Tesztek

Ha a Warhammer 40K Space Marine 2 még több Warhammerre vágynál, akkor érdemes lecsapni erre a játékra!

Az újabb áradat ezúttal a sötét jövőben ért utol minket, ahol kis csapatunkkal Atoma Prime első számú bolyvárosában vágunk rendet.

A Boltgun egy vérbeli retró-shooter, melynek ma is éppen annyira tudunk örülni, mint amennyire örültünk volna a kilencvenes években.

A Warhammer 40,000 eddigi legkomolytalanabb, egyben eddigi legorkosabb játéka született meg a Shootas, Blood & Teef képében.

Újra elmerülünk a 40. évezred sötét, vértől iszamos és háborúktól terhes világában, hogy ezúttal Nurgle terveit akadályozzuk meg.

A Warhammer 40K világában sosem pihenhetnek a lánckardok, most épp a tiranida hordák között kell szétcsapni a hagyományos, körökre osztott metódus szerint…

A Warhammer 40,000-univerzum érdekes színfoltját jelentik az orkok, akik a Dakka Squadron képében végre megkapták első játékukat is.

A Necromunda: Underhive Wars a Warhammer 40,000 univerzumába kísér, és a mocskos kaptárvárosaiban dúló bandaháborúkat mutatja be.

A Warhammer 40,000 univerzumának sötét jövőjében nemcsak a földön és az űrben, hanem a levegőben is csak a háború létezik.

Eddig azért féltem a Káosz Űrgárdisták eljövetelétől, mert attól tartottam, hogy a frakciójuk csak az Űrgárdisták tüskés változata lesz. Azonban a Proxy Studios rácáfolt a cinizmusomra, úgyhogy itt az ideje, hogy helyettem immár az univerzum féljen az általam vezetett káosz légióktól! Muhahaha!

A Gladius 4X stratégiája, ha nem is aratott elsöprő sikert, de megtalálta a maga – felettébb lelkes – közönségét. És mivel a Slitherine a kiadója, az sem volt kérdés, hogy elárasztja őket kisebb-nagyobb DLC-kkel. Ezúttal egy teljes fajt kínálnak, a Tiranidákat.

A Warhammer 40K világában az elhagyott, látszólag üresen sodródó űrhajók kivétel nélkül tele vannak „alvó” génorzókkal, de mindig csak egy 4-6 fős űrgárdista osztag megy be rendet tenni. Lehet, hogy a tesztoszteron az agyukra ment? Ja, nem, hanem mert ez a Space Hulk, és ez így van megírva…

Új játékkal jelentkezett a magyar NeocoreGames, akik a Van Helsing kalandjait bemutató trilógia után most negyvenezer évet utaztak előre az időben, hogy elhozhassák nekünk a sötét és kegyetlen jövőt, ahol nincsen más, csak vég nélküli háború.

Annyi körökre osztott stratégiai játék épül a WH40k-ra, hogy szinte érthetetlen, miért nem készült még belőle klasszikus 4X változat. Tucatnyi birodalom, rengeteg egység, bőséges történelem; minden adott hozzá, hogy csak még egyetlen kört játsszunk egész éjjel.

Közel nyolc éve várjuk már, hogy folytatást kapjon a Dawn of War-sorozat, amely legutóbb 2009-ben szegezett számtalan Warhammer-rajongót a monitor elé. Most, hogy lassan már azt sem tudjuk, mi fán terem a valós idejű stratégia, végre befutott az új rész, ami több-kevesebb sikerrel megpróbálta megújítani a klasszikus elemeket. Lássuk, hogyan sikerült neki!

Az örök háborúiról ismert Warhammer 40k világának színpadára új játékmester érkezett, az előadás pedig az Űrfarkasok és az orkok között lezajlott „kisebb”, azaz kb. bolygóméretű csetepatét igyekszik feleleveníteni, körökre osztott tálalásban.

