Tesztek

A Might and Magic univerzumának gazdagságát talán mi sem jelzi jobban, hogy számos játékstílus merített már belőle. Az eredeti, belső nézetes szerepjátékon kívül az erőt és a mágiát képviselő lényeket eleddig viszontláthattuk körökre osztott stratégiában, a Crusaders of Might and Magic képében akció-RPG-ben, mi több, a furcsára (és egyúttal meglehetősen gyengére) sikerült Legends of Might and Magic a hálózatos lövöldözős címek kedvelőinek próbált alternatívát nyújtani. A Duel of Champions pedig ismét új fantasyföldekre kívánja kalauzolni a játékost, melyhez maga az „ördög bibliája” szolgál útikönyvként.

A Codemasters sokak örömére 2010-ben feltámasztotta tetszhalott állapotából az F1 szériát, viszont azóta is kapnak hideget-meleget az aktuális idényeket illetően. Vajon idén sikerült megugrani a rajongói elvárások által igen magasra helyezett lécet, vagy a hátsó légterelő megint lesodorja azt?

Minden idők egyik legjobb zombis játékának folytatása érkezett, és végre nem csak az Xbox 360-tulajdonosok merülhetnek el az élőhalottaktól terhes Dead Rising 2 összetett játékmenetében, hanem a PC- és PS3-tulajok is.

Nem sieti el a Nadeo a Trackmania megreformálását, ezúttal ugyanis a Nationsből érkező stadioni környezetben égethetjük a gumit. Javított grafika, közösségi háló, zavaróan ismerős körülmények – vajon megéri mindezért lejattolni az útdíjat?

Idén ősszel egy korszak zárul le az X360 életében, hiszen a Halo Reach képében megérkezett az utolsó olyan Halo játék, ami a Bungie műhelyéből került a konzolok meghajtóiba. Az amerikai fejlesztőcsapat eddig négy Halo játékban bizonyította a tehetségét, és az ötödik, utolsó felvonásra is bőven maradt puskaporuk, hiszen ismét egy epikus, lendületes, letehetetlen programot tettek le az asztalra. A fejlesztőknek ez egy méltó búcsú a sorozattól, a játékosoknak pedig egy újabb feledhetetleni élmény, Spartan bőrbe bújva, a Halo Univerzumban...

A Killzone egy Halo-verő kísérletből a Sony egyik első számú exkluzív franchise-za lett, és csak idő kérdése volt, mikor kap a PS Vita egy saját változatot. Bár PSP-re már megjelent egy Killzone korábban, az a program nem volt életképes, mert a helghastek inváziója mindig is tömény akció után kiáltott. Furcsamód mégis 2013-ig kellett várni az első kézi konzolos Killzone FPS-re, mely nem mellesleg a PS Vita eddigi legjobb shootere -- mondhatjuk ezt úgy, hogy egyébként nem egy kiváló játékról beszélünk.

Megint szól a régi nóta, itt az idei első Dungeon Keeper klón, amely maximumra tekert szarkazmussal, popkulturális utalásokkal és francia stílusjegyekkel igyekszik új életet lehelni a kihalófélben lévő stílusba. És ha még jó is lenne...

Gyanítom, hogy az olvasók nagy részének nem kell bemutatni a Worms-szériát, amiben kukacok ölik egymást halomra, rendkívül vicces módon. Az első rész még 1995-ben jelent meg, azóta pedig a Team17 szinte már EA-magasságokból ontja magából a folytatásokat. Ezek között találhatók 2D-s és 3D-s játékok is, mai tesztalanyunk előbbieket idézi. Hogy kinek melyik jön be, ízlés kérdése, az mindenesetre biztos, hogy az újabban megjelent Wormsok is visszatértek az eggyel kevesebb dimenzióhoz.

Kevés nagyobb élvezet akad az életben, mint egy pörgős lövölde, remek sztorival, szerethető karakterekkel, csodás látvánnyal és ütős multival – éppen ezért élvezzétek ki ezt a pillanatot. A 343 újra megcsinálta a Halót úgy, hogy felülmúlja legmodernebb elvárásainkat is.

