Tesztek

Az EA érdekes, de nyilvánvalóan jól profitáló üzletpolitikát folytat. Miután a TS2-franchise gyönyörűen muzsikál, elkezdtek mindenféle oldalágat növeszteni rá. Először a "Stufffs", magyarul "Cuccok" pakkok érkeztek meg, most pedig a Stories-széria, mely egy teljesen más irányba vezeti a Sims2-családot. A hardverpiacon jelenleg a notebook a sláger, egyre többen vásárolnak hordozható gépeket, így aztán nem meglepő, hogy a kiadó rögtön megrendelt a Maxistól valamit, ami ezt a szegmenst célozza meg. Nos, mai tesztünk alanya e rendelés nyomán született meg, egy új termékvonal első darabjaként.

A Resident Evil 4 nagyon távol áll a sorozat korábbi részeitől, ez azonban egy megfáradt sorozat esetében kifejezetten jó dolog. Erre az RE4 az élő bizonyíték! Kár, hogy a PC-s portról már nem nyilatkozhatunk ilyen fényesen.

A Metropolis Software 1992 óta készít játékokat, mottójuk szerint a játékosok szándékainak pontos ismeretében és a kívánságok teljesítése képességének birtokában. A varsói stúdió függetlensége ellenére büszkén hirdeti kapcsolatát az olyan kiadókkal, mint az Interplay, a Ubisoft, a JoWood és a Monolith, ám sajnos játékok tekintetében már nem sok okuk van a büszkeségre, a Gorky 17-en kívül nem alkottak olyat, amire szívesen emlékeznek a játékosok.

A hack’n’slash RPG műfaja él, sőt: virágzik. A Diablo után sokáig csend volt a fronton – talán csak a ’99-es Darkstone szólt akkortájt hallhatót –, aztán ahogy megjelent a Blizzard klasszikusának folytatása, elkezdtek özönleni a trónkövetők. Legújabb díszpintyünk franciahonból származik (ezért merült fel a Darkstone az imént), és az előzetes infók alapján akár zseniális is lehetett volna…

Régóta hagyomány az Electronic Artsnál hogy a focilázban szenvedő játékosok számára minden aktuális futballszenzációból játékot farag, legyen az világbajnokság, Európa-bajnokság, vagy éppen a Bajnokok Ligája. Az UEFA Champions League sorozat gyökerei régebbre nyúlnak: a 96/97-es szezontól kezdve a Krisalis majd a Silicon Dreams készített hivatalos BL-játékot, hogy aztán tavalyelőtt az EA tegye rá a kezét a licencre. Ahogy az eddigiek, az idei szezon játékfeldolgozása is elsősorban a konzolos közönségnek készült, de azért nincs minden veszve...

Örülök, és örömöm kettős: egyrészt jó játékról kell írnom, másrészt ez a tesztalany nem igényel sok bevezetőt. Ha szabad plagizálnom, akár itt helyben elintézhetnénk ennyivel: a legjobb Sims 2 kiegészítő, 89%, köszönjük...

Csehország büszkesége 1999-ben vert tanyát egy Prágához közeli erdőben, és az Operation Flashpointtal rögtön meg is alkották a modern idők aranytojást tojó tyúkját. A Bohemia a milliós eladású taktikai FPS-ből 2001 után már mint komoly kiképző-szimulátor profitált. Jelenleg három kisebb stúdióval rendelkeznek – kettő Csehországban, egy Ausztráliában –, és ami nagy szó, mindmáig megőrizték a függetlenségüket.

A '95-ben alapított kijevi csapat főleg RTS-fronton aratott sikereket a Cossacks-sorozattal, de immár hét éve mindenki az agyonreklámozott STALKER-t várja tőlük. Szinte hihetetlen, hogy elkészültek vele...

Vannak olyan események, amelyek még akkor is kiérdemlik az "első" jelzőt, ha tulajdonképpen sokadszorra történik meg veled. Az "elsők" mindig mély és kitörölhetetlen nyomokat hagynak, és lehetetlenné teszik az ismétlést. Ha mégis megpróbálod, óhatatlanul csalódsz. Az "elsők" csak és kizárólag az adott pillanatok, órák, napok, hetek ízeit, illatait, élményeit raktározzák el benned, amelyek nem reprodukálhatóak még ugyanazokon a helyszíneken, ugyanazokkal a szereplőkkel sem. Ilyen első lehet egy film, egy könyv, egy szerelem, amit előzhet és követhet más film, más könyv, más szerelem, de soha egyik sem lesz olyan, mint az első. A kalandjátékok között számomra ilyen a Syberia. Akadt utamba előtte és utána jobb, kidolgozottabb, nehezebb, szebb, de az örök szerelem máig is Benoit Sokal mesterműve.

