Bár a Crenetic zombitrancsírja a Terrorbolygóhoz hasonlóan a 70-es, 80-as évek Zs-kategóriás horrorfilmjeinek állít emléket (azok minden fejfájdító kliséjével egyetemben), a játékmenet jóval összetettebb, mint az ihletül szolgáló filmek esztétikai háttere. Épp ezért, olvasóink Hedge Hillből való menekülését elősegítendő, az alábbi tippcsokrot állítottuk össze a zombirohamot megélezett baltával és töltött revolverrel váró játékosoknak.
A Hedge Hill utcáin grasszáló zombik akkor is láthatók, ha nincsenek embereink látóterében. Használjuk hát ki eme kegyes tervezői döntést, és töltsünk el néha pár percet éhes ellenlábasaink tanulmányozásával -- az alapos felderítés sokszor kamatostul megtérül!
Hőseink eltérő erősségekkel és gyengékkel bírnak, így jól fontoljuk meg, kit viszünk magunkkal egy portyára. Harper és Jo Ann a csapat orvosai, egyedül ők képesek feltápolni viharvert hőseinket -- míg a doktor tolószéke jelentősen behatárolja mozgásterét, addig a gyors újságírólány inkább formás virgácsaira, semmint (elenyésző) harci ismereteire támaszkodik, ha forróvá válik a helyzet. Bo a lőfegyverek, a bivalyerős Klaus pedig a közelharc mestere -- a két arc együtt igazi dupla dinamit, már ha jól összejátszanak. A seriff jó barátja mind a revolvernek, mind a fejszének (és a fánknak), viszont igen hamar kimerül; az egyetemista Mike ugyanakkor minden területen közepesen teljesít.
Felejtsd el a Left 4 Deadből örökölt reflexeket, és ne rohanj brigádoddal a zombik közé -- a rush-taktika igen cudar végeredményt szül, az utána keletkező mocsokról nem is beszélve. Bár a zombik a futóbajnok „újhullámos” fertőzöttek helyett a klasszikus csoszogó fajtából kerülnek ki, a kényelmes sétatempó ne tévesszen meg senkit: egy 8-10 fős felénk tartó csapat már igen nagy veszélyt jelenthet hőseinkre, főleg ha szűk terepen, több irányból támadnak. A Soldiers of Anarchyhoz hasonlóan bármikor leállíthatjuk az időt, de parancsokat ekkor is adhatunk -- remek segítség ez taktikánk átgondolásához.
Bár a lőfegyverekkel biztos távolságból ritkíthatjuk a számbeli fölényben, de IQ-hátrányban álló konkurenciát, az első pár pályán nem igazán adatik meg az a luxus, hogy fejlövésekkel zárjuk rövidre a találkozókat. Bár a játék a későbbiekben bőkezűbben adagolja a lőszert és a flintákat, spóroljunk az értékes munícióval -- tartogassuk inkább a szívósabb zombikra és a nagyobb rakásban támadó ellenfelekre. Bo távcsöves puskája például hatalmas pusztítást végezhet a libasorban közeledő hullajelölt hullák körében…
Az eldobható vércsomagot okosan használva rengeteg lőszert megspórolhat csapatunk. Ha az észrevétlen lavírozásra voksolunk, csak dobjuk a zombik közé a csomagot, majd óvatosan haladjunk tovább, míg a vérszag odatereli az utca népét, ha azonban biztosra (vagy épp korhatáros effektek előcsalogatására) játsszunk, kínáljuk meg „vérszomjas” ellenfeleinket egy gránáttal is, amint a vérpermethez értek -- a végeredmény vizualizálását olvasóinkra bízom. Miután a vércsomag teljesen haszontalan azon zombikkal szemben, akik meglátták embereinket, javallott a jobb erőnlétben lévő karaktereket ellátni velük, ők ugyanis a zombik látótávján túlról is nagy valószínűséggel célba találnak
A pályákon elszórt csapdák főleg a játék elején, a lőfegyverektől és kobaktörő szerszámoktól mentes terepeken segíthetik ki a túlélőket: a zárlatos villamosszéket, robbanó poroltókat, vagy épp a plafonról lelőhető csillárt okosan használva egy csapásra tucatnyi zombit tehetünk hidegre -- taktikázzunk hát velük, ha spórolni kell a lőszerrel!
Figyeljünk oda embereink erőnlétére! A közelharci támadások és a futás csökkentik, az egy helyben állás azonban növeli embereink erejét. A kitartás mértéke karakterenként eltérő: Klaus simán szétver egy kocsmányi zombit is mielőtt kimerülne, a seriffnek azonban egy rövid sprint is kihívás. Ne kezdjünk kobaktörésbe, amíg mindenki össze nem szedte magát, így elkerülhetjük a darálás közbeni végelgyengülést...
Miután a Trapped Dead MI-programozói nem igazán erőltették meg magukat (gondolom inkább zombifilmeket néztek), karaktereinkre mindig árgus szemmel kell figyelnünk. Ha megtámadták embereinket, azonnal segítsük ki őket, hőseink ugyanis nem védekeznek és támadnak maguktól -- minden parancsot nekünk kell kiadni nekik. Ne feledd, hogy mindenki egyformán fontos: ha valaki feldobja a talpát, buktuk az aktuális pályát!
Bár a Trapped Dead pályáin igen sokfelé elkolbászolhatunk, általában érdemes a fő útvonalon maradni -- a pálya félreeső részein összeszedhető cuccok (plusz tár, sörétes lőszer) jelentősége ugyanis zömében elhanyagolható, nem éri meg a kockázatot: muníciót és fincsibb szerszámokat a fő útvonalon is elfogadható mennyiségben találunk.