A Spider-Man: Edge of Time csúfos leszereplése után nagyon bíztunk benne, hogy a Csodálatos Pókember film mellé érkező játékadaptáció kiköszörüli a csorbát, és végre egy olyan programot kapunk, amiben élvezet a hálószövő bőrébe bújni. Hiába kaptuk meg azonban ismét a szabadon bejárható New Yorkot, a végeredmény ezúttal sem egy olyan játék, amire évek múltán is emlékezni fogunk.

Álmodtál-e mostanában hatszögletű mezőkkel, no meg élőhalottakkal, ogrékkal és elfekkel? Ha igen, akkor nem muszáj rögtön orvoshoz rohanni. Bár, a fene se tudja… Mindenesetre a háziorvos mostantól akár a Warlockot is kiírhatja receptre.

Szereted a fedezékrendszerrel megbolondított TPS-eket? Nem veted meg a science-fiction műfajt? Nincs ellenedre, ha több ezer robotot kell egyhuzamban halomra lőnöd? Ha legalább kétszer igennel válaszoltál, akkor a Binary Domaint imádni fogod.

A zombi szó hallatán a sokat látott (mármint sok George A. Romero által rendezett filmet látott) egyszeri halandónak általában földből kikelő, erőteljesen rothadó, csupán alapvető ösztönökkel rendelkező, cammogó figura képe jelenik meg, ám magának a szónak van egyfajta mögöttes tartalma is. Egyrészt a zombi-lét visszavezethető egészen a középkorig, amikor a kevésbé felvilágosultak hittek a holtak lelkének feltámadásában, azonkívül szoros kapcsolatban áll a vudu hittel is, mely szerint egy mágus vagy pap holtakat élesztett fel és vont uralma alá. Mivel ezek a „lények” nem rendelkeznek különösebb önálló tudattal és vakon engedelmeskednek a felettes hatalomnak, a fogalomnak (anélkül, hogy bármiféle társadalomkritikát mondanék, de) van némi vonatkozása akár a mai kor emberére is. A téma tehát mit sem vesztett aktualitásából, mind filmen, mind könyvben és természetesen számítógépen rendre visszaköszönnek (vagy éppen hörögnek) az élőhalottak.

„Kedves Esther! Ez lesz az utolsó levelem. Továbbra is csak halomba gyűlnek lakatlan házunk lábtörlőjén? Miért küldöm őket még mindig haza, neked?”

Egy előzmény nélküli játéknál sok a kockázat, mint mindent, ezt is elkezdeni nehéz igazán. Az EA általában egy lapra tesz fel ilyenkor mindent: vagy egy feszes testű csaj a főszereplő, vagy a grafika borítja fel az aktuális trendeket, azonban egy szerepjátéknál az ilyesmi nem működik. A Kingdoms of Amalurban azzal próbálnak sokkolni, hogy a játék még el sem kezdődött, de te már halott vagy.

A konzolos debütálást követően végre PC-re is megérkezett a Candygun Games zombis játéka, ami a külső nézetes akciót vegyíti a tower defense stílussal. Jó móka az élőhalottak gyepálása, csak kicsit monoton.

A 2010-es Shattered Dimensions nem volt kiemelkedő játék, de korrekt Pókemberes akciót garantált, és azt hittük, hogy a fejlesztő Beenox képes lesz ismét élvezhető Hálószövős játékot alkotni. Tévedtünk.

