Tesztek

Azeroth világára súlyos veszély leselkedik… de ezt már úgyis megszoktuk, nemde?

Ásó, kapa, nagyharang… míg a halál el nem választ. Vagy már az sem?

A Warcraft 3 és kiegészítője a Blizzard történetének csúcsteljesítménye, így a 2010-es évek csalódásai ellenére sokan vártuk a Reforged alcímű felújított változatot. Amin azért még dolgozhattak volna, méghozzá nem is keveset.

Még szinte gyerek voltam, mikor elkezdtem WoW-ozni. Most felnőtt fejjel állok itt egy rakás dinó közt, keresem a következő World Questet, és arra gondolok, hogy sosem akarom, hogy elmúljon ez az érzés. Menthetetlenül függő vagyok?

Emlékszik még valaki Jeff Strainre, az ArenaNet és a WoW egyik fő emberére, aki a nagyszerű és közismert játékok (Diablo, StarCraft, WarCraft) után úgy döntött, álmot épít, és Class4 néven megteremt egy nyitott világú MMO-t, amit a játékosokon kívül zombik töltenek meg?

„Ez a WoW legjobb kiegészítője!” – Hallottuk ezt már eleget, de idővel mindig rájövünk, hogy bizony nem is ez, hanem amaz, és különben is a vanilla-időknél semmi sem volt jobb. Ahogy öregszünk, úgy szépíti meg az idő az emlékeinket, a WoW pedig az elmúlt 10 év alatt bőven adott számunkra emlékeket.

Tizennyolc év várakozás után végre megtörtént az, amire sokak szerint kicsi esély volt: a Blizzard nem a StarCraft, a Diablo vagy a Warcraft sokadik epizódjába, hanem valami teljesen újba vágott bele. És tudjuk jól, hogyha valamihez hozzányúlnak, az előbb vagy utóbb garantáltan arannyá változik.

A koreai Black Desert Online sok tekintetben megszorongatja az MMORPG-k császárát, a World of Warcraftet, ám a műfajt felfrissítő játékelemek innovatív fantasyuniverzum hiányában nem biztos, hogy elegendők lesznek a trón megszerzéséhez.

A MOBA, azaz a Multiplayer-Online-Battle-Arena, manapság igen népszerű a játékiparban. Ez egy Warcraft 3 modifikációból kinőtt műfaj, ami egyesíti a stratégiai játékok és a szerepjátékok tulajdonságait. Van benne szintlépés, farmolás, tárgyvásárlás, mindez egy multiplayer csapatalapú küzdelembe öltve.

Miközben tizedik születésnapját ünnepelte a World of Warcraft, megjelent hozzá az ötödik expanzió, amely egy új világba repíti el az online kalandra éhes közönségét. A minőségre ezúttal sem lehet panasz, sőt, elmondhatjuk, hogy lényegében a legjobb kiegészítőt kapjuk a Burning Crusade óta.

A gyűjtögetős kártyajátékok hosszú ideje nagy népszerűségnek örvendenek, a nagy öregnek számító MAGIC: The Gatheringgel 1993 óta játszanak a rajongók, népszerűsége azóta is töretlen, a számítógépes változat pedig azok számára is vonzóvá tette, akik korábban idegenkedtek a papír alapú megoldástól. Nem csoda hát, hogy a Blizzard meglátta a témában az üzleti lehetőséget, és a saját, jól bejáratott Warcraft-univerzumára építve elkészítette a Hearthstone-t.

Hihetetlen, hogy repül az idő, hiszen novemberben lesz nyolc éve, hogy megjelent a World of Warcraft, minden idők legnépszerűbb MMO játéka. Azóta kaptunk három nagyobb kiegészítőt és egy tucatnyi méretes patchet is, melyek szépen lassan kitolták a játék maximális szintkorlátját, ráadásul új helyszíneket és kismillió változást hoztak a programba.

Bár a havidíjas játékok piaca hatalmas, évek óta egyetlen program tartja uralma alatt a nyugati játékosok nagy részét: a World of Warcraft. Új játékosokat toborozni szinte már lehetetlen, így azoknak, akik szeretnének egy falatot a tortából, nem marad más választásuk, mint megpróbálni elcsábítani azokat a konkurenciától.

A Sony Online Entertainment igen komoly fába vágta a fejszéjét, mikor egy szuperhősöktől hemzsegő MMOG fejlesztésébe kezdett. A végeredmény a komoly kihívás ellenére is kenterbe ver számos korábbi próbálkozót, ám hiába a híres szuperhősök és gonoszok egész garmadája, plusz az alapvetően élvezetes játékmenet, a World of Warcraft trónja egy pillanatra sem volt veszélyben.

