Tesztek

A nemrégiben megjelent C&C 3 - Tiberium Wars kapcsán bizonyára sokakat megrohantak a sorozat korábbi epizódjaihoz kötődő kellemes emlékek. Gondolok itt elsősorban anyuka kisebb szívrohamára, amint meglátja, hogy egy csepp fiacskája/leánykája borotvált fejjel a Vörös Skorpió című film bámulása közepette világuralmi terveket szövöget, vagy a virágárus háttehülyevagy! arckifejezésére, mikor tulipán helyett Tiberium Ripariust kérnek tőle. A nosztalgia hevében szeretném egy kellemes időutazásra invitálni a tisztelt olvasókat, mely során felelevenítjük, milyen volt az élet akkor, mikor a NOD templomok helyén békés buddhista szerzetesek imádkoztak, és a kedves öreg néniknek sem kellett aggódniuk amiatt, hogy a zebrán átkelve elcsapja őket egy álcázott Stealth tank. Bár ezen idők embereinek a tiberium ismeretlen fogalomként hat, a németek már tisztában vannak a relativitáselmélettel, az oroszok pedig Nikola Tesla munkásságának eredményeivel. A két fél már készülődik, és percek kérdése, hogy beinduljon a vörös riadó...

Ha egy ilyen ifjonc játékost arra kérnénk, mondjon egy igazán jó akció-kaland játékot, kapásból rávágná, hogy Helybéli Gonosz (Resident Evil). A tapasztalt, rendszerváltást megélt játékosok közül, azonban sokan nagy valószínűséggel a Little Big Adventure 2: Twinsen’s Odyssey mellett tennék le voksukat. Ebben a játékban nincs bandaháború, nincs robbantgatás, autólopás, és első látásra elég gyerekesnek tűnhet az egész, azonban, ha elkezdünk vele játszani, hamar rájövünk, hogy egy felettébb megfogó és szórakoztató játékkal van dolgunk.

A Troika Games játékai mellett nem lehetett szótlanul elsétálni. A vállalat mindösszesen három programot szült a világra, mind a három a maga nemében legenda lett. Miután azonban a Vampire - Bloodlines lesz a teljes játék most a Guruban, úgy gondoltam, itt az online-on erről írok nektek egy exkluzív, rendhagyó tesztet. Címe az is lehetne: interjú a vámpírral...

Az elsősorban autós játékairól ismert Codemasters immár negyedik éve egyengeti a tipikus elegáns angol sportot feldolgozó snooker-sorozatát: elsősorban a szigetországban hangos sikerrel. A szériáért a cégen belüli Blade Interactive felel.

Hol volt, hol nem volt, még az Óperenciás-tengeren is túl, élt a Szívkirálynő káró katonáival... - akár kezdődhetne így is a mese, de jelen esetben szó sincs ilyen idillinek tűnő tájleírásról. American McGee fejéből egészen más sztori pattant ki, ami végül is sikerre tornászta első komoly játékát, az Alice-t. McGee pályafutása is hasonlóan kacifántos, mint a nevével fémjelzett játékok: annak idején az id Software-nél kezdte pályafutását, mint pályatervező - olyan meghatározó játékoknál, mint a Doom II, vagy a Quake első két epizódja -, később átigazolt az Electronic Arts-hoz, ahol tanácsadóként segédkezett számos projektben, és megkapta a lehetőséget, hogy egy saját játékot alkothasson; így született meg az Alice. Miután elkészült a remekművel, elhagyta az EA-t és saját vállalkozást alapított, hogy a játékjogokat is birtokolhassa, mert ilyen szempontból pórul járt ezzel a címmel. Jelenleg is dolgozik legújabb művén, ami majd a Grimm mesék torz világába fog elkalauzolni minket - remélhetőleg feledtetve mindenkivel a Bad Day L.A. okozta traumát....

A Command & Conquer 3: Tiberium Wars egy, a korábbiaknál is pusztítóbb tibérium-háború krónikája, amiben az emberiség már csak másodhegedűs szerepet játszik.