A felderítés előnyei
A Hedge Hill utcáin grasszáló zombik akkor is láthatók, ha nincsenek embereink látóterében. Használjuk hát ki eme kegyes tervezői döntést, és töltsünk el néha pár percet éhes ellenlábasaink tanulmányozásával -- az alapos felderítés sokszor kamatostul megtérül!
Összeszokott csapat
Hőseink eltérő erősségekkel és gyengékkel bírnak, így jól fontoljuk meg, kit viszünk magunkkal egy portyára. Harper és Jo Ann a csapat orvosai, egyedül ők képesek feltápolni viharvert hőseinket -- míg a doktor tolószéke jelentősen behatárolja mozgásterét, addig a gyors újságírólány inkább formás virgácsaira, semmint (elenyésző) harci ismereteire támaszkodik, ha forróvá válik a helyzet. Bo a lőfegyverek, a bivalyerős Klaus pedig a közelharc mestere -- a két arc együtt igazi dupla dinamit, már ha jól összejátszanak. A seriff jó barátja mind a revolvernek, mind a fejszének (és a fánknak), viszont igen hamar kimerül; az egyetemista Mike ugyanakkor minden területen közepesen teljesít.
Használd a fejed -- a baseballütőmön!
Felejtsd el a Left 4 Deadből örökölt reflexeket, és ne rohanj brigádoddal a zombik közé -- a rush-taktika igen cudar végeredményt szül, az utána keletkező mocsokról nem is beszélve. Bár a zombik a futóbajnok „újhullámos” fertőzöttek helyett a klasszikus csoszogó fajtából kerülnek ki, a kényelmes sétatempó ne tévesszen meg senkit: egy 8-10 fős felénk tartó csapat már igen nagy veszélyt jelenthet hőseinkre, főleg ha szűk terepen, több irányból támadnak. A Soldiers of Anarchyhoz hasonlóan bármikor leállíthatjuk az időt, de parancsokat ekkor is adhatunk -- remek segítség ez taktikánk átgondolásához.
A fejére célozz!
Bár a lőfegyverekkel biztos távolságból ritkíthatjuk a számbeli fölényben, de IQ-hátrányban álló konkurenciát, az első pár pályán nem igazán adatik meg az a luxus, hogy fejlövésekkel zárjuk rövidre a találkozókat. Bár a játék a későbbiekben bőkezűbben adagolja a lőszert és a flintákat, spóroljunk az értékes munícióval -- tartogassuk inkább a szívósabb zombikra és a nagyobb rakásban támadó ellenfelekre. Bo távcsöves puskája például hatalmas pusztítást végezhet a libasorban közeledő hullajelölt hullák körében…
„Vérszagra gyűl az éji vad...”
Az eldobható vércsomagot okosan használva rengeteg lőszert megspórolhat csapatunk. Ha az észrevétlen lavírozásra voksolunk, csak dobjuk a zombik közé a csomagot, majd óvatosan haladjunk tovább, míg a vérszag odatereli az utca népét, ha azonban biztosra (vagy épp korhatáros effektek előcsalogatására) játsszunk, kínáljuk meg „vérszomjas” ellenfeleinket egy gránáttal is, amint a vérpermethez értek -- a végeredmény vizualizálását olvasóinkra bízom. Miután a vércsomag teljesen haszontalan azon zombikkal szemben, akik meglátták embereinket, javallott a jobb erőnlétben lévő karaktereket ellátni velük, ők ugyanis a zombik látótávján túlról is nagy valószínűséggel célba találnak
„Briliáns csapda!”
A pályákon elszórt csapdák főleg a játék elején, a lőfegyverektől és kobaktörő szerszámoktól mentes terepeken segíthetik ki a túlélőket: a zárlatos villamosszéket, robbanó poroltókat, vagy épp a plafonról lelőhető csillárt okosan használva egy csapásra tucatnyi zombit tehetünk hidegre -- taktikázzunk hát velük, ha spórolni kell a lőszerrel!
Fitnesztanácsadó
Figyeljünk oda embereink erőnlétére! A közelharci támadások és a futás csökkentik, az egy helyben állás azonban növeli embereink erejét. A kitartás mértéke karakterenként eltérő: Klaus simán szétver egy kocsmányi zombit is mielőtt kimerülne, a seriffnek azonban egy rövid sprint is kihívás. Ne kezdjünk kobaktörésbe, amíg mindenki össze nem szedte magát, így elkerülhetjük a darálás közbeni végelgyengülést...
Ne hagyj magamra!
Miután a Trapped Dead MI-programozói nem igazán erőltették meg magukat (gondolom inkább zombifilmeket néztek), karaktereinkre mindig árgus szemmel kell figyelnünk. Ha megtámadták embereinket, azonnal segítsük ki őket, hőseink ugyanis nem védekeznek és támadnak maguktól -- minden parancsot nekünk kell kiadni nekik. Ne feledd, hogy mindenki egyformán fontos: ha valaki feldobja a talpát, buktuk az aktuális pályát!
„Hé srácok, skuló!”
Bár a Trapped Dead pályáin igen sokfelé elkolbászolhatunk, általában érdemes a fő útvonalon maradni -- a pálya félreeső részein összeszedhető cuccok (plusz tár, sörétes lőszer) jelentősége ugyanis zömében elhanyagolható, nem éri meg a kockázatot: muníciót és fincsibb szerszámokat a fő útvonalon is elfogadható mennyiségben találunk.