A békéscsabai székhelyű Stormregion hazánk egyik legjobb, ha nem a legjobb és legismertebb fejlesztő brigádja. Eddigi legnagyobb dobásuk a Panzers volt, ami divatba hozta a II. világháborús RTS-eket, és hogy miért? Mindjárt választ kaptok rá!

Az Irrational Games 1997-ben alakult. Vezetője, Ken Levine, előzőleg a Looking Glass Studiosban dolgozott, amely olyan klasszikus játékokat tett le az asztalra, mint az Ultima Underworld sorozat, az eredeti System Shock, és a Thief: The Dark Project. Az 1994-ben megjelent System Shock volt az első játék, amely ötvözte az RPG-k történetközpontúságát az FPS-ek izgalmával. A játék nagyon jó kritikákat kapott, éppen ezért volt meglepő, hogy az EA a folytatást egy elsőprojektes fejlesztőcégre bízta...

A nemrégiben megjelent C&C 3 - Tiberium Wars kapcsán bizonyára sokakat megrohantak a sorozat korábbi epizódjaihoz kötődő kellemes emlékek. Gondolok itt elsősorban anyuka kisebb szívrohamára, amint meglátja, hogy egy csepp fiacskája/leánykája borotvált fejjel a Vörös Skorpió című film bámulása közepette világuralmi terveket szövöget, vagy a virágárus háttehülyevagy! arckifejezésére, mikor tulipán helyett Tiberium Ripariust kérnek tőle. A nosztalgia hevében szeretném egy kellemes időutazásra invitálni a tisztelt olvasókat, mely során felelevenítjük, milyen volt az élet akkor, mikor a NOD templomok helyén békés buddhista szerzetesek imádkoztak, és a kedves öreg néniknek sem kellett aggódniuk amiatt, hogy a zebrán átkelve elcsapja őket egy álcázott Stealth tank. Bár ezen idők embereinek a tiberium ismeretlen fogalomként hat, a németek már tisztában vannak a relativitáselmélettel, az oroszok pedig Nikola Tesla munkásságának eredményeivel. A két fél már készülődik, és percek kérdése, hogy beinduljon a vörös riadó...

Ha egy ilyen ifjonc játékost arra kérnénk, mondjon egy igazán jó akció-kaland játékot, kapásból rávágná, hogy Helybéli Gonosz (Resident Evil). A tapasztalt, rendszerváltást megélt játékosok közül, azonban sokan nagy valószínűséggel a Little Big Adventure 2: Twinsen’s Odyssey mellett tennék le voksukat. Ebben a játékban nincs bandaháború, nincs robbantgatás, autólopás, és első látásra elég gyerekesnek tűnhet az egész, azonban, ha elkezdünk vele játszani, hamar rájövünk, hogy egy felettébb megfogó és szórakoztató játékkal van dolgunk.

A Troika Games játékai mellett nem lehetett szótlanul elsétálni. A vállalat mindösszesen három programot szült a világra, mind a három a maga nemében legenda lett. Miután azonban a Vampire - Bloodlines lesz a teljes játék most a Guruban, úgy gondoltam, itt az online-on erről írok nektek egy exkluzív, rendhagyó tesztet. Címe az is lehetne: interjú a vámpírral...

Az elsősorban autós játékairól ismert Codemasters immár negyedik éve egyengeti a tipikus elegáns angol sportot feldolgozó snooker-sorozatát: elsősorban a szigetországban hangos sikerrel. A szériáért a cégen belüli Blade Interactive felel.