Az Atari vigyázó szemei alatt ténykedő Eden elsődleges munkáiról eddig nem sok jót lehetett elmondani: letettek az asztalra pár V-Rallyt (PC-re csak a V-Rally 3-at), majd a régi nagy nevek felélesztése lett az osztályrészük. Munkájuk első eredménye a Test Drive Unlimited, s készülőben van az Alone in the Dark folytatása is.

A Midwayt eredetileg a Nexus the Jupiter Incidentről elhíresült Mithis kezdte el fejleszteni, ám a gárda jogi huzavonák és egyéb nehézségek miatt megszűnt, illetve kettészakadt – végül a Midwayen dolgozó szakembereket vonta össze az Eidos egy új stúdióba, ez az Eidos Studios Hungary.

Mindig öröm látni, amikor egy elfeledettnek hitt klasszikus feltámad hamvaiból, és ismét lenyűgöz kritikust és játékost egyaránt. Remek példa a közelmúltból a Pirates! újrahasznosítása vagy a Sam & Max sorozat – a legújabb üdvöske pedig a Supreme Commander, amelyben a Total Annihilation éled újra. A játék címe ugyan nem utal a nagy elődre, de le sem tagadhatná, hogy onnan merít: hasonlók a hibái és erősségei, és ugyanaz a Chris Taylor bábáskodott mindkét játék felett, csak ezúttal nem a Cavedog, hanem a Gas Powered Games istállójában.

A kaliforniai Sigil Games jórészt az EverQuestet fejlesztő, és az MMORPG-műfaj mai formáját nagyban meghatározó Verant Interactive tagjaiból verbuválódott 2002-ben. Bemutatkozó játékuk, a Vanguard elsősorban egykori everquestes rajongótáborukat célozza meg.

A stockholmi illetőségű Paradox csapata ’99 óta létezik, és kizárólag a hardcore stratégiai játékok műfajában ügyködik – meglehetős sikerrel. Az utóbbi pár évben a játékaikat maguk terjesztik webáruházukon keresztül.

Az ukrán Action Forms ugyan nem számít újoncnak a játékfejlesztő cégek között, emlékezetünkben eddig nem sikerült mély nyomot hagyniuk. A Chasm című korai FPS-ük és egy dinoszauruszvadászos sorozat, a Carnivores után az 1995-ben alakult cég a Vivisectorral próbál a bűvös 80%-os határ fölé lépni.

A kínai éttermek népszerűségének alapvető indoka (az „öt dollárért menüt” kapsz jellegen túl), hogy a legtöbb amerikai unja a hamburgert. Mi magyarok meg a pörköltet. A Neverwinter Nights eladási adatai és az Atari jelenlegi anyagi helyzete azt mutatja, hasonlóképpen unjuk a Forgotten Realms kipróbált és ismerős ízvilágát, Tamriel világában gasztro-orgazmusunk pedig fokozhatatlanul a csúcsára hágott. A Gothicban a kiszolgálás újabban annak ellenére tovább romlott, hogy ott aztán sohasem a vendég volt az első, és mindig lehetett egy-két legyet vagy bogarat találni a levesben. Kóstoljunk meg hát valami egészen újat, üljünk be egy olyan helyre, amelyikről eddig csak konzolos újságok étterem rovatai áradoztak, ahova a nem fapados ízléssel megáldott gamepados gamerek járnak...

Réges régen, egy messzi-messzi országban (Németország, 1999), egy kicsiny fejlesztőcsapat létrehozott egy játékot, melyet az Elite ihletett, és amely (új Elite rész hiányában) a legjobb űrszimulátor volt. Azóta megjelent egy sikeres kiegészítő és egy folytatás, mely megosztotta a rajongókat. Most pedig itt a sorozat harmadik része, melyhez kétségkívül nagy reményeket fűznek...

