Tesztek

A Digital Spray Studios neve nem csenghet nagyon ismerősen, noha jó pár évvel ezelőtt, az összes hírcsatornán találkozni lehetett velük. A 2004-es E3-on tűnt fel először a játék, mindenki a STALKER-hez hasonlónak ítélte. No persze nem csak azért, mert ennek a játéknak is köze van az oroszokhoz (nem csak a kommunizmusos-vérfröcsögős sztori miatt), hanem a fejlesztőgárdát tekintve is. Sajnos a játék folyamatosan csúszott, amennyiben sikerült volna tartania a lányoknak a 2005 eleji megjelenést, lehet nem is lenne ennyire kukacos az a pite... vagy alma... vagy mi is. Lássuk, mennyire sikerült jól a játék.

A Deep Red Games angol játékfejlesztő-stúdiót 1998-ban alapította Kevin Buckner és Clive Robert. 2004-ben közös vállalatot hoztak létre a Bangladesh Online-nal, új stúdiót nyitva Bangladesben, ám idén márciusban Robert visszavásárolta cégét, és önállósította DR Studios néven. Eddig legjobb címük a Monopoly Tycoon és a Risk II, ezen kívül még gyártottak néhány gyengébb tycoon-címet, közte a szép, de üres Tycoon City: New Yorkot.

A diplomata azt mondja: nyitott játékmenetet kínáló űrszimuláció. De mindenki más tudja, hogy: Elite-klón. Semmi gond nincs ezzel, hiszen a stílus keretei rugalmasak, elvárásai pedig kikerülhetetlenek, ráadásul sok van belőlük. A Space Force azt állítja, minden ilyen követelménnyel tisztában van, így önvéleményének próbája egyedül a megismerés lehet.

Gonosznak lenni... fúj, annyira kézen fekvő lenne a cikket Peter Molyneux Dungen Keeper-jének legendássá vált promóciós mondatával kezdeni, hogy inkább be sem fejezem a dolgot. Tudjuk mi mindannyian, milyen remek érzés igazán gonosznak lenni, a Codamestersnek hála pedig megkapjuk újra a lehetőséget.

"Oroszország Microsoftja", az 1C Company már Kínában és Angliában is megvetette a lábát, sőt az Atari az USA-ban is teríti termékeiket. Harminc független orosz, fehérorosz, ukrán, cseh és lengyel fejlesztőstúdió termékeit gondozzák, ezek egyike a kijevi DVS, melynek első játékáról számolhatok most be.

A szlovákiai Kassán működő 3D People stúdió német befektetők közreműködésével alakult 2001-ben, és a Kult: Heretic Kingdoms című hack 'n' slash szerepjátékkal robbant a köztudatba, cirka három évvel ezelőtt, persze ez az explózió nem volt egy atomvillanás...

A karibi mesék harmadik részének fejlesztőcsapata, a Eurocom, öreg rókának számít a szakmában. Az angol stúdió 1988-ban kezdte meg munkásságát akkoriban még a Nintendo NES gépére koncentrálva. Jelenlegi játékuk már nem az első a filmadaptációk sorában, kézjegyük a Batmantól a Harry Potteren át a 007-es ügynök kalandjaiig mindenfelé tetten érhető, igaz, PC-n, e téren ez az első ilyen próbálkozásuk.

A Crystal Dynamics csapata jórészt egyedi Legacy of Kain sorozatával - Blood Omen, Soul Reaver - vívott ki magának elismerést, de ők alkották meg kerek tíz éve a két zseniális Pandenomium platformjátékot is. San Franciscóban székelnek, 1998 óta az Eidos tulajdonát képezik: valószínűleg ők sem bánták meg, hogy az előző Tomb Raider részt rájuk bízták végül.

Az 1C legfrissebb alkotása sikerrel lendít túl egy kimeríthetetlennek tetsző játékműfajt mindazokon a határokon, melyeket a konkurens termékek valószínűleg örömmel véglegesítettek volna (értsd: mertek újítani). A Theatre of War jött, mi láttuk, és meggyőző.