Hol volt, hol nem volt, még az Óperenciás-tengeren is túl, élt a Szívkirálynő káró katonáival... - akár kezdődhetne így is a mese, de jelen esetben szó sincs ilyen idillinek tűnő tájleírásról. American McGee fejéből egészen más sztori pattant ki, ami végül is sikerre tornászta első komoly játékát, az Alice-t. McGee pályafutása is hasonlóan kacifántos, mint a nevével fémjelzett játékok: annak idején az id Software-nél kezdte pályafutását, mint pályatervező - olyan meghatározó játékoknál, mint a Doom II, vagy a Quake első két epizódja -, később átigazolt az Electronic Arts-hoz, ahol tanácsadóként segédkezett számos projektben, és megkapta a lehetőséget, hogy egy saját játékot alkothasson; így született meg az Alice. Miután elkészült a remekművel, elhagyta az EA-t és saját vállalkozást alapított, hogy a játékjogokat is birtokolhassa, mert ilyen szempontból pórul járt ezzel a címmel. Jelenleg is dolgozik legújabb művén, ami majd a Grimm mesék torz világába fog elkalauzolni minket - remélhetőleg feledtetve mindenkivel a Bad Day L.A. okozta traumát....

A Command & Conquer 3: Tiberium Wars egy, a korábbiaknál is pusztítóbb tibérium-háború krónikája, amiben az emberiség már csak másodhegedűs szerepet játszik.

Az Atari vigyázó szemei alatt ténykedő Eden elsődleges munkáiról eddig nem sok jót lehetett elmondani: letettek az asztalra pár V-Rallyt (PC-re csak a V-Rally 3-at), majd a régi nagy nevek felélesztése lett az osztályrészük. Munkájuk első eredménye a Test Drive Unlimited, s készülőben van az Alone in the Dark folytatása is.

A Midwayt eredetileg a Nexus the Jupiter Incidentről elhíresült Mithis kezdte el fejleszteni, ám a gárda jogi huzavonák és egyéb nehézségek miatt megszűnt, illetve kettészakadt – végül a Midwayen dolgozó szakembereket vonta össze az Eidos egy új stúdióba, ez az Eidos Studios Hungary.

Mindig öröm látni, amikor egy elfeledettnek hitt klasszikus feltámad hamvaiból, és ismét lenyűgöz kritikust és játékost egyaránt. Remek példa a közelmúltból a Pirates! újrahasznosítása vagy a Sam & Max sorozat – a legújabb üdvöske pedig a Supreme Commander, amelyben a Total Annihilation éled újra. A játék címe ugyan nem utal a nagy elődre, de le sem tagadhatná, hogy onnan merít: hasonlók a hibái és erősségei, és ugyanaz a Chris Taylor bábáskodott mindkét játék felett, csak ezúttal nem a Cavedog, hanem a Gas Powered Games istállójában.

A kaliforniai Sigil Games jórészt az EverQuestet fejlesztő, és az MMORPG-műfaj mai formáját nagyban meghatározó Verant Interactive tagjaiból verbuválódott 2002-ben. Bemutatkozó játékuk, a Vanguard elsősorban egykori everquestes rajongótáborukat célozza meg.

A stockholmi illetőségű Paradox csapata ’99 óta létezik, és kizárólag a hardcore stratégiai játékok műfajában ügyködik – meglehetős sikerrel. Az utóbbi pár évben a játékaikat maguk terjesztik webáruházukon keresztül.

Az ukrán Action Forms ugyan nem számít újoncnak a játékfejlesztő cégek között, emlékezetünkben eddig nem sikerült mély nyomot hagyniuk. A Chasm című korai FPS-ük és egy dinoszauruszvadászos sorozat, a Carnivores után az 1995-ben alakult cég a Vivisectorral próbál a bűvös 80%-os határ fölé lépni.

A kínai éttermek népszerűségének alapvető indoka (az „öt dollárért menüt” kapsz jellegen túl), hogy a legtöbb amerikai unja a hamburgert. Mi magyarok meg a pörköltet. A Neverwinter Nights eladási adatai és az Atari jelenlegi anyagi helyzete azt mutatja, hasonlóképpen unjuk a Forgotten Realms kipróbált és ismerős ízvilágát, Tamriel világában gasztro-orgazmusunk pedig fokozhatatlanul a csúcsára hágott. A Gothicban a kiszolgálás újabban annak ellenére tovább romlott, hogy ott aztán sohasem a vendég volt az első, és mindig lehetett egy-két legyet vagy bogarat találni a levesben. Kóstoljunk meg hát valami egészen újat, üljünk be egy olyan helyre, amelyikről eddig csak konzolos újságok étterem rovatai áradoztak, ahova a nem fapados ízléssel megáldott gamepados gamerek járnak...