Tesztek

A Nadeo csapata a Virtual Skipper vitorlás játékkal, illetve a 2004-ben elkészült játékukkal, a Trackmaniával és annak folytatásaival - Sunrise és Original - dicsekedhet.

Gondolom, hogy sokan játszottak már az év elején debütált Empire at War-ral, ami az év egyik legjobb stratégiájává nőtte ki azóta magát. Furcsa, hogy senki sem kezdett bele a klónok gyártásába, ám most - lassan egy évvel a megjelenése után - végre a Kerberos, a Lighthouse-zal együtt bevállalta, és elkészítette nekünk a Sword of the Stars-t. Sosem rajongtam az űrszimulátor gammákért, az első képek azonban jó benyomást tettek rám, tehát nem volt kérdéses, hogy a demó verziót is le fogom cibálni egy szerverről. Már csak az a kérdés, hogy érdemes-e pazarolni a helyet, egy ilyen játékra...

A Need for Speed sorozatot a cég kanadai óriásstúdióján belül a Black Box nevű csapat készíti 2002 és a Hot Pursuit 2 óta – és ahogy az eladási sikerek mutatják (sokmilliós bestseller minden epizód), valószínűleg az idők végezetéig minden év végén elő fognak állni egy-egy új résszel…

Az Avalanche neve önmagában még nem lehet annyira ismerős, bár a 25 to life fejlesztőcsapata kísértetiesen hasonlít rájuk, de nem ők azok. A Just Cause Avalanche csapata svéd és az első játékuk. Korábban a fejlesztők egyenként már részt vettek más projektekben, de mint Avalanche, ez az első próbálkozásuk. Első játékhoz képest jó a Just Cause, úgyhogy csak sok sikert tudok kívánni nekik a jövőre nézve.

Az ukrán fejlesztőcsapat a semmiből bukkant elő, és rengette meg a világot 2004-ben a Soldiers: Heroes of WW2-vel, amely a tankos-világháborús stratégiák új nemzedékét állította hadrendbe. A Best Way a megkezdett úton haladt tovább, és az eredetileg Outfont 2 névre keresztelt folytatást a Codemasters helyett az Ubisoft, illetve az orosz 1C kiadóóriás vette a vállára…

A kanadai Vancouver városában dolgozó Radical a Vivendi tulajdonában levő, több mint 230 főt foglalkoztató stúdió. ’91-ben alakultak, de hírnevüket igazán a 2001-ben, és 2003-ben megjelent két ultrasikeres (3, illetve 6 millió eladott példány) Simpsons játék, a Road Rage és a Hit & Run hozta meg.

Évek teltek el azóta, hogy taktikai alapokon nyugvó stratégiai játékkal robbantott egy magyar stúdió – azonban megkérdőjelezhetetlen, hogy ez a detonáció a mai napig érezteti hatását. Míg előtte játékfejlesztő fiainkat nem lehetett kirobbantani a végtelen világűrből, addig azóta gyakorlatilag minden cég kitenyésztette a saját kis taktikai programjait, és buzgón imádkozott az égiekhez, hogy sikert érjen el. Ha azt vesszük alapul, hogy nagy múltú fejlesztőink már mind átrágták magukat a témán, jogosan hümmöghetünk a gondolaton, hogy egy új gárda is erre vetemedik – azonban közelebbről megvizsgálva a kérdést kiderülhet, hogy bár a Most Wanted Entertainment név új, a csapatban ott ülnek a mostani őrület legnagyobb koponyái, a SWINE kiagyalói, s így mindjárt más a helyzet.

Az NBA hatalmas sikernek örvend világszerte; több mint 200 országban közvetítik a mérkőzéseket. Sajnos ez alól kis hazánk kivétel, a szemérmetlenül jól fizetett labdazsonglőr égimeszelők világát mi leginkább videojátékokon keresztül élhetjük át. Október van, s az atomóra pontosságával befutott az NBA Live legújabb része, nehogy bárkiben hiányérzet merülhessen fel.Az EA sajnálatos módon a PC-s kosaras játékok között egyeduralkodó, a konzolokon méltán sikeres Sega-féle 2K sorozat nincs PC-n – emiatt az idei NBA Live nem esett át akkora megújuláson, mint elvárható lenne. Tavaly már látható volt, hogy kicsit „árkádosabbra” vették a figurát, már ami a játékmenetet illeti. Ez idén is így maradt, aminek előnye a rövidebb tanulási fázis és gyorsabb sikerélmény, viszont hátrány a profi szimuláció hiánya.