Amikor megjelent a Fallout sorozat első két része, némiképp megosztotta a szerepjátékosokat, nem voltak benne a korábban már megszokott szerepjáték elemek, olyanok, mint a szent kardok, mágikus fegyverek, csodálatos képességekkel rendelkező harcosok. Nem követte a már megszokott utat, a fejlesztők valami egészen újat alkottak. A posztnukleáris, vértől, erőszaktól, mutánsoktól nyüzsgő világnak egészen más hangulata volt. Ez a hangulat évekkel később más csapatokat is arra ösztönzött, hogy felhagyva a klisékkel megtömött szerepjátékokkal, az új világvége utáni időkben játszódó, ultramodern környezetbe helyezett, csúcsminőségű fegyverekkel telerakott játékot alkossanak. Több próbálkozás látott már napvilágot azóta kisebb-nagyobb sikereket elérve, az egyik ilyen a The Fall című játék. A Silver Style Entertainment korábbi, talán mindenki számára ismert játéka, a Soldiers of Anarchy nem volt kimagasló siker; én személy szerint nem játszottam vele, úgyhogy nem firtatnám, miért. Arra viszont biztosan elég volt, hogy kellő bíztatást adjon egy újabb világvége-RPG-nek. Így született meg a The Fall…

Az RTS műfaj az FPS-ek mellett korunk legnépszerűbbike a játékok világában. Nem véletlen, hiszen a legendás Dune, a WarCraft első része, vagy épp a Populus tervezői egy hatalmas gépezetet alapoztak meg. A mai helyzetet nézve futószalagon jönnek a valós idejű stratégiai játékok, mi pedig csak kapkodjuk a fejünket; főleg a fantasy és a második világháború népszerű témák, ugyanakkor legtöbben unalomig ismertek is. Így a korábbi Westwood tagoknak (akikből az EA Games nagyrészt összetevődik) nehéz dolguk volt, főleg egy C&C: Generals után, ami, valljuk be, korántsem érdemelte meg a győzelmet, amit aratott. Ám a fejlesztőknek hatalmas szerencséje volt, mert egy olyan világot kaptak a kezükbe, ami sokak nyál- és egyéb mirigyeit ingerelte (s mai napig ingereli is): a Gyűrűk Ura világát.

Én rajtam jutsz a kínnal telt hazába, én rajtam át oda, hol nincs vigasság, rajtam a kárhozott nép városába. Nagy Alkotóm vezette az igazság; Isten Hatalma emelt égi kénnyel, az ős Szeretet és a fő Okosság. Én nem vagyok egykorú semmi lénnyel, csupán örökkel; s én örökkön állok. Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel

A svéd fejlesztők a Battlefield 2142 fagyos világában igazán otthon érezhetik magukat, így tetézve a hideget, az első kiegészítő lemezük is hasonló tájakra kalauzol el bennünket. Szinte fél évet sem kellett várnunk az első booster pack megérkezéséig, ám csak remélhetjük, hogy ez a tendencia nem fejeződik be! Hogy mit kínál az új csomag? Röviden: mindenből egy kicsit többet...

Mostanra már megbizonyosodtunk afelől, hogy minden, amihez a Blizzard hozzáér, arannyá változik. Hiába szidjuk őket minduntalan évekig húzódó fejlesztéseik miatt, a tény az, hogy amikor ők játékot készítenek, s az végre-valahára megjelenik, hosszú évekig fogunk csüngeni azon. Ez történt 1998-ban a Starcraft, 2000-ben a Diablo 2, tavalyelőtt a Warcraft 3 esetében, most pedig nagyon úgy tűnik, legújabb online RPG-jük, a World of Warcraft is folytatja a hagyományt. Az európai megjelenés a nyakunkon, mi pedig a zárt bétatesztet követő narkózisban képtelenek vagyunk más játékkal is játszani: kőkemény függőkké váltunk. Kipróbáltuk minden idők legjobb MMO játékát, s nem tudunk elszakadni Azeroth világától. Az alábbiakban az elmúlt hónapokban szerzett benyomásaink következnek, avagy minden, amit tudni akartál a World of Warcraftról, de sosem merted megkérdezni…

A televízióban már egy ideje nagy sikerrel játsszák a Jericho című amerikai sorozatot, melyben az USA teljes területét nukleáris támadás éri, és a támadás utáni káoszban egy békés kisváros, Jericho lakosainak mindennapi életét (és halálát) követhetjük nyomon. A vén játékos rókák az első rész megtekintése után igen csak elgondolkodhattak azon, hogy ez a sztori nekik valahonnan már ismerős, és felidézték egy ma már több szempontból is klasszikusnak számító RPG, a Fallout emlékét.