Manapság már nem számít ritkaságnak, hogy egy játékban olyan tartalmakkal futhatunk össze, melyek nem feltétlenül a kiskorúak szemének valók. A kis piros 18-as karika feltüntetése általában nem véletlen: halomra gyilkolhattuk egy városka lakóit a Postalban, kedvünkre pajzánkodhattunk a GTA-ban, gázolhattunk halálra minden járókelőt a Carmageddonban, bedrogozva bolyonghattunk az apokalipszis utáni Földön a Falloutban, és retteghettünk a nevéhez hű F.E.A.R.-ben -- az efféle művek kapcsán felmerül a kérdés, hogy valóban levezetik-e a feszültséget, vagy még inkább olajt öntenek a tűzre. Mindenesetre az erkölcstelennek, gusztustalannak mondott játékoknak remek reklámot jelent, ha egyes országokban betiltják a forgalmazását. Az orosz Mirage Lab első játéka is tartalmaz jó pár olyan jelenetet, mely alapján nem lehet kérdéses a megcélzott korosztály -- az ellenben erősen kérdéses, hogy kap-e az idő folyamán akkora figyelmet, mint fent említett társai...

Amikor néhány héttel ezelőtt leemeltem a Soldiers dobozát a már-már antikvitásoknak helyt adó, az évek múltával egyre misztikusabb (és pókhálósabb) legfelső polcról, a borítókép azonnal Kelly hőseit juttatta eszembe. Aki esetleg nem látta volna a bő negyvenéves filmet... nos, ne bánkódjon, hisz az égvilágon semmi köze a szóban forgó játékhoz. Vagyis... Persze, második világháború. Tankok, robbanás... Talán még a borítóról ránk meredő katona is hasonlít egy kicsit Clint Eastwoodra. Cinkos mosolynak azonban már nyoma sincs, és ne számítsunk se aranyra, se nevetésre, negatív hullámokban viszont nem lesz hiány.

Korunk HD remake áradatának kiemelkedően igényes darabja a Halo Anniversary, s bár ez egy régi játék újrakiadásakor nem szokványos szempont, a Bungie terméke a jelenlegi piacon is megállja a helyét. Master Chief páncélja alig kopott valamit.

Manapság az indie-játékokból Dunát lehetne rekeszteni. Az internet hemzseg a kisebb csapatok különböző garázsfejlesztéseitől, amelyek között olyan csiszolatlan gyémántok lapulnak, amik csak arra várnak, hogy felfedezzük őket. Ilyen gyöngyszem a TAGAP (Tthe Apocalyptic Game About Penguins) is, melyet három finn srác (név szerint: Jouni Lahtinen, Petja Heiskanen és Timo Liimatta) hegesztett össze. A program lényegében egy 2D-s „lődd halomra” játék, 2007-ben jelent meg, és bárki ingyenesen letöltheti a hivatalos weboldalról.

Hogy kerül a csizma az asztalra, avagy a Might&Magic és a puzzle esete következik Tóth Marival, és japános szerepjáték elemekkel. Tóth Mari csak szeretetre vágyott (ja, a kis milliomos), és a Nintendo DS zászlóshajója, ez a pici szösszenet szintén, ám a végén aljasul behálóz…

Az arcade stílusú repülős játékok PC-n kihalóban vannak (az utóbbi évekből csak a H.A.W.X. jut eszembe), konzolon viszont van még pár sorozat, ami tartja a frontot. Ezek közül az egyik legrégebbi az Ace Combat franchise, melynek gyökerei a 90-es évek játéktermeiig nyúlnak vissza. Egy ilyen koros szekeret tolni manapság nem könnyű, főleg, ha évek óta ugyanazokat a hibákat róják fel neki, így a kiadásért felelős Namco úgy döntött, hogy a legújabb, Assault Horizon alcímű rész több fronton is térjen el a széria hagyományaitól. Bár elsőre furcsa lehet látni, hogy nincsenek sci-fi elemek, és hogy a sztorit ezúttal tényleg komolyan vették, meg kell hagyni, jobban örülnénk, ha ebben az irányban folytatódna az Ace Combat, mert a valós miliő piszkosul jól áll neki.

Azokból a régi jó dolgokból mégis megmarad valami, és nem ám csak a krumpliszirom, mert például az Age of Empires is feltámad halottaiból, hogy augusztus idusán bekopogtasson az MMO-k kapuján.