11 millió ember nem tévedhet – és ezt még azoknak is el kell ismerni, akik egyáltalán nem kapcsolódnak semmilyen online világhoz. A WoW a világ egyik legnagyobb üzlete, a világ egyik legnagyobb addikciója és az egyik legjobban várt játék, legyen szó akármilyen kiegészítőjéről.

Nehéz a World of Warcraft mellett manapság MMOG-nek lenni. Nem is feltétlenül amiatt, hogy a játékosokat elcsábítaná a „nagy óriás”, ezzel élet-halál harcba kényszerítve a fejlesztőket, hanem azért, mert ha már nem dobálóznak milliós előfizetői számmal, akkor a nem szakavatott olvasók, fórumok és cikkek hajlamosak rögtön bukásról szónokolni, ami pedig egy játék hírnevének sem tesz jót. Holott valójában számtalan kisebb MMOG tengeti kényelmesen napjait, meghozva a napi betevő profitot a fejlesztőknek, és a havi szórakozást a rajongóknak, akik a Nagy Mamutban esetleg nem találták meg a számításukat. Az ilyen MMOG-k közé tartozik az EverQuest 2 is, amely a WoW-val gyakorlatilag egy időben indulva mind a mai napig él, virágzik és fejlődik, holott közel sem övezi akkora felhajtás (már), mint a Nagy Testvért.

A World of WarCraft térhódítása után gombamód szaporodni kezdtek a ingyenes, illetve mikrotranzakciós vetélytársak, mostanra pedig már ott tartunk, hogy annyi MMOG van, mint égen a csillag. A piac emiatt pedig rendkívül telített, így aki ki akar tűnni a tömegből, olyat kell letennie az asztalra, ami kreatív, szórakoztató és időtálló, ám tesztalanyunknak, a Vulcando Game fejlesztésében álló Hive Rise című MMORTS-nek sajnos ezek közül egyik sem sikerült.

Amikor feldobjuk a labdát, célunk általában az, hogy minél több ideig tartózkodjon a levegőben, és minél magasabban legyen az a pont, mikor az objektum elveszti a gravitáció elleni harcot: megáll, majd a szabadesés törvényének megfelelően egyre gyorsabban zuhanni kezd. A kaliforniai Blizzard tárgya — melyet a cég a 2004-es esztendő végén hajított el —, a World of Warcraft, négy év után érte el azt a pontot, mikor nem bírt a lehúzó tényezőkkel. A színvonal eleinte lassan, ám mostanra egyre csak gyorsuló iramban halad az alaphelyzet felé. Ennek orvoslására jött ki először a Secrets of Ulduar elnevezésű javítás, most pedig a Call of the Crusade, a vállalat kísérlete arra, hogy befolyásolják az elkerülhetetlent.

A történelemben rengeteg bukást megéltünk már; mindenkinek van egy szerepe, melyet be kell töltenie a körforgásban. A ciklust azonban mindig az elvek feladása, rosszabbik esetben a halál zárja. Az elmúlt években jöttek rá a szórakoztatóipar fejesei, hogy ez bizony egy olyan téma, melyet érdemes ízekre szedni, és az óta tart a „Revenge of”, vagy a „The Fall of” titulussal megáldott termékek inváziója. Minden csavar és akadály ellenére nem tudunk még egy olyan tragikus kimenetellel lezárult történetet mondani, mint a Napkirályé, ki függőségéből áradó agóniája és népe iránti szeretete miatt szenderült jobblétre. Aki még mindig azt hiszi, hogy XIV. Lajosról beszélek, kérem, olvasson tovább.

Még a legelismertebb fejlesztők esetében is megtörténhet, hogy főleg a névre támaszkodva, és nem újdonságok tömkelegével próbálják elkápráztatni a szórakozni kívánó közönséget. Példákért sem kell nagyon elmerülnünk a játéktörténelemben: elég csak a pár éve kifejlesztett Sims 2 „cuccosaira”, vagy akár a Star Wars szériára gondolnunk. Az idő elszáll, a levelek megsárgulnak, ám a kaliforniai Blizzard örökzöld, és még mindig innovatív ötletekkel operál. Legyen elég annyi kezdésként: ha a Black Temple patchet tartalmazta volna a World of Warcraft első expanziója, lehetséges, hogy a PC Guru Online tesztjeinek értékelő indexét egy harmadik rublikával is meg kellett volna toldani.