Amikor márciusban előzetest írtam az Early Access alapján, nem gondoltam volna, hogy máris megjelenik a „végleges” játék. Ahogy a játékosok, de még talán a fejlesztők többsége sem. És mind jobban jártunk volna, ha ez nem is következik be még pár hónapig.

Ahol Warhammer 40k, ott űrgárdista, lánckard, plazmavető és patakvér, legalábbis ezt szoktuk meg. Márpedig ahol űrgárdista akad, ott bolygóközi utazás és hipertér is van, ebből meg az következik, hogy a csatahajók sem hiányozhatnak. És ahol csatahajók vannak, ott csata is lesz!

Huszár üti a B5 gyalogot..., nem túl izgalmas, ugye? Ám ha a huszár egy jetpackes űrgárdista, és az ork parasztot egy lánckarddal hasítja ketté herétől a nyakig, na, az már döfi. Aztán dob egy páncéltörő gránátot az A8 bástyára, mert ez nem egyszerű sakk, hanem Regicide!

Ki ne hallott volna Ian Watson nagysikerű, kultikus világáról, a Warhammer 40,000 univerzumról, melyben egy végelláthatatlan háború dúl orkok, tiranidák, káosz-teremtmények és emberek közt? Íme egy újabb játék ebből a világból, amelyben végre testközelből ismerhetjük meg a híres űrgárdistákat.

A Relic Software immáron másodszor kalauzol minket a Warhammer 40 000 kegyetlen, véres, sci-fi és fantasyelemeket is felölelő világába. A játék univerzuma ugyan sokak számára ismerős lehet, ám a játékmenet ezúttal még a keményvonalas RTS-fanoknak is meglepetést tartogat...

A Warhammer világát nem hiszem, hogy sokaknak be kellene mutatnom. Ezen belül is a 40k az, amit a Relic Entertainment 2004 óta időről időre megújítva és immáron a harmadik kiegészítő lemez piacra dobásával próbál életben tartani. A Winter Assault és a radikálisabb változtatásokat hozó Dark Crusade sikere után a Relic átadta az utolsó küldetéslemez fejlesztési jogát az Iron Lore-nak, akik mindent megtettek azért, hogy kielégítsék az igen nagy számban ma is aktívan játszó online bázist.

A kanadai Vancouverben bejegyzett Relic tízéves fennállása alatt az RTS-ek lelkes és hozzáértő istápolójának bizonyult. A Homeworld az űrben, a Dawn of War kedvenc Warhammer 40k univerzumunkban, a Company of Heroes pedig a második világháború csataterein vált etalonná...

Történt egy fáradt délután, hogy az egyik kollégával a szép halál meghatározására tettünk kísérletet. Hogy az „ágyban, párnák közt”-ön túl a „kajakozás közben” vagy a „Túró Rudi által” lenne a kívánatosabb, nem tudom, de abban egészen biztos vagyok hogy ezek egyike sem olyan dicső, mint a Warhammer 40.000 világában – látszólag – arctalan űrgárdistaként hullani el a Káosz seregeinek nyomása alatt egy otthonunktól távoli, idegen bolygón. Míg a hitehagyott testvéreink hatalmas pallosai és gépfegyverei vágta sebeinken keresztül lassan elfolyna belőlünk az élet, ajkainkon az utolsó zsolozsma kélne a Mindenható Császárhoz, s még látnánk, testvéreink rajtunk átlépve tovább menetelnének az ellenség elpusztítására, hogy a véres csatákban lassan elmosódjanak az egyén, a rendház és Birodalom közti – egyébként is hitbeli – határok... Minő dicső halál lenne úgy eltávozni, hogy bizonyságot nyerjünk: a Császár mindenütt ott van, és Horus, valamint a Káosz Istenek minden mesterkedése ellenére az Arany Trónusba zárt Uralkodó az egyetlen örök és állandó pont a kavargó, világokon átívelő háborúban.