A Turbine számára nem ismeretlen a MMO-k világa, hiszen nekik köszönhetjük az Asheron's Call szériát és a Dungeons and Dragons Online-t is. Ezen netes játszóterekről megoszlik az emberek véleménye, az azonban bizonyos, hogy a fejlesztőknek jót tett az ilyen terű előélet, hiszen a Gyűrűk Ura világában játszódó legújabb fejlesztésük bizony rezgés nélkül viszi át a magas lécet.

Tavaly ősszel adtunk hírt róla, hogy a kilencvenes évek egyik legjobb kalandjátéka, a Sam & Max feltámad bitjeiből, és a fejlesztő Telltale Games egészen újfajta üzleti modellben, játéksorozatként kívánja kiadni a programot. Az októberi "pilot" után januártól minden hónapban kijött egy új epizód a játékból, és most a hatodik, befejező résszel teljes lett az első évad.

A Pókember 3 film után meglehetősen félve ültünk le a játékadaptáció mellé, ám azt kell mondanunk, a játék sokkal inkább helyt áll, mint maga a mozifilm. Ez persze köszönhető annak is, hogy a portokra szakosodott Beenox a Treyarch által készített Xbox-verziót ültette át PC-re, és nem a rettentő gyenge PS2-es változat volt az alap.

A Reality Pump ezidáig főleg stratégiai játékokat tett le az asztalra (Earth 2160, Workd War II-III), ám ezúttal egy Diablo-szerű fantasy szerepjáték-féleséggel igyekszik a játékosok kegyeiben járni.

Gondolom mindenki hallott már Hans Christian Andersenről, a legendás mesemondóról, aki élete során megannyi fiatalt örvendeztetett meg bűbájos történeteivel. Az 1875-ben elhunyt dán meseíró műveit 145 nyelvre fordították le - az UNESCO listája szerint ennél több fordítással csak a Biblia büszkélkedhet -, és most a szintén dán székhelyű GuppyWorks jóvoltából a monitorunkon is feleleveníthetjük a legendás regéket.

Még a háborús szoftver is lehet hiánypótló, ehhez elég csak egy Vietnám felett járőröző helikopter gépágyújára aludnunk. Bár az öröm savanyúvá válhat, ha korainak bizonyul, az orosz fejlesztők munkája így is életünk egy emlékezetesebb bevetésélményét kínálja. Persze nem csak a szépre emlékezünk.

A programozó, tervező, és zenealkotó egy személyben Chris Sawyer volt, aki elkalauzol bennünket remekbe szabott virtuális világába. Egyszóval még ma is azt mondhatom, hogy imádom ezt a játékot, mely 1996-ban látott napvilágot. Ekkortájt pénzügyi-stratégiai játékok terén nem volt telített a piac, így talán a hiánytól vezérelve szánta el magát emberünk, hogy megalkossa, és ezzel jót tegyen azokkal a fogyasztókkal, akik rá vannak „kattanva” a grafikonokra, a pénzügyi, építkezős, stratégiai orgiára. Nem hiába használtam ezt a képzavart, mert valóban arról van szó, hogy nem kapunk mást a játékot elindítva, mint kőkemény "játék-orgiát".

1984-ben, a nyugatnémet Gütersloh városában megalakult egy csapat, a Rainbow Arts, mely hamar az ország, sőt Európa első számú játékfejlesztője és kiadója lett. Kis túlzással azt mondhatjuk, a mai német játékgyártás legfontosabb nevei itt tették meg első lépésüket a siker felé, mint például Armin Gessert, a Spellbound későbbi alapítója, vagy Thomas Hertzler, a Blue Byte egyik létrehozója. Elsősorban C64-re és Amigára dolgoztak, csak kevés játékuk jelent meg IMB PC-re. Ezek közül az egyik legismertebb és legklasszikusabb a Mad TV.