A német fejlesztőcsapatok stratégiai játékaival valahogy úgy vagyok, mint nemzetük focijával: szakmailag ott vannak a srácok, de hiányzik belőlük a fantázia. A germán játékgyárosok kétségtelenül lelkiismeretes és precíz iparosok, minden derékszög a helyén van abban, ami kijön a kezük alól, de éppen annak az eredetiségnek vannak híján, ami kiemelhetné az alkotásaikat a Nagy Játéktengerből. A Settlers-sorozat már jó ideje csak ismétli magát (kivéve az utolsót, ami elment a kommersz RTS-ek felé), a Spellforce-nak is a stratégiai elemek voltak a gyenge pontjai, az Anno-széria pedig éppen olyan ötlettelen volt, mint amennyire szép. Mostantól eggyel több program erősíti a fenti előítéletet. A Paraworld ugyanis nagyjából annyira fantáziadús, mint az elkövető fejlesztőcég neve, a Spiele Entwicklungs Kombinat, ami azt jelenti, hogy „játékfejlesztő részleg”…

Épp húsz éve, hogy Will Wright egy partin találkozott Jeff Braunnal, és elsírta neki, hogy új koncepciójú játéka, a Sim City a kutyát sem érdemli. A két koma megalapította a Maxist, és ezzel beírták magukat a történelembe. Sikerek és bukások követték egymást, az EA épp jókor dobott a cégnek mentőövet, és a 2000 februárjában debütált Sims óta gondjuk egy szál se. Azóta semmi más dolguk nincs, mint szabályos időközönként piacra dobni egy-egy kiegészítő lemezt, és négyévente egy folytatást...

A kalandjáték műfaj halott – hajtogatja már a sarki zöldségesnél Juci néni is, és valljuk be, valamelyest igaza van. Idén eddig két valamirevaló program jelent meg a stílusban, Dreamfall és a Broken Sword 4, és bár még számíthatunk a Runaway 2-re és egy új Sam and Max epizódra, nem dúskálunk a minőségi kalandokban. Ugyan az Adventure Company futószalagon ontja magából a B-kategóriás, unalmas tucat-kalandokat (több mint negyven cím található a listájukon!), ezek inkább visszasirattatják velünk a boldog ’90-es éveket…

A Ubisoft kínai irodája eddig jobbára csak "aljamunkával" foglalkozott (engine-eket, fejlesztői segédprogramokat írogattak), de például nekik köszönhetjük a második Splinter Cell, a Pandora Tomorrow egyjátékos módját is. Most a feladatuk a Double Agent PC-s verziójának lekódolása volt, a Kanadában fejlesztett X360-as változat alapján.

Az EA Sports, mint azt mostanában minden játékuk tesztjében megemlítjük, erőteljesen ráfeküdt (és fekszik) arra, hogy újra egyeduralkodó legyen a sportjátékok terén, lévén több irányból is szorongatják már őket. Előnyből indulnak, hiszen majdnem minden híresebb világszervezet, liga, bajnokság és sztár licence az övék… A golf terén Tiger Woods neve már önmagában tuti félmilliós eladott példányszámot jelent legalább, de azért nem árt, ha játék is van mögötte. A magam részéről évek óta jól szórakozom a PGA Tour epizódokkal, és az idei sem okozott csalódást…

A kanadai Relic az évek során a stratégiai játékok elsőszámú úttörőjévé avanzsált. 2000-ben a Homeworld az űrstratégiai játékokat reformálta meg, a génmanipulációra épülő Impossible Creatures új színt hozott az RTS-ek állóvizébe, aztán a Warhammer 40000 világ monitorra ültetésével és az előző számban tesztelt Company of Heroes-zal bebizonyították, hogy a műfaj egyik legmegbízhatóbb, legkreatívabb gárdája a vancouveri csapat.

Amióta a Sim-sorozat átment vég nélküli kiegészítőkkel elnyújtott szappanoperába, a gazdasági szimulátoroknak is nevezett városépítgetős stratégiákat a Tilted Mill játékai uralják. A Casear-sorozattal, a Pharaoh-val és az Immortal Cities: Children of the Nile-lal megérdemelt megbecsülést szerzett fejlesztőcsapat ezúttal patinás szériája fényét csiszolgatja tovább (a hónap képzavarát olvashatták, hölgyeim és uraim!). A Caesar IV-en viszont már mutatkoznak a fáradás jelei.

Blizzard az a cég, melynek neve az idők folyamán egybeforrt a "Jó munkához idő kell!" szólással, hiszen szökőévente egyszer adnak ki játékot, viszont akkor nagy a valószínűsége annak, hogy új királyt köszönthetünk a műfajban. Nem történt ez másképp az 1996-ban megjelent Diablo-val sem, mely a szerepjátékoknál jóval egyszerűbb, ám mégis nagyon addiktív játékmenetével azonnal belopta magát a játékosok szívébe, s egyesek szerint azóta is birtokolja a "hack'n'slash"-ek királya címet...

