Tesztek

Már akkor sejtettem, hogy ez egy különleges találkozás lesz, amikor a telepítés után alig 2 órával egy, a szomszédos házba csapó villám magával vitte a hálókártyámat. Szó szerint égi jel volt ez. Kacagva pattintottam a helyére a leoldott biztosítékokat, és vettem fillérekért egy új hálókártyát. Mit tudtam én akkor még…

Augusztus legvégén eljutottunk a Far Cry 5 szezonbérlete nyújtotta extra tartalom utolsó fejezetéhez, amely a vietnámi pokol és a Mars szörnyetegei után most az élőhalottakat zúdítja a nyakunkba, méghozzá több helyszínen, teljesen eltérő szegmensek képében.

Vegyél egy adag tétova finnt, egy valaha menőnek számító játéksorozatot, egy halom lelkes támogatót, valamint hat teljes évet. Ha az eredmény egy jó, de nem kiemelkedő versenyjáték lesz, akkor az máris csalódás, és ennél a szónál semmi sem írja le jobban, mit érzek.

Áprilisi számunkban (2017/04) próbálgattam először az indie taktikai shooterből (Red Solstice) született vadhajtást, a leginkább a Halo: Spartan-játékokra emlékeztető Chroniclest, ami már hónapokkal ezelőtt is rendben volt, ez pedig azóta sem változott.

Sikolyok és halálhörgések, vallásos mormogások, feldarabolt emberi testek, kibelezett áldozatok, halott gyermekek, sátánisták és szektások, elmondhatatlan borzalmak és látomások – a független Red Barrels visszatért, és semmit sem bízott a véletlenre.

Várakozni senki sem szeret, különösen nem azok a játékosok, akik az óraműszerűen érkező folytatások világában élnek. Ám az első Halo Wars óta eltelt 8 év semmi ahhoz képest, amit a Spirit of Fire legénységének kellett elszenvednie. Hiszen három évtizeden át lebegtek öntudatlanul az űrben, majd békés, nyugodt menedék helyett egy újabb konfliktuszónában tértek magukhoz.

„Amikor úgy döntöttem, hogy bosszút állok a családomért, még nem tudtam, mennyi vért kell kiontanom hozzá. Utólag elmondhatom, hogy rengeteget. Túl sokat. Literszám! És hogy megérte-e ez a sok erőszak? Nem. Sajnos nem érte meg. A szeretteimet nem hozta vissza, én pedig több tucat órát töltöttem el azzal, hogy egyforma gengsztereket lőttem halomra, miközben ugyanazt csináltam minden áldott percben: elmentem ide, lelőttem azt, visszamentem oda, aztán kezdtem elölről az egész folyamatot. A zene tetszett, de... nem, összességében nem érte meg.”

Gyönyörű turistabuszok, interaktív fülke és 40 német nagyvárost átölelő úthálózat, mindez az Unreal Engine 4-gyel tálalva. A Fernbustól sokat vártak a közúti szimulátorok fogyasztói, épp ezért dühítő, hogy a műfaj új járata már a kocsiállást elhagyva lerobbant.

Ha valami nem megy, nem kell erőltetni. Sokáig azt gondoltam, ez az álságos mondás pusztán mentsége lehet korunk lusta (félig már egészséges) emberének a halogatásra, ám időről időre be kell látnom, hogy sajnos van benne némi igazság.

Mit kezdünk egy háziasított zombival? A füvet nyíratjuk le, a takarítást végeztetjük el vele? Ben egészen más utat választ, mikor összebarátkozik az élőhalottal, aki később az „életét” kockáztatva küzd meg egy gonosz műsorvezetővel az elrabolt fiú kiszabadításáért.

A játék neve alapján ugyan hatalmas hordában érkező élőhalottakra is számíthatnánk, ezúttal azonban agyevő zombik helyett sokkal inkább fura kis kék lényekkel lesz dolgunk, akiket számos akadályon és az életükre törő csapdán kell átsegítenünk.