Szerintem nincs is nagyobb megtiszteltetés annál, hogy egy elit csapat vezérévé avatnak, ezáltal a frontvonalakon harcolhatsz, sőt, ha belépsz egy terembe, a parancsnokságod alatt álló rohamosztagok szinte egy embereként tisztelegnek neked. Eme rang természetesen nem csak dicsőséggel, hanem hatalmas felelősséggel is jár. Szükségeltetik hozzá egy jó nagy adag kurázsi, taktikai érzék, hidegfejről nem is beszélve. A LucasArts az e tulajdonságokkal megáldott emberek szívébe próbálta belopni magát első taktikai FPS-ével, a Republic Commandóval. Ám voltak olyan tényezők is, melyekkel nehezen birkóztam meg a játék megjelenése és a különböző lapokban publikált előzetesek előtt. Ekkor hozta nyilvánosságra ugyanis a tisztelt cég, hogy ezúttal nem óhajt olyan viszonylag békés galaxisba repíteni minket, mint ahogyan azt tette mondjuk a Battlefront esetében, helyette egy kevésbé kontrasztos és egy csipetnyi félelemmel megbolondított világba dob minket. Néhány másodperc gondolkodás után kérdeztem is magamtól: „Hova vész akkor a Star Wars hangulat?” Így tehát pár hónap múlva kételkedve kattintottam az „Install” gombra közvetlenül az első korong behelyezése után, és a telepítés alatt egy sor imát is elmormoltam, a csalódás megelőzése végett; elvégre nem szeretek az izgalomtól fél óra után az intenzív osztályon kikötni, egy szívinfarktus kíséretében...

Helikopter-szimulátorok. „Ritka, mint a fehér holló” – idézhetnénk ezt az ezerszer elhangzott szólás, hiszen jelen cikk tárgya óta (mely 2000 elején jelent meg) egyetlen játék sem készült ebben a műfajban. Az ok egyszerű: manapság ki lenne az az elvetemült játékos, aki képes lenne (igen sokszor) negyed óra – húsz percig repülni anélkül, hogy csak egyszer is lőnie kelljen, csak azért, hogy aztán ugyanennyi idő alatt visszarepüljön oda, ahonnan elindult? Alighanem „szinte senki” lehetne a kérdésre a válasz, népes rajongótábor hiányában pedig a játékkiadó-vezetőknek eszük ágában sincs felkarolni efféle játékokat, amelyeknek ráadásul a fejlesztési ideje is elég hosszúra nyúlhat, ha az ember színvonalas terméket akar kiengedni a kezei közül. Szerencsére a brit illetőségű Razorworks apait-anyait beleadott, és megalkotta minden idők egyik legjobb (ha nem a legjobb) „kopter szimjét” - no de ne szaladjunk ennyire előre…

Lassan már nem létezik olyan sport, amelyet valamilyen formában ne dolgoznának fel a különböző játékfejlesztő cégek, s ezek közül is az Electronic Arts viszi a prímet, hiszen az ő kezük munkáját dicséri a FIFA-sorozattól kezdve az NBA-n át egészen a leginkább a tengerentúlon ismert és fanatikusan körberajongott NFL szériáig. Utóbbit ugyan a Tiburon fejlesztette, ám a csapat már 1998 óta az EA leányvállalatának számít, s készíti rendületlenül a sorozat újabb és újabb részeit (az ugyancsak ismert NASCAR-sorozat mellett).

Az idei évben az EA Sports igazán kitett magáért, bár jelentős változást a 2007-es NFL sem hozott, a játék mégis méltó ellenfele lehet a hazánkban népszerűbb FIFA-sorozat aktuális tagjának.