Nagyon régen történt. A dakota indiánok szent földjét Black Hills-t egyik napról a másikra elárasztották a kapzsi aranyásók ezrei. Sebtiben alapítottak egy kis tábort, ami a Deadwood nevet kapta. Teltek múltak az évek, mindeközben már több tízezer fősre duzzadt az illegálisan épült kis putri lakossága. Azt már meg sem érdemes említeni, hogy a (jogosan) morcos indiánok bepöccentek és egyszer csak földbe döngölték a Custer tábornok vezette 7. lovasezredet a híres Little Big Horni csatában. Na, ebbe a szép időszakba kalauzol el minket a sorozat. Vagyis itt kapcsolódunk majd be a történetbe. A három évadon keresztül szépen követhető lesz majd a tábor fejlődése. Míg az első évadban amolyan bemelegítés zajlik, megtudjuk, hogy mennyiben mérik a szerelmet a Gem kocsmában (5 dollár a sima, 7 a be), a másodikban a várossá válásnak lehetünk szemtanúi, míg a harmadikban kapunk egy polgármester választást és annak előnyeit, illetve hátrányait.


Hiánypótló alkotásról beszélhetünk, ugyanis a western műfaj, úgy Clint Eastwood 1992-es Nincs Bocsánat című filmje után megszűnt. Mondjuk nem biztos, hogy sokan szerették ezt a stílust, és annyira visszasírják a dolgot, de én a mai napig oda vagyok érte. Magányos pisztolyhősök, párbajok, hangulatos kocsmák, bordélyházak és ugye hébe-hóba indiánok. Szerintem megvolt ennek a világnak az a fajta bája, ami miatt hosszú éveken keresztül jobbnál jobb filmeket kaptunk, hol a lightosabb Bud Spencer - Terence Hill féle spagetti westerneket, hol pedig a komolyabb mondanivalóval átitatott Volt egyszer egy vadnyugat féléket. Aztán egyszer csak vége lett mindennek, vagyis inkább lezárták szépen a dolgokat, hisz ez a korszak kezdett már feledésbe merülni, egészen pontosan fejlődött a világ, így talán érthető, hogy nem erőltették. Már azt hittem, hogy csak a nosztalgia marad, amikor jött az HBO és jött a Deadwood.


Az első jó húzás az volt, hogy nem akarták újra megreformálni a dolgokat és nem akartak új spagetti westernt gyártani. Inkább a komolyabb alkotások felé vitték a dolgokat. Vér, erőszak, szex, nyakon öntve drámával és a karakterek egyéni motivációival, hogy sikeresek legyenek és megéljék a holnapot. Helyenként már-már a durvaság határait is feszegeti a széria, főleg a káromkodásokban és szexben, de ezek sosem öncélúak, inkább eszközök, amik segítenek jobban megérteni ezt a világot. Tipikusan a bűn városa. Ehhez képest Szodoma és Gomorra semmi nem volt (csak viccelek). Ha már szóba kerültek fentebb a karakterek, akkor meg kell említenem, hogy a színészek igazán jól alakítanak. Legyen szó akár a legutolsó prostiról, vagy a főszereplőkről. Nincsenek elszállva maguktól, és igyekeznek megmaradni a karakter adta korlátok között. Az én személyes kedvencem Joanie Stubbs (Kim Dickens) az enyhe biszexuális hajlamokkal megáldott prostituált., aki minduntalan próbál kitörni az aljas főnöke uralma alól.

Ajánlani csak annak tudom, aki valamilyen módon szereti a műfajt és nem ítéli el azt, ha a mocskos világból kifolyólag, az egy mondatra eső káromkodások száma sokszor túllépi a kritikus szintet. Az utóbbi idők egyik legjobb western-es alkotása, ami, ha belekezdünk, simán megéri azt a 31 órácskát.

Végezetül pedig egy kis videó, amolyan ízelítő abból a szövegből, amire számíthat az, aki elkezdi nézni. A prosti ügyködéséről már nem is beszélve. Figyelem, csak 16 éven felülieknek ajánlott a megtekintése!!!

Al Swearengem monológja