mint azt mostanában minden játékuk tesztjében megemlítjük, erőteljesen ráfeküdt (és fekszik) arra, hogy újra egyeduralkodó legyen a sportjátékok terén, lévén több irányból is szorongatják már őket. Előnyből indulnak, hiszen majdnem minden híresebb világszervezet, liga, bajnokság és sztár licence az övék… A golf terén Tiger Woods neve már önmagában tuti félmilliós eladott példányszámot jelent legalább, de azért nem árt, ha játék is van mögötte. A magam részéről évek óta jól szórakozom a PGA Tour epizódokkal, és az idei sem okozott csalódást…

A kanadai Relic az évek során a stratégiai játékok elsőszámú úttörőjévé avanzsált. 2000-ben a Homeworld az űrstratégiai játékokat reformálta meg, a génmanipulációra épülő Impossible Creatures új színt hozott az RTS-ek állóvizébe, aztán a Warhammer 40000 világ monitorra ültetésével és az előző számban tesztelt Company of Heroes-zal bebizonyították, hogy a műfaj egyik legmegbízhatóbb, legkreatívabb gárdája a vancouveri csapat.

Amióta a Sim-sorozat átment vég nélküli kiegészítőkkel elnyújtott szappanoperába, a gazdasági szimulátoroknak is nevezett városépítgetős stratégiákat a Tilted Mill játékai uralják. A Casear-sorozattal, a Pharaoh-val és az Immortal Cities: Children of the Nile-lal megérdemelt megbecsülést szerzett fejlesztőcsapat ezúttal patinás szériája fényét csiszolgatja tovább (a hónap képzavarát olvashatták, hölgyeim és uraim!). A Caesar IV-en viszont már mutatkoznak a fáradás jelei.

Blizzard az a cég, melynek neve az idők folyamán egybeforrt a "Jó munkához idő kell!" szólással, hiszen szökőévente egyszer adnak ki játékot, viszont akkor nagy a valószínűsége annak, hogy új királyt köszönthetünk a műfajban. Nem történt ez másképp az 1996-ban megjelent Diablo-val sem, mely a szerepjátékoknál jóval egyszerűbb, ám mégis nagyon addiktív játékmenetével azonnal belopta magát a játékosok szívébe, s egyesek szerint azóta is birtokolja a "hack'n'slash"-ek királya címet...

Kalandjátékokat készíteni manapság nem túl jövedelmező szakma. A mai játékos generáció inkább gyilkolja egymást, és ennek tükrében talán érthető is az ilyen stílusú programok halvány szereplése az eladási listákon. Bár a '80-as és '90-es évek elején még hatalmas divatjuk volt, sajnálatos módon ma már örülhetünk, ha kétévente egy ilyen gyöngyszem ellátogat monitorunkra. (Igen. Bár a múlt héten híreztünk vagy ötről, de lassan készülnek ezek, én mondom... Bagoly.) Nos, azt hiszem nem kisebb örömhírt van lehetőségem bejelenteni, mint hogy a német bhv meghallgatta siralmainkat, és mint esőt a sivatagban, áldotta reánk nemes portékáját. Reszkess, Monkey Island!

Értékelést kétféle játékról hálás feladat írni: a roppant jóról/élvezetesről/már a megjelenés előtt kasszasiker típusról, vagy ennek szöges ellentétéről. Amire én vállalkozom, az előbbi kijelentés szerint nem az. A Heroes of Might and Magic IV ugyanis egyik fenti kategóriának sem felel meg. Ez ugyanis amolyan "zakó" játék lett 2002-ben: a sikert sikerre halmozó sorozat fekete báránya, amely a 3DO hattyúdalává avanzsálódott, a játékosok fanyalgásánál akkoriban csak a magazinok lesújtó véleménye volt, ami emblematikusan meghatározta volna a fogadtatását. Mindezek pedig a végét jelentették a fejlesztőcsapatnak: a New Wold Computingot 1996-ban felvásárló 3DO 2003-ban csődvédelmet kért önmaga ellen, szorult anyagi helyzetéből szabadulandó pedig eladta a Might and Magic univerzum jogait a Ubisoftnak, aki egy-két "complete" kiadás után idén májusban előrukkolt az ötödik résszel, amely ismét egyöntetű sikert könyvelhetett el mind a szakma, mind a játékosok oldaláról. De valójában olyan nagy lenne a szakadék az isteni, és mára legendássá vált harmadik rész és a monstre visszatérés között?

Főhősünk rágyújt egy szál cigire, miközben autójából figyeli a célpontot, aki éppen belép a hotel bejáratán. Nem támad rá, vén róka ő, aki megfontoltan teszi meg minden lépését. Az évek folyamán megtanulta kezelni indulatait, míg a bűnszervezet lépcsőfokain lépdelt egyre feljebb és feljebb. Nyugodtan elszívja a cigit, szép elegánsan kipöcköli az ablakon, majd vet egy utolsó pillantást a hátsó ülésen fekvő Thompson géppisztolyra, megmarkolja, és a zubbonya alá rejti. Alig telik el 5 perc, s három hulla fekszik a 406-os szoba padlóján...

A Rebellion Software üdvöskéje tavaly ősszel írta be magát a köztudatba. Céljuk nem volt világhódító körút, nem akarták csemetéjükkel forradalmasítani az akciójátékok műfaját, egyszerűen csak néhány nap szórakozást kínáltak...

A brit Volatile Games Európa egyik legnagyobb független fejlesztőcsapatának, a Blitz Games-nek „felnőtt játékokra” szakosodott stúdiója. Első munkájuk egy felejthető zombis akció volt PS2-re, azután következett a Kutyaszorítóban.