Kalandjátékokat készíteni manapság nem túl jövedelmező szakma. A mai játékos generáció inkább gyilkolja egymást, és ennek tükrében talán érthető is az ilyen stílusú programok halvány szereplése az eladási listákon. Bár a '80-as és '90-es évek elején még hatalmas divatjuk volt, sajnálatos módon ma már örülhetünk, ha kétévente egy ilyen gyöngyszem ellátogat monitorunkra. (Igen. Bár a múlt héten híreztünk vagy ötről, de lassan készülnek ezek, én mondom... Bagoly.) Nos, azt hiszem nem kisebb örömhírt van lehetőségem bejelenteni, mint hogy a német bhv meghallgatta siralmainkat, és mint esőt a sivatagban, áldotta reánk nemes portékáját. Reszkess, Monkey Island!

Értékelést kétféle játékról hálás feladat írni: a roppant jóról/élvezetesről/már a megjelenés előtt kasszasiker típusról, vagy ennek szöges ellentétéről. Amire én vállalkozom, az előbbi kijelentés szerint nem az. A Heroes of Might and Magic IV ugyanis egyik fenti kategóriának sem felel meg. Ez ugyanis amolyan "zakó" játék lett 2002-ben: a sikert sikerre halmozó sorozat fekete báránya, amely a 3DO hattyúdalává avanzsálódott, a játékosok fanyalgásánál akkoriban csak a magazinok lesújtó véleménye volt, ami emblematikusan meghatározta volna a fogadtatását. Mindezek pedig a végét jelentették a fejlesztőcsapatnak: a New Wold Computingot 1996-ban felvásárló 3DO 2003-ban csődvédelmet kért önmaga ellen, szorult anyagi helyzetéből szabadulandó pedig eladta a Might and Magic univerzum jogait a Ubisoftnak, aki egy-két "complete" kiadás után idén májusban előrukkolt az ötödik résszel, amely ismét egyöntetű sikert könyvelhetett el mind a szakma, mind a játékosok oldaláról. De valójában olyan nagy lenne a szakadék az isteni, és mára legendássá vált harmadik rész és a monstre visszatérés között?

Főhősünk rágyújt egy szál cigire, miközben autójából figyeli a célpontot, aki éppen belép a hotel bejáratán. Nem támad rá, vén róka ő, aki megfontoltan teszi meg minden lépését. Az évek folyamán megtanulta kezelni indulatait, míg a bűnszervezet lépcsőfokain lépdelt egyre feljebb és feljebb. Nyugodtan elszívja a cigit, szép elegánsan kipöcköli az ablakon, majd vet egy utolsó pillantást a hátsó ülésen fekvő Thompson géppisztolyra, megmarkolja, és a zubbonya alá rejti. Alig telik el 5 perc, s három hulla fekszik a 406-os szoba padlóján...

A Rebellion Software üdvöskéje tavaly ősszel írta be magát a köztudatba. Céljuk nem volt világhódító körút, nem akarták csemetéjükkel forradalmasítani az akciójátékok műfaját, egyszerűen csak néhány nap szórakozást kínáltak...

A brit Volatile Games Európa egyik legnagyobb független fejlesztőcsapatának, a Blitz Games-nek „felnőtt játékokra” szakosodott stúdiója. Első munkájuk egy felejthető zombis akció volt PS2-re, azután következett a Kutyaszorítóban.

A szlovák illetőségű csapatról gyakorlatilag csak annyi érdemes tudni, hogy 2001-ben alakult meg, és ötévnyi kemény munkájuk gyümölcse fekszik itt most terítéken. Bátran kijelenthetem, hogy mindenki jobban járt volna, ha anno kőműves-brigádba tömörülnek...

Ott guggolsz a bokor mögött, miközben az őr feléd tart. Négy bajtársad csak rád vár, hogy megadd nekik a jelet. De még nem jött el az idő, még nem. Vársz néhány másodpercet, talán nem készültél még fel rá, talán csak játszik veled az adrenalinszinted, de végül mégis kirohansz, egyenesen az őr irányába. Próbálja lekapni válláról a puskáját, de te gyorsabb vagy, és szempillantás alatt belevájod késedet a torkába...

A kanadai Relic fejlesztőcsapat Vancouverben dolgozik 1997 óta. Bemutatkozó játékuk a legendás Homeworld volt, aminek sikerét azóta többször sikerült megközelíteni (Homeworld 2, Impossible Creatures, Warhammer 40K Dawn of War), de megismételni nem. A Company of Heroes most jó eséllyel indul erre a küldetésre…