Amikor a föld mélyéből feltörnek az agyra éhes élőhalottak, és lassan, de célba érésük biztos tudatában megindulnak a gyanútlan áldozat felé, csupán néhány mindenre elszánt napraforgó és szúrós tekintetű kaktusz állíthatja meg a hordát.

Halott ember vagy. Mit keresel még mindig itt, a vad és kietlen nyugat egy olyan szegletében, ahol megférnek egymás mellett ördögök és cowboyok, pisztolyok és varázslatok? Búcsúzz el a lelkedtől, üdvözöllek a pokol westernváltozatában!

A világűr a maga nagyságával rengeteg lehetőséget rejt magában: szerencsés esetben rábukkanhatunk más értelmes civilizációk nyomára, netán új bolygókat térképezhetünk fel és tehetünk kolonizálhatóvá. Vagy éppenséggel halomra lőhetünk minden egyes űrhajót, ami csak a látótávolságunkba merészkedik.

Mindenki érdemel egy második esélyt, még az olyan játékok is, amiknél erre lehet, hogy nem feltétlenül volt szükség: visszatért PC-re a Grandia II, egy azóta halott gép egyik legkiválóbb játéka.

Ritka az, amikor egy nagynevű széria ikonikus karaktere másodlagos szerepet kap a sokadik folytatásban, noha a Halo-sorozat esetében már-már megszokottnak számít az újabb hősök ideiglenes bevetése – más kérdés, hogy ezúttal ez egy sorszámozott epizódban történt meg, ami egy új kezdetet is jelenthet.

Zombik mindenhol! Az élőhalottak a tévéműsorainkat, a külső- és belsőnézetes akciójátékainkat, sőt most már a taktikai/stratégiai lövöldéinket is fenyegetik jelenlétükkel. A Hatalmas Nyúl pedig még asszisztál is ehhez a vérengzéssel teli zombifikációhoz.

A Halo-széria egy igazi sikertörténet, ami az Xbox-brand legelőkelőbb darabjának számít a Forza és a Gears of War mellett, így nem csoda, hogy a One megjelenése után tökéletesebb és teljesebb formában kap(t)unk lehetőséget a nagyszabású űreposz újrajátszására.

A Telltale Games az elmúlt hetekben ugyan a Borderlands és a Trónok harca játékaival hívta fel magára a figyelmet, de nem szabad elfeledkeznünk a csapat 2014-ben véget ér másik nagy durranásáról sem, a The Walking Dead második évadjáról, amiben a kis Clementine útját egyengethettük az élőhalottaktól hemzsegő disztópiában.

Fellélegezhetnek a GTA-k halomra lőtt rendfenntartói, az Enforcerben ugyanis végre nekik áll a zászló: trafizás, szondáztatás, erélyes letartóztatások és (olykor) lőporos drogháborúk várnak ránk a brazil járőrszimulátorban.

Ha valaki azt hitte, hogy az előző generációs konzolok búcsújával végre lezárult a HD-újrakiadások kora, jobb, ha felkészül az új dömpingre. Bár ha minden olyan igényes lenne, mint a Halo újracsomagolása, egy rossz szavunk sem lehetne.

A Milestone idén eltökélte, hogy újra életet lehel a motorversenyes játékok tetszhalott műfajába, az aszfaltszaggatásról szóló MotoGP után pedig megérkezett a srácok MXGP című alkotása is, ami a motokrossz kevéssé népszerű világát kaparja ki a sárból.

A Legend of Grimrockról jó két évvel a megjelenése után már bátran kijelenthető, hogy igazi sikersztorivá érett a nagyjából hat fejlesztő által készített játék. Közel egymillió eladott példány, több ezer mod, egy tetszhalott műfaj sikeres újjáélesztése – és most egy fantasztikus második rész is erről tanúskodik.

Utoljára 2008-ban tette tiszteletét Pókember a gépeinken a Spider-Man: Web of Shadows képében, s az elmúlt közel hétszázharminc napos kihagyást a hálószövő úgy próbálja pótolni, hogy rögtön négy különböző alteregójával szállhatunk harcba...