Az erőtől duzzadó korongokat gyártó Lucas Arts, illetve gyorsaságfüggők számára kifejlesztett játékokat piacra dobó EA Games mellett van egy olyan kiadó, amely ugyan nem azzal tölti az idejét, hogy egyes játékai fejlesztési idejéből kicsit lefaragjon, hanem minden erejével azon van, hogy programjai nevét vérvörös nagybetűkkel véssék be a nagykönyvbe. Igen, nem másról beszélünk, mint a Blizzardról, amely az epizodikus trendeknek hátat fordítva, hitébe kapaszkodva kitart a tény mellett: a jó játékhoz idő kell. Ez alól a cég egyik �találmánya�sem volt kivétel, sőt látásukat még az újonnan sokszorosított, majd több millió példányszámban eladott produktumai sem homályosították el. A Diablót destruktívabbá érlelő Hellfire, a Starcraftot több taktikai elemekkel megáldó BroodWar, illetve az ördög történetének folytatását a műfajon belül leamortizálhatatlan csatapajzzsal felvértező Lord of Destruction után megérkezett a The Frozen Throne. Olyannyira jégbe fagyva, hogy még a mai nagyágyúk sem tudják megtörni páncélját.

A Blizzard egy olyan játékfejlesztő csapat, akiket nem lehet igazán máshoz hasonlítani, csakis önmaga korábbi és későbbi formájához. A srácok bármit csinálnak, az bombasiker és rendkívül addiktív játék lesz. Ha csak a WarCraftot említem, már összegyűjtök több millió embert, aki rajong mind a stratégiáért, mind pedig az MMORPG-ért, ami korunk popkultúrájába is belopta már magát. S ez még nem is a jéghegy csúcsa, hiszen ezen kívül van még két nagy sorozatunk: a StarCraft és a Diablo. A StarCraft szintén RTS, akárcsak a WarCraft 1-3, a Diablóval viszont egy igencsak merész próbálkozást ejtettek meg annak idején egy hack n slasht és egy RPG-t egyesítettek (ahhoz képest, hogy eleinte körökre osztott szerepjátéknak indult, 180 fokos fordulat). Ez persze önmagában nem is nagy dolog. Nem: a hatalmas az egészben az, hogy a 2000-ben megjelent második részt a mai napig is sok ezren játsszák a Blizzard rendszerén, a Battle.net-en keresztül. S ennek egyik legfőbb oka a 2001-ben kijött kiegészítő, a Lord of Destruction (továbbiakban: LoD).

Az RTS műfaj az FPS-ek mellett korunk legnépszerűbbike a játékok világában. Nem véletlen, hiszen a legendás Dune, a WarCraft első része, vagy épp a Populus tervezői egy hatalmas gépezetet alapoztak meg. A mai helyzetet nézve futószalagon jönnek a valós idejű stratégiai játékok, mi pedig csak kapkodjuk a fejünket; főleg a fantasy és a második világháború népszerű témák, ugyanakkor legtöbben unalomig ismertek is. Így a korábbi Westwood tagoknak (akikből az EA Games nagyrészt összetevődik) nehéz dolguk volt, főleg egy C&C: Generals után, ami, valljuk be, korántsem érdemelte meg a győzelmet, amit aratott. Ám a fejlesztőknek hatalmas szerencséje volt, mert egy olyan világot kaptak a kezükbe, ami sokak nyál- és egyéb mirigyeit ingerelte (s mai napig ingereli is): a Gyűrűk Ura világát.

Mostanra már megbizonyosodtunk afelől, hogy minden, amihez a Blizzard hozzáér, arannyá változik. Hiába szidjuk őket minduntalan évekig húzódó fejlesztéseik miatt, a tény az, hogy amikor ők játékot készítenek, s az végre-valahára megjelenik, hosszú évekig fogunk csüngeni azon. Ez történt 1998-ban a Starcraft, 2000-ben a Diablo 2, tavalyelőtt a Warcraft 3 esetében, most pedig nagyon úgy tűnik, legújabb online RPG-jük, a World of Warcraft is folytatja a hagyományt. Az európai megjelenés a nyakunkon, mi pedig a zárt bétatesztet követő narkózisban képtelenek vagyunk más játékkal is játszani: kőkemény függőkké váltunk. Kipróbáltuk minden idők legjobb MMO játékát, s nem tudunk elszakadni Azeroth világától. Az alábbiakban az elmúlt hónapokban szerzett benyomásaink következnek, avagy minden, amit tudni akartál a World of Warcraftról, de sosem merted megkérdezni…