Ha Lionhead játék kerül kivesézésre a világ bármely szaklapjában, Peter Molyneux-t az atyaúristen sem mentheti meg attól, hogy neve az első sorokban felmerüljön. Hiába, az istenszimulátorok ura az elmúlt 18 évben letett már egy-két maradandó alkotást az asztalra, így a hatalmas várakozás, amely minden újabb megmozdulását kíséri, nem mondható indokolatlannak. A folyamatosan újabbnál újabb ötletekkel kísérletező, erősen moralizáló tervező azonban eddig csak egyetlen játékának készítette el a folytatását, ami nem lehet véletlen. Ennél fogva a 2001-ben megjelent első rész hibátlan és nagyszerű volta után joggal tehette fel mindenki a kérdést: ezt most miért? Miért, miért… Elsősorban azért, mert bármilyen legendás alak is Molyneux úr, mégiscsak a játékiparnak nevezett valami legendás alakja, amelyre jellemző, hogy trendszerűen követik benne a jól sikerült játékokat újabb részek. Hiszen egy játék képes elvinni a hátán még legalább egyet, de lehet hogy kettőt is. A Black and White pedig kellően egyedi és jól eltalált alkotásnak bizonyult ahhoz, hogy egy Fable után, a The Movies adta szabadidőben az oroszlánfej iparoslegényei egy picit foglalkozzanak a témával.

Geoff Crammond neve az, amit úgy szoktunk emlegetni: fogalom. Az ő neve etalon a játékiparban, szervesen hozzáfonódott az autóversenyekhez, azon belül is elsősorban a Forma 1 világához. 2002-ben hozta ki a GP-sorozat negyedik darabját, aminek örültünk, vártuk a folytatást, és nem is tudtuk, hogy PC-n nem születik több igazán igazi Forma 1-es játék. Legalábbis egyelőre, mert azért legyen zászlónkon az optimizmus széles mosolya, egyszer talán valakinek csak odaadják a jogokat, és nem kell a különböző – bár jó minőségű -modokkal illúziókba kergetnünk magunkat. Igaz, azóta eljárt már egy kicsit a játék felett az idő, de ha valaki igazi versenyérzést akar, akkor még mindig a GP4 az etalon!

Minden idők egyik legismertebb sci-fi alkotása, a Galaxis sorsa két órára bemutatást nyer minden egyes rész kapcsán. Igen, a Star Wars egy legenda, egy mítosz, egy fantasztikus alkotás George Lucas kezei által. De vajon mi történhet, ha egy profi RPG-kreáló csapatot felbérelnek, hogy gyártson le egy ezzel a témával foglalkozó játékot?

Egy játéktervező zsenialitását az mutatja, hogy az általa létrehozott műveket képtelenség lemásolni. Ilyen figura Will Wright, hiszen két mesterműve, a SimCity és a The Sims megszületése óta állja a „klónok támadását”. A városépítő címnek az utóbbi időben két kihívója is volt. A Tycoon City: New York a Nagy Alma hű leképezésével és gazdasági szimulációval, míg a City Life a különböző etnikumok megjelenésével próbált meg egyedivé válni. Mindkettő annyit ért el, hogy egy óra játék után megkívántuk a SimCityt, két óra múlva pedig már azzal játszottunk...

A Metamorf stúdió fiatal, nemzetközi csapat, az értékesítés, menedzsment, marketing a Szilikon-völgyben működik, míg a fejlesztőcsapat Szerbiában, Belgrádban ügyeskedik. A Genesis Rising az első játékuk.

A 2004-ben bemutatkozó Spellforce RTS és RPG elemek bősz vegyítésével lobbizott lankadatlan figyelmünkért; tehette, hiszen az anyag vétón túl szép, sőt reménykeltő volt. Az első részhez készült bővítmények után a mondakör saját lábon álló folytatással jelentkezett, melyhez most megérkezett az első kiegészítő.

Egy játéktervező zsenialitását az mutatja, hogy az általa létrehozott műveket képtelenség lemásolni. Ilyen figura Sid Meier, hiszen egyik mesterműve, a Pirates! megszületése óta állja a „klónok támadását”. (Akinek e mondatok ismerősen hangzanak, ne lepődjön meg; kegyetlen az élet.)